Futó tűz – A Mókustanács

2020-01-23 by Matilda

A Mókustanács

Követtük a folyó útját, tehát elindultunk lefelé. Baktattunk a parton, nem siettünk sehova. Nyugodt lépésben haladtunk előre. Szép napos idő volt. Az égen egyszer-kétszer játékosan elúszott egy-egy felhő. Sokat mentünk. Napokon át. Hosszú volt az út. A hidegebb éjszakákon egy-egy kisebb tábortüzet raktunk, illetve raktam, és ha más állatok is jártak arrafelé, megengedtük nekik, hogy melegedjenek mellettünk. Csak mentünk, és mentünk. Az utazás eleje vidáman telt. Azonban ott, ahol a folyó már kiszélesedett, és kettévált, ezzel egy szigetet képezve, ami Pamacs állítása szerint Folyóköz volt, a hangulat ellaposodott. Pami egyre feszültebb és szótlanabb lett. Máskor sokkal beszédesebb szokott lenni. Mindig meglát valamit, és egyből magyarázni kezdi a nevét, meg azt, hogy mit tud. Például a növényeknél, hogy ez mérgező, de ekkora dózisban gyógyító hatású, bla bla bla… Most csak némán ugrált mellettem. Próbáltam keresni valamit, amiről megkérdezhetném, hogy mi az. Valamit, amit még nem láttam. Így talán szóra bírhatom. A probléma csak az volt, hogy már szinte mindent ismertem. Ám hirtelen egy kis pillangó szállt az orromra. Szép, színes állatka volt, valamint még nem ismertem pontosan a fajtáját. Bingó! Ő jó lesz!
– Pamacs? – kérdeztem érdeklődő hangon.
– Igen? – válaszolta vissza unottan és kedvetlenül.
– Ez milyen bogár? Read More

Futó tűz – A “rémálom”

2020-01-132020-01-23 by Matilda

A “rémálom”

Mikor reggel felébredtem, a nap már hétágra sütött odakint. A barlangot fény öntötte el. Az idő meleg volt. Én is megszáradtam, és a tűz sem égett többé. Csak a fa hamuja maradt meg. Kint a madarak hangosan csicseregtek. Pamacs már vígan ugrándozott a fák ágai között. Feltápászkodtam a talajról, nagyot ásítottam és kisétáltam a barlangból. A fény szinte elvakította a szemem. Mikor kitisztult a látásom, észrevettem, hogy szőrös mókusbarátom makkokat és egyéb magvakat gyűjt halomba. Éppen egy újabbat ejtett a többi közé, mikor észrevett.
– Jó reggelt, Főnix!
– Jó reggelt, Pamacs!
– Kérsz makkot?
– Nem, köszönöm. A makk nem éppen a kedvencem. A lovak jobban szeretik a füvet.
– Nem tudhatod, ha még nem ettél! – erősködött.
– Szerintem inkább passzolok. Igazából most egyáltalán nem is füvet, meg ilyesmiket kéne ennem, hanem…
– Hát, igen. De… az már nem lehetséges… sajnos…
– Tudom… – Egy kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy ami megtörtént, azon nem változtathatok. Lépj túl rajta! – parancsoltam magamnak. Read More

Futó tűz | Újraolvasás

2018-07-042018-07-04 by Matilda

Elég furcsa azt mondani, hogy fogtam, levettem a könyvespolcomról azt a könyvet, amit én írtam és elolvastam. Furcsán is hangzik. De mielőtt bárki bármit mondana, kellett ez az olvasás.

2014-ben kezdtem el írni a könyvet, és a Futó tűz végleges formájában 2015. május 20-án jelent meg. Sosem olvastam a kiadott, nyomtatott verziót. Soha. Egyszer elkezdtem, de a 8. fejezetig jutottam csak, mert már akkor láttam egy csomó dolgot benne, amit lehet kicsit átírtam volna. Csak a stilisztika miatt. Most pedig befejeztem a Az otthon tüze javítását, illusztrációit, és gyakorlatilag készen áll a kiadásra, valamint megírtam már az utolsó részét is a sorozatnak, és úgy éreztem, ideje, hogy elolvassam a végleges Futó tűz verziót, hogy lássam, hogyan is indult az egész történet, és hogy mindenre jól emlékszem-e. Read More

Otthon, édes otthon

2018-03-172018-03-17 by Matilda

Bár Az otthon tüze kiadásának ideje egyelőre bizonytalan, semmi nem állít meg, hogy posztoljak néhány részletet/karakterleírást a könyvből, nemde? Nem is húznám tovább a szót. Jöjjön egy rövid részlet az Otthon, édes otthon című első fejezetből!

Otthon, édes otthon

– Én nem hallok semmit – kockáztattam meg a megszólalást, miután perceken keresztül csak álltunk, és hallgatóztunk.

– Talán csak a szél volt – engedett a kanca, de nem tűnt biztosnak a dolgában.

Bíztam Bellona érzékeiben, és tudtam, hogy ha hallott valamit, akkor tényleg hallott valamit. Először arra gondoltam, hogy esetleg ide is rómaiak tévedhettek, de ezt az ötletet gyorsan el is hessegettem. Elég bajom volt az emberekkel egy egész életre. Nem volt szükségem több tapasztalatra a kétlábúakkal. Read More

Esperanza: Az út a Kontinensre | első rész

2018-03-102018-03-17 by Matilda

Eltelt több, mint egy hónap, azóta, hogy utoljára posztoltam volna bármit is ide az oldalra, és ettől kicsit rosszul érzem magam, de most újra itt vagyok, és igyekszem behozni a lemaradást.

Azért nem tűntem el teljesen, mert a YouTube csatornámra folyamatosan töltöttem fel az újabb videókat, bár ott is volt egy kis kimaradás, mert az influenza engem is legyűrt. Továbbá, mentségemre legyen, hogy részt vettem egy országos Harry Potter versenyen, és oda-vissza betanultam az Azkabani foglyot, angolul, amellett pedig nehezen tudtam másra koncentrálni. (De megérte az a sok tanulás! :D)

Hogy kiengesztelhessek mindenkit, most egy újabb kiegészítő történet részletét fogom kiposztolni. Esperanza szemszögéből már megismerkedhettetek A Vihar és Szépség fiának Próféciájával. (⬅Ha nem, akkor a linken megtehetitek.) Ha jól emlékszem, ejtettem pár szót arról, hogy az egyik ilyen kiegészítő történetem megjelent a Kalocsai szó és képben, de ehhez természetesen nem férhetett mindenki hozzá, ezért úgy döntöttem, megosztom veletek ezt a kis kiegészítést, itt a honlapon. Ez szintén Esperanza szemszögéből íródott, a címe pedig: Az út a Kontinensre. Igazából, még aktuális is, mert A csikó, aki tűzben született negyedik kötetében láthatjátok majd, hogy ez a történet visszatér. 😉 Read More

Magányos-medence

2017-07-05 by Matilda

Hogy megint egy kis könyvvel kapcsolatos infót adjak ki, de mégse lőjem el az összes Őrzők tüze lehetőségemet, egy újabb kontinensi tája rövid bemutatását írom meg. Ezen a helyen sok időt is töltött Főnix, és nem az első könyvben láttuk utoljára. Ez a Magányos-medence, és komoly erőpróba lesz nem elárulni róla olyan dolgokat, amik csak az első könyvben voltak, mert a fejemben már alig tudom szétválasztani az egyes részeket. 😀

A Magányos-medence

Mindenki tudja mi történt itt, igaz? (Jobban mondva mik.) Belegondolva, a többi könyvben is benne lesz, és nem csak futólag fogom megemlíteni, és már nem emlékszem, mennyit tudhatunk meg a Futó tűzből, szóval lehet véletlen elspoilerezek valamit. Read More

Esperanza: A Vihar és Szépség fiának Próféciája – első rész

2017-04-122017-04-12 by Matilda

Nem emlékszem pontosan, hogy valóban megtörtént-e, de rémlik valami, hogy említettem valahol errefelé, egyszer, régen, hogy írtam pár kiegészítő részletet az első könyvhöz. Részleteket, amik még a Futó tűz indulása előtt történtek. Ha nem tettem volna meg, akkor most megtettem.

Ezekből a kiegészítő részekből eddig elkészítettem négy darabot. Mind a négyet megírtam, de egyszer sem néztem át őket, teljesen piszkozati állapotban vannak, és biztosan vannak bennük bakik ezerrel, de most nem ez a lényeg.

A kiadóval még későbbre tervezzük Az őrzők tüze megjelentetését, és addig ki kell húznom valahogy részletekkel, és karakterekkel, de egyszerűen már nem jut eszembe, miről írhatnék bejegyzést. Aztán beugrott, hogy írtam én ilyen kis kiegészítőket, és ezeket is posztolhatnám akár. Read More

Tündér-erdő

2017-03-08 by Matilda

Mivel úgy érzem, ha minden héten posztolnék egy karakterjellemzést, vagy egy részletet, túl korán ellőném a bejegyzés-lehetőségeket Az őrzők tüzéhez, pont ezért folytatom a Kontinens tájainak bemutatását. Így kerül most sor egy másik fontos terültet bemutatására, aminek nem más a neve, mint Tündér-erdő!

Tündér-erdő

Gondolom a Tündér-erdő név mindenkinek ismerősen hangzik. Négy fejezetben is szerepel, ebből háromban el sem hagyjuk a területet, úgyhogy mindenki jól tudja a jellemzőit, de azért majd össze is foglalom. Természetesen nem foguk tudni annyira sokat írni róla, mint Viharrétről, de majd még meglátjuk. Read More

Viharrét

2016-11-23 by Matilda

Tudom, hogy mindenki tűkön ülve várja a Sárkánytűz megjelenését. Jó hír: a nyomdában van. Várhatóan november legvégére, december legelejére készen lesz. Nehéz szülés volt, de megoldottuk. Mivel a Sárkánytűzről még nem írhatok belső infókat, Az őrzők tüzéről pedig végképp nem, kénytelen vagyok A Futó tűzről további érdekességeket terjeszteni, amit a Kontinens tájainak leírásával fogok megoldani. Szóval kezdjük a legelsővel, ami nem más, mint Viharrét! Read More

Valentin-napi különlegesség

2016-02-142016-02-14 by Matilda

Mint azt már korábban említettem, Valentin-nap alkalmából készítettem egy különlegességet, csak kedves olvasóim számára. Úgyhogy most posztolok egy részletet az első könyvből, és egy képet hozzá.

Valentin-napi különlegesség

“…Mielőtt Iza reagálni tudott volna, fogtam magamat, és beleugrottam a tóba. A hatalmas csobbanás összes cseppje a fehér kancacsikóra esett, aki mikor felbukkantam, gyilkos tekintetet vetett rám, miközben ázott sörénye a szemébe lógott, és rátapadt a nyakára. Kikászálódtam a vízből, leráztam magamról, amennyit csak tudtam, és vágtába kezdtem, Izával ellenkező irányba. A kanca utánam vetette magát, de nem bírt elég gyorsan futni ahhoz, hogy beérjen.
Amikor egy olyan részhez értem a mezőn, ahol nem voltak túlságosan közel tavak, vagy dombok, és az egészet színpompás vadvirágok borították, lelassítottam. Bevártam a mérges kancát, aki mögöttem loholt. Addigra már megszáradtam, és valószínűleg ő is. Amint beért, rám vetette magát, és a földre döntött. Volt egy aprócska összezörrenésünk, de végül csak feküdtünk egymás mellett, a virágok között, és bámultuk a hatalmas, ezüstszínű holdat. Mind a ketten fáradtak voltunk a futástól, úgyhogy lihegve hevertünk a fűben.
Pár percnyi pihenő után a hátamról a hasamra gurultam. A lábaimat magam alá húztam, és úgy néztem a mellettem fekvő szépségre. Most már nem is tagadtam. Iza volt a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam. Ahogyan ott feküdt, és a hold varázsos fénye beterítette, ahogyan hófehér sörénye között a kis vadvirágok átbújtak… Úgy nézett ki, mint egy angyal. Végül megszólaltam:
– Tudod, tényleg van valami, ami gyönyörű a Magányos-medencében.
– Igen? És mi az?
– Te.”

Tudom, hogy utáltok e jelenet miatt. Főleg, hogyha végigolvastátok a könyvet. (Egyébként rájöttem, hogy Izáról még egy képet sem rajzoltam. Ez hogy történhetett?)

Hát, igen. Főnix nem szereti a Valentin-napot. Ezek után már nem. A romantika nem éppen a legjellemzőbb ebben a könyvben. (Meg nem is nagyon tudok romantikus jelenetet írni, anélkül, hogy ne hangozzon bénán. Habár nekem majdnem minden romantikus jelenet bénán hangzik. Velem van a baj.) De aggodalomra semmi ok! Azért nem vagyok annyira kegyetlen, hogy Főnixet teljesen kihagyjam a történet hátralevő részében a szerelemből. Azért nekem is van szívem. De elég is ennyit tudnotok.

További szép napot!