Örömmel jelenthetem ki, hogy a Mennyei tűz városa volt az utolsó A Végzet Ereklyéi közül, így ez az utolsó Cassandra Clare könyv, amiről bejegyzést írok. Sajnálom, de ha ettől az írónőtől még egyszer a kezembe szeretnék venni egy könyvet, valaki szóljon, hogy kizárólag úgy, hogy nem fizetek értek.
Mind megválasztjuk, hogy milyen típusú könyveket szeretünk, és természetes, hogy mindenkinek más tetszik. Én valószínűleg nem fogom többször olvasni A Végzet Ereklyéit, mert nem az én asztalom. Egyszerűen nem megy. Egy előnye annak, hogy elolvastam, hogy most már tudom, milyen könyv az, amit biztosan nem akarok olvasni. Az ilyenek. A YA-fantasy könyvek, amelyek túlságosan is románc orientáltak egyszerűen nem fekszenek. Ez van. Sima fantasy + gyerekkönyvek/middle grade. Az én ízlésem egyszerűen ilyen. Read More
The Fault in Our Stars meets Eleanor and Park in this compelling, exhilarating, and beautiful story about a girl who learns to live from a boy who intends to die.
Theodore Finch is fascinated by death, and he constantly thinks of ways he might kill himself. But each time, something good, no matter how small, stops him.
Violet Markey lives for the future, counting the days until graduation, when she can escape her Indiana town and her aching grief in the wake of her sister’s recent death.
When Finch and Violet meet on the ledge of the bell tower at school, it’s unclear who saves whom. And when they pair up on a project to discover the “natural wonders” of their state, both Finch and Violet make more important discoveries: It’s only with Violet that Finch can be himself—a weird, funny, live-out-loud guy who’s not such a freak after all. And it’s only with Finch that Violet can forget to count away the days and start living them. But as Violet’s world grows, Finch’s begins to shrink. Read More
Ahhoz képest, hogy azt írtam, hogy most gyakrabban fogok posztolni, kicsit elmaradtam a dolgokkal, nem igaz? Ez betudható annak, hogy tavaszi szünet van és én non-stop olvastam. Ez alatt a három és fél nap alatt elolvastam két könyvet. Befejeztem a kedvenc könyvsorozatom utolsó részét, Rick Riordantól a The Blood of Olympus-t és most teljesen bedepiztem. Annyira, de annyira imádtam azt a sorozatot, számomra az olvasás Percy Jackson világából állt legfőképpen (meg Westerosból). Szóval most elolvastam és vége lett. És egy hatalmas tátongó űr keletkezett bennem. A vége a könyvnek számomra furcsa volt és annyi kérdés maradt bennem, hogy most még sokkhatás alatt vagyok. De pár hét és viszonylag rendeződik a helyzet. A másik könyv meg valamilyen ciki tini-romi könyv volt. Nem állítom azt, hogy tetszett, de azt sem, hogy utáltam. Olyan… olyan…. olyan volt. Na, de hogy az én könyvemről is szó essen, mára egy újabb karaktert mutatnék be, Bellonát.
Bellona
Bellona a 13. fejezetből.
Pfú… Bellona. Nehéz eset. Egy szeszélyes és nagyon-nagyon-nagyon bizalmatlan kancáról van most szó. Bellona nem a Kontinensen született, semmi köze nincsen ahhoz a világhoz, amelyben Főnix és családja élnek. Akkor most miről is beszélek? Azt nem mondom el. Most nem. A kanca igaz, hogy csak a könyv végén bukkan fel, de még így is a fontos szereplők közé tartozik. A következő kötetekben többet fog szerepelni három fejezetnél.
“…Egy gyönyörű gesztenyepej ló volt. Hosszú és dús fekete sörénnyel és farokkal. Élénk smaragdzöld szemei voltak, amelyekkel fenyegetően nézett rám. A mellső lábain és mintha a hátsókon is lett volna egy-egy fehér kötés, melyek kuszán és össze-vissza álltak. Helyenként pár foltban rózsaszínes vér áztatta őket…”
Igazából Bellonáról az első könyvben vajmi keveset tudhat csak meg az olvasó. Nagy vonalakban kirajzolódik a személyisége, de valóban olyannak ismerjük meg, amilyen? Több információért kopogjatok be az agyamba, és keressétek a harmadik kötet lakását, ahol a legtöbb kis titokra fény derül a kancával kapcsolatban.
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Örömmel jelenthetem ki, hogy a Mennyei tűz városa volt az utolsó A Végzet Ereklyéi közül, így ez az utolsó Cassandra Clare könyv, amiről bejegyzést írok. Sajnálom, de ha ettől az írónőtől még egyszer a kezembe szeretnék venni egy könyvet, valaki szóljon, hogy kizárólag úgy, hogy nem fizetek értek.
