A csikó, aki tűzben született
Most már nagyon közel vagyunk Az őrzők tüze kiadásához, és tökéletesen időzítve elkészítettem a Sárkánytűz szereplőit, ugyanúgy, ahogy pár hónapja a Futó tűz karaktereivel tettem. Ennek örömére egy egész bejegyzést szentelek a Sárkánytűz szereplőinek, és ugyanezeket a leírásokat és képeket majd megtalálhatjátok a Sárkánytűz oldalán.
(Aztán nekiállhatok a harmadik könyv szereplőinek, ami fele annyi, mint a többi könyvben, úgyhogy remélhetőleg hamar megleszek velük. 😉 ) Read More
Mivel úgy gondolom, korai lenne még Az őrzők tüze bevezetése, ezért inkább elmesélem az Sárkánytűz illusztrációk történetét. Remélhetőleg nem fogok spoilerezni, mert mire kirakom ezt a bejegyzést, már mindenki olvasta a könyvet, igaz?
Összesen 11 darab rajz található a könyvben (a térképpel együtt az illusztrációk száma 12), tehát megint három felé bontom a mesélést, és 4, 4, 3 képről mesélek, de lehet, hogy a térképet is beleveszem. Kezdjük is el!
Az illusztrációk első darabja rögtön az első fejezetbe került. Ha belegondolok, ebbe a könyvbe egész jó lett az illusztrációk aránya, mert kettő között max egy fejezet van, nem úgy, mint az elsőben, hogy van egymás után három, aztán a következő négy fejezet teljesen üres.
Ez a kép, ha jól emlékszem, harmadikként készült el, a hetedik és tizenhatodik fejezet után. Körül-belül ehhez a sorhoz készült:
Egyre feljebb jutottam a levegőben. Bellonával egy szintre tornáztam vissza magam.
Remélhetőleg mire legközelebb rajzolom Főnixet szárnyakkal, megtanulom, hogyan kell rendesen lerajzolni őket. Ezen elég gyatrára sikerültek… Ennek az illusztrációnak nincsen különösebb története, úgyhogy jöhet a következő. Read More
Egyelőre erőteljesen reménykedem abban, hogy novemberben sikerül végre kiadnunk a Sárkánytüzet , ezért az utolsó részletet fogom most bemutatni a Haditanácskozás című fejezetből.
Ez a részlet a kilencedik fejezetből fog származni, és sajnálatos módon ezután már nem lesz több. Ha végre tényleg sikeresen kiadjuk a Sárkánytüzet, akkor elkezdhetem promózni a harmadik kötetet, de sajnos ez egyelőre még nem lehetséges. Szóval, jöjjön egy kis haditanácskozás. Read More
Mivel lassanként közeledek ahhoz, hogy két könyvem legyen kiadva (várhatóan novemberben), és a harmadik is csak a javításra vár, kiadok egy-két hadititkot arról, hogy hogyan írok könyvet. Röviden a válaszom erre az, hogy fogalmam sincs, csak úgy jön, és biztosan van rá másmilyen mód is, csak én nem azt alkalmazom. De most nem a rövid választ fogom megadni, hanem kifejtem pontosabban, hogy hogyan írok könyvet, és hogyan keletkezett a Futó tűz, a Sarkánytűz (és hogyan keletkezik Az őrzők tüze, valamint a többi könyv a sorozatban). Read More
Úgy éreztem, hogy itt az ideje egy újabb részlet megjelentetésének. A haditerv című, 6. fejezetből adok most nektek egy parányi betekintést, de nem többet. Ami pedig a könyv kiadását illeti, még nem tudok biztosat mondani, de ha minden igaz, akkor májusban nem fog megjelenni, hanem majd csak Augusztusban. Tudom, hogy ez mindenki számára egy elkeserítő hír, hiszen most sokkal többet kell majd azon őrlődnötök, hogy mi lesz a folytatásban, de ha türelmesek vagytok, akkor meglátjátok, hogy megéri várni. Addig is folyamatosan javítgatom az apróbb részleteket, és lázasan formálom a harmadik könyv cselekményét. Read More
Szóval, a legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy szeretnék a közeljövőben egy újabb karakterjellemzést, nem annyira részleteset, mint Főnix 2.0 volt, hanem egy rövid, egyszerű összefoglalást, az egyik új szereplőről. És valószínűleg tanulnom kellene, mert holnap iskola, és van rá esély, hogy írok legalább egy dolgozatot, én mégis úgy döntöttem, hogy bejegyzést írok, mert miért is ne? Majd tanulok később…
Úgyhogy a mai napra egy új szereplővel, Árnyékkal rukkolok elő, akiről még eddig szerintem nem is esett nagyon szó. Szóval következzen Árnyék.
Árnyék
Igen, így Tüzes meg Főnix után, a fény után bedobom a sötétséget. Kell a kontraszt.
Szóval, Árnyék a Sárkánytűz hét fős csapatának egy tagja. Ő egy fekete sárkányló csődör. Mily meglepő…
“…A jobb szélső egy nagy fekete volt, hasonló, mint Black, de mégis az volt az érzésem, hogy ő egy kicsivel félelmetesebb. Éjfekete szőre volt, szinte semmi jegy. Csak a jobb hátsó lábán volt egy bokáig érő folt. A szárnyait maga mellett tartotta. A sörénye rakoncátlan tincsekben ölelte körbe a nyakát. Zöld szemei voltak. Az orrhátán is tüskék helyezkedtek el. Az orrától a homlokáig nőttek a tüskék, egyre nagyobbra. Enyhén visszahajlottak. A fülei végéből is kibújt egy-egy darab…”
Árnyék személyiségéről sok mindent nem tudok mondani, mert ebben a könyvben annyira tömérdek sok információt nem tudunk meg róla. Hűséges Veritashoz, hosszú ideje ismerik egymást.
Harcos típusú, de ez igazából a legtöbb sárkánylóról elmondható. Azon kívül, a színéből kifolyólag jól beleilleszkedik a környezetébe alkonyattól pirkadatig.
De jelen pillanatban több információval nem szolgálhatok róla. Ha szeretnétek többet megtudni, ahhoz bizony el kell majd olvasnotok a könyvet.
Mára ennyit szerettem volna megosztani veletek.
További szép napot!
Szóval, A csikó, aki tűzben született ötkötetesre tervezett sorozatom első része nemrég sikeresen elhagyta a nyomdát, sőt egy könyvbemutatót is túléltem vele. És tudom, hogy még nem sokan olvasták (MÉG), de úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egy kis ízelítőt kapjatok a 2. kötetből, amelynek címe Sárkánytűz.
Kaptam már visszajelzéseket, hogy hogyan fejezhettem be úgy a könyvet, ahogy. Hogy hogyan tehettem ezt? Miért? Nos, ahhoz az utolsó mondathoz hozzá kell majd szoknotok, mert az összes könyvnek az lesz az utolsó mondata. Mivel a könyvek egyesével egy-egy különálló történetet alkotnak, mégis a történések összekapcsolódnak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az apróbb mozzanatokat sem, amik lényegtelennek tűnnek. Hiszen még visszatérhetnek a sorozat folyamán. De akkor térjünk is rá bővebben a Sárkánytűzre!
Sárkánytűz
Szóval, az első könyv vége, és a második könyv eleje között eltelik egy kis idő. Mivel nem szeretnék nagyon spoilerezni egyik kötetből sem, így tényleg csak nagy vonalakban mesélem el a dolgokat.
Tehát, Főnix megérkezik egy különös helyre. Mindenhol sziklák vannak és teljesen kietlen a táj. Itt találkozik Veritassal, Sárkányföld trónörökösével, akit elüldöztek, mielőtt megkoronázhatták volna.
Sárkányföldön lovak és sárkánylovak élnek, és az ő kereszteződésükből pedig a fél sárkánylovak, avagy a selejtek jönnek létre. A sárkánylovak az uralkodók, a lovak pedig a “pórnép”. A lovak azok, akik semmire sem érdemesek. Ebből kifolyólag a lovak és sárkánylovak nem igazán kedvelik egymást.
Nos, Veritas is egy “selejt”. Ezért egy trónbitorló letaszította a helyéről és veszélyezteti a lovak (és bizonyos mértékben a sárkánylovak) életét. Főnixnek pedig segítenie kell Veritasnak, és a birodalom lakóinak, hogy ne Harag (a trónbitorló) uralkodjon, hanem a jogos örökös, aki az egyetlen személy, aki kibékítheti a két fajt.
A kaland közben egy hét fős csapat alakul meg:
Ők a könyv főszereplői. Természetesen még mindig Főnix meséli a történetet. A karakterekről majd még lesz külön bemutató, mint az előző könyvnél.
Tudom, hogy most még zavaros az egész dolog, főleg, ha még nem olvastátok az első kötetet. De higgyétek el, minden ki fog tisztulni a végére! Ízelítőül egy rövidke részletet beszúrok a második kötetből, de ez egy nagyon-nagyon nyers változat még. Mint tudjátok, a könyv javítás alatt áll, tehát előfordulhat, hogy bizonyos részletek még változni fognak.
“…De valami megváltozott. A bogarak elbújtak a sziklák biztonságot nyújtó háta mögé. A szél felerősödött. Túlságosan is. Erősen tombolt és valami az ösvényen elkezdett tekeregni. Egy csavart kapu alakja rajzolódott ki, ami hevesen forgott és beszippantotta az apró kavicsokat és a port. Majd hirtelen valami megint megváltozott. Az előbb beszívott dolgok most kifele lökődtek, de nem csak azok. Levelek, virágszirmok, fűcsomók és egyéb aprócska részei a természetnek, kifele hullottak. A szél egyre jobban tombolt. Majd egy alak jelent meg a csavart kapuban. Egy vörös alak. Talán lángolt? Nem… ez nyugodt volt, nem tombolt. Négy hosszú lába és kecses nyaka volt. Mi lehet ez a rejtélyes ajtó, és ki lehet ez a rejtélyes alak benne? A következő pillanatban paták koppanását lehetett hallani a kemény talajon és a kapu egy szempillantás alatt eltűnt. Mintha soha nem is létezett volna. Egy nagy élőlény állt azon a ponton, ami mögött nem is olyan régen, egy csavart ajtó volt. Egy vörös csődör kémlelte a tájat. Viharszürke szemei voltak, hosszú üstöke, sörénye és farka, amik barnás-narancsos, illetve tűzszerű színekben táncoltak. A homlokát egy fehér, láng alakú folt borította, amiből egy csík vezetett le, egészen az orra hegyéig. Csodálatos, szikrázó, tűzszínű szőre még a sápadt napfényben is élénken izzott, és fényes volt…”
De ennyi bőven elég is lesz mára. Legközelebb majd igyekszem egy karaktert jellemezni, hogy időben elkezdhessetek ismerkedni velük. Persze még egy év lesz, mire kijön ez a könyv. Addig is jó várakozást!
További szép napot!