Marea – A csavargó

Feltöltöttem ugyan A mély titkainak első fejezetét, de abból a történet öt fő karakteréről még nem sokat tudunk meg, és Mareán kívül nem is nagyon van szó másról. Ezért szeretném egyesével bemutatni a szereplőket, abban a sorrendben, ahogy megismerjük őket a könyv folyamán. Így most Mareával kezdek, de majd sorra veszem a többieket is.

Marea


Marea és VentusMarea az első, akit megismerünk a történetben.  A legelső fejezet vele indít, az ő szemszögéből ismerjük meg néhány bűnöző tervét, őket ugyanis felbérelték Rayan herceg meggyilkolására.

Marea és Rayan ismerik egymást, mivel a lány a fiú királyi udvarában lakott, de a történet kezdete előtt három évvel eltűnik nyomtalanul, és mindenki azt hiszi, meghalt. Azzal, hogy Rayan megmentésére készül, kockáztatja, hogy felfedi magát.

Marea alapvetően nagyon zárkózott és titokzatos, még azokkal is nehezen oszt meg információt magáról és a múltjáról, akiket kicsit jobban ismer, nemhogy idegenekkel. Leginkább egyedül szeret lenni a lovával, Ventusszal, bár ő sosem tekintené a csődört a tulajdonának, inkább a társának nevezi. Soha nem is használja azt a kifejezést, hogy Ventus az “ő lova” lenne. A deres csődör a barátja, akivel kölcsönösen vigyáznak egymásra. Read More

A mély titkai – A merénylet – 1. Marea

A mély titkai - A merénylet - 1. MareaHiába érkezett egyre közelebb a nyár, az éjszaka még mindig hűvös volt. Szorosabban összehúzhattam volna a köpenyemet, de inkább az előttem lévő utat, és a környező fákat figyeltem, készen állva, hogy előrántsam a kardom. A környék veszélyes volt, legalábbis veszélyesebb az átlagosnál. Választhattam volna barátságosabb utat, hiszen úgyse volt semmi célom a vándorlással, és akkor legalább nem kellett volna ennyire figyelnem az esetleges támadásokra. De nem, én mégis erre jöttem. Ha valaki megkérdezte volna, miért pont ezt az utat választottam, azt feleltem volna, hogy a „Sors” döntött így, aztán elröhögtem volna magam. Nem voltam valami nagy barátja a sorsnak.

Ventus egyenletesen lépkedett, hegyezve a füleit, hátha hall valami kétes neszt, de még semmi nem keltette fel a figyelmét. Túlságosan is nagy volt a csönd. Pedig ezen az útszakaszon folyamatosan fosztogatnak, vagy gyilkolnak, most mégis nyugodt volt, és a két oldalán húzódó, cserjés erdő is. Az útkanyar után egy fogadó ablakiban gyújtott lámpások fényei sejlettek fel a fák között. Ettől még zajosabbnak kellett volna lennie a környéknek. Read More