Tag: harmadik fejezet

Futó tűz – A Mókustanács

by Matilda

A Mókustanács

Követtük a folyó útját, tehát elindultunk lefelé. Baktattunk a parton, nem siettünk sehova. Nyugodt lépésben haladtunk előre. Szép napos idő volt. Az égen egyszer-kétszer játékosan elúszott egy-egy felhő. Sokat mentünk. Napokon át. Hosszú volt az út. A hidegebb éjszakákon egy-egy kisebb tábortüzet raktunk, illetve raktam, és ha más állatok is jártak arrafelé, megengedtük nekik, hogy melegedjenek mellettünk. Csak mentünk, és mentünk. Az utazás eleje vidáman telt. Azonban ott, ahol a folyó már kiszélesedett, és kettévált, ezzel egy szigetet képezve, ami Pamacs állítása szerint Folyóköz volt, a hangulat ellaposodott. Pami egyre feszültebb és szótlanabb lett. Máskor sokkal beszédesebb szokott lenni. Mindig meglát valamit, és egyből magyarázni kezdi a nevét, meg azt, hogy mit tud. Például a növényeknél, hogy ez mérgező, de ekkora dózisban gyógyító hatású, bla bla bla… Most csak némán ugrált mellettem. Próbáltam keresni valamit, amiről megkérdezhetném, hogy mi az. Valamit, amit még nem láttam. Így talán szóra bírhatom. A probléma csak az volt, hogy már szinte mindent ismertem. Ám hirtelen egy kis pillangó szállt az orromra. Szép, színes állatka volt, valamint még nem ismertem pontosan a fajtáját. Bingó! Ő jó lesz!
– Pamacs? – kérdeztem érdeklődő hangon.
– Igen? – válaszolta vissza unottan és kedvetlenül.
– Ez milyen bogár? Read More

A szökés

by Matilda
A szökés
A legutóbbi gyors Főnix-rajzom. Mérges Főnix kedvemben voltam.

Ezer éve nem voltam oly kegyes, hogy egy újabb fejezet részletét, vagy egy újabb karaktert mutassak be. Most elérkezettnek látom az időt, hogy ez változzon. Ma úgy terveztem, hogy Az őrzők tüze A szökés címre hallgató 3. fejezetéből hozok nektek egy részletet. De mielőtt a részletre térnénk, van még néhány dolog, amit szeretnék elmondani.

Befejeztem a negyedik kötet javítását. Persze nem a végleges, utolsó javítását. Ez még csak az első kör volt! Még csak most írtam hozzá vagy plusz 5 oldalt. Még sokszor át kell majd olvasni, hogy azt mondjam, rendben van. De mivel még a harmadik sincs kiadva, ráérek. Addig is, elszórakoztatom magam az ötödik, és (sajnos) egyben az utolsó A csikó, aki tűzben született kötet megírásával.

Pfú! Ezt szörnyű visszaolvasni. Két dolog miatt is. 1. Mert megírtam már négy könyvet, és készül az ötödik, ami így belegondolva, nem piskóta. 2. Főnix kalandjai véget érnek az ötödik könyvvel. Utána már egy teljesen új téma, és teljesen új könyvsorozatot készülök írni. De egyelőre még Főnixnél tartok! Read More

Egy rossz patákban lévő birodalom

by Matilda

Hát újra itt vagyok, egy újabb poszttal. Mint azt már a címből kitalálhattátok, egy újabb részlet fog következni. Hamarosan szeretnék egy újabb karakterjellemzést készíteni, egyelőre nem olyan részleteset, mint amilyen Főnixről legutóbb készült. De ez valószínűleg nem a jövő héten fog megtörténni, legalábbis péntekig biztos nem, mert most nagyon bejött a tanulás, és dolgozatok hegyei tornyosulnak előttem, úgyhogy legkorábban jövő hét végén fogok szerintem újra jelentkezni. De elég is legyen a szájtépésből, és jöjjön az a részlet a Sárkánytűz 3., Egy rossz patákban lévő birodalom című fejezetéből…

Egy rossz patákban lévő birodalomEgy rossz patákban lévő birodalom

A repüléssel magával nincs semmi bajom. De a problémát nem is ez jelentette, hanem az, hogy egyáltalán nem tudtam repülni. Lehet, hogy Bellona megtanította Karommal, de azóta nem nagyon gyakoroltam a dolgot. Meg lehet, hogy annyira nem is tanultam meg a repülés mesterségét. Így hát egy pár méteres könnyed repkedés után megint mindent elfelejtettem. Folyamatosan abbahagytam a csapkodást és néha még össze is csuktam a szárnyaimat. Ilyenkor pedig zuhanni kezdtem. Most a bénázásomra meg nem volt időnk.
– Megvagy, Főnix? – kérdezte Veritas aggódva, és megállt a levegőben.
– Igen! – kiáltottam idegesen. – Teljesen ura vagyok a helyzetnek!
Újra zuhanni kezdtem. A másik nagy problémám az volt, hogy ha ideges lettem repülés közben, akkor megint csak összecsuktam a szárnyaimat.
– Biztosan?

Hát, igen. Ez most nem lett túl hosszú, de azért mégis valami, nem? Egyelőre nem érzem úgy, hogy a 3. fejezet készen állna egy nagyobb feltárásra, mert 99,99% esély van rá, hogy sok helyen átírom. Úgyhogy mára csak ennyivel szolgálhatok.

További szép napot!

A Mókustanács

by Matilda

Bevezetés

Ah, végre itt a téli szünet. Sokáig lehet aludni és nem kell tanulni. Csak hó nincsen… Ha kinézek az ablakon inkább azt mondanám, hogy tavasz van, vagy ősz. Idén sem lesz fehér karácsony, ha így haladunk. Na, de mindegy. A mai napra egy részletet szeretnék bemutatni a harmadik fejezet, A Mókustanács végéből. Szóval, jó olvasást!

A Mókustanács

“…- Tehát a Tanács döntött! Főnixnek meg kell halnia! – jelentette ki Szakáll.
– Meg kell halnia! Meg kell halnia! – hangzott a tömegből.

Minden mókus zengeni kezdte ezt a szörnyű mondatot. Sírni támadt volna kedvem. Félni akartam, de sajnos a félelmem csupán harag volt. Mérges voltam a mókusokra, amiért nem értenek meg. Mérges voltam arra a jövendölésre, ami ezt tette velem, és a családommal. Mérges voltam mindenre, és mindenkire. Magamra, a mókusokra, az apámra. Mindenkire. Elvesztettem az irányítást magam felett. Meleg futott végig egész testemen. A mókusok sikítottak és elmenekültek, egy hatalmas robbanás, és minden elsötétült.

Mikor újra magamhoz tértem, káosz volt. Mókusok szaladgáltak és ugráltak fel s alá. Az egész erdő füstölt. A lángok már majdnem teljesen kialudtak. Repülésemet egy fa törzse állította meg, és a hátam nem köszönte meg az élményt. Nagy nehezen lábra álltam. Nem hallottam valami jól. A fülem zúgott még a robbanástól. Aztán megláttam egy szőrös kupacot az egyik szomszédos fa tövében. Ne! Akkor eszméltem csak rá, hogy Pamacs végig mellettem volt. Ideje sem lehetett, hogy fedezéket találjon. Odarohantam hozzá. Orrommal bökdösni kezdtem. Kitekertem az összegömbölyödött állapotból, és megfújtam. A pici test orra mozogni kezdett. Hála Istennek! Nem halt meg! De ahogy elnéztem nem is volt túlságosan jó bőrben. Bizonyára csontja is tört. Vörös testét vér és korom színezte pirosra és feketére. Apró fülén megpörkölődött a szőr…”

Na, ennyi is lett volna a mai napra. Remélem tetszett, és még jobban felkeltette az érdeklődéseteket a könyvem iránt!

További szép napot!