Sziasztok! Ma végre elhoztam ezt a hírt is: A csikó, aki tűzben született utolsó, ötödik része, a Tűz és Sötétség a mai napon megjelent! Most hoztuk el a nyomdából, és immár teljes a polcon a kis csipet-csapat.
2015-ben jelent meg az első rész, azóta eltelt hat év, és elérkezett Főnix kalandjainak utolsó beszámolója. Az otthon tüze, ami a negyedik rész volt, galád módon függő véggel ért véget 2019-ben, és azóta várjátok, hogy vajon mi történt. Íme, megtudhatjátok a választ! (Na nem ebből a posztból, nem spoilerezek!) Read More
Nem, nem sütikről és édességekről lesz szó. A cím ne tévessze meg. Csoki és Marcipán nem az édességükről híresek. Most már talán rá is jöttetek, hogy újabb karaktereket fogok röviden jellemezni.
Mivel vészesen közeledik az ideje, hogy a második kötet is megjelenjen, és talán most utoljára megyek át a Sárkánytűzkéziratán, mielőtt a kiadó véglegesítené a dolgokat, ezért ideje egy újabb morzsát elhintenem a következő részről.
Csoki és Marcipán
Csoki és Marcipán egy testvérpár, Csoki a kanca és Marcipán a csődör. Habár elsőre bárki felcserélné kettőjüket, ami miatt a két sárkánypóni külseje okolható. (Igen, sárkánylovakon kívül még vannak sárkánypónik is.) Read More
Úgy éreztem, hogy itt az ideje egy újabb részlet megjelentetésének. A haditerv című, 6. fejezetből adok most nektek egy parányi betekintést, de nem többet. Ami pedig a könyv kiadását illeti, még nem tudok biztosat mondani, de ha minden igaz, akkor májusban nem fog megjelenni, hanem majd csak Augusztusban. Tudom, hogy ez mindenki számára egy elkeserítő hír, hiszen most sokkal többet kell majd azon őrlődnötök, hogy mi lesz a folytatásban, de ha türelmesek vagytok, akkor meglátjátok, hogy megéri várni. Addig is folyamatosan javítgatom az apróbb részleteket, és lázasan formálom a harmadik könyv cselekményét. Read More
Hát, ez is megvan. Főnix sikeresen bekerült egy országos terjesztésbe.
Szóval, hogyha kedvet kaptál volna a könyv elolvasásához, de eddig nem tudtad hol vegyed meg, most itt a lehetőség! Vagyis mostantól a Futó tűz országos terjesztésben van. (Szépen haladunk a Világ meghódítása felé.)
De igazából mást nem nagyon tudok veletek közölni. A folytatásokon dolgozok, kisebb-nagyobb megakadásokkal és… ennyi lenne.
2015. 05. 21-én ugyebár megjelent Futó tűz című könyvem, A csikó, aki tűzben született sorozatom első része. Na, most ennek a könyvnek lesz egy bemutatója holnap (2015. 06. 01.) a kalocsai Sétálóutcában. Úgyhogy mindenkinek ott a helye! A könyvbemutató 11:40-kor fog kezdődni és körülbelül háromnegyed órát fog igénybe venni. Ezért is lett “Rendhagyó irodalomóra” néven mindenhova kiplakátolva. És igazából ennyiről akartam ma írni. Most, hogy már mindenki tudja, el lehet jönni!
Szóval, 2015. 06. 01-én, azaz holnap 11:40-kor várlak titeket a kalocsai Sétálóutcában!
Elárulom még azt is, hogy nagy erőkkel javítom a 2. kötetet, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek és elkezdtem a 3. kötetet is írni. Úgyhogy gőzerővel munkálkodom a folytatásokon.
És még egy dolog! Hogy egyszerűbb hozzáférést tudjunk biztosítani a könyvhöz, dolgozunk az országos terjesztésén. Remélhetőleg hamarosan ott lesz minden könyvesboltban. Szurkoljatok! 🙂
És ennyi lett volna mára. Holnap mindenkit szeretettel várok, és ha nem sikerül eljutnotok, ne keseredjetek el! Tervezünk még könyvbemutatókat!
Azt hittem, hogy ez a nap már sohasem jön el, de itt van! Ráadásul egy nappal korábban! Hazaérek, jön az e-mail, hogy kész a könyv, egy óra múlva pedig már benn ülök a kocsiban és robogunk érte.
700 darab frissen csomagolt könyvecske csücsül most a házban és mindegyik csak arra vár, hogy gazdára találjon.
Vegyétek és vigyétek! 🙂
A könyv megrendelhető: 06-70/779-71-35-ös telefonszámon, vagy a polirobert@polirobert.hu e-mail címen, Póli Róbertnél.
Szóval, tudom, hogy elég régen posztoltam utoljára, de nem jutottam el a géphez, egészen mostanáig. Két hétig készülnöm kellett egy országos környezetvédelmi verseny döntőjére, közben le is betegedtem, meg ilyenek, de a lényeg, hogy még élek.
A betegség legjobb része az volt, hogy gond nélkül újra átolvashattam a könyvet, apró hibák után kutatva. Azóta még egyszer átnéztük, és most már szerintem elérte a végleges állapotot. Remélhetőleg. Többször már nem valószínű, hogy nyomtatás előtt átnézzük. Ha még akkor is találtok benne egy-két vesszőhibát, amikor olvassátok, akkor bocsi. De logikai hiba már nincs benne több, a történet olyan, mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt: egyszerűen fantasztikus. (Kis egoista vagyok, mi?)
Nézzük, csak. A legutóbbi bejegyzés óta megjött a borító terve kinyomtatva, és meg kell hogy mondjam, az is egy fantasztikus munka lett. Egyszerűen tökéletes. Nem akarom fényezni magamat, de szerintem ez a könyv egyszerűen pazar, kívül is és belül is. 🙂
Annyira közel vagyok a célhoz… Most már megvan az ISBN száma is, szóval most már tényleg csak a nyomtatás van hátra. És ha az is megvan… Valószínűleg, amint kézbe kapom a könyvet majd elsírom magamat. Azután pedig hazáig ugrálni fogok az örömtől.
És ami a héten, vagyis tegnap sokkolt engem, az apám laza bejelentése volt. Mit sem sejtve hazajövök az iskolából, lehuppanok tanulni, ő meg tök nyugodtan mondja, hogy beszélt a helyi könyvtár igazgatójával és június 1-jén várnak majd a könyvbemutatómra. Én meg erre ilyen sokkolt kifejezéssel néztem rá, hogy most akkor hülyéskedsz, ugye? Ő meg erre mondja, hogy nem.
Oké! Persze! Nem probléma! Belül tiszta happy vagyok, csak a probléma azzal van, hogy nem szoktam kiállni egy rakás ember elé és mesélni magamról, a könyvemről. Főleg nem akkor történik ilyen, ha annak a rakás embernek a felét egyáltalán nem, vagy csak látásból ismerem. De majd valahogy leküzdöm a lámpalázamat. Megoldom! Túl vagyok én már nem egy iskolai előadáson és versenyen. Egy sima könyvbemutató csak nem fog megártani, nem igaz?
Na, erről részletesen is írok majd, ha már tényleg a szervezésre kerül sor. Addig is mindenki tegye szabaddá a június 1-jei délutánját/estéjét, mert mindenkinek jelenése lesz a könyvbemutatón. Számítok rátok!
És azt hiszem, hogy ennyi elég is lenne mára. Majd még jelentkezem. Addig is élvezzétek a napsütést és a tavaszt, mert ha meglesz a könyv, garantálom, hogy minden időtöket le fogja kötni!
Tik… Tak… Tik… Tak… Utálok várakozni. Nem a legtürelmesebb emberek közé tartozom, csak ezt jól titkolom. De most nem megy. Arra várni, hogy megkapjuk a borító nyomtatott képét és a lektorálást nem bírok.
Ugyebár elmentünk a nyomdához, úgy 120 oldalig eljutottunk és egy kicsit foglalkoztunk a borítóval. Na, a maradék 50 oldalra még várunk, hogy újra nekiveselkedhessünk és újra átnézzük a sztorit. (Pfú… meg fogjuk utálni még mielőtt kiadnánk… Csak viccelek! Nem lehet megunni!) Valamint, megkértük a nyomdát, hogy nyomtassák ki nekünk, hogy megnézhessük, hogy nyomtatásban hogyan fog kinézni a borító. Mert az egy dolog, hogy mit mutat a monitor, és hogy mit mutat a nyomtatásbeli kép. És a várakozás, amíg ez a kis csomag megérkezik őrjítő!
Ooolyan szééép!
De legalább már tavasz van! Mármint tavasz tavasz, nem csak hónap szerinti tavasz. Így áprilisra már sikerült az időjárásnak rájönnie, hogy melegnek kellene lennie. Végre! Így legalább fel s alá járkálhatok az udvarban, mint egy elvonási tünetekkel rendelkező ember. Vagy leülök a fűbe és lektorálom a 2. kötet kéziratát, de közben le akarom szúrni magamat egy bottal. Amit írtam bele, az jó. A történet érdekes és izgalmas, de meglátszódik, hogy ennek nem volt lapos változata.
Az első könyvet ugyebár úgy írtam, hogy füzetbe, gépbe, majd gépen átírva, majd pár fejezet után megint átírtam. Na, most kihagytam az összes lépést és agyból egyből begépeltem, és utána nem sokat változtattam rajta. És most látom, hogy egy kicsit zavarosak lettek az események, a csatajeleneteket elsiettem, érdekes szószerkezeteket használok és sorolhatnám. A javítás során a főként használt jelem a kérdőjel. Egyszerűbb volt mindenhova odaírni egy hatalmas kérdőjelet, mint leírni, hogy hogyan kellett volna leírni a dolgokat és miket kellett volna hozzárakni. Majd idővel helyreáll a történet…
Ééééésss… Azt hiszem, hogy ennyi lett volna a mai bejegyzés. A könyv (elméletileg) a hónap végére ki lesz adva, és addig is nem adok ki több információt a tartalmából. Nincs több spoiler!
Remélem, most már mindenki kellően várja a könyv érkezését a piacra!
Célegyenes. Végre ott tartunk, hogy már csak pár hét és megjelenik az első kötet. Így hát befordultunk és már csak karnyújtásnyira van a cél.
A második fejezet tervezett illusztrációja.
A mai napon ellátogattunk egy megbeszélésre a könyvem kiadásával kapcsolatban. Bátran mondhatom most már, hogy ez a könyv ki lesz adva. Valószínűleg úgy egy hónap múlva már a kezetekben tarthatjátok fizikai formában is a könyvet, és megismerhetitek (jobban) Főnixet és a Kontinenst. A borítóterveket és az első betördelt kéziratot jövő hét végére kapjuk meg. Utána még egy kis javítgatás, finomítás, és nyomdakész lesz (remélhetőleg).
Teendők addig
Lektorálás
Hátsó borító szövegének megtervezése
Bemutatkozás írása
És még néhány egyéb aprócska döntés áll előttünk.
Remélem most már minden simán menni fog, és április végére a kezemben tarthatom az alkotásomat, és azt is, hogy már ti is várjátok a megjelenést!
Mára csak ennyi lett volna. Köszönöm, hogy elolvastad!
Szóval, egy kicsit elmaradtam a bejegyzések írogatásával az utóbbi… két hétben. De ezt most bepótlom egy “vegyes felvágott” bejegyzéssel. A mai bejegyzésben lesz egy rövid részlet, a nyolcadik fejezetből, egy gyors karakterjellemzés és néhány egyéb dolog. Kezdjünk is neki!
Nemzetközi Nőnap
Vasárnap volt a Nemzetközi Nőnap és mindenkinek így utólag is Boldog Nőnapot kívánok! Valamint Kalocsán múlt pénteken édesapám és néhány társa rendezett egy felolvasó estet, aminek azt hiszem, hogy ez volt a mottója: nőkről, nőknek. Valami ilyesmi volt. Nagyon hangulatos kis este volt, hallhattunk sok szép verset, találkoztunk sok ismerőssel. Ez volt a 2. ilyen felolvasó estjük és elég telt házas esemény volt. És most én is be fogok állni a reklámozó sorba, hogy legközelebb, ha van időtök meg kedvetek, akkor ti is eljöhettek egy ilyen felolvasásra. A következő pontos időpontját nem tudom, de a költészet napja alkalmából fogják rendezni. Ha szereted a verseket és a költészetet, akkor ott a helyed!
Közelítek a kiadáshoz
Az előző héten a könyvem első körben lévő lektorálása megtörtént és apukám elment egy nyomdához. És amikor ő onnan visszajött, akkor eléggé fel voltam villanyozva, miután elmondta, hogy milyen lehetőségeim vannak. Oké, igen, egy könyv kiadása azért sokba kerül, de ha az ő könyvére összekapargattuk a pénzt, akkor az enyémre is menni fog, bárki bármit is mond. Szóval, jövő hét csütörtökön elméletileg találkozunk a nyomdával és megbeszéljük a dolgokat. Utána (ha megvan a borító, a tördelés, az illusztrációk helyére illesztése és az egyebek) már csak a nyomtatás van. Lehet, hogy nem mutatom ki, de már alig férek a bőrömbe, annyira izgatott vagyok. Aztán lehet, hogy koppanok… (Na, jó, ez csak vicc volt. Nem fogok koppanni! Sajnálom, ha egoistának hangzom, de egy nagyon jó könyvet írtam!)
Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy a nyomda majd az én elképzeléseim alapján készít nekem egy borítót, ami valószínűleg tetszeni fog. Úgyhogy most tűkön ülök addig, amíg a kezemben nem foghatom az elkészült Futó tűzt.
A Nagy-erdő
És akkor jöjjön a részlet:
Főnix a Nagy-erdőben.
“…Amikor felébredtem, a csillagos ég bámult vissza rám, mintha ezernyi apró szempár figyelte volna az álmomat. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden végtagom. Megvoltak. Semmi nesz nem hallatszott az erdőből, csupán a tücskök lágy ciripelése. Mégis mi olyan veszélyes itt? Órákon át ki voltam ütve, és semmi sem jött megenni. Felálltam. Minden ugyanúgy volt, ahogyan akkor, amikor kikászálódtam a vízből. Azt leszámítva, hogy most az égen ezernyi apró csillag pislákolt halovány fénnyel a Hold körül. Az erdő így még sűrűbbnek, és még ijesztőbbnek tűnt, mint azelőtt. Kitöröltem az álmosságot a szememből, és elindultam a fák felé. Bedugtam a fejemet, és körbeszimatoltam. Semmi veszélynek nem észleltem a jelét. Úgy döntöttem, hogy inkább holnap nézek körbe. Akkor biztosan nem esek hasra egy gyökérben sem, és persze nem töröm ki a nyakamat. Mert amúgy képes lennék rá. De milyen gáz lenne már? Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket, úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben.Na, ezt köszi, de nem!…”
Amanda
És akkor jöjjön a mai bejegyzésem utolsó pontja: a karakterjellemzés. Tan-tan-taaaan!
Amanda Főnix nagymamája, Viharnak, Főnix apjának édesanyja. A férje, élettársa, akit Rufusnak hívtak Főnix és Amanda találkozásakor már majdnem egy éve halott. Amanda három csikónak, Viharnak és két bátyjának, édesanyja. Ő egy eléggé egyedi kanca és néha, általában elég idegesítő tud lenni az örökös titkolózásaival. A legtöbbet elhangzott mondata: Majd megtudod, ha eljön az ideje!
Ez a kép egészen hasonlít a fejemben megszületett elképzeléshez.
“A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán nagyjából lábszárközépig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok.”
Mit írhatnék még róla? A könyvben minden fontos tudnivaló benne van (vagy benne lesz a következő kötetekben).
Ennyi lett volna mára/múlt hétre. Köszönöm, hogy elolvastátok!
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Sziasztok! Ma végre elhoztam ezt a hírt is: A csikó, aki tűzben született utolsó, ötödik része, a Tűz és Sötétség a mai napon megjelent! Most hoztuk el a nyomdából, és immár teljes a polcon a kis csipet-csapat.
![DSC_0011[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00111.jpg)
![DSC_0023[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00231.jpg)
![DSC_0024[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00241.jpg)
