Futó tűz – A Mókustanács

A Mókustanács

Követtük a folyó útját, tehát elindultunk lefelé. Baktattunk a parton, nem siettünk sehova. Nyugodt lépésben haladtunk előre. Szép napos idő volt. Az égen egyszer-kétszer játékosan elúszott egy-egy felhő. Sokat mentünk. Napokon át. Hosszú volt az út. A hidegebb éjszakákon egy-egy kisebb tábortüzet raktunk, illetve raktam, és ha más állatok is jártak arrafelé, megengedtük nekik, hogy melegedjenek mellettünk. Csak mentünk, és mentünk. Az utazás eleje vidáman telt. Azonban ott, ahol a folyó már kiszélesedett, és kettévált, ezzel egy szigetet képezve, ami Pamacs állítása szerint Folyóköz volt, a hangulat ellaposodott. Pami egyre feszültebb és szótlanabb lett. Máskor sokkal beszédesebb szokott lenni. Mindig meglát valamit, és egyből magyarázni kezdi a nevét, meg azt, hogy mit tud. Például a növényeknél, hogy ez mérgező, de ekkora dózisban gyógyító hatású, bla bla bla… Most csak némán ugrált mellettem. Próbáltam keresni valamit, amiről megkérdezhetném, hogy mi az. Valamit, amit még nem láttam. Így talán szóra bírhatom. A probléma csak az volt, hogy már szinte mindent ismertem. Ám hirtelen egy kis pillangó szállt az orromra. Szép, színes állatka volt, valamint még nem ismertem pontosan a fajtáját. Bingó! Ő jó lesz!
– Pamacs? – kérdeztem érdeklődő hangon.
– Igen? – válaszolta vissza unottan és kedvetlenül.
– Ez milyen bogár? Read More

Futó tűz – A “rémálom”

A “rémálom”

Mikor reggel felébredtem, a nap már hétágra sütött odakint. A bar­langot fény öntötte el. Az idő meleg volt. Én is megszáradtam, és a tűz sem égett többé. Csak a fa hamuja maradt meg. Kint a madarak hangosan csicseregtek. Pamacs már vígan ugrándozott a fák ágai között. Feltápászkodtam a talajról, nagyot ásítottam és kisétáltam a barlangból. A fény szinte elvakította a szemem. Mikor kitisztult a látásom, észrevettem, hogy szőrös mókusbarátom makkokat és egyéb magvakat gyűjt halomba. Éppen egy újabbat ejtett a többi közé, mikor észrevett.
– Jó reggelt, Főnix!
– Jó reggelt, Pamacs!
– Kérsz makkot?
– Nem, köszönöm. A makk nem éppen a kedvencem. A lovak jobban szeretik a füvet.
– Nem tudhatod, ha még nem ettél! – erősködött.
– Szerintem inkább passzolok. Igazából most egyáltalán nem is füvet, meg ilyesmiket kéne ennem, hanem…
– Hát, igen. De… az már nem lehetséges… sajnos…
– Tudom… – Egy kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy ami megtörtént, azon nem változtathatok. Lépj túl rajta! – parancsol­tam magamnak. Read More

Futó tűz – A tűz szülötte

Előkészítés

Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a ma­gas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak ki­venni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését. A hatalmas réten egy nagy ménes feküdt a fűben. A lovak éppen békés álmu­kat aludták. Néha egy-egy lágy szellő fuvallata szaladt át a füvön. Egy ló álmosan vigyázta a többiek pihenését. Semmi nem muta­tott szokatlan jeleket. Minden békésnek és csöndesnek tűnt. Aztán hirtelen vörös lángok csaptak fel a semmiből. A váratlan hőre és fényre az őr észhez kapott, és egy hangos nyerítéssel jelezte a többi­eknek, hogy baj van. A ménes felébredt, és a tűz látványára a lovak riadtan néztek egymásra. Kétségbeesetten ugráltak és nyerítettek. Majd a vezérük gyors észjárásának köszönhetően összeterelte és a folyó irányába indította el őket. Az egész ménes elszaladt. Kivéve a vezetőt, aki odament a tűz széléhez. Gyenge nyihogás hallatszott a lángokból. Egy vajúdó kanca csapdába esett. A hatalmas pej mén szólítgatta és próbált bejutni hozzá, a kanca viszont határozottan megmondta neki, hogy a ménest el kell vezetnie. Egy kis hezitálás után a csődör mély bánattal megfordult, és a többiek után vágta­tott. A nőstény a tűzgyűrűben feküdt, a földön. A lángok körü­lötte nyaldosták az éjszakai levegőt. Füst gomolygott mindenütt. Szegény nőstény hófehér szőrét korom borította, és viharszürke szemei egyszerre tükröztek kétségbeesést, fájdalmat és szeretetet. Már nagyon gyenge volt, és az, hogy ellenie kell, talán az utolsó dolog, amit életében megtesz. Összeszedte maradék erejét, és pár perc alatt világra hozta újszülött kisfiát. Megnyalogatta, és a fejét szorosan a kicsiéhez nyomta. Mintha valamit suttogott volna a csi­kóhoz. Majd erőtlenül lefektette nyakát a földre, s az élet elszállt belőle. Ám kicsinye még mindig ott feküdt a fűben, mozdulatlanul, körülötte pedig tomboltak a lángok. Az apróság nem mozgott. Szo­rosan anyja mellett kuporgott. Hirtelen azonban a holttest eltűnt, egyszerűen fekete füstté vált. Majd a csikó megremegett. Apró test­részeit alig észrevehetően mozgatni kezdte. A tűz még mindig tom­bolt, de a kicsi körül egy kis körben a lángok már nem hatoltak be. A feje felett csaptak össze. Ott táncoltak körülötte sárga, narancs és vörös fénnyel, de őt nem bántották. Nem égették halálra a csöppsé­get. Egyre jobban mocorgott, amikor szemei hirtelen felpattantak. Bennük tükröződött a tomboló lángtömeg… mégsem. Ez nem az a lángtömeg volt, ami a csikó körül tombolt. Ez egy… másfajta tűz volt. Olyan, ami csakis benne, a kicsiben éghetett Read More

Ezt olvastam júliusban | 2018

Vége van a júliusnak, úgyhogy nézzük, mit olvastam a hónapban! Júliusban összesen hat könyvet sikerült kivégeznem, és most ezekről írok pár sort, illetve mindegyikhez linkelem a molyos/itteni értékelésemet.

Ezt olvastam júliusban | 2018Elena Favilli · Francesca Cavallo: Esti ​mesék lázadó lányoknak

Nem tudom, hogy kisgyerekek mennyire tudnák értékelni a könyvet. Valahogy úgy érzem, ez nem a tíz év alatti korosztálynak szól.

A könyv alapkoncepciója egyébként jó, csak lehet, nem így kellett volna kivitelezni. Nem azt mondom, hogy ez egy rossz könyv lett volna. De azt sem gondolom, hogy egy egyoldalas rövid összefoglalóval el lehetne mondani a könyvben szereplő nők történetét. Read More

Futó tűz | Újraolvasás

Futó tűz | ÚjraolvasásElég furcsa azt mondani, hogy fogtam, levettem a könyvespolcomról azt a könyvet, amit én írtam és elolvastam. Furcsán is hangzik. De mielőtt bárki bármit mondana, kellett ez az olvasás.

2014-ben kezdtem el írni a könyvet, és a Futó tűz végleges formájában 2015. május 20-án jelent meg. Sosem olvastam a kiadott, nyomtatott verziót. Soha. Egyszer elkezdtem, de a 8. fejezetig jutottam csak, mert már akkor láttam egy csomó dolgot benne, amit lehet kicsit átírtam volna. Csak a stilisztika miatt. Most pedig befejeztem a Az otthon tüze javítását, illusztrációit, és gyakorlatilag készen áll a kiadásra, valamint megírtam már az utolsó részét is a sorozatnak, és úgy éreztem, ideje, hogy elolvassam a végleges Futó tűz verziót, hogy lássam, hogyan is indult az egész történet, és hogy mindenre jól emlékszem-e. Read More

Az írás folyamata

Az írás folyamata
gondolkodj, írj, szerkessz, csiszolj

Megírni egy könyvet hatalmas teljesítménynek tűnik, és nem tagadom, az is, de nekem sosem tűnt valami bonyolultnak. A trükk igazából abban rejlik, hogy olyan tartalma legyen a könyvednek, ami érdekel másokat. (Na, ennek sikerében már nem vagyok teljesen biztos.) Még valamikor régebben írtam egy Hogyan írok könyvet? című bejegyzést, amiben leírtam az első három könyv történetének kialakító folyamatát. Most ezen a vonalon haladnék kicsit tovább, illetve kicsit részletesebben, és az írás folyamata lenne az, amiről részletesebben beszélnék. Nem konkrétan A csikó, aki tűzben születettre lenne kiélezve ez a bejegyzés, hanem úgy általánosságban szólnék (mert nemrég elkezdtem egy újabb könyv kidolgozását, amiben már emberek a főszereplők). Read More

Magányos-medence

Magányos-medence
A Magányos-medence. Bocsássatok meg a szörnyű rajzért, és a látszólagos apró területért. Ez nem a legjobb alkotásaim közé tartozik.

Hogy megint egy kis könyvvel kapcsolatos infót adjak ki, de mégse lőjem el az összes Őrzők tüze lehetőségemet, egy újabb kontinensi tája rövid bemutatását írom meg. Ezen a helyen sok időt is töltött Főnix, és nem az első könyvben láttuk utoljára. Ez a Magányos-medence, és komoly erőpróba lesz nem elárulni róla olyan dolgokat, amik csak az első könyvben voltak, mert a fejemben már alig tudom szétválasztani az egyes részeket. 😀

A Magányos-medence

Mindenki tudja mi történt itt, igaz? (Jobban mondva mik.) Belegondolva, a többi könyvben is benne lesz, és nem csak futólag fogom megemlíteni, és már nem emlékszem, mennyit tudhatunk meg a Futó tűzből, szóval lehet véletlen elspoilerezek valamit. Read More

Esperanza: A Vihar és Szépség fiának Próféciája – első rész

Esperanza: A Vihar és Szépség fiának Próféciája - első részNem emlékszem pontosan, hogy valóban megtörtént-e, de rémlik valami, hogy említettem valahol errefelé, egyszer, régen, hogy írtam pár kiegészítő részletet az első könyvhöz. Részleteket, amik még a Futó tűz indulása előtt történtek. Ha nem tettem volna meg, akkor most megtettem.

Ezekből a kiegészítő részekből eddig elkészítettem négy darabot. Mind a négyet megírtam, de egyszer sem néztem át őket, teljesen piszkozati állapotban vannak, és biztosan vannak bennük bakik ezerrel, de most nem ez a lényeg.

A kiadóval még későbbre tervezzük Az őrzők tüze megjelentetését, és addig ki kell húznom valahogy részletekkel, és karakterekkel, de egyszerűen már nem jut eszembe, miről írhatnék bejegyzést. Aztán beugrott, hogy írtam én ilyen kis kiegészítőket, és ezeket is posztolhatnám akár. Read More

Tündér-erdő

Tündér-erdőMivel úgy érzem, ha minden héten posztolnék egy karakterjellemzést, vagy egy részletet, túl korán ellőném a bejegyzés-lehetőségeket Az őrzők tüzéhez, pont ezért folytatom a Kontinens tájainak bemutatását. Így kerül most sor egy másik fontos terültet bemutatására, aminek nem más a neve, mint Tündér-erdő!

Tündér-erdő

Gondolom a Tündér-erdő név mindenkinek ismerősen hangzik. Négy fejezetben is szerepel, ebből háromban el sem hagyjuk a területet, úgyhogy mindenki jól tudja a jellemzőit, de azért majd össze is foglalom. Természetesen nem foguk tudni annyira sokat írni róla, mint Viharrétről, de majd még meglátjuk. Read More

Bellona 2.0

Réges-régen ígértem, hogy csinálok olyan karakterjellemzéseket, mint Főnixnek, igaz? Nos, most igyekszem betartani, pontosan ezen okból kifolyólag, és mert a harmadik könyvnek az egyik főszereplője, jöjjön egy frissebb Bellona!

Külső tulajdonságok:

Bellona 2.0Szőrzet színe: Bellona egy gesztenyepej kanca, ami azt jelenti, hogy barna. A pej színnek, ami a barnát jelenti, rengeteg változata van. Van sima pej, sötétpej, gesztenyepej, világospej. Bellona ezek közül gesztenyepej, ami annyit takar, hogy a színe a barna és a sárga között van (nagy színpötty). A pej lovak egyik jellemző tulajdonsága, hogy az orruk, valamint a lábuk térdig fekete, és ez Bellonánál sem különb. Read More