A csikó, aki tűzben született
Nos, ma nincs túl sok mondanivalóm, azon kívül, hogy szépen haladok a könyvekkel. Ma éppen egy olyan ötlet rajzolódott ki a fejemben, ami még egyet rá fog dobni a könyvekre. Úgyhogy, csak annyit mondanék, hogy ha tetszett az első könyv, a Futó tűz, akkor a második könyv, a Sárkánytűz csak jobb lesz nála, de a harmadik, az úgy tűnik, hogy ezekre majd még rátesz egy lapáttal. Read More
Bevezetés.
Szóval, a könyv még lektorálás alatt, a borítón már csak néhány simítás van hátra, a bemutatkozásom, ajánlás nagyjából kész. Rohamosan haladunk a kiadás felé, ezért gondoltam, hogy jöhetne még egy részlet a könyvből. Jöjjön a kilencedik fejezet, a Második találkozás.
Második találkozás
“…Szerencsére semmim sem tört el, csak néhány karcolást szereztem. Alig hallottam egy pillanatig, a robbanás miatt. A fejem zúgott, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Nagy nehezen felkeltem a földről, miközben több tucatnyi ló bámult rám nagy, kerek szemekkel. Leráztam magamról a sok port és koszt, ami rámtapadt. Nehézkesen lélegeztem, ziháltam és remegtem. Soha életemben nem álltam még szemben ennyi tűzzel… kivéve, amikor megszülettem. Majd belejövök a gyakorlatba! Még egyszer nem szeretnék robbanni. Majd a szememmel Izát kerestem. Megdicsértem magamat, mert egy szőrszála sem görbült meg. Majd a kanca elém lépdelt, olyan könnyed léptekkel, mint amikor a lágy szellő átfut a fűtengeren. Pár másodpercig csak szótlanul nézett és méregetett engem, majd megszólalt:
– Ismerjük egymást?…”
Mára csak ennyi lett volna.
További szép napot!