A mély titkai – A merénylet – 1. Marea

2020-02-262020-02-26 by Matilda

Hiába érkezett egyre közelebb a nyár, az éjszaka még mindig hűvös volt. Szorosabban összehúzhattam volna a köpenyemet, de inkább az előttem lévő utat, és a környező fákat figyeltem, készen állva, hogy előrántsam a kardom. A környék veszélyes volt, legalábbis veszélyesebb az átlagosnál. Választhattam volna barátságosabb utat, hiszen úgyse volt semmi célom a vándorlással, és akkor legalább nem kellett volna ennyire figyelnem az esetleges támadásokra. De nem, én mégis erre jöttem. Ha valaki megkérdezte volna, miért pont ezt az utat választottam, azt feleltem volna, hogy a „Sors” döntött így, aztán elröhögtem volna magam. Nem voltam valami nagy barátja a sorsnak.

Ventus egyenletesen lépkedett, hegyezve a füleit, hátha hall valami kétes neszt, de még semmi nem keltette fel a figyelmét. Túlságosan is nagy volt a csönd. Pedig ezen az útszakaszon folyamatosan fosztogatnak, vagy gyilkolnak, most mégis nyugodt volt, és a két oldalán húzódó, cserjés erdő is. Az útkanyar után egy fogadó ablakiban gyújtott lámpások fényei sejlettek fel a fák között. Ettől még zajosabbnak kellett volna lennie a környéknek. Read More

Futó tűz – A Mókustanács

2020-01-23 by Matilda

A Mókustanács

Követtük a folyó útját, tehát elindultunk lefelé. Baktattunk a parton, nem siettünk sehova. Nyugodt lépésben haladtunk előre. Szép napos idő volt. Az égen egyszer-kétszer játékosan elúszott egy-egy felhő. Sokat mentünk. Napokon át. Hosszú volt az út. A hidegebb éjszakákon egy-egy kisebb tábortüzet raktunk, illetve raktam, és ha más állatok is jártak arrafelé, megengedtük nekik, hogy melegedjenek mellettünk. Csak mentünk, és mentünk. Az utazás eleje vidáman telt. Azonban ott, ahol a folyó már kiszélesedett, és kettévált, ezzel egy szigetet képezve, ami Pamacs állítása szerint Folyóköz volt, a hangulat ellaposodott. Pami egyre feszültebb és szótlanabb lett. Máskor sokkal beszédesebb szokott lenni. Mindig meglát valamit, és egyből magyarázni kezdi a nevét, meg azt, hogy mit tud. Például a növényeknél, hogy ez mérgező, de ekkora dózisban gyógyító hatású, bla bla bla… Most csak némán ugrált mellettem. Próbáltam keresni valamit, amiről megkérdezhetném, hogy mi az. Valamit, amit még nem láttam. Így talán szóra bírhatom. A probléma csak az volt, hogy már szinte mindent ismertem. Ám hirtelen egy kis pillangó szállt az orromra. Szép, színes állatka volt, valamint még nem ismertem pontosan a fajtáját. Bingó! Ő jó lesz!
– Pamacs? – kérdeztem érdeklődő hangon.
– Igen? – válaszolta vissza unottan és kedvetlenül.
– Ez milyen bogár? Read More

Futó tűz – A “rémálom”

2020-01-132020-01-23 by Matilda

A “rémálom”

Mikor reggel felébredtem, a nap már hétágra sütött odakint. A barlangot fény öntötte el. Az idő meleg volt. Én is megszáradtam, és a tűz sem égett többé. Csak a fa hamuja maradt meg. Kint a madarak hangosan csicseregtek. Pamacs már vígan ugrándozott a fák ágai között. Feltápászkodtam a talajról, nagyot ásítottam és kisétáltam a barlangból. A fény szinte elvakította a szemem. Mikor kitisztult a látásom, észrevettem, hogy szőrös mókusbarátom makkokat és egyéb magvakat gyűjt halomba. Éppen egy újabbat ejtett a többi közé, mikor észrevett.
– Jó reggelt, Főnix!
– Jó reggelt, Pamacs!
– Kérsz makkot?
– Nem, köszönöm. A makk nem éppen a kedvencem. A lovak jobban szeretik a füvet.
– Nem tudhatod, ha még nem ettél! – erősködött.
– Szerintem inkább passzolok. Igazából most egyáltalán nem is füvet, meg ilyesmiket kéne ennem, hanem…
– Hát, igen. De… az már nem lehetséges… sajnos…
– Tudom… – Egy kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy ami megtörtént, azon nem változtathatok. Lépj túl rajta! – parancsoltam magamnak. Read More

Futó tűz – A tűz szülötte

2019-09-242020-01-13 by Matilda

Előkészítés

Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a magas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak kivenni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését. A hatalmas réten egy nagy ménes feküdt a fűben. A lovak éppen békés álmukat aludták. Néha egy-egy lágy szellő fuvallata szaladt át a füvön. Egy ló álmosan vigyázta a többiek pihenését. Semmi nem mutatott szokatlan jeleket. Minden békésnek és csöndesnek tűnt. Aztán hirtelen vörös lángok csaptak fel a semmiből. A váratlan hőre és fényre az őr észhez kapott, és egy hangos nyerítéssel jelezte a többieknek, hogy baj van. A ménes felébredt, és a tűz látványára a lovak riadtan néztek egymásra. Kétségbeesetten ugráltak és nyerítettek. Majd a vezérük gyors észjárásának köszönhetően összeterelte és a folyó irányába indította el őket. Az egész ménes elszaladt. Kivéve a vezetőt, aki odament a tűz széléhez. Gyenge nyihogás hallatszott a lángokból. Egy vajúdó kanca csapdába esett. A hatalmas pej mén szólítgatta és próbált bejutni hozzá, a kanca viszont határozottan megmondta neki, hogy a ménest el kell vezetnie. Egy kis hezitálás után a csődör mély bánattal megfordult, és a többiek után vágtatott. A nőstény a tűzgyűrűben feküdt, a földön. A lángok körülötte nyaldosták az éjszakai levegőt. Füst gomolygott mindenütt. Szegény nőstény hófehér szőrét korom borította, és viharszürke szemei egyszerre tükröztek kétségbeesést, fájdalmat és szeretetet. Már nagyon gyenge volt, és az, hogy ellenie kell, talán az utolsó dolog, amit életében megtesz. Összeszedte maradék erejét, és pár perc alatt világra hozta újszülött kisfiát. Megnyalogatta, és a fejét szorosan a kicsiéhez nyomta. Mintha valamit suttogott volna a csikóhoz. Majd erőtlenül lefektette nyakát a földre, s az élet elszállt belőle. Ám kicsinye még mindig ott feküdt a fűben, mozdulatlanul, körülötte pedig tomboltak a lángok. Az apróság nem mozgott. Szorosan anyja mellett kuporgott. Hirtelen azonban a holttest eltűnt, egyszerűen fekete füstté vált. Majd a csikó megremegett. Apró testrészeit alig észrevehetően mozgatni kezdte. A tűz még mindig tombolt, de a kicsi körül egy kis körben a lángok már nem hatoltak be. A feje felett csaptak össze. Ott táncoltak körülötte sárga, narancs és vörös fénnyel, de őt nem bántották. Nem égették halálra a csöppséget. Egyre jobban mocorgott, amikor szemei hirtelen felpattantak. Bennük tükröződött a tomboló lángtömeg… mégsem. Ez nem az a lángtömeg volt, ami a csikó körül tombolt. Ez egy… másfajta tűz volt. Olyan, ami csakis benne, a kicsiben éghetett Read More

Az őrzők tüze | Az illusztrációk története #2

2018-07-17 by Matilda

Régen volt már ennek az első része, tudom. De jobb későn, mint soha. Úgyhogy itt az illusztrációk története a 8-11. fejezethez. 🙂

8. Primum titkai

Olyan régen készítettem már az illusztrációkat, hogy nem is emlékszem a körülményeikre, de azért vannak még emlékfoszlányaim. 😀 Ezzel a képpel kapcsolatban élénken él az emlékezetemben, hogy mennyire büszke voltam az árnyékolásra. Mindig ugyanolyan szögben árnyékolok, és itt azért kicsit más volt a helyzet, minthogy a fő fényforrás a lélek volt, így ahhoz kellett igazodnom. Szerintem egész jól megoldottam. (Igen, most éppen a saját vállam veregetem.) Read More

Otthon, édes otthon

2018-03-172018-03-17 by Matilda

Bár Az otthon tüze kiadásának ideje egyelőre bizonytalan, semmi nem állít meg, hogy posztoljak néhány részletet/karakterleírást a könyvből, nemde? Nem is húznám tovább a szót. Jöjjön egy rövid részlet az Otthon, édes otthon című első fejezetből!

Otthon, édes otthon

– Én nem hallok semmit – kockáztattam meg a megszólalást, miután perceken keresztül csak álltunk, és hallgatóztunk.

– Talán csak a szél volt – engedett a kanca, de nem tűnt biztosnak a dolgában.

Bíztam Bellona érzékeiben, és tudtam, hogy ha hallott valamit, akkor tényleg hallott valamit. Először arra gondoltam, hogy esetleg ide is rómaiak tévedhettek, de ezt az ötletet gyorsan el is hessegettem. Elég bajom volt az emberekkel egy egész életre. Nem volt szükségem több tapasztalatra a kétlábúakkal. Read More

Esperanza: Az út a Kontinensre | első rész

2018-03-102018-03-17 by Matilda

Eltelt több, mint egy hónap, azóta, hogy utoljára posztoltam volna bármit is ide az oldalra, és ettől kicsit rosszul érzem magam, de most újra itt vagyok, és igyekszem behozni a lemaradást.

Azért nem tűntem el teljesen, mert a YouTube csatornámra folyamatosan töltöttem fel az újabb videókat, bár ott is volt egy kis kimaradás, mert az influenza engem is legyűrt. Továbbá, mentségemre legyen, hogy részt vettem egy országos Harry Potter versenyen, és oda-vissza betanultam az Azkabani foglyot, angolul, amellett pedig nehezen tudtam másra koncentrálni. (De megérte az a sok tanulás! :D)

Hogy kiengesztelhessek mindenkit, most egy újabb kiegészítő történet részletét fogom kiposztolni. Esperanza szemszögéből már megismerkedhettetek A Vihar és Szépség fiának Próféciájával. (⬅Ha nem, akkor a linken megtehetitek.) Ha jól emlékszem, ejtettem pár szót arról, hogy az egyik ilyen kiegészítő történetem megjelent a Kalocsai szó és képben, de ehhez természetesen nem férhetett mindenki hozzá, ezért úgy döntöttem, megosztom veletek ezt a kis kiegészítést, itt a honlapon. Ez szintén Esperanza szemszögéből íródott, a címe pedig: Az út a Kontinensre. Igazából, még aktuális is, mert A csikó, aki tűzben született negyedik kötetében láthatjátok majd, hogy ez a történet visszatér. 😉 Read More

Az őrzők tüze | Az illusztrációk története #1

2018-02-03 by Matilda

Igazán sajnálom, hogy kicsit hanyagolom a honlapot, de azért igyekszem ide is gyártani a tartalmat. Engesztelésül, az előző két könyvhöz már megcsináltam az illusztrációk történetét, de harmadikhoz még ismeretlen az illusztrációk története. Úgyhogy nézzük akkor az első négyet!

1. Váratlan jövevény

Igazából Az őrzők tüze első illusztrációját kétszer is elkészítettem, mert az elsőn Bellona elég csikósra sikeredett. A második verzióval sem vagyok teljesen megelégedve, mindenesetre jobb, mint az első volt.

Ez a kép volt az első (illetve, ha úgy vesszük második), amit Az őrzők tüzéhez készítettem. Igazából, ebben a könyvben ténylegesen látszódni fog, hogy abban az évben, amelyben a rajzok készültek, jobban belemelegedtem a rajzolásba, mert egy ponton egészen más külleműek lettek az illusztrációk.

Négy pata koppant, négy igencsak koszosnak mondható pata, és az egész ló ugyanolyan zilált volt, és csatakos, mint lábai.

Az otthon tüze | Bevezetés

2018-01-202018-01-20 by Matilda

Úgy gondoltam, most már igazán ideje lenne valami kis információmorzsát elhintenem a negyedik könyvvel kapcsolatban. Bár azt nem tudom megígérni senkinek, hogy még idén ki is lesz adva, mert előfordulhat, hogy változás lesz a tervben, de még csak január van, és nem vagyok jós, nem látom előre a jövőt. Úgyhogy most elkezdem bevezetni Az otthon tüze címet viselő, negyedik A csikó, aki tűzben született könyvemet, és ha majd tudok valami konkrétat, azonnal tájékoztatlak titeket!

Véleményem szerint a negyedik könyv egyfajta átvezetés lesz az első három, és az ötödik között, ennek ellenére nagyon fontos dolgok kerülnek felszínre. Rengeteg új szereplőt ismerhettek majd meg, és frissítenem kell majd a családfát is, mert a negyedik, de főleg majd az ötödik könyv végére már rengeteg, eddig ismeretlen nevet fog tartalmazni. 🙂 Read More

Bellona haragja

2017-11-042017-11-04 by Matilda

Bármennyire is szerettük volna november közepéig kiadni Az őrzők tüzét, úgy néz ki, idén is csúszni fogunk egy kicsit. De se baj, addig beillesztek egy röpke részletet a Bellona haragja című hetedik fejezetből.

Közben dolgozom azon, hogy a Sárkánytűz szereplői is alakot öltsenek, ahogyan a Futó tűz karakterei tették pár hónapja. Mellé javítom a negyedik könyvet, de kellene kezdeni az ötödik javítását is, és írom mellé a következő sorozatom első részét, úgyhogy nem unatkozom. 😀 Read More