Futó tűz – A Mókustanács

2020-01-23 by Matilda

A Mókustanács

Követtük a folyó útját, tehát elindultunk lefelé. Baktattunk a parton, nem siettünk sehova. Nyugodt lépésben haladtunk előre. Szép napos idő volt. Az égen egyszer-kétszer játékosan elúszott egy-egy felhő. Sokat mentünk. Napokon át. Hosszú volt az út. A hidegebb éjszakákon egy-egy kisebb tábortüzet raktunk, illetve raktam, és ha más állatok is jártak arrafelé, megengedtük nekik, hogy melegedjenek mellettünk. Csak mentünk, és mentünk. Az utazás eleje vidáman telt. Azonban ott, ahol a folyó már kiszélesedett, és kettévált, ezzel egy szigetet képezve, ami Pamacs állítása szerint Folyóköz volt, a hangulat ellaposodott. Pami egyre feszültebb és szótlanabb lett. Máskor sokkal beszédesebb szokott lenni. Mindig meglát valamit, és egyből magyarázni kezdi a nevét, meg azt, hogy mit tud. Például a növényeknél, hogy ez mérgező, de ekkora dózisban gyógyító hatású, bla bla bla… Most csak némán ugrált mellettem. Próbáltam keresni valamit, amiről megkérdezhetném, hogy mi az. Valamit, amit még nem láttam. Így talán szóra bírhatom. A probléma csak az volt, hogy már szinte mindent ismertem. Ám hirtelen egy kis pillangó szállt az orromra. Szép, színes állatka volt, valamint még nem ismertem pontosan a fajtáját. Bingó! Ő jó lesz!
– Pamacs? – kérdeztem érdeklődő hangon.
– Igen? – válaszolta vissza unottan és kedvetlenül.
– Ez milyen bogár? Read More

Futó tűz – A “rémálom”

2020-01-132020-01-23 by Matilda

A “rémálom”

Mikor reggel felébredtem, a nap már hétágra sütött odakint. A barlangot fény öntötte el. Az idő meleg volt. Én is megszáradtam, és a tűz sem égett többé. Csak a fa hamuja maradt meg. Kint a madarak hangosan csicseregtek. Pamacs már vígan ugrándozott a fák ágai között. Feltápászkodtam a talajról, nagyot ásítottam és kisétáltam a barlangból. A fény szinte elvakította a szemem. Mikor kitisztult a látásom, észrevettem, hogy szőrös mókusbarátom makkokat és egyéb magvakat gyűjt halomba. Éppen egy újabbat ejtett a többi közé, mikor észrevett.
– Jó reggelt, Főnix!
– Jó reggelt, Pamacs!
– Kérsz makkot?
– Nem, köszönöm. A makk nem éppen a kedvencem. A lovak jobban szeretik a füvet.
– Nem tudhatod, ha még nem ettél! – erősködött.
– Szerintem inkább passzolok. Igazából most egyáltalán nem is füvet, meg ilyesmiket kéne ennem, hanem…
– Hát, igen. De… az már nem lehetséges… sajnos…
– Tudom… – Egy kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy ami megtörtént, azon nem változtathatok. Lépj túl rajta! – parancsoltam magamnak. Read More

Futó tűz – A tűz szülötte

2019-09-242020-01-13 by Matilda

Előkészítés

Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a magas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak kivenni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését. A hatalmas réten egy nagy ménes feküdt a fűben. A lovak éppen békés álmukat aludták. Néha egy-egy lágy szellő fuvallata szaladt át a füvön. Egy ló álmosan vigyázta a többiek pihenését. Semmi nem mutatott szokatlan jeleket. Minden békésnek és csöndesnek tűnt. Aztán hirtelen vörös lángok csaptak fel a semmiből. A váratlan hőre és fényre az őr észhez kapott, és egy hangos nyerítéssel jelezte a többieknek, hogy baj van. A ménes felébredt, és a tűz látványára a lovak riadtan néztek egymásra. Kétségbeesetten ugráltak és nyerítettek. Majd a vezérük gyors észjárásának köszönhetően összeterelte és a folyó irányába indította el őket. Az egész ménes elszaladt. Kivéve a vezetőt, aki odament a tűz széléhez. Gyenge nyihogás hallatszott a lángokból. Egy vajúdó kanca csapdába esett. A hatalmas pej mén szólítgatta és próbált bejutni hozzá, a kanca viszont határozottan megmondta neki, hogy a ménest el kell vezetnie. Egy kis hezitálás után a csődör mély bánattal megfordult, és a többiek után vágtatott. A nőstény a tűzgyűrűben feküdt, a földön. A lángok körülötte nyaldosták az éjszakai levegőt. Füst gomolygott mindenütt. Szegény nőstény hófehér szőrét korom borította, és viharszürke szemei egyszerre tükröztek kétségbeesést, fájdalmat és szeretetet. Már nagyon gyenge volt, és az, hogy ellenie kell, talán az utolsó dolog, amit életében megtesz. Összeszedte maradék erejét, és pár perc alatt világra hozta újszülött kisfiát. Megnyalogatta, és a fejét szorosan a kicsiéhez nyomta. Mintha valamit suttogott volna a csikóhoz. Majd erőtlenül lefektette nyakát a földre, s az élet elszállt belőle. Ám kicsinye még mindig ott feküdt a fűben, mozdulatlanul, körülötte pedig tomboltak a lángok. Az apróság nem mozgott. Szorosan anyja mellett kuporgott. Hirtelen azonban a holttest eltűnt, egyszerűen fekete füstté vált. Majd a csikó megremegett. Apró testrészeit alig észrevehetően mozgatni kezdte. A tűz még mindig tombolt, de a kicsi körül egy kis körben a lángok már nem hatoltak be. A feje felett csaptak össze. Ott táncoltak körülötte sárga, narancs és vörös fénnyel, de őt nem bántották. Nem égették halálra a csöppséget. Egyre jobban mocorgott, amikor szemei hirtelen felpattantak. Bennük tükröződött a tomboló lángtömeg… mégsem. Ez nem az a lángtömeg volt, ami a csikó körül tombolt. Ez egy… másfajta tűz volt. Olyan, ami csakis benne, a kicsiben éghetett Read More

Az őrzők tüze szereplői

2017-12-222017-12-22 by Matilda

Karácsony előtti utolsó bejegyzésem következik, és mi mással is lehetne zárni a hetet, mint Az őrzők tüze szereplőivel. Úgyhogy lássuk is azt a pár (ló) szereplőt, aki előfordult a könyvben, és tényleges szerepe is volt!

Az őrzők tüze szereplői

Főnix

Ki mással is lehetne kezdeni, ha nem a főszereplővel, Főnixszel? Ha valaki szorgos olvasóm, akkor tudja, ki és mi Főnix, de ha valaki elfelejtette volna, akkor ajánlatos visszaolvasni a Futó tűz, illetve a Sárkánytűz oldalakon lévő rövid írásokat. Read More

Magányos-medence

2017-07-05 by Matilda

Hogy megint egy kis könyvvel kapcsolatos infót adjak ki, de mégse lőjem el az összes Őrzők tüze lehetőségemet, egy újabb kontinensi tája rövid bemutatását írom meg. Ezen a helyen sok időt is töltött Főnix, és nem az első könyvben láttuk utoljára. Ez a Magányos-medence, és komoly erőpróba lesz nem elárulni róla olyan dolgokat, amik csak az első könyvben voltak, mert a fejemben már alig tudom szétválasztani az egyes részeket. 😀

A Magányos-medence

Mindenki tudja mi történt itt, igaz? (Jobban mondva mik.) Belegondolva, a többi könyvben is benne lesz, és nem csak futólag fogom megemlíteni, és már nem emlékszem, mennyit tudhatunk meg a Futó tűzből, szóval lehet véletlen elspoilerezek valamit. Read More

Bellona 2.0

2017-02-08 by Matilda

Réges-régen ígértem, hogy csinálok olyan karakterjellemzéseket, mint Főnixnek, igaz? Nos, most igyekszem betartani, pontosan ezen okból kifolyólag, és mert a harmadik könyvnek az egyik főszereplője, jöjjön egy frissebb Bellona!

Külső tulajdonságok:

Szőrzet színe: Bellona egy gesztenyepej kanca, ami azt jelenti, hogy barna. A pej színnek, ami a barnát jelenti, rengeteg változata van. Van sima pej, sötétpej, gesztenyepej, világospej. Bellona ezek közül gesztenyepej, ami annyit takar, hogy a színe a barna és a sárga között van (nagy színpötty). A pej lovak egyik jellemző tulajdonsága, hogy az orruk, valamint a lábuk térdig fekete, és ez Bellonánál sem különb. Read More

Az őrzők tüze: bevezetés

2017-01-072017-01-12 by Matilda

Ha már megígértem, hogy lassanként bemutatom Az őrzők tüze című, harmadik könyvemet, akkor betartom, és most gyorsan felvázolom, mi történik a Sárkánytűz után…

Hogyha már olvastátok a Sárkánytüzet, akkor engedélyezem, hogy elolvassátok ezt a bejegyzést, ha pedig nem, akkor iszkiri olvasni, és aztán visszajöhettek megtudni, mi fog történni a harmadik kötetben. Read More

Sárkánytűz: Az illusztrációk története

2016-12-15 by Matilda

Mivel úgy gondolom, korai lenne még Az őrzők tüze bevezetése, ezért inkább elmesélem az Sárkánytűz illusztrációk történetét. Remélhetőleg nem fogok spoilerezni, mert mire kirakom ezt a bejegyzést, már mindenki olvasta a könyvet, igaz?

Összesen 11 darab rajz található a könyvben (a térképpel együtt az illusztrációk száma 12), tehát megint három felé bontom a mesélést, és 4, 4, 3 képről mesélek, de lehet, hogy a térképet is beleveszem. Kezdjük is el!

1. Új világok

Az illusztrációk első darabja rögtön az első fejezetbe került. Ha belegondolok, ebbe a könyvbe egész jó lett az illusztrációk aránya, mert kettő között max egy fejezet van, nem úgy, mint az elsőben, hogy van egymás után három, aztán a következő négy fejezet teljesen üres.

Ez a kép, ha jól emlékszem, harmadikként készült el, a hetedik és tizenhatodik fejezet után. Körül-belül ehhez a sorhoz készült:

Egyre feljebb jutottam a levegőben. Bellonával egy szintre tornáztam vissza magam.

Remélhetőleg mire legközelebb rajzolom Főnixet szárnyakkal, megtanulom, hogyan kell rendesen lerajzolni őket. Ezen elég gyatrára sikerültek… Ennek az illusztrációnak nincsen különösebb története, úgyhogy jöhet a következő. Read More

Viharrét

2016-11-23 by Matilda

Tudom, hogy mindenki tűkön ülve várja a Sárkánytűz megjelenését. Jó hír: a nyomdában van. Várhatóan november legvégére, december legelejére készen lesz. Nehéz szülés volt, de megoldottuk. Mivel a Sárkánytűzről még nem írhatok belső infókat, Az őrzők tüzéről pedig végképp nem, kénytelen vagyok A Futó tűzről további érdekességeket terjeszteni, amit a Kontinens tájainak leírásával fogok megoldani. Szóval kezdjük a legelsővel, ami nem más, mint Viharrét! Read More

Látomások

2016-04-272016-04-27 by Matilda

Nos, ma nincs túl sok mondanivalóm, azon kívül, hogy szépen haladok a könyvekkel. Ma éppen egy olyan ötlet rajzolódott ki a fejemben, ami még egyet rá fog dobni a könyvekre. Úgyhogy, csak annyit mondanék, hogy ha tetszett az első könyv, a Futó tűz, akkor a második könyv, a Sárkánytűz csak jobb lesz nála, de a harmadik, az úgy tűnik, hogy ezekre majd még rátesz egy lapáttal. Read More