Bevezetés
Ma délelőtt csoda történt. Végre valahára leesett a hó. Úgyhogy az én napom már tökéletes. Egyébként mára a Hegyen-völgyön át című, negyedik fejezetem egy részletét terveztem megosztani veletek. Szóval, itt is van.
Hegyen-völgyön át
..”Újabb napok teltek el. Egyedül sétálgattam. Egyik reggel egy pusztán ügettem át, amikor hirtelen farkasüvöltést hallottam. Megtorpantam és hátranéztem. Úgy nyolc, friss húsra éhező farkas futhatott felém. Nem kellett bíztatás ahhoz, hogy futni kezdjek. Azonnal meglódultam. Talán ennyire közel még nem voltam életemben ahhoz, hogy reggeli legyek. Eléggé felszökött az adrenalin szintem. Furcsán gyorsan futottam. Még mikor Pamaccsal versenyeztem, akkor sem vágtattam ilyen sebességgel. Igaz, ez most élet-halál kérdés volt. Átrobogtam a pusztán, egyenesen be egy erdőbe. Lehet lassítanom kellett volna, de nem tettem. Hiába volt az utamban rengeteg kiálló gyökér, bokrok és fák. Jócskán lehagytam már a farkasokat, de inkább nem kockáztattam a megállást. Előttem egy szélesebb patak csorgadozott békésen. Belefutottam a vízbe, majd folyásiránynak megegyezően futottam tovább. Egy part menti nagy szikla alá húzódtam be. Reménykedtem, hogy nem fognak szagot a farkasok. Pár percnyi várakozás után kidugtam a fejemet. Nem láttam senki hívatlant, úgyhogy kimerészkedtem a partra. Abban a pillanatban hét farkas körbevett engem. Mindegyik barnásszürke színű volt, és bundájuk csomókba álltak össze. Nem voltak hozzám a legközelebb, de szinte émelyítő volt a bűzük. A fejükön láttam, hogy már szinte a szájukban érzik a húsom ízét. Majd hirtelen feltűnt, hogy kevesebben vannak. Hol a nyolcadik? Amint feltettem magamnak a kérdést, a nyolcadik állat a hátamra vetette magát. Éreztem, ahogy tűhegyes fogai a nyakamba hatolnak. Éles karmaival pedig a hátamba kapaszkodott. Szerencsétlenségemre pont a legnagyobb ugrott rám, úgyhogy alig álltam meg a lábamon. Megpróbáltam lerázni a hátamról. Ugráltam amennyire csak tudtam, de egy akkora farkassal, ami a rajtam kapaszkodott, elég nehéz volt bármit is csinálni…”
Na, ennyi lett volna mára. További szép napot!