A csikó, aki tűzben született
Nos, ma nincs túl sok mondanivalóm, azon kívül, hogy szépen haladok a könyvekkel. Ma éppen egy olyan ötlet rajzolódott ki a fejemben, ami még egyet rá fog dobni a könyvekre. Úgyhogy, csak annyit mondanék, hogy ha tetszett az első könyv, a Futó tűz, akkor a második könyv, a Sárkánytűz csak jobb lesz nála, de a harmadik, az úgy tűnik, hogy ezekre majd még rátesz egy lapáttal. Read More
Ma nem könyvelemzést fogok posztolni, mert sikeresen elszakadva az aktuális olvasási mániát okozó könyvtől, rávettem magam, hogy valamit a könyvvel kapcsolatban adjak nektek. És nem, nem a Sárkánytűzről van most szó. Tudom, hogy mindenki nagy izgalommal várja ( 😛 ), de azzal még várni kell. Persze lesz még talán egy-két karakterjellemzés, meg pár részlet a fejezetekből, de már majdnem ideje kiadni, úgyhogy inkább a javításra koncentrálok. Így is már 126 oldal A4-es méretben, és még csak most kezdtem a javítás 2. fázisát, és a 4. fejezet elejére értem. Sok munkát kell még belefektetnem! Úgyhogy ma visszahozom szeretett sorozatunk első (és egyben pillanatnyilag az egyetlen) megjelent kötetét, a Futó tüzet. (Most jön az a rész, hogy mindenki felkapja a könyvet és együtt nosztalgiázunk Főnix barátunkkal.)
Szóval mit terveztem mára? Hát csak úgy meglátogattam a Facebook oldalát a könyvnek, és kicseréltem a borítóképet egy a második kötet hatására inspirált képre. És akkor eszembe is jutott, hogy régen írtam utoljára a honlapra. És valamiért eszembe jutottak a Futó tűz illusztrációi. És akkor jött az ötlet. Tekintsünk most meg közösen, hogy pontosan mely mondatok is inspirálták az illusztrációkat, illetve mit használtam egyeseknél az ábrázolás alapjául.
Nem titok, sokszor úgy rajzolok, hogy egy képet nézek hozzá, hogy egyes részleteket jobban le tudjak rajzolni. Az illusztrációknál is használtam néhány itthoni dolgot ahhoz, hogy sikerüljön minél szebben megelevenítenem a lovakat a képeken. Úgyhogy lássuk:
A tűz szülötte
Szóval, mint tudjuk, a könyv első illusztrációja Főnixet ábrázolja, miután kikecmergett a folyóból, és meghallotta Pamacsot.
A probléma ennek a képnek a rajzolásakor az volt, hogy nem tudok olyan egyszerűen szemből vagy hátulról lovat rajzolni. Oldalról egész jól megy. De itt kellett, hogy látszódjon Főnix, de Pamacs is. Ezért ezt a megoldást választottam. De Főnix ráadásként még csikó is, ezért ugye megint másként kell ábrázolni. De megláttam a tökéletes megoldást. Ott állt a polcomon arra várva, hogy meglássam: katt.
Csupán annyit kellett tennem, hogy kissé féloldalasan magamnak háttal elhelyeztem, és már rajzolhattam is. Sokkal könnyebb volt 3D-ben is látni, hogy mit akarok kihozni a rajzból. És azok, akik olvasták a könyvet, pontosan tudják, hogy mi lett belőle.
– Jó kis zivatar, nemde? – szólalt meg hirtelen egy hang a hátam
mögött.
Megfordultam. Biztos voltam benne, hogy hallottam valakit, de
senkit sem láttam, csak fákat.
Remélem azt mondanom sem kell, hogy mennyi időbe telt megrajzolni a füvet! Jesszusom, az milyen sokáig tartott! A legtöbbet ezzel a képpel törődtem, mint az első illusztrációval. Minden vonalat szépen megerősítettem, minden árnyékolásra rengeteg időt, energiát és hegyezést szenteltem. Ez az egyik kedvencem.
A “rémálom”
Főnix tanul, próbál túlélni egy mókus mellett. Az anyja halott, az apja elment. De az anyja azért mégis tart egy csevejt fiával. Valljátok be, hogy imádtátok ezt a részt!
Ezzel a képpel meggyűlt a bajom. Főleg mert nem tudtam, hogy melyik rész legyen. Többször megpróbáltam ábrázolni. A fejemben olyan szépen megvolt, de nem bírtam papírra vetíteni. Aztán, végül talán egy újságon lévő lófejjel, sikerült szemből lerajzolnom. És elég jó lett a végére.
Egyszerűen csak nem volt kedvem végleg búcsút venni Esperanzától. Hiszen még csak most kezdődött a könyv. Nem érhet véget ennyivel még a szerepe. Oh, de bírni fogjátok a későbbiekben esedékes eseményeket. De még a 4. könyvig várni kell a személyes visszatéréséig. De persze nem hagyhatjuk ki azért a sztoriból. De ez nem tartozik ide. Majd később. 😀
Már lélegezni is nehezemre esett. Majd hirtelen egy
alak jelent meg előttem. Megtorpantam. Amikor jobban szemügy-
re vettem, felismertem benne valakit.
– Anya? – kérdeztem tőle rémülten és levegőért kapkodva.
Egyszerűen imádom a sörényét. Annyira örültem, hogy sikerült képben ismertetnem azt a “gyönyörűséget”, amivel a könyvben illetik. Igen, egy tipikus Szépség Istennőjétől eredeztetett ló. Nem hibáztathatjuk Vihart, hogy beleszeretett, igaz?
Történetek a múltból
Az eredeti 3. illusztráció a térkép. Az 5. fejezetbe illeszkedne, de sokkal jobb a könyv elején. Úgyhogy lépjünk tovább a jósunkra.
Ennek a képnek az alakulásából annyira emlékszem, hogy le akartam rajzolni, hogyan képzelem el a jóst, mert nehezen sikerült leírnom, és gondoltam megkönnyítem egy rajzzal. Imádom a mintákat a testén. Tök menők. Jól áll neki.
A jóshoz és a képéhez adok egy tanácsot, amit a második könyvnél hasznosíthattok, és esetleg egy később kiderülő információra deríthettek fényt, vagy kapiskálhatjátok már most. Illetve hamarosan. Csak annyit tanácsolnék, hogy ezt a képet, és a következő könyvben az egyiket, hasonlítsátok majd össze. És figyeljetek nagyon jól. Tetszeni fog. Ez egy ilyen kis “jós állatok jellemzői” dolog lesz, de még nem most!
Az öreg pedig barna-fehér foltos. A testükre érdekes jelek voltak felfestve. Olyan misztikus volt az egész dolog. Azt mondták, hogy fontos dolgokról kell beszélniük velünk. Életbevágóan fontos dolgokról. Szóval elkísértük őket a rétig. Ott pedig mindenki az idős kanca köré gyűlt.
ÉS nem számítottam rá, hogy ez a bejegyzés ilyen hosszú lesz! Nem baj! Van 9 illusztráció és megvan már 3 belőle. Azt hiszem, ezt a témát felbonthatom 3 bejegyzésre. Igen, ez lesz. Akkor most búcsúzom. Majd még jelentkezem a többi illusztráció csudi izgalmas történetével. Legközelebb jöhet a 7., 8. és 10. fejezet illusztrációinak leírásával. De ez már egy másik történet…
További szép napot!
Bevezetés
Ma van a szünet utolsó napja (*szomorú fej*). A holnapi napot várom is, meg nem is. Hiszen egy újabb roadtrip keretében megint ellátogatunk a nyomdába és helyrerakjuk a részleteket, egyeztetjük a hibákat (rengeteg van belőlük…), és apró módosításokat kezdeményezünk. Azután, ha mindez megvan, akkor jöhet egy újabb lektorálási folyamat, ami remélhetőleg már az utolsó lesz, és utána most már tényleg a kezembe vehetem a könyvet. Mármint a könyvet.
És ha már ennyire a vége felé haladunk, a kezeim már minden áron írni akarják a következő köteteket, ezért elkezdtem a 2. kötet lektorálását és rengeteg… rengeteg hülyeséget találtam benne, és még nem értem a végére. És hiába égek már a vágytól, hogy nekikezdhessek a 3. kötet írásának, addig nem kezdhetem el, ameddig nincsen véglegesítve az előtte lévő kettő, mert visszamenőleg idézek a könyvekből.
De hogy szezonális is legyek, utólag is Boldog Húsvétot! Habár még mindig nem állt össze bennem, hogy miért pont a nyuszi és a tojás a húsvét jelképe, mert a kettőnek egyébként semmi köze nincsen egymáshoz és… Mindegy. Hagyjuk…
Valamint terjeszkedtem! Újabb “reklámfelületet” találtam a könyvnek. Keresd itt!
És… Mit is akartam én ma posztolni? Mit? Azt hiszem elfelejtettem… Részletet vagy karakterjellemzést, vagy…? Micsodát? Áh, igen! Majdnem elfelejtettem még egy kihagyhatatlan dolgot!
Esperanza
Esperanza Főnix mamája, Vihar… öhm… felesége? Szerelme, szeretője? Nem vagyok benne biztos, hogy mije… Szóval, Esperanza Vihar… lelkitársa… Ah, hagyjuk! Egy szerető, gondoskodó édesanyáról van most szó. Sajnálatos módon, a kicsi Főnix születésekor meghalt, viszont így is rettentően fontos szerepet tölt be a könyvben, hiszen ki más, ha nem ő, segíti fiát keresztül az éveken?
Esperanza egy hófehér kanca, ugyanolyan viharszürke szemekkel, mint amilyen Főnixnek van. És ennyi a kinézet. Egy gyönyörű, hófehér kanca.
Igazából Esperanzáról nincsen sok minden, amit én most így itt el tudnék mondani. Imádja a családját és bármit megtenne értük. Ezzel pedig elég tömören összefoglaltam a Szépség Istennőjének leszármazottjának a tulajdonságait. Több információért keresd majd fel a könyvet!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Köszönöm, hogy elolvastad!
További szép napot!
Bevezetés
Mivel a könyvemben elég bonyodalmas követni, hogy ki kinek a rokona (habár szerintem nem annyira bonyolult), ezért arra gondoltam, hogy ma összedobok egy egyszerű családfát, hogy jobban át lehessen látni a dolgokat. Úgyhogy íme a Futó tűz családfája.
Főnix családja
A Magányos-medencebeli családfa (ménesvezéré)
Bevezetés
Ma meg szeretném veletek osztani a könyvem gyors leírását, összefoglalóját. Magában a regényben sok részlet van, amik a fejezetek során kiderülnek, ezért nem árt, ha elolvassátok az egészet, mert csakis úgy lehettek képesek megérteni
Szinopszis
Főbb szereplők
Helyszín
A történet, röviden
A Kontinens vadregényes táján egy csöndes éjszaka folyamán megszületik egy kiscsikó, Főnix. A születése után pár perccel anyja elpusztul, a csikó pedig csodával határos módon egy apró karcolás nélkül kijut a körülötte tomboló tűzrengetegből.
Hamarosan összetalálkozik Pamaccsal, a kis mókussal, aki megtanítja az élet alapvető dolgaira, a növények és állatok nevére és tulajdonságaira legfőképpen. Időközben kiderül, hogy Főnix képes tüzet gyújtani és kontrollálni azt. Hamarosan, anyja szellemének biztatására, elindul, hogy megkeresse a ménest vezető apját. Segítségért fordulnak Pamacs előző otthonának lakóihoz, akik feldühítik Főnixet, mire ő véletlenül felrobban, ezzel majdnem megölve mókustársát.
Menekülni kezd a Kontinensen keresztül, elfojtja a tüzet, s végül rátalál nagymamájára, Amandára. Vele tölti el a következő két évet, eközben megtanulja a Kontinens minden történetét, és többet megtud Tenebrarumról, a gonoszról, akit majd le kell győznie, ezzel megmentve otthonát.
Amikor Amanda meghal, elindul a Nagy-erdőbe, ahová a lovak sohasem teszik be a lábukat, mert senki sem bírja átúszni a folyót, aminek az a túloldalán van. Főhősünk átverekszi magát a hullámokon, s beilleszkedik az erdő lakói közé.
Egy év múlva újra mennie kell, ezúttal eltéved, és véletlenül pont oda jut, ahová apja vitte el a ménest, a Magányos-medencébe. Itt megtudja a próféciát, elrabolják szerelmét, Izát és visszajön édesanyja a halálból. Majd elindulnak a nagy csatába. Főnixnek még meg kell találnia Bellonát, aki segít nekik a csata stratégiájának kidolgozásában.
Végül megnyerik a csatát. Bár mindenki örül, Főnix szomorú, mert Iza megtalálja régi szerelmét. Bellona felajánlja, hogy beutazhatja vele az univerzumot. Főnix elfogadja az ajánlatot, és együtt átmennek a dimenziókapun, s a történet itt ér véget. Ám ez egy új kezdet lehetősége is.
Köszönöm, hogy benéztél!