Tag: Pamacs

Futó tűz – A Mókustanács

by Matilda

A Mókustanács

Követtük a folyó útját, tehát elindultunk lefelé. Baktattunk a parton, nem siettünk sehova. Nyugodt lépésben haladtunk előre. Szép napos idő volt. Az égen egyszer-kétszer játékosan elúszott egy-egy felhő. Sokat mentünk. Napokon át. Hosszú volt az út. A hidegebb éjszakákon egy-egy kisebb tábortüzet raktunk, illetve raktam, és ha más állatok is jártak arrafelé, megengedtük nekik, hogy melegedjenek mellettünk. Csak mentünk, és mentünk. Az utazás eleje vidáman telt. Azonban ott, ahol a folyó már kiszélesedett, és kettévált, ezzel egy szigetet képezve, ami Pamacs állítása szerint Folyóköz volt, a hangulat ellaposodott. Pami egyre feszültebb és szótlanabb lett. Máskor sokkal beszédesebb szokott lenni. Mindig meglát valamit, és egyből magyarázni kezdi a nevét, meg azt, hogy mit tud. Például a növényeknél, hogy ez mérgező, de ekkora dózisban gyógyító hatású, bla bla bla… Most csak némán ugrált mellettem. Próbáltam keresni valamit, amiről megkérdezhetném, hogy mi az. Valamit, amit még nem láttam. Így talán szóra bírhatom. A probléma csak az volt, hogy már szinte mindent ismertem. Ám hirtelen egy kis pillangó szállt az orromra. Szép, színes állatka volt, valamint még nem ismertem pontosan a fajtáját. Bingó! Ő jó lesz!
– Pamacs? – kérdeztem érdeklődő hangon.
– Igen? – válaszolta vissza unottan és kedvetlenül.
– Ez milyen bogár? Read More

Futó tűz – A “rémálom”

by Matilda

A “rémálom”

Mikor reggel felébredtem, a nap már hétágra sütött odakint. A bar­langot fény öntötte el. Az idő meleg volt. Én is megszáradtam, és a tűz sem égett többé. Csak a fa hamuja maradt meg. Kint a madarak hangosan csicseregtek. Pamacs már vígan ugrándozott a fák ágai között. Feltápászkodtam a talajról, nagyot ásítottam és kisétáltam a barlangból. A fény szinte elvakította a szemem. Mikor kitisztult a látásom, észrevettem, hogy szőrös mókusbarátom makkokat és egyéb magvakat gyűjt halomba. Éppen egy újabbat ejtett a többi közé, mikor észrevett.
– Jó reggelt, Főnix!
– Jó reggelt, Pamacs!
– Kérsz makkot?
– Nem, köszönöm. A makk nem éppen a kedvencem. A lovak jobban szeretik a füvet.
– Nem tudhatod, ha még nem ettél! – erősködött.
– Szerintem inkább passzolok. Igazából most egyáltalán nem is füvet, meg ilyesmiket kéne ennem, hanem…
– Hát, igen. De… az már nem lehetséges… sajnos…
– Tudom… – Egy kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy ami megtörtént, azon nem változtathatok. Lépj túl rajta! – parancsol­tam magamnak. Read More

Futó tűz – A tűz szülötte

by Matilda

Előkészítés

Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a ma­gas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak ki­venni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését. A hatalmas réten egy nagy ménes feküdt a fűben. A lovak éppen békés álmu­kat aludták. Néha egy-egy lágy szellő fuvallata szaladt át a füvön. Egy ló álmosan vigyázta a többiek pihenését. Semmi nem muta­tott szokatlan jeleket. Minden békésnek és csöndesnek tűnt. Aztán hirtelen vörös lángok csaptak fel a semmiből. A váratlan hőre és fényre az őr észhez kapott, és egy hangos nyerítéssel jelezte a többi­eknek, hogy baj van. A ménes felébredt, és a tűz látványára a lovak riadtan néztek egymásra. Kétségbeesetten ugráltak és nyerítettek. Majd a vezérük gyors észjárásának köszönhetően összeterelte és a folyó irányába indította el őket. Az egész ménes elszaladt. Kivéve a vezetőt, aki odament a tűz széléhez. Gyenge nyihogás hallatszott a lángokból. Egy vajúdó kanca csapdába esett. A hatalmas pej mén szólítgatta és próbált bejutni hozzá, a kanca viszont határozottan megmondta neki, hogy a ménest el kell vezetnie. Egy kis hezitálás után a csődör mély bánattal megfordult, és a többiek után vágta­tott. A nőstény a tűzgyűrűben feküdt, a földön. A lángok körü­lötte nyaldosták az éjszakai levegőt. Füst gomolygott mindenütt. Szegény nőstény hófehér szőrét korom borította, és viharszürke szemei egyszerre tükröztek kétségbeesést, fájdalmat és szeretetet. Már nagyon gyenge volt, és az, hogy ellenie kell, talán az utolsó dolog, amit életében megtesz. Összeszedte maradék erejét, és pár perc alatt világra hozta újszülött kisfiát. Megnyalogatta, és a fejét szorosan a kicsiéhez nyomta. Mintha valamit suttogott volna a csi­kóhoz. Majd erőtlenül lefektette nyakát a földre, s az élet elszállt belőle. Ám kicsinye még mindig ott feküdt a fűben, mozdulatlanul, körülötte pedig tomboltak a lángok. Az apróság nem mozgott. Szo­rosan anyja mellett kuporgott. Hirtelen azonban a holttest eltűnt, egyszerűen fekete füstté vált. Majd a csikó megremegett. Apró test­részeit alig észrevehetően mozgatni kezdte. A tűz még mindig tom­bolt, de a kicsi körül egy kis körben a lángok már nem hatoltak be. A feje felett csaptak össze. Ott táncoltak körülötte sárga, narancs és vörös fénnyel, de őt nem bántották. Nem égették halálra a csöppsé­get. Egyre jobban mocorgott, amikor szemei hirtelen felpattantak. Bennük tükröződött a tomboló lángtömeg… mégsem. Ez nem az a lángtömeg volt, ami a csikó körül tombolt. Ez egy… másfajta tűz volt. Olyan, ami csakis benne, a kicsiben éghetett Read More

Az otthon tüze | Bevezetés

by Matilda

Az otthon tüze | BevezetésÚgy gondoltam, most már igazán ideje lenne valami kis információmorzsát elhintenem a negyedik könyvvel kapcsolatban. Bár azt nem tudom megígérni senkinek, hogy még idén ki is lesz adva, mert előfordulhat, hogy változás lesz a tervben, de még csak január van, és nem vagyok jós, nem látom előre a jövőt. Úgyhogy most elkezdem bevezetni Az otthon tüze címet viselő, negyedik A csikó, aki tűzben született könyvemet, és ha majd tudok valami konkrétat, azonnal tájékoztatlak titeket!

Véleményem szerint a negyedik könyv egyfajta átvezetés lesz az első három, és az ötödik között, ennek ellenére nagyon fontos dolgok kerülnek felszínre. Rengeteg új szereplőt ismerhettek majd meg, és frissítenem kell majd a családfát is, mert a negyedik, de főleg majd az ötödik könyv végére már rengeteg, eddig ismeretlen nevet fog tartalmazni. 🙂 Read More

Viharrét

by Matilda
Viharrét
Körül-belüli rajz, hogyan néz ki Viharrét egy része.

Tudom, hogy mindenki tűkön ülve várja a Sárkánytűz megjelenését. Jó hír: a nyomdában van. Várhatóan november legvégére, december legelejére készen lesz. Nehéz szülés volt, de megoldottuk. Mivel a Sárkánytűzről még nem írhatok belső infókat, Az őrzők tüzéről pedig végképp nem, kénytelen vagyok A Futó tűzről további érdekességeket terjeszteni, amit a Kontinens tájainak leírásával fogok megoldani. Szóval kezdjük a legelsővel, ami nem más, mint Viharrét! Read More

Hogyan írok könyvet?

by Matilda

Hogyan írok könyvet?Mivel lassanként közeledek ahhoz, hogy két könyvem legyen kiadva (várhatóan novemberben), és a harmadik is csak a javításra vár, kiadok egy-két hadititkot arról, hogy hogyan írok könyvet. Röviden a válaszom erre az, hogy fogalmam sincs, csak úgy jön, és biztosan van rá másmilyen mód is, csak én nem azt alkalmazom. De most nem a rövid választ fogom megadni, hanem kifejtem pontosabban, hogy hogyan írok könyvet, és hogyan keletkezett a Futó tűz, a Sarkánytűz (és hogyan keletkezik Az őrzők tüze, valamint a többi könyv a sorozatban). Read More

Futó tűz karácsonyra

by Matilda

Mindjárt itt a karácsony. Pontosan 10 nap és meg is érkezik. És ez itt most a reklám helye. 😀

Szóval most nem magával konkrétan a könyvvel fogok foglalkozni ebben a bejegyzésben. Nem lesz se karakterjellemzés, se részlet, mert még van nagyjából öt hónap amíg kiadjuk, és nincs annyi részlet meg karakterjellemzés, ami eltart addig, úgyhogy most inkább arra gondoltam, hogy azok miatt, akik esetleg nem ismernék még a könyvet, vagy valamilyen karácsonyi ajándékot szeretnének adni, egy lókedvelő családtagnak/barátnak/rokonnak fogok írni egy kis ismertetőt, hátha kedvet kapnak elvinni egy Futó tüzet haza.

Vagyis, akinek már van Futó tüze, annak ez a bejegyzés újat nem fog mondani, akinek pedig nincs (az szégyellje magát), de már olvasott itt róla, csak még nem győztem meg, az olvasson tovább, hogy végre elszánja magát erre a hasznos beruházásra.

Akkor kezdjük is egy rövid szinopszissal…

Történetünk egy kitalált világban, a Kontinensen zajlik. Főnix, a vörös csődörcsikó már születése előttFutó tűz karácsonyra nagy/veszélyes dolgokra hivatott, és ez befolyásolja mások hozzáállását a szereplőhöz. Amikor megszületett, édesanyja egy szörnyű tűz közepette meghalt, az apja a ménessel együtt elmenekült. Főnix egyedül maradt. Találkozott egy mókussal, Pamaccsal, aki segít neki átvészelni az első pár hetet. Kiderül, hogy Főnixnek van egy különleges képessége: képes irányítani a tüzet. Hamarosan álmában találkozik édesanyjával, akinek tanácsára felkerekedik Pamaccsal, hogy megkeresse az apját. Út közben most nem részletezendő események miatt, a két barát elválik és Főnix egyedül marad. Lassanként egyre több kirakós darabot kapar össze az életével kapcsolatban. De még mindig olyan sok a megválaszolatlan kérdés… Napról-napra többet tanul meg a sorsáról, jobb és rosszabb dolgokat, mígnem a végső darabkák fénysebességgel illeszkednek a helyükre. Főnix hirtelen ott találja magát a végzetével szemben, de vajon tényleg képes-e legyőzni a sötétséget?

Karakterek és részletek

Ha esetleg betekintést szeretnél nyerni Főnix életébe és világába, valamint a könyv szereplőiről is szeretnél még információmorzsákat, akkor itt találsz hozzájuk linkeket: Futó tűz

A könyv egy öt kötetesre tervezett sorozat első része. A második kötet címe Sárkánytűz. Erről a könyvről is lehet olvasgatni, de jelen pillanatban ez a kötet még nem kapható.

A könyv kapható:

  • Kalocsai Balaton könyvesboltban
  • Líra.hu-n
  • A honlapomon is megrendelhető: link
  • Vagy személyesen nálunk is átvehető.

Könyvvásárlással kapcsolatos információkért hívd a 0670-779-71-35-ös telefont, vagy írj a polirobert@polirobert.hu címre.

Aki szeretné (és ennek egyik feltétele, hogy tőlünk rendeli), annak dedikálás is lehetséges!

Remélem sokaknak ültettem bogarat fülébe, ami mostantól kezdve csak azt fogja mondani, hogy “vedd meg ezt a könyvet!” (Vagy, ha te nem is szeretnéd megvenni, akkor keress egy ismerőst, aki meg szeretné venni… 😛 )

Köszönöm a figyelmet/olvasást/esetleges könyvrendelést/vagy bármit!

További szép napot!

Ui.: Vedd meg a könyvet, megéri! 😛

Pamacs

by Matilda

Bevezetés

A mai napon egy újabb szereplőnek a körülbelüli leírása következik. Ma Pamaccsal, Főnix egyik barátjával ismerkedhettek meg. Úgyhogy lássuk csak az információkat Pamacsról, a mókusról!

Pamacs

Pamacs egy apró, vöröses színű mókusfiú. Akkor találkozik Főnixel, amikor a csikó rémülten szalad ki az anyját csapdába ejtő lángok tengeréből. Gyorsan összebarátkoznak és együtt töltenek némi időt. Pamacs igazság szerint olyan, mint egy kislexikon. Mindent tud a növényekről és állatokról. Legalábbis sokat hablatyol a tulajdonságaikról. Egyértelműen a csődör legjobb barátja, nagyjából az egyetlen, aki az első másodperctől fogva csak a jót látja benne. Sajnálatos módon egy kisebb baleset következtében elválnak útjaik…Pamacs

“…És akkor egy kis, vöröses színű állat tűnt elő az előttem lévő fa egyik ágán. Ott üldögélt békésen. Bozontos farkát maga köré csavarta. Vörös bundája kicsit nedves volt. Két fülén hosszú szőr nőtt. A hasán pedig egy fehér folt húzódott. Úgy nézett ki, mint egy szőrös gombóc…”

Na, ennek a mókusnak még pont olyan kis okoskodó feje is van, mint amilyen Pamacsnak. De egyébként Pamacs nem csak össze-vissza hadovál. Tényleg egy kis biológia zseni. Legalábbis akkor biztosan mindent tud a dolgokról, ha növénnyel kapcsolatosak, vagy bogarakkal.

A családja és a “népe”, avagy az összes többi mókus a Mókushegyen él, a Mókuserdőben, amit a Mókustanács irányít. Arrafelé mindenkit unalmasnak és öregnek tart. Főleg, mivel a Tanács tagjai már féllábbal a sírban vannak. Vagy nem. 🙂 Szóval részben ez miatt hagyta el a hegyet és indult el a kalandok útján. Majd találkozott Főnixel.

Ennyi lett volna mára! Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem már izgatottan várjátok, hogy magát a könyvet is a kezetekben tarthassátok, és minden egyes apró részletet megtudhassatok!

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Hegyen-völgyön át

by Matilda

Bevezetés

Ma délelőtt csoda történt. Végre valahára leesett a hó. Úgyhogy az én napom már tökéletes. Egyébként mára a Hegyen-völgyön át című, negyedik fejezetem egy részletét terveztem megosztani veletek. Szóval, itt is van.

Hegyen-völgyön át

..”Újabb napok teltek el. Egyedül sétálgattam. Egyik reggel egy pusztán ügettem át, amikor hirtelen farkasüvöltést hallottam. Megtorpantam és hátranéztem. Úgy nyolc, friss húsra éhező farkas futhatott felém. Nem kellett bíztatás ahhoz, hogy futni kezdjek. Azonnal meglódultam. Talán ennyire közel még nem voltam életemben ahhoz, hogy reggeli legyek. Eléggé felszökött az adrenalin szintem. Furcsán gyorsan futottam. Még mikor Pamaccsal versenyeztem, akkor sem vágtattam ilyen sebességgel. Igaz, ez most élet-halál kérdés volt. Átrobogtam a pusztán, egyenesen be egy erdőbe. Lehet lassítanom kellett volna, de nem tettem. Hiába volt az utamban rengeteg kiálló gyökér, bokrok és fák. Jócskán lehagytam már a farkasokat, de inkább nem kockáztattam a megállást. Előttem egy szélesebb patak csorgadozott békésen. Belefutottam a vízbe, majd folyásiránynak megegyezően futottam tovább. Egy part menti nagy szikla alá húzódtam be. Reménykedtem, hogy nem fognak szagot a farkasok. Pár percnyi várakozás után kidugtam a fejemet. Nem láttam senki hívatlant, úgyhogy kimerészkedtem a partra. Abban a pillanatban hét farkas körbevett engem. Mindegyik barnásszürke színű volt, és bundájuk csomókba álltak össze. Nem voltak hozzám a legközelebb, de szinte émelyítő volt a bűzük. A fejükön láttam, hogy már szinte a szájukban érzik a húsom ízét. Majd hirtelen feltűnt, hogy kevesebben vannak. Hol a nyolcadik? Amint feltettem magamnak a kérdést, a nyolcadik állat a hátamra vetette magát. Éreztem, ahogy tűhegyes fogai a nyakamba hatolnak. Éles karmaival pedig a hátamba kapaszkodott. Szerencsétlenségemre pont a legnagyobb ugrott rám, úgyhogy alig álltam meg a lábamon. Megpróbáltam lerázni a hátamról. Ugráltam amennyire csak tudtam, de egy akkora farkassal, ami a rajtam kapaszkodott, elég nehéz volt bármit is csinálni…”

Na, ennyi lett volna mára. További szép napot!

A Mókustanács

by Matilda

Bevezetés

Ah, végre itt a téli szünet. Sokáig lehet aludni és nem kell tanulni. Csak hó nincsen… Ha kinézek az ablakon inkább azt mondanám, hogy tavasz van, vagy ősz. Idén sem lesz fehér karácsony, ha így haladunk. Na, de mindegy. A mai napra egy részletet szeretnék bemutatni a harmadik fejezet, A Mókustanács végéből. Szóval, jó olvasást!

A Mókustanács

“…- Tehát a Tanács döntött! Főnixnek meg kell halnia! – jelentette ki Szakáll.
– Meg kell halnia! Meg kell halnia! – hangzott a tömegből.

Minden mókus zengeni kezdte ezt a szörnyű mondatot. Sírni támadt volna kedvem. Félni akartam, de sajnos a félelmem csupán harag volt. Mérges voltam a mókusokra, amiért nem értenek meg. Mérges voltam arra a jövendölésre, ami ezt tette velem, és a családommal. Mérges voltam mindenre, és mindenkire. Magamra, a mókusokra, az apámra. Mindenkire. Elvesztettem az irányítást magam felett. Meleg futott végig egész testemen. A mókusok sikítottak és elmenekültek, egy hatalmas robbanás, és minden elsötétült.

Mikor újra magamhoz tértem, káosz volt. Mókusok szaladgáltak és ugráltak fel s alá. Az egész erdő füstölt. A lángok már majdnem teljesen kialudtak. Repülésemet egy fa törzse állította meg, és a hátam nem köszönte meg az élményt. Nagy nehezen lábra álltam. Nem hallottam valami jól. A fülem zúgott még a robbanástól. Aztán megláttam egy szőrös kupacot az egyik szomszédos fa tövében. Ne! Akkor eszméltem csak rá, hogy Pamacs végig mellettem volt. Ideje sem lehetett, hogy fedezéket találjon. Odarohantam hozzá. Orrommal bökdösni kezdtem. Kitekertem az összegömbölyödött állapotból, és megfújtam. A pici test orra mozogni kezdett. Hála Istennek! Nem halt meg! De ahogy elnéztem nem is volt túlságosan jó bőrben. Bizonyára csontja is tört. Vörös testét vér és korom színezte pirosra és feketére. Apró fülén megpörkölődött a szőr…”

Na, ennyi is lett volna a mai napra. Remélem tetszett, és még jobban felkeltette az érdeklődéseteket a könyvem iránt!

További szép napot!