J. R. R. Tolkien: A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura #1)

A világ valaha írt egyik legjobb könyvéről nem akartam véleményt alkotni, de egyszerűen muszáj! Hiszen mindenki tudja, hogy Tolkien egy zseni! És a könyvei? A gyűrűk uráról beszélünk! Hát mi lehet, ha nem jó?

Jó, én még csak az elsőt olvastam. Szégyen és gyalázat. Tudom, hogy már előbb kellett volna kezdenem a sorozatot, de ugye nemrég kezdődött ez az egész könyvmániám, úgyhogy igyekszem bepótolni ezt a klasszikust.

Ez egy hosszú bejegyzés lesz, remélem erre mindenki felkészült.

Az én gyerekkoromnak (azaz még most is) A gyűrűk ura volt az alapja, hiszen a filmek akkor jöttek ki, amikor születtem. ÉS a filmeket mindig is imádtam. Jó, igaz, amikor még kicsi voltam, rémálmaim voltak Gollamtól, de ez a velejárója, ha ovisként is bele vagy szerelmesedve ebbe a sorozatba.

Most nemrég újranéztem az egészet, és hogy meglepődtem, amikor kívülről fújtam a szövegkönyvet! Pedig már vagy másfél éve egy részt sem láttam belőle. És most leemeltem a polcról az első részét, és azt mondtam, hogy véget kell vetni eme gyászos ténynek, hogy még nem olvastam a könyvet.

És akkor a könyv…

J. R. R. Tolkien egy rohadt zseni! Úgy képes tekerni, csavarni, leírni a történetet, hogy azt nem lehet utánozni. Olyan részletességgel írja a le a történéseket, hogy minden részletét elmondja. Igaz, ez a részletesség helyenként kissé unalmassá teszi a könyvet, mert tudjuk, hogy Frodóék felbaktattak a hegyre, megálltak napozni, körbenéztek, aztán lejöttek. De mégis, valahogy ez teszi a könyvet igazán jóvá. Hiszen irdatlan mennyiségű idő megy el a könyvben. Az egyik pillanatban még egy bizonyos évben vagyunk, aztán HOPP! Eltelt 20 év. És ezzel a kis vontatottsággal lehet érzékelni, hogy itt valóban lassan bontakoznak ki a történések.

Az eleje a könyvnek lassan indul.  Sok idő eltelik, sok minden van részletezve. A prológusban olyan családi kapcsolatokat mond el az író, hogy én nem tudom elképzelni, hogy ő hogyan tudta követni az egészet.

A könyv leghosszabb része az az, amikor Frodó és barátai elindulnak a megyéből és megérkeznek Bríbe. Az kegyetlenül hosszú út volt. Olvasom, és egyszerűen nem értem, hogy miért csak itt vagyunk, hiszen a filmben a felénél már azért elindultak Völgyzugolyból. De ugye könyvet filmhez nem hasonlítunk, csak fordítva. De én a filmen nőttem fel, és világ életemben annak az eseményei alapján gondolkodtam erről a sorozatról is. De ez a könyv.

Én ugye hiányoltam azt, amikor Arwen jött, hogy elvigye Frodót, meg az Aragorn-Arwen pillanatokat, amik a filmben voltak. Sőt, Arwen alig volt benne. Ez így csalódásként ért, de ez nekem ilyen egyéni szocproblem.

Aztán a 370. oldalon (a könyv összesen 540) Frodó végre felszólal, hogy: Én elviszem a gyűrűt Mordorba! Oh, a varázsmondat. Az ember azt hinné, hogy itt akkor már el is indulnak, de nem úgy van az! Nem. Még két hónap eltelik, mire elindulnak.

Utána jönnek a jól ismert események. Mória, Gandalf “halála”, creepy Galadriel, és a többi.

Mondjuk, ami nekem még fura volt, hogy a könyv azzal zár, hogy Frodó és Samu elhajóznak. De ugye a filmben itt még volt egy olyan, hogy Boromir meghal. Úgyhogy, gondolom ez a második kötet elején történik meg. Meg ott van Aragorn. Hát igen. A könyv meg a film nem igazán egyezik. Mert ugye a könyvben Aragorn igenis király akar lenni, a filmben meg így elbújik a háttérben. És ott van a kettétört penge! Azt már az első részben újrakovácsolták?! Mii? Hát, oké. Így nem volt olyan utolsó pillanati drámai hatása, de oké. Csak így meg volt említve, hogy: amúgy a kardot összekovácsolták. Hát jó.

Amúgy más ilyen nagyon különböző dolgot nem találtam.

Oh, és a varázslatos Frodó&Samu pillanatok. Nem akarok gonosz lenni, de azért, na. Mármint, volt egy jelenet, ahol Samu bejött, megfogta Frodó kezét, megsimogatta, elpirult, és elfordult. Ez így le volt írva. Tudom, hogy nagyon gonosz vagyok, de… Az agyam tini lévén egyből olyan dolgokra gondol, amikre nem kellene.

És ott vannak még a versek is a könyvben. Olvasás közben csak így eszembe jutott, hogy a szavaló versenyeken mindig valami neves magyar költőtől mondanak verseket, de milyen menő lenne már, ha valaki A gyűrűk urából mondana el egy verset, nem?

Szóval, ez a könyv csakis 5/5 csillagot érdemel. Aki azt mondja, hogy rossz, az… az nem tudom, hogy mit gondol. Aki pedig nem olvasta a könyveket és/vagy a filmeket sem látta, az pedig komolyan gondolkodjon el arról, hogy miért is él.

Tolkien egy isten volt, a könyvei pedig világklasszisok. Mindenben az első helyet érdemli a lotr sorozat. Ez nem az a sorozat, hogy a legkedvencebbnek kell lennie, de ezt olvasni kell és szeretni. Mert ez a könyv valami olyan dolog, amit nem is lehet igazából szavakba önteni.