Category: Egyéb

Szóval, A csikó, aki tűzben született ötkötetesre tervezett sorozatom első része nemrég sikeresen elhagyta a nyomdát, sőt egy könyvbemutatót is túléltem vele. És tudom, hogy még nem sokan olvasták (MÉG), de úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egy kis ízelítőt kapjatok a 2. kötetből, amelynek címe Sárkánytűz.

Kaptam már visszajelzéseket, hogy hogyan fejezhettem be úgy a könyvet, ahogy. Hogy hogyan tehettem ezt? Miért? Nos, ahhoz az utolsó mondathoz hozzá kell majd szoknotok, mert az összes könyvnek az lesz az utolsó mondata. Mivel a könyvek egyesével egy-egy különálló történetet alkotnak, mégis a történések összekapcsolódnak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az apróbb mozzanatokat sem, amik lényegtelennek tűnnek. Hiszen még visszatérhetnek a sorozat folyamán. De akkor térjünk is rá bővebben a Sárkánytűzre!

Sárkánytűz

Szóval, az első könyv vége, és a második könyv eleje között eltelik egy kis idő. Mivel nem szeretnék nagyon spoilerezni egyik kötetből sem, így tényleg csak nagy vonalakban mesélem el a dolgokat.

Tehát, Főnix megérkezik egy különös helyre. Mindenhol sziklák vannak és teljesen kietlen a táj. Itt találkozik Veritassal, Sárkányföld trónörökösével, akit elüldöztek, mielőtt megkoronázhatták volna.

Sárkányföldön lovak és sárkánylovak élnek, és az ő kereszteződésükből pedig a fél sárkánylovak, avagy a selejtek jönnek létre. A sárkánylovak az uralkodók, a lovak pedig a “pórnép”. A lovak azok, akik semmire sem érdemesek. Ebből kifolyólag a lovak és sárkánylovak nem igazán kedvelik egymást.

Nos, Veritas is egy “selejt”. Ezért egy trónbitorló letaszította a helyéről és veszélyezteti a lovak (és bizonyos mértékben a sárkánylovak) életét. Főnixnek pedig segítenie kell Veritasnak, és a birodalom lakóinak, hogy ne Harag (a trónbitorló) uralkodjon, hanem a jogos örökös, aki az egyetlen személy, aki kibékítheti a két fajt.

A kaland közben egy hét fős csapat alakul meg:

1. Főnix
2. Veritas
3. Tüzes
4. Spenót
5. Árnyék
6. Marcipán
7. Csoki

Ők a könyv főszereplői. Természetesen még mindig Főnix meséli a történetet. A karakterekről majd még lesz külön bemutató, mint az előző könyvnél.

Tudom, hogy most még zavaros az egész dolog, főleg, ha még nem olvastátok az első kötetet. De higgyétek el, minden ki fog tisztulni a végére! Ízelítőül egy rövidke részletet beszúrok a második kötetből, de ez egy nagyon-nagyon nyers változat még. Mint tudjátok, a könyv javítás alatt áll, tehát előfordulhat, hogy bizonyos részletek még változni fognak.

“…De valami megváltozott. A bogarak elbújtak a sziklák biztonságot nyújtó háta mögé. A szél felerősödött. Túlságosan is. Erősen tombolt és valami az ösvényen elkezdett tekeregni. Egy csavart kapu alakja rajzolódott ki, ami hevesen forgott és beszippantotta az apró kavicsokat és a port. Majd hirtelen valami megint megváltozott. Az előbb beszívott dolgok most kifele lökődtek, de nem csak azok. Levelek, virágszirmok, fűcsomók és egyéb aprócska részei a természetnek, kifele hullottak. A szél egyre jobban tombolt. Majd egy alak jelent meg a csavart kapuban. Egy vörös alak. Talán lángolt? Nem… ez nyugodt volt, nem tombolt. Négy hosszú lába és kecses nyaka volt. Mi lehet ez a rejtélyes ajtó, és ki lehet ez a rejtélyes alak benne? A következő pillanatban paták koppanását lehetett hallani a kemény talajon és a kapu egy szempillantás alatt eltűnt. Mintha soha nem is létezett volna. Egy nagy élőlény állt azon a ponton, ami mögött nem is olyan régen, egy csavart ajtó volt. Egy vörös csődör kémlelte a tájat. Viharszürke szemei voltak, hosszú üstöke, sörénye és farka, amik barnás-narancsos, illetve tűzszerű színekben táncoltak. A homlokát egy fehér, láng alakú folt borította, amiből egy csík vezetett le, egészen az orra hegyéig. Csodálatos, szikrázó, tűzszínű szőre még a sápadt napfényben is élénken izzott, és fényes volt…”

De ennyi bőven elég is lesz mára. Legközelebb majd igyekszem egy karaktert jellemezni, hogy időben elkezdhessetek ismerkedni velük. Persze még egy év lesz, mire kijön ez a könyv. Addig is jó várakozást!

További szép napot!