Valentin-napi különlegesség

Mint azt már korábban említettem, Valentin-nap alkalmából készítettem egy különlegességet, csak kedves olvasóim számára. Úgyhogy most posztolok egy részletet az első könyvből, és egy képet hozzá.

Valentin-napi különlegesség

“…Mielőtt Iza reagálni tudott volna, fogtam magamat, és beleugrottam a tóba. A hatalmas csobbanás összes cseppje a fehér kancacsikóra esett, aki mikor felbukkantam, gyilkos tekintetet vetett rám, miközben ázott sörénye a szemébe lógott, és rátapadt a nyakára. Kikászálódtam a vízből, leráztam magamról, amennyit csak tudtam, és vágtába kezdtem, Izával ellenkező irányba. A kanca utánam vetette magát, de nem bírt elég gyorsan futni ahhoz, hogy beérjen.
Amikor egy olyan részhez értem a mezőn, ahol nem voltak túlságosan közel tavak, vagy dombok, és az egészet színpompás vadvirágok borították, lelassítottam. Bevártam a mérges kancát, aki mögöttem loholt. Addigra már megszáradtam, és valószínűleg ő is. Amint beért, rám vetette magát, és a földre döntött. Volt egy aprócska összezörrenésünk, de végül csak feküdtünk egymás mellett, a virágok között, és bámultuk a hatalmas, ezüstszínű holdat. Mind a ketten fáradtak voltunk a futástól, úgyhogy lihegve hevertünk a fűben.
Pár percnyi pihenő után a hátamról a hasamra gurultam. A lábaimat magam alá húztam, és úgy néztem a mellettem fekvő szépségre. Most már nem is tagadtam. Iza volt a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam. Ahogyan ott feküdt, és a hold varázsos fénye beterítette, ahogyan hófehér sörénye között a kis vadvirágok átbújtak… Úgy nézett ki, mint egy angyal. Végül megszólaltam:
– Tudod, tényleg van valami, ami gyönyörű a Magányos-medencében.
– Igen? És mi az?
– Te.”

Valentin-napi különlegesség

Tudom, hogy utáltok e jelenet miatt. Főleg, hogyha végigolvastátok a könyvet. (Egyébként rájöttem, hogy Izáról még egy képet sem rajzoltam. Ez hogy történhetett?)

Hát, igen. Főnix nem szereti a Valentin-napot. Ezek után már nem. A romantika nem éppen a legjellemzőbb ebben a könyvben. (Meg nem is nagyon tudok romantikus jelenetet írni, anélkül, hogy ne hangozzon bénán. Habár nekem majdnem minden romantikus jelenet bénán hangzik. Velem van a baj.) De aggodalomra semmi ok! Azért nem vagyok annyira kegyetlen, hogy Főnixet teljesen kihagyjam a történet hátralevő részében a szerelemből. Azért nekem is van szívem. De elég is ennyit tudnotok.

További szép napot!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük