Két napja sikeresen kivégeztem a második kötetet, és most a harmadikat olvasom. Úgyhogy egyelőre nincs esély rá, hogy másik könyvről fogok írni, mert most a két Tolkien könyv van soron. Szóval ezzel kell beérnetek.
Már említettem, hogy ugye én A Gyűrűk Ura filmeken nőttem fel, tehát egyértelműen én a filmhez hasonlítom a könyveket, és nem fordítva. De el tudok tekinteni a kettő közötti különbségekről és egyenlő módon élvezni a filmeket és a könyveket, főleg mivel a filmek igazából jó kiegészítést adnak a könyvek mellé, így vizuálisan valamivel jobban és részletesebben el tudjuk képzelni a dolgokat, igaz néhol igencsak különbözik a Tolkien és a Peter Jackson alkotta kép.
Ugye filmekben folyamatosan váltoggattak a nézőpontok. Egyszer Frodó, egyszer Aragorn, Legolas és Gimli, egyszer Pippin és Trufa, alkalmanként Elrond és Arwen, a másodikban pedig Théoden és Éowyn is kapott külön jelenetet.
Na, igen, Elrond és Arwen ugye teljesen hanyagolható a könyvben.
A könyv úgy van felépítve, hogy két könyvre van osztva. Harmadik és negyedik könyvre. És úgy van megírva, hogy a harmadik könyv az végig Aragornék és Pippinék, a negyedik pedig csak Frodó és Samu.
Tehát a könyv felére már ott vagyunk, hogy Pippin elvágtatott Gandalffal. Utána pedig visszaugrunk Frodóra és Samura, akik egészen odáig jutnak el, hogy Frodót nyakon szúrja a Banyapók, és Samu azt hiszi, hogy meghalt.
A legjobban azt sajnáltam, hogy “Az entek háborúba mennek.” mondat nem szerepelt a könyvben. Meg azért volt egy csomó olyan rész, amire csak így néztem, hogy “ez nem így volt a filmben”.
De természetesen ez a könyv is legalább annyira nagyszerű volt, mint az első. Nekem természetesen azért is tetszett jobban, mint az első, mert több olyan rész volt benne, ahol nem Frodót kellett követni mindenhova.
Hát, ez most csak egy ekkorka kis beszámolóra sikeredett. Igazából A Gyűrűk Uráról sokat elmondani nem lehet, mert a történetet inkább tapasztalni kell, vagy könyvben, vagy filmben.
Mert kisebb rossznak látszik, ha az ember másnak tanácsolja, hogy szegje meg a szavát, mint ha maga teszi, kivált ha úgy látja, hogy barátja botorul a vesztébe rohan.