Csak gyorsan beszúrok ide egy részletet “A légió közbeszól” című fejezetemből. Az őrzők tüzét jelenleg tördelik, és összerakják a darabkákat, hogy egy egészet adjon, és utána végre megjelenhet!
6. fejezet – A légió közbeszól (részlet)
– Állj föl, Praesidiumi Bellona! – parancsolta. Bellona egyetlen rezzenés nélkül felemelkedett, és szembenézett a ceremónia vezetőjével. – Nemes bátyád végakarata, hogy Helytartó legyél. Parancsba adta kinevezésedet. Kívánod ezt megtagadni?
– Nem – felelte határozottan a kanca. Habár nem láttam a tekintetét, de biztos voltam benne, hogy semmi őszinteség nem volt ebben a kijelentésben. Egyáltalán nem akart uralkodni, de mégiscsak a bátyja végakaratáról volt szó.
– Akkor a Helytartói Fogadalom következzék! – jelentette ünnepélyesen a fekete kanca. – Fogadod-e, hogy őseid nyomdokába lépve helytartóságod ideje alatt becsülettel, őszintén fogod kormányozni országunkat?
– Fogadom! – hangoztatta Bellona.
– Semmilyen veszedelem esetén sem fogod menteni saját bőrödet, hanem kiállsz a néped mellett, és még ha reménytelen is a harc, utolsó csepp véredig küzdeni fogsz?
– Fogadom!
– Néped ügyeiben igazságosan fogsz eljárni?
– Fogadom!
– És végül, fogadod, hogy amíg élsz, a dimenziók védelmét fogod szolgálni?
– Fogadom!
– Akkor a rám ruházott hatalmamnál fogva, téged, Praesidiumi Bellona, Primum törvényes Helytartójává…
Az utolsó szót nem tudta kimondani, mert egyszeriben megszólalt egy kürt. Kintről jött a hangja, de mégis beleremegett minden oszlop, a hangja mély volt, és vészjósló. A teremben álló lótömeg felmorajlott, és az ajtó felé perdültek. Nem tudtam, mit jelenthet a kürtszó, de a reakciókból ítélve semmi jót. Akkor a nyitott kapun keresztül láttuk, hogy egy őr lohol felénk. A lépcsőkkel nem törődött, csak átszökkent felettük, végigvágtatott a vörös szőnyegen, Bellona elé sietett, lefékezett és gyorsan meghajolt.
– Mi történt? – kérdezte a kanca.
– A légiók, felség! – zihálta az őr. – A rómaiak támadnak!
Több majd kiderül a könyvből. 🙂
További szép napot!