Bevezetés
Előfordult már veletek, hogy 59 nap alatt megírtatok egy könyvet? Mert kicsit meglepett, amikor pénteken nekiültem, hogy most írok egy kicsit és hirtelen véget ért a könyv. Igaz még kell rajta finomítani, mert biztos vagyok benne, hogy tele van helyesírási hibákkal és vannak még részletek, amiken kellene csiszolni egy kicsit, de… Alig két hónap alatt egy könyv? Ezt nem tudom, hogyan csináltam. Na de először még ki kellene adni az első részt. És térjünk is rá a mai bejegyzés fő témájára.
A mai napra egy újabb részletet terveztem megosztani veletek, a Térképelemzés című, ötödik fejezet elejéből. Jó olvasást!
Térképelemzés
“…Mikor kinyitottam a szememet, alig láttam valamit a vakító fénytől. A nap már magasan az égen járhatott. Megpróbáltam felemelni a nyakamat. Éles fájdalom hasított minden porcikámba. Csak egy pillanatig tartott, de pokolian nem esett jól. Nehézkesen magam alá húztam lábaimat. Hátrafordítottam a fejemet, hogy megnézzem, mennyire csúnyák a farkaskarmok által okozott sebeim. Nagy meglepetésemre rózsaszín levelekkel voltak fedve. Akkor döbbentem rá, hogy az összes fának rózsaszínes levele van. Gyorsan megnéztem a füvet is, de szerencsére az zöld volt. Elnéztem a patak irányába. A partján kövek sorakoztak, mintha terelnék, hogy merre folyjon. Megnyugodtam, mert a víz nem látszott méznek, vagy egyéb más dolognak. A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán lábszárközép körülig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok. Mikor rámnézett, egy kedves mosolyt küldött nekem. A homlokán egy fentről lefelé keskenyedő csík húzódott, ami alig látszódott ki hosszú üstöke alól.
– Jobban vagy már, Főnix? Azok a prérifarkasok rendesen elbántak veled. – kérdezte lágy hangon.
– Honnan tudja a nevemet, asszonyom? – fűztem hozzá meglepetten a kérdésemet.
– Mi ez az udvariaskodás? A nagyik már csak tudnak a saját unokájukról?…”