Tudva, hogy a Csontváros nem hagyott különösebben mély nyomot, bármennyire is akartam, a Hamuváros már jobb volt, de még mindig voltak kétségeim, nem tudtam, mire számítsak az Üvegváros olvasásakor. Meg kell mondjam, hogy most az egyszer a sorozat folyamán pozitívan kellett csalódnom.
Nem fogom azt állítani, hogy az Üvegváros egy hiper-szuper-fantasztikus könyv, mint az a Percy Jacksonokról állítanám, de akkor is tetszett. A három általam eddig olvasott Végzet Ereklyéi könyv közül, ez kimagaslóan jó volt. Részben ezért rendeltem meg a következő három részt is, bár azok irányába erős kétségeim vannak, tekintve, hogy az Üvegváros jóformán lezárta a történetet. Mivel a sorozat eredetileg trilógiának van megtervezve, ezért tartok, mi lesz ezután. De erről majd később.
Üvegváros: Minden ami jó, és minden ami rossz
Az Üvegváros olvasása közben végre megvolt bennem az, hogy szerettem volna a végére érni, és nem azért, mert rossz lett volna, hanem mert érdekelt, mi történhet. Habár 300 oldal és az első démontámadás végeztével már nem tudtam, mi jöhet ezután, és voltak helyek, ahol nagyon elnyújtottan folytak le az események, de ettől függetlenül jó volt a könyv.
Hogy Jace és Clary nem testvérek, nekem már ugye az elejétől kezdve tiszta sor volt, de ha nem tudtam volna, akkor is rájöttem volna, mire odaértünk, hogy ők maguk megtudták, mert ennél egyértelműbb jelek nem voltak! Mint mindig, a kettejük szála most is olyan közömbös szinten lebegett, mert persze, tök jó, hogy végre összejöttek, de fele ilyen hosszú szerelmes pillanataik is lehettek volna, mert három oldalnyi nyöszörgés után még mindig folytatódott, és egyszerűen alig vártam, hogy folytatódjon a történet. Meg persze, hogy derüljön ki, hogy semmi közük egymáshoz, és végre megszűnjenek a kínjaik, mert néha már olvasni is fájdalmas volt a tépelődéseiket.
A másik fontos pont még mindig Magnus és Alec. Annak különösen örültem, hogy ebben a könyvben ők, vagy legalábbis az érzelmeik sokkal többet szerepeltek, és a könyv fénypontját ők képezték a számomra. Az a pont, amikor azt mondtam, hogy legyen akármennyi hibája is a könyvnek, de 5 csillagot fog kapni, akkor jött el, mikor végre megcsókolták egymást. Akkor csak ültem a könyv fölött, és magamban örömkönnyeket hullattam, meg rendesen elpirultam. Pedig nem történt semmi, csak ez volt az, amit a legjobban vártam, és mikor végre beteljesedett, a könyv összes többi hibáját megbocsátottam. Szerintem ez a másik dolog, amiért tovább akarom olvasni a könyveket: az összes Malec pillanatot el akarom olvasni.
Ja, meg amúgy Magnus az egész sorozat legjobb karaktere. Nélküle fele ilyen jó sem lenne ez az egész történet.
Igazából ezzel a könyvvel kapcsolatban ezek voltak az említésre méltó dolgok. Az események ha néha nagyon lassan is, de haladtak, és türelmetlenül vártam, hogy mi fog legközelebb történni, ezért figyelmeztetnem kellett magam lépten-nyomon, hogy miután meglestem, mi történik három oldal múlva, olvassam is el azt a három oldalt, ami megelőzi a dolgokat, mert lehet fontos dolgok történnek.
A hasonlatok még mindig színesen tarkítják a könyvet, mint ember arcát a szeplők. (Tessék, csodás hasonlat, ami méltó a könyvhöz. 😀 ) Egyre ritkulnak, és egyre tűrhetőbbek, de persze nem maradhatott el, hogy a zárómondat is egy hasonlat legyen, mert az kellett!
Az egész sorozat számomra eddig teljesen rendben van, és tényleg az egyetlen félelmem, hogy mi jöhet ezután. Az egyetlen elvarratlan szál, hogy nem találták meg Sebastian/Jonathan holttestét, és természetes, hogy ezzel fog folytatódni a következő rész, de az egész történet olyan szép kerek lett, és minden lezárult. Úgyhogy remélem, hogy a következő kötetet nem fogom a falhoz vágni, de ez majd csak akkor derült ki, ha megérkezik és végigolvasom. Az meg még minimum két hét, úgyhogy egyelőre reménykedem, hogy jó lesz. Aztán majd meglátjuk.
Szóval…
A fönt említett okok miatt úgy éreztem, hogy ez a könyv megérdemli a legjobb csillagozást Goodreads-en, bár adhattam volna kevesebben. Viszont úgy éreztem, a többi könyv nem lesz ennyire jó, és az előzőekhez képest sokkal jobb volt az Üvegváros, és persze Malec, úgyhogy megadtam neki. Bár Molyon lehet fél csillagokat adni, úgyhogy levontam minden negatívumért összesen egy felet. Túl jószívű vagyok, tudom…
Értékelés: ★★★★½
Alec átkarolta Magnust, az ajkára tapasztotta az ajkát, és hevesen csókolta. Magnus, mintha sokkot kapott volna, mozdulatlanná dermedve állt. Jó páran – Árnyvadászok és Alvilágiak egyaránt – álltak körülöttük, bámulták őket, és sutyorogtak. Simon gyorsan a Lightwood szülőkre nézett, akik elkerekedett szemmel és tátott szájjal figyelték a jelenetet. Maryse a szája elé kapta a kezét.
Maia értetlenül meredt a párra. – Na, álljon meg a menet! – szólt. – Ezt is mindenkinek csinálnia kell?
