Nem emlékszem pontosan, hogy valóban megtörtént-e, de rémlik valami, hogy említettem valahol errefelé, egyszer, régen, hogy írtam pár kiegészítő részletet az első könyvhöz. Részleteket, amik még a Futó tűz indulása előtt történtek. Ha nem tettem volna meg, akkor most megtettem.
Ezekből a kiegészítő részekből eddig elkészítettem négy darabot. Mind a négyet megírtam, de egyszer sem néztem át őket, teljesen piszkozati állapotban vannak, és biztosan vannak bennük bakik ezerrel, de most nem ez a lényeg.
A kiadóval még későbbre tervezzük Az őrzők tüze megjelentetését, és addig ki kell húznom valahogy részletekkel, és karakterekkel, de egyszerűen már nem jut eszembe, miről írhatnék bejegyzést. Aztán beugrott, hogy írtam én ilyen kis kiegészítőket, és ezeket is posztolhatnám akár.
Azt tervezem, ha összeírtam több ilyen kis részletet (nem csaj a Futó tűzhöz), akkor ezt is ki lehetne majd adni könyvként, vagy legalább valahogy netre felrakni, hogy el lehessen olvasni. A történetekről tudni kell, hogy nem Főnix szemszögéből íródtak, és ez lenne bennük a lényeg. Persze lehet majd készítek egy-kettőt, ami a Futó tűz és a Sárkánytűz közötti időkről szól, de addig is más szereplők nézőpontjából írok kiegészítést. Ez pont arra jó, hogy olyan eseményekkel is megismerkedhessünk, amiket nem Főnix élt át.
Az eddig elkészült négy történetből kettő-kettő Esperanza és Vihar szemszögéből íródott, és mindegyik Főnix születése előttről számol be. Egy-egy a két ló megismerkedéséről, egy a Profécia előttről, egy a Prófécia utánról.
Most szeretném prezentálni azt, amelyiket elsőként írtam. Hibák előfordulhatnak, hiszen ez még csak a piszkozat, de a lényege ugyanaz. Ez az első oldal, és elképzelhető, hogy majd idővel posztolom a maradék részeit is.
Esperanza: A Vihar és Szépség fiának Próféciája – első rész
Amanda és Rufus végre ellátogatott hozzánk. Jó volt újra látni őket, hiszen nem töltöttem még sok időt velük, de már nagyon megkedveltem őket. Vihar szerencsés volt, hogy ilyen szülőkkel rendelkezhet. Nem tiltottak neki mindent, bár amilyen makacs, nem is hallgatna rájuk. Az istenek mentsenek meg attól, hogy az én apámmal kelljen találkoznia. Így is csak egy hajszálon múlott, hogy nem rángatott vissza a szigetre.
Azt gondolná a ló, hogy olyan felmenőkkel, mint az én családomé, az apám nem lesz egy vaspatájú úr, aki még a széltől is védi a lányát, és bármit tesz, azért lehordja. De a Hattyú-sziget messze volt, és az apám soha nem tenné a lábát a Kontinensre.
Viharral az erdő szélén álltunk, és vártuk, hogy Amandáék odaérjenek hozzánk. Már látszódott Rufus kékesszürke szőre, és Amanda is kitűnt a zöldellő tájban.
Mögöttünk, az erdőn túl a ménes legelészett. Egész szépen meggyarapodott a száma. A Nyugati-síkság és a Nyugati-dombság kóborjaiból sokan felvándoroltak hozzánk. Vihar született vezér volt, és azonnal tudta, hogyan kell kezelni egy ménest. Még mindig beleborzongtam, amikor visszaemlékeztem arra az éjszakára, amikor azzal a fekete csődörrel harcolt. És ezt hogyan fogjuk elmagyarázni Amandáéknak?
– Jól vagy? – kérdezte Vihar.
– Igen, igen – vágtam rá sietve a választ. Biztos furcsa képet vághattam, ezért kérdezte, de hát mi bajom is lehetett volna? Ott volt nekem Vihar, és a ménes. Most még Amanda és Rufus is idelátogat, pedig már nem mai csikók, és messze is élnek. 
Meg aztán… ott van az is, amit még nem mondtam el Viharnak.
Nem akartam tévesen örömöt okozni neki, mert nem voltam teljesen biztos benne, de ha mégis igazam volt, akkor hamarosan igazi családunk lesz. Ma akartam elmondani neki, és így legalább Amanda és Rufus is hallhatná a hírt, csak meg kell találnom a megfelelő pillanatot.
Észre sem vettem, hogy milyen sokáig álltunk szótlanul, mert hirtelen Vihar szülei már ott is álltak előttünk.
– Anya, apa, jó újra látni titeket! – üdvözölte őket Vihar.
Amanda átölelte a fiát. Biztos jólesett neki, hogy legalább az egyik a Kontinensen maradt, a három csikójából. Ritka volt, hogy a kontinensi lovak és a szigeteken élők átjártak egymáshoz, bár a hidak ezt lehetővé tették, mégsem volt rá nagy igény. Fergeteg és Villám mindketten egy Viharréthez közeli szigeten éltek, de még nem volt alkalmunk meglátogatni egymást. Meg aztán, ott volt még a ménes is, amit nem lehetett felügyelet nélkül hagyni, bár a lovak szabadon éltek, mégis kellett valaki, aki összefogja őket. Ez volt Vihar feladata.
– Amanda, Rufus! Annyira örülök, hogy eljöttetek! – mondtam nekik.
Egyelőre ennyi lett volna!
További szép napot!
2 comments on “Esperanza: A Vihar és Szépség fiának Próféciája – első rész”