Bevezetés
Már majdnem két hetet túléltünk az iskolában. De még egy jó ideig nem lesz vége. És tévedtem. Nem lesz olyan egyszerű írni hétköznaponként, mert rengeteget kell tanulni. Emelem a kalapom az egyetemisták előtt, mert nem tudom elképzelni, hogy ők hogyan bírnak annyit tanulni. De nem a tanulást akarom megvitatni ma. Betartom a legutóbb tett ígéretemet, úgyhogy egy újabb részlet következik…
Új világok
“…Miközben óvatos léptekkel haladtam előre, eszembe jutott az elmúlt… nos nem igazán
tudom mennyi év is pontosan. A dimenziók között nehéz megtartani az idő múlását. Lehet, hogy amíg itt egy perc, egy másik világban két óra, egy következőben pedig három év telik el. Ki tudja? Csak annyit biztos, hogy az én születési helyem idejéhez van kötve az én öregedésem. Ami pedig… igazából nincsen. A különleges erőm mellé, a tűz mellé még a halhatatlanság is járt. Juhé! Mások megadnának érte bármit, de én… nem is tudom igazából, hogy mit akarok. Ennyi év és utazás után még mindig nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni az életemmel. Főleg, hogy elég sokáig fog tartani. Valószínűleg…
Miután elhagytam a Kontinenst és a jól ismert meneküléseim útvonalait, Bellona és én elutaztunk több dimenzióba és világba, hogy szokjam a dolgokat és megtanuljak átállni az időzónákra. Több-kevesebb sikerrel. Hm… Bellona… Visszaemlékeztem, hogy mennyit is köszönhetek annak a távolságtartó, szeszélyes kancának. Az első találkozásunkkor majdnem nekem esett, és alig bírtam rávenni, hogy segítsen. Majd miután Iza összetörte a szívemet, felajánlotta a segítségét, amit én elfogadtam. Vele utazgatni a világegyetem végtelen dimenzióiban? Lehetne rosszabb is…”
És ezzel le is tudtam a részletet. Hamarosan újra jelentkezem! Addig is sok sikert az iskolához és további szép napot!