Futó tűz – A “rémálom”

A “rémálom”

Mikor reggel felébredtem, a nap már hétágra sütött odakint. A bar­langot fény öntötte el. Az idő meleg volt. Én is megszáradtam, és a tűz sem égett többé. Csak a fa hamuja maradt meg. Kint a madarak hangosan csicseregtek. Pamacs már vígan ugrándozott a fák ágai között. Feltápászkodtam a talajról, nagyot ásítottam és kisétáltam a barlangból. A fény szinte elvakította a szemem. Mikor kitisztult a látásom, észrevettem, hogy szőrös mókusbarátom makkokat és egyéb magvakat gyűjt halomba. Éppen egy újabbat ejtett a többi közé, mikor észrevett.
– Jó reggelt, Főnix!
– Jó reggelt, Pamacs!
– Kérsz makkot?
– Nem, köszönöm. A makk nem éppen a kedvencem. A lovak jobban szeretik a füvet.
– Nem tudhatod, ha még nem ettél! – erősködött.
– Szerintem inkább passzolok. Igazából most egyáltalán nem is füvet, meg ilyesmiket kéne ennem, hanem…
– Hát, igen. De… az már nem lehetséges… sajnos…
– Tudom… – Egy kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy ami megtörtént, azon nem változtathatok. Lépj túl rajta! – parancsol­tam magamnak. Read More

A római légió

A római légióA hétvégén végre befejeztem Az őrzők tüze javítását, úgyhogy most már majd kezdjük a szervezkedést a kiadóval. Addig is, nekem lehetőségem van folytatni a negyedik rész írását, de arra is nagy esély van, hogy mire meglesz a harmadik könyv kiadása, elkezdem írni az ötödiket :D. Addig is itt egy újabb részlet Az őrzők tüzéből, hogy ne legyen olyan rossz a várakozás. Most akkor következzen is a második, A római légió címre hallgató fejezetből kiemelt részlet! Read More

Sárkánytűz: Az illusztrációk története

Mivel úgy gondolom, korai lenne még Az őrzők tüze bevezetése, ezért inkább elmesélem az Sárkánytűz illusztrációk történetét. Remélhetőleg nem fogok spoilerezni, mert mire kirakom ezt a bejegyzést, már mindenki olvasta a könyvet, igaz?

Összesen 11 darab rajz található a könyvben (a térképpel együtt az illusztrációk száma 12), tehát megint három felé bontom a mesélést, és 4, 4, 3 képről mesélek, de lehet, hogy a térképet is beleveszem. Kezdjük is el!

1. Új világok

Sárkánytűz: Az illusztrációk történeteAz illusztrációk első darabja rögtön az első fejezetbe került. Ha belegondolok, ebbe a könyvbe egész jó lett az illusztrációk aránya, mert kettő között max egy fejezet van, nem úgy, mint az elsőben, hogy van egymás után három, aztán a következő négy fejezet teljesen üres.

Ez a kép, ha jól emlékszem, harmadikként készült el, a hetedik és tizenhatodik fejezet után. Körül-belül ehhez a sorhoz készült:

Egyre feljebb jutottam a levegőben. Bellonával egy szintre tornáztam vissza magam.

Remélhetőleg mire legközelebb rajzolom Főnixet szárnyakkal, megtanulom, hogyan kell rendesen lerajzolni őket. Ezen elég gyatrára sikerültek… Ennek az illusztrációnak nincsen különösebb története, úgyhogy jöhet a következő. Read More

A számkivetett

Vége van az őszi szünetnek, mindenki újult erővel tért vissza a héten az iskolába… Nem, ilyen nem létezik.

Én személy szerint felpörögtem, csak nem az iskolai teendőkkel kapcsolatban. Újult erővel tör elő belőlem az olvasási és írási vágy, úgyhogy mindkettőbe belehúztam. És úgy gondoltam, hogy ideje egy újabb részletnek a Sárkánytűzből. Egy kis teremtéstörténet. Szóval jöjjön is egy részlet a második fejezetből:

A számkivetett

“…– Én is – folytatta Veritas, már kevésbé távolságtartóan. – A történetem, mi? Hol is kezdhetném?
– Mondjuk a legelején?
– Oké – vett egy mély levegőt és belevágott. – Réges-régen élt egy szörnyű sárkány errefelé. Hatalmas volt, a testét pikkelyek borították és tüzet okádott. A környezetében mindent leégetett, ezért is van olyan kevés erdő a környéken. Ahol mi most vagyunk, az a Sárkányföld egy szigete. De erre majd később térek vissza.
A néhány állatfaj, akik itt éltek gyorsan meghaltak, mert ez a sárkány a felhők mögül borította el őket lángokkal. Így a végén csak ő és egy kanca élte túl, mert az a ló elbújt egy mély barlangban. Éppen világra hozta kislányát. Így tehát a szörnyű sárkány elől megmenekültek. A pikkelyes rémség azt hitte, hogy egyedül maradt és lefeküdt aludni. Egy sárkány képes akár évekig is mély álomban aludni. A kanca és lánya megvárták ezt az alkalmat, kimerészkedtek és megölték a sárkányt. Az istenek mérgesek lettek a kancára és lányára e miatt a tett miatt, mert az a sárkány volt az utolsó ezen a földön. Egy ilyen csodálatos lény megölése pedig súlyos büntetést érdemel. A kiscsikót megölték és az anyát átváltoztatták egy sárkánylóvá, hogy szenvedjen és ne tartozhasson egyik fajhoz sem. Se nem ló, se nem sárkány. Majd a kanca halálakor ötven-ötven sima ló és sárkányló született meg a földből.
Sokan úgy tartják, hogy az Ősi Földet az istenek karmolták meg, ezért váltak el a szigetek, és ezért vannak Sárkányföldnek a nyugati részén tépések…”

Hmm… Most így újraolvasva elég érdekesnek hangzik… De mindegy. A végleges formában már valószínűleg úgyis kicsit (nagyon) át lesz dolgozva. Ez még csak egy kezdetleges forma. Majd a második javításnál… Úristen! Még mennyit kell javítani! Nem is zavarok tovább senkit. Megyek dolgozni.

További szép napot!

A “rémálom”

Bevezetés

Hiába van itt a hétvége (2014. 12. 08.), mégis korán kellett kelnem. Hogy miért? Mert nyílt napra kellett menni, a középiskolába, ahová menni… szeretnék? Nem is tudom. Igazából sohasem akartam ebbe a gimibe menni, de nincs más választásom. A városban még van két szakközépiskola, de azok már nagyon a szakmára hajtanak. Gépésznek, rendőrnek, orvosnak vagy túravezetőnek meg nem szeretnék elmenni. Vidékkel meg annyi a problémám, hogy nem bírnám ki. Utálok egyedül lenni, kivéve otthon. Igaz a kollégiumban lennének szobatársaim, de nem vagyok az a gyorsan barátkozó típus. Én inkább egész nap ott szoronganék a sarokban. Szóval nem nagyon hagytam magamnak választási lehetőséget.

Ott voltam a nyílt napon. Akár ki is hagyhattam volna. Nem tudok semmit sem kezdeni azzal, hogy mutogatják a diagrammaikon, hogy ebben az évben ennyi, abban az évben annyi gyereket vettek föl. Tavaly ennyien tettek emelt szintű érettségit, azelőtt pedig ennyien. Engem az nem érdekel. Na, ami eléggé meglepett, az az iskola volt. Mivel mindig megkapjuk, hogy ez egy szuper suli, meglepődtem rajta. Szép kémia és biológia laboratóriumok van (mert azok újak), de az osztálytermek eléggé lepukkadtak és nyomasztóak. És ez úgy… meglepett és elkeserített.

És megint csak magamról fecsegtem. A mai napra egy újabb részletet terveztem bemutatni. Íme itt a második fejezet, A “rémálom” egy részlete:

A “rémálom”

“…A vízesés halk robajjal zúdult lefelé. Ha keresztülnéztem a fenyveseken megláthattam a mezőt. Még mindig korom borította az egészet, és csak a fű égett le. A fák csupán füstös színt öltöttek. Furcsa… Ledőltünk a fűbe és az eget kémleltük. A felhők játékosan úsztak el felettünk. Némelyikükben egy-egy növényt ismertem fel, némelyikükben egy-egy állatot láttam. Az egyik teljesen úgy nézett ki, mint Pamacs, csak ducibb volt. Mondtam is neki, de szerinte az inkább egy jól táplált nyúl volt. Eszembe jutott, hogy azt mondta, hogy neki sincsen családja. Kíváncsi voltam, velük vajon mi történhetett. A hasamra fordultam és így szóltam:
– Pamacs?
– Igen?
– Te hogyan veszítetted el a családodat?
– Hát… én… én csak… csak kalandra vágytam, ezért… ezért jöttem el otthonról – a hangja szomorkás volt és még a fejét is kicsit elfordította.
– Hazudsz!
– Nem igaz!
– De! Felismerem már, ha hazudsz. Alig láthatóan ráng a bal füled. Miért nem akarod elmondani az igazat?
– Mert néha nem kell háborgatni a múltat.
– Sajnálom! Nem akartalak megbántani!
– Nem bántottál meg. Nem tudhattad. Gyere! Van még néhány dolog, amit meg kell mutatnom neked.
– Még van? Ennyi nem volt elég? Már így is túlterheltük az agyam.
– Még van ott hely. És nem, ennyi nem volt még elég! – ezzel a mondattal folytattuk az oktatást…”

Köszönöm a figyelmet!