polimatilda.eu

Szóval, tudom, hogy elég régen posztoltam utoljára, de nem jutottam el a géphez, egészen mostanáig. Két hétig készülnöm kellett egy országos környezetvédelmi verseny döntőjére, közben le is betegedtem, meg ilyenek, de a lényeg, hogy még élek.

A betegség legjobb része az volt, hogy gond nélkül újra átolvashattam a könyvet, apró hibák után kutatva. Azóta még egyszer átnéztük, és most már szerintem elérte a végleges állapotot. Remélhetőleg. Többször már nem valószínű, hogy nyomtatás előtt átnézzük. Ha még akkor is találtok benne egy-két vesszőhibát, amikor olvassátok, akkor bocsi. De logikai hiba már nincs benne több, a történet olyan, mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt: egyszerűen fantasztikus. (Kis egoista vagyok, mi?)

Nézzük, csak. A legutóbbi bejegyzés óta megjött a borító terve kinyomtatva, és meg kell hogy mondjam, az is egy fantasztikus munka lett. Egyszerűen tökéletes. Nem akarom fényezni magamat, de szerintem ez a könyv egyszerűen pazar, kívül is és belül is. 🙂

Annyira közel vagyok a célhoz… Most már megvan az ISBN száma is, szóval most már tényleg csak a nyomtatás van hátra. És ha az is megvan… Valószínűleg, amint kézbe kapom a könyvet majd elsírom magamat. Azután pedig hazáig ugrálni fogok az örömtől.

És ami a héten, vagyis tegnap sokkolt engem, az apám laza bejelentése volt. Mit sem sejtve hazajövök az iskolából, lehuppanok tanulni, ő meg tök nyugodtan mondja, hogy beszélt a helyi könyvtár igazgatójával és június 1-jén várnak majd a könyvbemutatómra. Én meg erre ilyen sokkolt kifejezéssel néztem rá, hogy most akkor hülyéskedsz, ugye? Ő meg erre mondja, hogy nem.

Oké! Persze! Nem probléma! Belül tiszta happy vagyok, csak a probléma azzal van, hogy nem szoktam kiállni egy rakás ember elé és mesélni magamról, a könyvemről. Főleg nem akkor történik ilyen, ha annak a rakás embernek a felét egyáltalán nem, vagy csak látásból ismerem. De majd valahogy leküzdöm a lámpalázamat. Megoldom! Túl vagyok én már nem egy iskolai előadáson és versenyen. Egy sima könyvbemutató csak nem fog megártani, nem igaz?

Na, erről részletesen is írok majd, ha már tényleg a szervezésre kerül sor. Addig is mindenki tegye szabaddá a június 1-jei délutánját/estéjét, mert mindenkinek jelenése lesz a könyvbemutatón. Számítok rátok!

És azt hiszem, hogy ennyi elég is lenne mára. Majd még jelentkezem. Addig is élvezzétek a napsütést és a tavaszt, mert ha meglesz a könyv, garantálom, hogy minden időtöket le fogja kötni!

További szép napot!