Madeleine L’Engle: Időcsavar 1-2

Madeleine L'Engle: Időcsavar 1-2Miután sikeresen túléltem Az ember tragédiáját, ami kifejezetten tragikus olvasmány volt, nem érzem az agyam, és az egyetlen, amiről most írni tudok, az egy olyan könyvsorozat első két kötete, amit nem tudok hova tenni.

Madeleine L’Engle Időcsavar sorozatából megvolt itthon három rész. Mit volt mit tenni, mikor kifogytam a könyvekből, felkaptam az első részt. Na most, nem volt rossz a könyv, de a jótól is távol állt.

Madeleine L’Engle: Időcsavar (Időcsavar #1)

A legnagyobb probléma, hogy fogalmam sincs, mi történt a könyvben. Magyarul olvastam, elejétől a végéig, és először azt hittem, hogy Na, ez egész jó. De ez az érzés csupán három fejezeten keresztül tartott, mert akkor beindult a történet, akármi is legyen az. Lehet, meg kellett volna állnom három fejezetnél, és abbahagyni ott a könyvet, akkor több mindent el tudok róla mondani.

A sztori lényege, hogy Meg és Charles Wallace furcsa gyerekek (Charles a legfurcsább), és az apjuk két éve eltűnt. Érdekesnek hangzik, nem igaz? De. Felbukkan három néni, akik furcsán viselkednek, aztán hozzácsapódik a két gyerekhez egy harmadik, Calvin, és már-már azt gondolom, hogy ez jó lesz. (Oké, a Calvin-Meg szál három sor után kezdődött, ami kicsit furcsa és légből kapott volt.)

Utána kimentünk az világűrbe, és már kezdődtek a bajok. Annyi biztos, hogy a végén apukát megmentik, és mindenki boldogan fojtatja az életét, mintha mi sem történt volna.

Ami az elindulás és hazaérkezés között történt, érdekes volt, csupán annyi problémával, hogy elsietett. Mentünk egyik helyről a másikra, az írónő gyorsan felcsigázta az olvasót, és máris a következő helyen voltunk. Feltárt egy millió kaput az orrom előtt, de nem fedeztük fel a mögöttük lévő világot egyik esetben sem. És akkor azt gondolná az ember, hogy majd a következőben, de ne-em.

Értékelés: ★★★

Madeleine L'Engle: Időcsavar 1-2Madeleine L’Engle: Szélvarázs (Időcsavar #2)

Azt hittem, a második résznek legalább valami köze lesz az elsőhöz, de a három főszereplőn kívül semmi nem köti össze a kettőt. Az előző könyv eseményei mintha nem is léteznének, nem is utal rá az írónő még egy mondat erejéig sem.

Két szót jegyeztem meg a történetből: mitokondrium és farandola.

Azt hiszem, a történet az volt, hogy bementek Charles Wallace mitokondriumába és rávették a farandolákat, hogy eresszenek gyökeret.

Hogyan történt? – Nem tudom. Miért történ? – Szintén nem tudom. Mi történt majdnem 300 oldalon keresztül? – Ha tudod, legyél szíves áruld el.

Értékelés: ★★★

Senki ne értsen félre, nem volt rossz egyik könyv sem ebből a kettőből, ezért is adtam rájuk 3 csillagot. A történet maga mindkét esetben érdekesen indult, és egy rakás új dolgot állít elénk, ami érdekelné az olvasót, de egyiket sem nagyon magyarázza könyv. A dolgok csak úgy történnek. És persze, nem kell feltétlenül mindent megmagyarázni egy könyvben, mert akkor elveszik a történet a sok magyarázatban, de valamit azért csak kellene, nem?

Azért fájt olvasni ezeket a könyveket, mert láttam, ott volt az orrom előtt a potenciál, és már éppen felcsigázták a kíváncsiságomat, de utána csúfosan pofára estem.

Mindegy is. Láttam, hogy sok embernek nagyon tetszettek ezek a könyvek, úgyhogy ők biztos meglátták benne, amit kellett, csak én nem vettem észre.

(Zárójeles megjegyzés: Tudom, hogy nem a borítóról ítélünk meg egy könyvet, de a magyar kiadásoké valami katasztrofális lett…)

– Hatalmas különbség van az egyenlőség és az egyformaság között!

Madeleine L'Engle: Időcsavar 1-2
Miért érzem úgy, hogy ez az a kategória lesz, amikor a film jobb, mint a könyv?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.