Úgy éreztem, hogy itt az ideje egy újabb részlet megjelentetésének. A haditerv című, 6. fejezetből adok most nektek egy parányi betekintést, de nem többet. Ami pedig a könyv kiadását illeti, még nem tudok biztosat mondani, de ha minden igaz, akkor májusban nem fog megjelenni, hanem majd csak Augusztusban. Tudom, hogy ez mindenki számára egy elkeserítő hír, hiszen most sokkal többet kell majd azon őrlődnötök, hogy mi lesz a folytatásban, de ha türelmesek vagytok, akkor meglátjátok, hogy megéri várni. Addig is folyamatosan javítgatom az apróbb részleteket, és lázasan formálom a harmadik könyv cselekményét. Read More
Tag: főszereplő
Harag
Elég sok idő telt már el azzal, hogy csak könyvértékeléseket írtam, úgyhogy gondoltam jöjjön megint egy kis információ a Sárkánytűzzel kapcsolatban. Harag rövid karakterjellemzéséről lesz szó, csak előtt még egy-két más információ.
Nos, a legutóbbi saját könyvről szóló posztban azt mondtam, hogy 10 illusztráció lesz a könyvben. Ez most már kibővült 11 képre, de még előfordulhat, hogy készítek hozzá többet. A Sárkánytűz terjedelemre nagyobb lesz, mint a Futó tűz, tekintve, hogy sokkal jobban rájöttem, hogyan kell tájleírást/tárgyleírást adni dolgokról, és sikerült részletesebben is jellemeznem az eseményeket. A “Főnix leütött tizenkét sárkánylovat” mondatból csináltam egy egész oldalt, amire még mindig nagyon büszke vagyok. 😛 A kézirat A4-es formában jelenleg 130 oldal, ami A5-ös méretben az illusztrációkkal szerintem eléri majd a 200 oldalt. Úgyhogy én teljesen meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. De majd meglátjuk, ha kézhez kapom a könyvet. Read More
Valentin-napi különlegesség
Mint azt már korábban említettem, Valentin-nap alkalmából készítettem egy különlegességet, csak kedves olvasóim számára. Úgyhogy most posztolok egy részletet az első könyvből, és egy képet hozzá.
Valentin-napi különlegesség
“…Mielőtt Iza reagálni tudott volna, fogtam magamat, és beleugrottam a tóba. A hatalmas csobbanás összes cseppje a fehér kancacsikóra esett, aki mikor felbukkantam, gyilkos tekintetet vetett rám, miközben ázott sörénye a szemébe lógott, és rátapadt a nyakára. Kikászálódtam a vízből, leráztam magamról, amennyit csak tudtam, és vágtába kezdtem, Izával ellenkező irányba. A kanca utánam vetette magát, de nem bírt elég gyorsan futni ahhoz, hogy beérjen.
Amikor egy olyan részhez értem a mezőn, ahol nem voltak túlságosan közel tavak, vagy dombok, és az egészet színpompás vadvirágok borították, lelassítottam. Bevártam a mérges kancát, aki mögöttem loholt. Addigra már megszáradtam, és valószínűleg ő is. Amint beért, rám vetette magát, és a földre döntött. Volt egy aprócska összezörrenésünk, de végül csak feküdtünk egymás mellett, a virágok között, és bámultuk a hatalmas, ezüstszínű holdat. Mind a ketten fáradtak voltunk a futástól, úgyhogy lihegve hevertünk a fűben.
Pár percnyi pihenő után a hátamról a hasamra gurultam. A lábaimat magam alá húztam, és úgy néztem a mellettem fekvő szépségre. Most már nem is tagadtam. Iza volt a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam. Ahogyan ott feküdt, és a hold varázsos fénye beterítette, ahogyan hófehér sörénye között a kis vadvirágok átbújtak… Úgy nézett ki, mint egy angyal. Végül megszólaltam:
– Tudod, tényleg van valami, ami gyönyörű a Magányos-medencében.
– Igen? És mi az?
– Te.”
Tudom, hogy utáltok e jelenet miatt. Főleg, hogyha végigolvastátok a könyvet. (Egyébként rájöttem, hogy Izáról még egy képet sem rajzoltam. Ez hogy történhetett?)
Hát, igen. Főnix nem szereti a Valentin-napot. Ezek után már nem. A romantika nem éppen a legjellemzőbb ebben a könyvben. (Meg nem is nagyon tudok romantikus jelenetet írni, anélkül, hogy ne hangozzon bénán. Habár nekem majdnem minden romantikus jelenet bénán hangzik. Velem van a baj.) De aggodalomra semmi ok! Azért nem vagyok annyira kegyetlen, hogy Főnixet teljesen kihagyjam a történet hátralevő részében a szerelemből. Azért nekem is van szívem. De elég is ennyit tudnotok.
További szép napot!
Futó tűz: Az illusztrációk története 3
Érkezzen az illusztrációk története 3. rész.
A Háborúk Királynője
A Háborúk Királynője, Bellona. Igen, ő valóban egy nehéz eset volt Főnix számára, de most nem a sztoriról akarok beszélni.
Ezt a képet akkor rajzoltam, amikor hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy megtanulok jobb agyféltekésen rajzolni. Úgyhogy internetes anyagokat átnyálazva megcsináltam egy fél nap alatt az egészet, aztán nekiültem ennek a rajznak. A sörény, azt imádom a legjobban. És a lábai egész jól sikerültek, tekintve, hogy szemből kellett lerajzolni őket. Lópata szemből? Lehetetlen küldetés. (Majdnem.)
Már korábban elhatároztam, hogyan fog ez a kép kinézni, de eddig a képig nem sikerült valami fényesen a megvalósítása. És mégis sikerült lapra vinnem azt az ellenségességet, ami Bellonában van. (Most jön az, hogy vállon veregetem magam, amiért ilyen ügyes vagyok.)
Egy alak rajzolódott ki előttem a víz tükrén. A hirtelen meglepetéstől megijedtem, és felágaskodtam. De a másik állat is megijedt, és védekezően ő is felágaskodott.
Mikor tisztán láttam, hogy mi is áll előttem, lenyugodtam, és újra visszaereszkedtem a négy patámra, de a kanca velem szemben még mindig támadásra készen állt.
Harcra fel!
Nem voltam benne biztos, hogy a képről érzékelhető, hogy ez Tenebrarum szeretne lenni. Fekete-fehérben a vörös szem és sörénycsíkok nem igazán látszódnak. Sokkal gonoszabban néznek ki piros szemekkel. De remélem, azért felismerhető.
Ezt a képet azután rajzoltam, hogy hazajöttünk Pestről. Elmentünk beszélni egy kiadóval, és amint beszálltunk a kocsiba, eldöntöttem, hogy nem kiadózunk. Azt hiszem valahol van egy bejegyzés erről… Itt. És itt. Meg itt is. Talán csak ennyi.
Szóval, ezt akkor este megalkottam. Talán ez volt a harmadik vagy a negyedik a sorban?
A csődör felszisszent, és izzó vörös szemeivel rám nézett. De mielőtt az ellentámadást megtehette volna, egy ötlet csillant fel bennem. Megindultam a hegyek irányába. Előrerohantam, és Tenebrarum követett. Utánam szaladt.
A mindent eldöntő döntő
Dobpergééééés… BUMM! Fő-fő spoiler. Főnix zuhan, itt a vég, de nem! Izgultatok, hogyan menekül meg, ne is tagadjátok! Tessék: lángoló szárnyas-szarvas pegakornis. Igen, lehet azt mondani, hogy “gyerekes”, de annak a döfőnek a fején még hasznát veszi.
Ez a rajz az utolsók közt készült, nem a legjobb, talán ezt szeretem a legkevésbé, de attól még hatásos. Elég jól illusztrálja az eseményeket. Erről a jelenetről van 3 különböző képem. Ez lett a legjobb. A színeset meg sem merem említeni, a másik pedig valószínű, eltűnt egy mappa mélyén. Maradjunk ennél a verziónál.
Ebben a pillanatban szikrák pattogtak fel a testemen, az akaratom ellenére. Hiszen nem akartam lángba borulni. Mire jó az most? Ám ez alkalommal nem a testemet borították el lángcsóvák.
Ó, jaj! Ezt a témát is kilőttem. Akkor ez most azt jelenti, hogy hamarosan vissza kell térnem a Sárkánytűzről való posztoláshoz? Nah, az senkit sem érdekel. 😛
Nem fogok már sok infót adni a következő kötetről. Pár részlet, egy-két karakter, és vége.
Nos, lesz-e mostanában valamilyen ünnep… Február 14. Valentin-nap. Mintha lett volna egy ilyen bejegyzés tavaly… Áh, igen, nem sok minden volt akkor. De most elterveztem egy dolgot, amit lehet, sikerül megvalósítani addig, lehet, hogy nem. (A rajztehetségemtől fog függeni.) Elképzelhető, nem biztos, de lehet, hogy rajzolok egy képet, csak erre az alkalomra, és két lovat fog ábrázolni, ebből az egyik Főnix lesz. De majd meglátjuk.
Addig is, további szép napot!
Futó tűz: Az illusztrációk története 2
Hosszú szünet után végre elérkezett egy újabb bejegyzés ideje. Az illusztrációk története 2. rész.
Ugorjunk két évet!
Oh, ez a fejezet két viszonylag jó évet ad Főnixnek. De mind tudjuk már (vagy nem), hogy a végén mi történik.
Ezt a képet úgy rajzoltam, hogy végigfutottam a könyvespolcomon, és kiválasztottam az egyik könyvet, aminek a borítóján lévő ló pont olyan pózban volt, ami nekem kellett. Először csak Főnix került a képre, de aztán gondolkodtam egy picit, és újra megnéztem azt a részletet, amelyikhez készítettem, és végül hozzárajzoltam Amandát is.
Ennek a könyvnek a borítóját használtam alapul: (link)
A kedvenc tevékenységem a Tündér-folyóban való rohangálás volt, de a nagyi nem örült neki, mikor előtte elfutva kapott egy hideg zuhanyt a nyakába. Olyankor utánam rohant, hogy elkapjon, de sohasem ért utol.
A nagy erdő
Ez az illusztráció érdekes volt. Szépen megrajzolgattam, felhasználtam néhány lószobrot, hogy lássam hogyan néznek ki hátulról, és aztán megmutattam a családnak. És akkor akadtam ki. Valaki azt mondta, hogy a képen egy ló van felhőkben. Valaki azt mondta, hogy egy ló és tűzfelhők. Én meg csak tátott szájjal néztem, hogy: Nem! Ez egy ló, egy erdőben. Azok ott bokrok és fák!
Ennyire nem rajzolok csúnyán! Azok teljesen felismerhető fák és bokrok!
Lementem arról a kis csapásról, amire útközben rátértünk, és besettenkedtem a bozótba. Reménykedtem benne, hogy nem csapok túl nagy zajt, és nem vesz észre senki. Egészen közel lopództam. Egy kisebb tisztás tárult fel előttem…
A pillanat, amit évek óta próbálok elkerülni
Ehhez a képhez igazából nincs különösebb történet. Már csak ez az egy kép hiányzott ahhoz, hogy meglegyen a 10 illusztráció. Gyorsan kiválasztottam egy részletet, amit megrajzolhatok. Először egy olyan képet akartam, amin Főnix és Vihar összeölelkezik, de azt nem tudtam kivitelezni, úgyhogy csak egy Vihart kaptatok.
Családi egyesülés. Olyan sok évig egyedül bolyongott Főnix, és végül megtalálta az apját. És ezúttal nem futamodott meg…
Szóval ez egy gyorsan rajzolt, utolsó kép lett. De attól még teljesen korrektül néz ki.
Aki először észhez tért, az apa volt. A fejét lassan elfordította, és rám nézett. Éreztem, hogy a szívem vadul kalapál.
– F-Főnix…? – kérdezte Vihar, remegő hangon.
Hát akkor ennyi lenne mára. Legközelebb jön az utolsó 3 illusztráció. Tudom, hogy már alig várjátok!
További szép napot!
Futó tűz: Az illusztrációk története
Ma nem könyvelemzést fogok posztolni, mert sikeresen elszakadva az aktuális olvasási mániát okozó könyvtől, rávettem magam, hogy valamit a könyvvel kapcsolatban adjak nektek. És nem, nem a Sárkánytűzről van most szó. Tudom, hogy mindenki nagy izgalommal várja ( 😛 ), de azzal még várni kell. Persze lesz még talán egy-két karakterjellemzés, meg pár részlet a fejezetekből, de már majdnem ideje kiadni, úgyhogy inkább a javításra koncentrálok. Így is már 126 oldal A4-es méretben, és még csak most kezdtem a javítás 2. fázisát, és a 4. fejezet elejére értem. Sok munkát kell még belefektetnem! Úgyhogy ma visszahozom szeretett sorozatunk első (és egyben pillanatnyilag az egyetlen) megjelent kötetét, a Futó tüzet. (Most jön az a rész, hogy mindenki felkapja a könyvet és együtt nosztalgiázunk Főnix barátunkkal.)
Szóval mit terveztem mára? Hát csak úgy meglátogattam a Facebook oldalát a könyvnek, és kicseréltem a borítóképet egy a második kötet hatására inspirált képre. És akkor eszembe is jutott, hogy régen írtam utoljára a honlapra. És valamiért eszembe jutottak a Futó tűz illusztrációi. És akkor jött az ötlet. Tekintsünk most meg közösen, hogy pontosan mely mondatok is inspirálták az illusztrációkat, illetve mit használtam egyeseknél az ábrázolás alapjául.
Nem titok, sokszor úgy rajzolok, hogy egy képet nézek hozzá, hogy egyes részleteket jobban le tudjak rajzolni. Az illusztrációknál is használtam néhány itthoni dolgot ahhoz, hogy sikerüljön minél szebben megelevenítenem a lovakat a képeken. Úgyhogy lássuk:
A tűz szülötte
Szóval, mint tudjuk, a könyv első illusztrációja Főnixet ábrázolja, miután kikecmergett a folyóból, és meghallotta Pamacsot.
A probléma ennek a képnek a rajzolásakor az volt, hogy nem tudok olyan egyszerűen szemből vagy hátulról lovat rajzolni. Oldalról egész jól megy. De itt kellett, hogy látszódjon Főnix, de Pamacs is. Ezért ezt a megoldást választottam. De Főnix ráadásként még csikó is, ezért ugye megint másként kell ábrázolni. De megláttam a tökéletes megoldást. Ott állt a polcomon arra várva, hogy meglássam: katt.
Csupán annyit kellett tennem, hogy kissé féloldalasan magamnak háttal elhelyeztem, és már rajzolhattam is. Sokkal könnyebb volt 3D-ben is látni, hogy mit akarok kihozni a rajzból. És azok, akik olvasták a könyvet, pontosan tudják, hogy mi lett belőle.
– Jó kis zivatar, nemde? – szólalt meg hirtelen egy hang a hátam
mögött.
Megfordultam. Biztos voltam benne, hogy hallottam valakit, de
senkit sem láttam, csak fákat.
Remélem azt mondanom sem kell, hogy mennyi időbe telt megrajzolni a füvet! Jesszusom, az milyen sokáig tartott! A legtöbbet ezzel a képpel törődtem, mint az első illusztrációval. Minden vonalat szépen megerősítettem, minden árnyékolásra rengeteg időt, energiát és hegyezést szenteltem. Ez az egyik kedvencem.
A “rémálom”
Főnix tanul, próbál túlélni egy mókus mellett. Az anyja halott, az apja elment. De az anyja azért mégis tart egy csevejt fiával. Valljátok be, hogy imádtátok ezt a részt!
Ezzel a képpel meggyűlt a bajom. Főleg mert nem tudtam, hogy melyik rész legyen. Többször megpróbáltam ábrázolni. A fejemben olyan szépen megvolt, de nem bírtam papírra vetíteni. Aztán, végül talán egy újságon lévő lófejjel, sikerült szemből lerajzolnom. És elég jó lett a végére.
Egyszerűen csak nem volt kedvem végleg búcsút venni Esperanzától. Hiszen még csak most kezdődött a könyv. Nem érhet véget ennyivel még a szerepe. Oh, de bírni fogjátok a későbbiekben esedékes eseményeket. De még a 4. könyvig várni kell a személyes visszatéréséig. De persze nem hagyhatjuk ki azért a sztoriból. De ez nem tartozik ide. Majd később. 😀
Már lélegezni is nehezemre esett. Majd hirtelen egy
alak jelent meg előttem. Megtorpantam. Amikor jobban szemügy-
re vettem, felismertem benne valakit.
– Anya? – kérdeztem tőle rémülten és levegőért kapkodva.
Egyszerűen imádom a sörényét. Annyira örültem, hogy sikerült képben ismertetnem azt a “gyönyörűséget”, amivel a könyvben illetik. Igen, egy tipikus Szépség Istennőjétől eredeztetett ló. Nem hibáztathatjuk Vihart, hogy beleszeretett, igaz?
Történetek a múltból
Az eredeti 3. illusztráció a térkép. Az 5. fejezetbe illeszkedne, de sokkal jobb a könyv elején. Úgyhogy lépjünk tovább a jósunkra.
Ennek a képnek az alakulásából annyira emlékszem, hogy le akartam rajzolni, hogyan képzelem el a jóst, mert nehezen sikerült leírnom, és gondoltam megkönnyítem egy rajzzal. Imádom a mintákat a testén. Tök menők. Jól áll neki.
A jóshoz és a képéhez adok egy tanácsot, amit a második könyvnél hasznosíthattok, és esetleg egy később kiderülő információra deríthettek fényt, vagy kapiskálhatjátok már most. Illetve hamarosan. Csak annyit tanácsolnék, hogy ezt a képet, és a következő könyvben az egyiket, hasonlítsátok majd össze. És figyeljetek nagyon jól. Tetszeni fog. Ez egy ilyen kis “jós állatok jellemzői” dolog lesz, de még nem most!
Az öreg pedig barna-fehér foltos. A testükre érdekes jelek voltak felfestve. Olyan misztikus volt az egész dolog. Azt mondták, hogy fontos dolgokról kell beszélniük velünk. Életbevágóan fontos dolgokról. Szóval elkísértük őket a rétig. Ott pedig mindenki az idős kanca köré gyűlt.
ÉS nem számítottam rá, hogy ez a bejegyzés ilyen hosszú lesz! Nem baj! Van 9 illusztráció és megvan már 3 belőle. Azt hiszem, ezt a témát felbonthatom 3 bejegyzésre. Igen, ez lesz. Akkor most búcsúzom. Majd még jelentkezem a többi illusztráció csudi izgalmas történetével. Legközelebb jöhet a 7., 8. és 10. fejezet illusztrációinak leírásával. De ez már egy másik történet…
További szép napot!
Futó tűz karácsonyra
Mindjárt itt a karácsony. Pontosan 10 nap és meg is érkezik. És ez itt most a reklám helye. 😀
Szóval most nem magával konkrétan a könyvvel fogok foglalkozni ebben a bejegyzésben. Nem lesz se karakterjellemzés, se részlet, mert még van nagyjából öt hónap amíg kiadjuk, és nincs annyi részlet meg karakterjellemzés, ami eltart addig, úgyhogy most inkább arra gondoltam, hogy azok miatt, akik esetleg nem ismernék még a könyvet, vagy valamilyen karácsonyi ajándékot szeretnének adni, egy lókedvelő családtagnak/barátnak/rokonnak fogok írni egy kis ismertetőt, hátha kedvet kapnak elvinni egy Futó tüzet haza.
Vagyis, akinek már van Futó tüze, annak ez a bejegyzés újat nem fog mondani, akinek pedig nincs (az szégyellje magát), de már olvasott itt róla, csak még nem győztem meg, az olvasson tovább, hogy végre elszánja magát erre a hasznos beruházásra.
Akkor kezdjük is egy rövid szinopszissal…
Történetünk egy kitalált világban, a Kontinensen zajlik. Főnix, a vörös csődörcsikó már születése előtt
nagy/veszélyes dolgokra hivatott, és ez befolyásolja mások hozzáállását a szereplőhöz. Amikor megszületett, édesanyja egy szörnyű tűz közepette meghalt, az apja a ménessel együtt elmenekült. Főnix egyedül maradt. Találkozott egy mókussal, Pamaccsal, aki segít neki átvészelni az első pár hetet. Kiderül, hogy Főnixnek van egy különleges képessége: képes irányítani a tüzet. Hamarosan álmában találkozik édesanyjával, akinek tanácsára felkerekedik Pamaccsal, hogy megkeresse az apját. Út közben most nem részletezendő események miatt, a két barát elválik és Főnix egyedül marad. Lassanként egyre több kirakós darabot kapar össze az életével kapcsolatban. De még mindig olyan sok a megválaszolatlan kérdés… Napról-napra többet tanul meg a sorsáról, jobb és rosszabb dolgokat, mígnem a végső darabkák fénysebességgel illeszkednek a helyükre. Főnix hirtelen ott találja magát a végzetével szemben, de vajon tényleg képes-e legyőzni a sötétséget?
Karakterek és részletek
Ha esetleg betekintést szeretnél nyerni Főnix életébe és világába, valamint a könyv szereplőiről is szeretnél még információmorzsákat, akkor itt találsz hozzájuk linkeket: Futó tűz
A könyv egy öt kötetesre tervezett sorozat első része. A második kötet címe Sárkánytűz. Erről a könyvről is lehet olvasgatni, de jelen pillanatban ez a kötet még nem kapható.
A könyv kapható:
- Kalocsai Balaton könyvesboltban
- Líra.hu-n
- A honlapomon is megrendelhető: link
- Vagy személyesen nálunk is átvehető.
Könyvvásárlással kapcsolatos információkért hívd a 0670-779-71-35-ös telefont, vagy írj a polirobert@polirobert.hu címre.
Aki szeretné (és ennek egyik feltétele, hogy tőlünk rendeli), annak dedikálás is lehetséges!
Remélem sokaknak ültettem bogarat fülébe, ami mostantól kezdve csak azt fogja mondani, hogy “vedd meg ezt a könyvet!” (Vagy, ha te nem is szeretnéd megvenni, akkor keress egy ismerőst, aki meg szeretné venni… 😛 )
Köszönöm a figyelmet/olvasást/esetleges könyvrendelést/vagy bármit!
További szép napot!
Ui.: Vedd meg a könyvet, megéri! 😛
Harag törvényei
Elég régen volt utoljára bejegyzés, és most akadt egy kis szabad időm (meg kedvem), úgyhogy gondoltam feltöltök egy újabb fejezet részletet, amiben Főnixben felszalad a pumpa. Szóval jöjjön is a Sárkánytűz 4. Harag törvényei című fejezete. Jó olvasást!
Harag törvényei /vagy az a részlet, ahol Főnix bepöccen/
“…– Ezt a szemetet! – nyilvánítottam ki tiltakozásomat. – Ez egy nagy kupac, bűzölgő
lócitrom! Ki az, aki ilyet tesz?! A saját fajtáját öleti! A saját népét kínozza és bebörtönzi!
– Lényegében nem a saját fajtája – mondta Veritas.
– Lényegében de! Mert eléggé úgy néztek ki, mint a lovak. Részben lóból vagytok, akár
akarjátok, akár nem! Tudom, hogy milyen nehéz elfogadni, ha nem tetszik, hogy ki vagy, de
el kell fogadnod! Mert az vagy, aki vagy!
– Évszázadok óta megvan ez a viszály a két faj között – mondta csitítóan Spenót. – Harag
meg csak rontja a helyzetet. Nem tehetünk ellene semmit!
– Oh, dehogynem! Mit csinálna szerintetek, ha nem lenne senki, aki úgy táncol, ahogyan ő
fütyül? Nem az ő kezében van a hatalom, hanem azokéban, akiket irányít. Ha nem teszitek
azt, amit akar, akkor nem lesz hatalma. Ilyen egyszerű! – nagyon felhúztam magamat. – Ha
igazán szeretnétek, már rég le lehetett volna szedni arról a trónról a valagát! Ti adjátok a
patájába a hatalmat!
Lehet, hogy kicsit durván fogalmaztam, de túlságosan is felforrt az agyvizem.
Bepöccentem. Meg se vártam, hogy köpni, vagy nyelni tudjanak. Csak megfordultam és
elvágtattam az erdőbe…”
Ennyi lenne mára!
További szép napot!
Főnix 2.0
Nos, mint azt az előző bejegyzésben említettem, készítettem egy részletes karakterjellemzést Főnixről. (Majd fogok a többiekről is, de csak szép sorjában…) Mivel befejeztem, gondoltam felrakom az oldalra, hogy ha valakinek nem lenne olyan tiszta, vagy jobb képet szeretne kapni róla, az most minden információval megismerkedhet. Úgyhogy jöjjön Főnix!
Külső tulajdonságok:
Szőrzet színe: alapszíne a sárga, amit gyakran vörösnek hívunk, de igazából egy barnás
árnyalat (nagy színpötty). Főnix ettől a barnától azért jelentősen különbözik. Megtalálható benne a sárga lovakra jellemző barna szín, de őt mégis vörösnek hívjuk a könyv folyamán. Mert ő nem egyszerűen csak sárga. A szőre sötétvöröses árnyalattal rendelkezik (alsó kis színpötty). Ez vegyül bele az ő szőrébe, ezzel nem lesz simán sárga, hanem ténylegesen vörös. Ezen kívül még világos (felső kis színpötty) és sötét (középső kis színpötty) barna szőrszálakkal kevert helyek is vannak a testén.
Jegyek (foltok): mint a legtöbb lónak, Főnixnek is fehér színűek a jegyei. Nem hófehérek, de fehérek. Öt fő jegye van Főnixnek. A legfontosabb a fején található, láng alakú foltja. Igaz a láng részt a legtöbbször az üstöke eltakarja, de azért sokszor látható. Ez a második legfontosabb ismertető jegye. Főnix további jegyei a lábain találhatóak. Mind a négy végtagján húzódik egy-egy folt.
Sörény és farok: Főnix sörénye és farka hasonló színű, mint a teste. A különböző vöröses-barnás árnyalatú szálak keverednek 
benne. Alkalmanként olyan hatást kelt a sokféle vöröses szál, mintha egy tűzköteg úszna utána. Ha a nap fénye a sörényére, farkára vagy szőrére esik, az mintha szikrákat szórna.
Szemek: Főnix szemei viharszürke (sötétszürke) színűek. Hogyha valaki elég jól megfigyeli, és mélyen a szemébe néz, akkor megláthatja a szemeiben táncoló lángokat, amelyek a saját magában égő tüzet tükrözik. Szeminek színét, édesanyjától, Esperanzától örökölte.
Bónuszok: Főnixnek nemcsak a tűz jutott különleges képességként. A tűz segítségével képes szárnyakat és szarvat magára „varázsolni”. Az oldalán, vagy a homlokán (ott ahol a szárnyak, vagy a szarv lenne) lángcsóvák lobbannak fel, ha elő szeretné venni ezt a két 
bónuszképességét. A lángok úgymond „felépítik” a szárnyát, illetve a szarvát, majd kialszanak. A szarva szőre színével egyezik meg. Szárnyának tollai is szintén az ő szőrének színével egyeznek 
meg, azonban a tollak végei fehérbe mennek át.
Megjelenés: Nagyjából úgy kell elképzelni, mintha összekevernénk egy arab telivért, egy musztángot és Szilajt (a Szilaj: A Vad Völgy Paripája c. meséből) és voálá! Megkaptuk, hogyan is néz ki. Körül-belül 150-160 cm marmagasságú csődör. Hosszú, vékony, izmos lábai vannak, amiknek segítségével villámgyorsan képes futni, még nehezebb terepeken is. A feje egyenes. A kiállása büszke és fenséges.
Belső tulajdonságok
Személyiség: kedves, barátságos, okos, jól nevelt, védelmező, békekedvelő, játékos, olykor pimasz. Fél a saját erejétől, és vannak olyan időszakok, amikor legszívesebben eltűntetné az egész tűz dolgot. Szóval, kicsit nehezen fogadja el önmagát. Valamint a tűz okozta dolgok miatt bizalmatlan is szokott lenni. A lovak ellenségei az ő ellenségei is. Ha arról van szó, képes ölni. Nem érzi jól magát, meg nem is élvezi, de megteszi, ha meg kell tennie. Semmi nem állítja meg, ha a családja (és a lovak) veszélyben van(nak), néha túlságosan is védelmező típus. Olykor-olykor meggondolatlan, hirtelen haragú. A „munkájából” kifolyólag bátor és rettenthetetlen, vagy akár vakmerő (főleg, ha meg kell védeni a lovakat). Ezek a személyiségjegyei a legfontosabbak/leggyakrabban alkalmazottak, de mindig kiderül róla valami új.
Fizikai tulajdonságok
Fizikai tulajdonságok: gyors, kitartó, ügyes, erős, jó harcos.
És persze a legfontosabb mind közül, hogy ő a tűz.
Természetesen senkinek sem szeretném befolyásolni a saját elképzeléseit Főnixről. Ez a leírás azt tartalmazza, hogy én hogyan képzelem őt el.
Kreditek:
Lófej és lábak: http://chronically.deviantart.com/
Lószem: http://missmetro.deviantart.com/
Szarv: http://mistholme.com/wp-content/uploads/2014/02/horn_unicorn.jpg
Toll: http://blackrayser.deviantart.com/art/Feather-Lineart-264849280
Főnix legutóbbi jellemzése: (link)
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Tüzes
Elérkezett egy újabb bejegyzés ideje. Vagyis egy újabb karakterjellemzés. Yay! Tudom, hogy mindenki nagyon örül ennek a hírnek, mert egy újabb történetmorzsát kaparinthat meg a következő kötetből. 🙂 És nem is szeretném tovább húzni a dolgot felesleges információkkal. Senkit nem akarok megfosztani a karakterjellemzéstől. Úgyhogy jöjjön Tüzes!
Tüzes
Tüzes? Pfú… A neve már elég sokat elárul erről a szeszélyes kancáról. Mondhatni hasonló a személyisége, mint Bellonának, de mégsem. Bellona és Tüzes között az a fontos különbség van, hogy Tüzes csak Főnixben nem bízik, és csak őt “utálja”, míg Bellona mindenkinek távol tartási végzést osztogat. Szóval Tüzes egy tüzes természetű kanca, de nem úgy, mint Bellona. Veritas egyik kitartó és hűséges barátja.
“…Ő is vörös volt, de… az ő színe már nem olyan lószínű volt. Az ő szőre
konkrétan narancssárga volt. A sörénye piros, sárga és narancsszínű szálak összességében pompázott. Ha jól láttam, akkor a szemei sárgák voltak, és a tüskéi narancsból mentek át pirosba. A bal mellső lábának kivételével mindegyiken egy bokáig érő fehér folt helyezkedett el. A homlokán egy hóka volt, ami fokozatosan elvékonyodott, lefelé haladva, az orráig. Kinyitva tartotta a szárnyait, mintha készen állna az elrepülésre. Ami még meglepett, az a tüskéinek mennyisége volt. A homlokán három, az orra felett kettő volt. Végig húzódtak a hátán is. A farka tömve volt velük. A füleiből egy helyett három nőtt. A szárnyainál a behajlítható résznél is ugyanúgy volt…”
Ami még Tüzesnél megemlítendő, az, hogy ő egy 100%-ban tisztavérű sárkányló.
De ennyi is lenne mára.
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!