Based on an original new story by J.K. Rowling, Jack Thorne and John Tiffany, a new play by Jack Thorne, Harry Potter and the Cursed Child is the eighth story in the Harry Potter series and the first official Harry Potter story to be presented on stage. The play will receive its world premiere in London’s West End on July 30, 2016.
It was always difficult being Harry Potter and it isn’t much easier now that he is an overworked employee of the Ministry of Magic, a husband and father of three school-age children.
While Harry grapples with a past that refuses to stay where it belongs, his youngest son Albus must struggle with the weight of a family legacy he never wanted. As past and present fuse ominously, both father and son learn the uncomfortable truth: sometimes, darkness comes from unexpected places.
Előre leszögezném, hogy ez nem a nyolcadik Harry Potter könyv, és J. K. Rowling csak részben írta. Valamint egyáltalán nem olyan, mint egy Harry Potter könyv. A Cursed Child lényegében egy fanfiction az eredeti Harry Potter sorozathoz. Végezve a könyvvel, nem igazán tudom, mit kellene gondolnom róla. Tetszett is, meg nem is. Tele volt sok-sok bullsh*t dologgal, amivel nem igazán tudok kibékülni.
Szeretem a Harry Pottert, és mindig is szerettem. Igaz, nem a könyvekkel kezdtem, hanem a filmekkel, de miután megszerettem az olvasást, tavaly nyáron első dolgom volt, hogy kiolvassam a sorozatot, és természetesen tetszett. Ki nem szereti a Harry Pottert? Amikor kiderült, hogy az egyik osztálytársam nem szereti, egy kis sokkot kaptam. Mert persze, ha nem is olvastad, legalább láttad a filmeket, nem igaz? Aztán amikor valaki azt mondja, hogy se nem olvasta, se nem nézte, vagy nem szereti úgy az egész Harry Potter dolgot, az mindig szörnyen megdöbbent. Egyszerűen számomra, aki egy Harry Potter fanatikussal nőtt fel, ez mint annyira furcsa. (Főleg, ha egy másik osztálytársad meglepődik azon, hogy J. K. Rowling nő, mert azt hitte, hogy a neve Jake Rowling…)
Megvolt a hét Harry Potter könyv, és a történet lezáródott. Mindenkinek jó volt. J. K. Rowling befejezése, persze azért pár karakter szívesen megmentettünk volna (khm… Dobby…khm… Sirius… khm… meg még sokan mások…). Aztán itt jön a nyolcadik könyvnek kikiáltott rész, aminek hatására mindenki lázba jött, hiszen ez egy új Harry Potter könyv!
De ez a könyv nem egy új Harry Potter könyv volt. Ez valami Harry Potter szerű könyv volt, ami sok helyen… értelmetlen volt? Kezdjük a listázást!
Scorpius Malfoy és Albus Potter totálisan melegek. Engem nem érdekel, hogy Scorpiusnak bejön Rose, de ha a két fiú egyedül van, a dialógusaik egyértelműen tudtunkra adják: ennek a két gyereknek össze kell jönnie, de természetesen nem teszik, mert ők heterók. Ja, persze!
Albus Potter egy idegesítő, nyafogó gyerek. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben belemásztam volna a könyvbe, hogy felpofozzam, és elmagyarázzam neki, miért hatalmas idiótaság, amit csinál. Nem tudja, hogy ha visszamegy az időben több tíz évet, akkor a elcseszi egy parányit a jövőt? Ez tényleg nem jutott eszükbe?! Pedig Scorpius elméletileg okos.
Tényleg senki sem gondolta, hogy Delphi nem a jófiúk közé tartozik? Senkinek eszébe sem jutott? Oké, én tudtam, hogy ki ő, mert elspoilereztem, de elég érezhető volt, hogy valami nem stimmel vele.
Jól van, ez még mind tűrhető. Delphi rossz, rendben. De még ezt is übereli a könyv.
HATALMAS SPOILER:
Delphi nem másnak a gyereke, mint Voldemortnak. Igen, Voldemortnak van egy lánya, akinek az anyja nem más, mint Bellatrix Lestrange. Nekem ezt most komolyan el kellene hinnem? Voldinak volt egy gyereke? Tényleg?
Jó, rendben. Legyen!
A végére hagyom a legjobbat: Harry Potter fél a galamboktól.
Szóval, igen. Ez a könyv több helyen is furcsa volt. Több helyen is Harry Pottertelen volt. Nem is hagyott szerintem mély nyomot. Jó volt visszatérni a varázsló világba, de inkább úgy mennék vissza legközelebb, hogy újra elkezdem a könyveket, előröl, és csak hetet olvasok el. A nyolcadikat hanyagolnám, mert számomra az csak egy gyengére sikeredett fanfiction lett.
Bár a színpadi előadást szívesen megnézném belőle, biztos érdekes lenne.
Értékelés: ★★★½
“Harry, there is never a perfect answer in this messy, emotional world. Perfection is beyond the reach of humankind, beyond the reach of magic. In every shining moment of happiness is that drop of poison: the knowledge that pain will come again. Be honest to those you love, show your pain. To suffer is as human as to breathe.”
