A hétvégén végre befejeztem Az őrzők tüze javítását, úgyhogy most már majd kezdjük a szervezkedést a kiadóval. Addig is, nekem lehetőségem van folytatni a negyedik rész írását, de arra is nagy esély van, hogy mire meglesz a harmadik könyv kiadása, elkezdem írni az ötödiket :D. Addig is itt egy újabb részlet Az őrzők tüzéből, hogy ne legyen olyan rossz a várakozás. Most akkor következzen is a második, A római légió címre hallgató fejezetből kiemelt részlet!
A római légió
Hosszas menetelés után elérkeztünk egy tisztásra. Egy nagy tisztásra. Egy mesterségesen kiépített tisztásra. A földben még látszódtak a kivágott fák gyökerei. A terület zsúfolásig tömve volt emberekkel, a mezőn nem is fértek el mindannyian. Még a fák között is tömörültek. Ahol nem emberek álltak, ott különböző színű sátrak horgonyoztak, és azokba ki-be járkáltak a kétlábúak. Tűzhelyekről szállt fel a füst, szürke rétegbe burkolva a tábort. Habár már lassan városnak is elment volna a terület. Rómaiak haladtak el különböző irányokba, és mindegyikőjük hosszasan megbámult minket. Láttam lovakat is, ahogy vittek előre. Voltak, akiket kerítésdarabokhoz kötöttek ki, voltak, akiket kis karámokba zártak, ahol nem volt nagy mozgástér. Az embereknek is alig volt helyük.
Egy kis ösvényen tereltek előre. Az utunkban állók szétváltak, hogy áthaladhassunk. Mindenkinek a kezében fegyver volt és pajzs, készen álltak az esetleges trükkökre. Ami kissé meglepett, hogy igaz, egy hatalmas légióról beszéltünk, de nem csak harcosok voltak itt, mert láttam nőket és gyerekeket is. Egyre jobban szakadozott fel előttünk a tömeg, mígnem egy óriási, díszes sátor, és egy szintén hatalmas pavilon elé nem kerültünk. Ott szétváltak az emberek, és egy tágasabb körben álltak körbe minket. Előttünk két ember terpeszkedett két fából tákolt trónon.
Nos, ennyi lett volna mára.
További szép napot!