Egy kicsi ebből, egy kicsi abból

Nem lenne bátorságom még egy hetet kihagyni bejegyzés nélkül, de nem volt semmi ötletem, amivel ténylegesen megtölthettem volna egy egészet. Úgyhogy arra gondoltam, hogy azt a sok kicsi bejegyzéstöredéket, amire gondoltam, összerakom egybe, hátha kijön belőlük egy poszt. Egy kicsi ebből, egy kicsi abból, és talán még érdekes is lesz a végére.

Egy kicsi Az őrzők tüzéről

Egy kicsi ebből, egy kicsi abból
A rajzot Garai Adrienn (13) készítette, és Főnix születését ábrázolja.

Tudom, azt mondtam, hogy most már végre befejeztem a könyvet, de úgy éreztem, hogy miután befejeztem a negyedik kötetet is, jobb lenne még egyszer utoljára átolvasni azért a 3-at. Most már a lehető legtöbbet kijavítottam, ami logikai hibába belebotlottam átírtam. Ezek után remélhetőleg már jó lesz.

Amit a kiadásának idejéről mondhatok, hogy valószínűleg idén ősszel lesz kiadva (remélem, ezzel nem csúszunk úgy, mint a Sárkánytűzzel).

Egy kicsi a 4. és 5. könyvről

Nos, ugye a negyedik könyv első kézirata készen áll, tehát csak annyi a dolgom, hogy átolvasom kétszer-háromszor, és igazából az is kész lesz. Az ötödiknek a cselekményvázlatát már véglegesen befejeztem, szóval, amint úgy érzem, hogy a negyedik nagyjából végleges formát öltött, belevágok az ötödikbe. Amilyen tempóval képes vagyok írni, van egy olyan gyanúm, hogy még idén nyáron megírom a sorozat utolsó kötetét, amit heves bőgés fog követni.

De, ami vigasztalhat engem is, meg titeket is, miután befejeztem az ötödik kötetet, kétféle dolgot is csinálhatok. Az egyik, hogy folytatom azoknak a kiegészítő részleteknek az írását, amiből pár hete egy hosszú részletet posztoltam is. (Az Vihar és szépség fiának Próféciája). Ezekhez van pár ötletem, mert kiterveltem, melyek azok az időszakok, vagy megemlített dolgok a kötetek folyamán, amiről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni, de nem magán a sorozaton belül. A másik dolgot a következő pontban tárgyalom.

Egy kicsi az új sorozatomról

Megesküszöm, hogy mikor már jócskán benne voltam A csikó, aki tűzben született sorozatom írásába, nem gondoltam, hogy valaha is képes lennék überelni. Maga a sztori mindig is a szívemhez fog ragadni, mert mégiscsak a legelső papírra vetett történetem, és bármi jöjjön ezután, nem hiszem, hogy számomra jobban fog tetszeni, mint Főnix története. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy nem találhatok ki semmilyen másik regényt, ami azért valamennyire ne közelítené meg Főnixéket.

Egy kicsi ebből, egy kicsi abból
A rajzot Garai Adrienn (13) készítette, és Főnixet ábrázolja, mint sárkányló.

Igen, van egy új ötletem. Mindig vannak új ötleteim, de azok általában csak ilyen egyszerű egy-két mondatos ötletek, amiket rendesen ki kellene dolgozni, hogy legyen is belőlük valami. Szerintem már legalább egy éve volt egy történet a fejemben, amit egészen jól kitaláltam, de végre eljutottam arra a pontra, kitaláltam, mit is lehetne csinálni vele.

Na most, az egy egyedülálló regény lett volna, de annak a történetnek az alapját kiemeltem, és beillesztettem egy egészen új… univerzumba. És olyan háttérsztorit körítettem hozzá, hogy igazán büszke vagyok magamra. Szóval kitaláltam a cselekmény elejét, meg néhány mozzanatot ami csak később lesz, és úgy nagy vonalakban megvan, hogy lesz. Most amellett, hogy írom a Főnix könyveket, szorgalmasan készítek jegyzeteket ehhez az új ötlethez, hogy majd belevághassak az ötödik kötet után ebbe is.

Egy dolog nagyon furcsa lesz számomra, az írás miatt is ebben az új történetben, ami pedig nem más, minthogy emberek lesznek a főszereplői. De majd meglátjuk mi lesz belőle.

Egy kicsi valami másról…

A múlt héten kaptam egy emailt, ami igazán boldoggá tett, nem más miatt, minthogy két rajz volt benne, amelyet A csikó, aki tűzben született egyik olvasója készített. Garai Adrienn (13) egy rajzpályázatra készítette a két rajzot, az egyikkel tavaly megnyerte, a másikkal most indult, úgyhogy mindenki szurkoljon!

A bejegyzésben ezt a két rajzot használtam fel, a művésznő engedélyével.

Látni, hogy valaki ihletet kapott Főnixtől, nagyon jó volt, és pozitívan hatott rám. Néha rám tör az érzés, hogy minek is csinálom ezt, aztán jön egy ilyen (bár rajzot még soha nem kaptam), és rájövök, hogy igenis jó, hogy ezt csinálom.

Úgyhogy még egyszer, nagyon szépen köszönöm a képeket! Nagyon jók lettek!

További szép napot!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük