A csikó, aki tűzben született
Tudom, hogy mindenki tűkön ülve várja a Sárkánytűz megjelenését. Jó hír: a nyomdában van. Várhatóan november legvégére, december legelejére készen lesz. Nehéz szülés volt, de megoldottuk. Mivel a Sárkánytűzről még nem írhatok belső infókat, Az őrzők tüzéről pedig végképp nem, kénytelen vagyok A Futó tűzről további érdekességeket terjeszteni, amit a Kontinens tájainak leírásával fogok megoldani. Szóval kezdjük a legelsővel, ami nem más, mint Viharrét! Read More
Mivel lassanként közeledek ahhoz, hogy két könyvem legyen kiadva (várhatóan novemberben), és a harmadik is csak a javításra vár, kiadok egy-két hadititkot arról, hogy hogyan írok könyvet. Röviden a válaszom erre az, hogy fogalmam sincs, csak úgy jön, és biztosan van rá másmilyen mód is, csak én nem azt alkalmazom. De most nem a rövid választ fogom megadni, hanem kifejtem pontosabban, hogy hogyan írok könyvet, és hogyan keletkezett a Futó tűz, a Sarkánytűz (és hogyan keletkezik Az őrzők tüze, valamint a többi könyv a sorozatban). Read More
Érkezzen az illusztrációk története 3. rész.
A Háborúk Királynője
A Háborúk Királynője, Bellona. Igen, ő valóban egy nehéz eset volt Főnix számára, de most nem a sztoriról akarok beszélni.
Ezt a képet akkor rajzoltam, amikor hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy megtanulok jobb agyféltekésen rajzolni. Úgyhogy internetes anyagokat átnyálazva megcsináltam egy fél nap alatt az egészet, aztán nekiültem ennek a rajznak. A sörény, azt imádom a legjobban. És a lábai egész jól sikerültek, tekintve, hogy szemből kellett lerajzolni őket. Lópata szemből? Lehetetlen küldetés. (Majdnem.)
Már korábban elhatároztam, hogyan fog ez a kép kinézni, de eddig a képig nem sikerült valami fényesen a megvalósítása. És mégis sikerült lapra vinnem azt az ellenségességet, ami Bellonában van. (Most jön az, hogy vállon veregetem magam, amiért ilyen ügyes vagyok.)
Egy alak rajzolódott ki előttem a víz tükrén. A hirtelen meglepetéstől megijedtem, és felágaskodtam. De a másik állat is megijedt, és védekezően ő is felágaskodott.
Mikor tisztán láttam, hogy mi is áll előttem, lenyugodtam, és újra visszaereszkedtem a négy patámra, de a kanca velem szemben még mindig támadásra készen állt.
Harcra fel!
Nem voltam benne biztos, hogy a képről érzékelhető, hogy ez Tenebrarum szeretne lenni. Fekete-fehérben a vörös szem és sörénycsíkok nem igazán látszódnak. Sokkal gonoszabban néznek ki piros szemekkel. De remélem, azért felismerhető.
Ezt a képet azután rajzoltam, hogy hazajöttünk Pestről. Elmentünk beszélni egy kiadóval, és amint beszálltunk a kocsiba, eldöntöttem, hogy nem kiadózunk. Azt hiszem valahol van egy bejegyzés erről… Itt. És itt. Meg itt is. Talán csak ennyi.
Szóval, ezt akkor este megalkottam. Talán ez volt a harmadik vagy a negyedik a sorban?
A csődör felszisszent, és izzó vörös szemeivel rám nézett. De mielőtt az ellentámadást megtehette volna, egy ötlet csillant fel bennem. Megindultam a hegyek irányába. Előrerohantam, és Tenebrarum követett. Utánam szaladt.
A mindent eldöntő döntő
Dobpergééééés… BUMM! Fő-fő spoiler. Főnix zuhan, itt a vég, de nem! Izgultatok, hogyan menekül meg, ne is tagadjátok! Tessék: lángoló szárnyas-szarvas pegakornis. Igen, lehet azt mondani, hogy “gyerekes”, de annak a döfőnek a fején még hasznát veszi.
Ez a rajz az utolsók közt készült, nem a legjobb, talán ezt szeretem a legkevésbé, de attól még hatásos. Elég jól illusztrálja az eseményeket. Erről a jelenetről van 3 különböző képem. Ez lett a legjobb. A színeset meg sem merem említeni, a másik pedig valószínű, eltűnt egy mappa mélyén. Maradjunk ennél a verziónál.
Ebben a pillanatban szikrák pattogtak fel a testemen, az akaratom ellenére. Hiszen nem akartam lángba borulni. Mire jó az most? Ám ez alkalommal nem a testemet borították el lángcsóvák.
Ó, jaj! Ezt a témát is kilőttem. Akkor ez most azt jelenti, hogy hamarosan vissza kell térnem a Sárkánytűzről való posztoláshoz? Nah, az senkit sem érdekel. 😛
Nem fogok már sok infót adni a következő kötetről. Pár részlet, egy-két karakter, és vége.
Nos, lesz-e mostanában valamilyen ünnep… Február 14. Valentin-nap. Mintha lett volna egy ilyen bejegyzés tavaly… Áh, igen, nem sok minden volt akkor. De most elterveztem egy dolgot, amit lehet, sikerül megvalósítani addig, lehet, hogy nem. (A rajztehetségemtől fog függeni.) Elképzelhető, nem biztos, de lehet, hogy rajzolok egy képet, csak erre az alkalomra, és két lovat fog ábrázolni, ebből az egyik Főnix lesz. De majd meglátjuk.
Addig is, további szép napot!
Bevezetés
A mai napra egy újabb karakter jellemzését terveztem be. Ma többet megtudhattok Tenebrarumról, a könyvem, azaz a Fűtó tűz főgonoszáról. Ne is raboljuk a szót! Következzék Tenebrarum!
Tenebrarum
Tenebrarum egy még jóval Főnix előtt született csődörcsikó. Még akkor született, amikor a lovak létszáma kevesebb volt, mint kétszáz fő. Sohasem volt agresszív, vagy olyan, mint amilyennek a könyvemben mutatkozik. Csupán egy véletlen során elveszett és ez előhozta belőle a legrosszabbat.
Amikor egy kis barlangban kuporgott, minden lehetőséget átgondolt az elveszésével kapcsolatban, és megtalálta a legrosszabbat, ami borzasztó gondolat volt. Sajnos, ő annak az elhihetetlen gondolatmenetnek hi
tt, ami egy hatalmas hazugság volt, így bosszúvágy lett úrrá rajta. Megkapta a hatalmat, a sötétséget, és elkezdődött az ő “uralkodása”. Rengeteg állat esett áldozatául, míg végül egy fiatal csődör ki nem állt és győzte le. Azóta sokszor jött vissza, megszállta egy másik ló testét és megpróbált uralkodni felette, de még egyszer sem sikerült olyan szinten megkaparintania a hatalmat, mint anno. Így most biztosra ment, keresett egy lovat, aki szinte teljesen ugyanúgy vélekedik az életéről (természetesen ő is tévesen), éa megszállta. De ezt a lovat már irányítani is jobban tudta.
Itt jön a képbe Főnix. Neki kell megállítania Tenebrarumot.
“…Egy óriási teremben találtam magamat. Közvetlenül velem szemben egy trónszerű valami állott. Rajta egy éjfekete ló feküdt. Habár a szőrén helyenként apró foltokban volt néhány fehér szőrszál. Szemei olyan vörösek voltak, min a vér. Sörénye sötét szálai között piros tincsek bújtak meg. Félelmetes volt…”
Többet Tenebrarumról majd megtudhattok a könyvből.
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Bevezetés
Mivel a könyvemben elég bonyodalmas követni, hogy ki kinek a rokona (habár szerintem nem annyira bonyolult), ezért arra gondoltam, hogy ma összedobok egy egyszerű családfát, hogy jobban át lehessen látni a dolgokat. Úgyhogy íme a Futó tűz családfája.
Főnix családja
A Magányos-medencebeli családfa (ménesvezéré)
Bevezetés
Ma meg szeretném veletek osztani a könyvem gyors leírását, összefoglalóját. Magában a regényben sok részlet van, amik a fejezetek során kiderülnek, ezért nem árt, ha elolvassátok az egészet, mert csakis úgy lehettek képesek megérteni
Szinopszis
Főbb szereplők
Helyszín
A történet, röviden
A Kontinens vadregényes táján egy csöndes éjszaka folyamán megszületik egy kiscsikó, Főnix. A születése után pár perccel anyja elpusztul, a csikó pedig csodával határos módon egy apró karcolás nélkül kijut a körülötte tomboló tűzrengetegből.
Hamarosan összetalálkozik Pamaccsal, a kis mókussal, aki megtanítja az élet alapvető dolgaira, a növények és állatok nevére és tulajdonságaira legfőképpen. Időközben kiderül, hogy Főnix képes tüzet gyújtani és kontrollálni azt. Hamarosan, anyja szellemének biztatására, elindul, hogy megkeresse a ménest vezető apját. Segítségért fordulnak Pamacs előző otthonának lakóihoz, akik feldühítik Főnixet, mire ő véletlenül felrobban, ezzel majdnem megölve mókustársát.
Menekülni kezd a Kontinensen keresztül, elfojtja a tüzet, s végül rátalál nagymamájára, Amandára. Vele tölti el a következő két évet, eközben megtanulja a Kontinens minden történetét, és többet megtud Tenebrarumról, a gonoszról, akit majd le kell győznie, ezzel megmentve otthonát.
Amikor Amanda meghal, elindul a Nagy-erdőbe, ahová a lovak sohasem teszik be a lábukat, mert senki sem bírja átúszni a folyót, aminek az a túloldalán van. Főhősünk átverekszi magát a hullámokon, s beilleszkedik az erdő lakói közé.
Egy év múlva újra mennie kell, ezúttal eltéved, és véletlenül pont oda jut, ahová apja vitte el a ménest, a Magányos-medencébe. Itt megtudja a próféciát, elrabolják szerelmét, Izát és visszajön édesanyja a halálból. Majd elindulnak a nagy csatába. Főnixnek még meg kell találnia Bellonát, aki segít nekik a csata stratégiájának kidolgozásában.
Végül megnyerik a csatát. Bár mindenki örül, Főnix szomorú, mert Iza megtalálja régi szerelmét. Bellona felajánlja, hogy beutazhatja vele az univerzumot. Főnix elfogadja az ajánlatot, és együtt átmennek a dimenziókapun, s a történet itt ér véget. Ám ez egy új kezdet lehetősége is.
Köszönöm, hogy benéztél!