A tegnapi bejegyzésben olvashattátok, hogy a könyv már tördelés alatt áll, hamarosan (remélhetőleg) nyomdakész lesz, majd már a kezetekbe is vehetitek. Ezért gondoltam, hogy kicsit gyakrabban megpróbálok posztolni részleteket, karakterjellemzéseket, hogy mire kijön a könyv már kellőképpen fel legyetek csigázva (feltéve, ha még nem vagytok). Úgyhogy jöjjön egy elemzés Főnix apjáról, Viharról.
Nem tudom, hogy mit csinál itt ez a kőfal…
Vihar
Vihar Főnix édesapja, Viharrét ménesének vezére, a Vihar Istenének leszármazottja. Felelősségtudó, mindig a ménesének érdekeit tarja szem előtt, ezért nem tölthet túl sok időt fiával. Szerelme, Esperanza, aki Főnix édesanyja korai halált lelt… és mint ménesvezér, a körülmények miatt kénytelen volt elvezetni csapatát, hogy a “ménesszövetség” létrejöhessen a Magányos-medence és Viharrét lovai között. Főnixet pedig magára kellett hagynia, hogy egyedül boldoguljon.
“Vihar egy erős alkatú pej csődör volt. Hosszú, dús sörénye és ugyanilyen farka volt.”
Ami közte és Esperanza között van, az egy elválasztatlan szerelmi kötelék. Ezt még a halál sem bírja széttépni. De azt hiszem, hogy egyenlőre elég is lesz ennyi információ róla.
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Szóval, egy kicsit elmaradtam a bejegyzések írogatásával az utóbbi… két hétben. De ezt most bepótlom egy “vegyes felvágott” bejegyzéssel. A mai bejegyzésben lesz egy rövid részlet, a nyolcadik fejezetből, egy gyors karakterjellemzés és néhány egyéb dolog. Kezdjünk is neki!
Nemzetközi Nőnap
Vasárnap volt a Nemzetközi Nőnap és mindenkinek így utólag is Boldog Nőnapot kívánok! Valamint Kalocsán múlt pénteken édesapám és néhány társa rendezett egy felolvasó estet, aminek azt hiszem, hogy ez volt a mottója: nőkről, nőknek. Valami ilyesmi volt. Nagyon hangulatos kis este volt, hallhattunk sok szép verset, találkoztunk sok ismerőssel. Ez volt a 2. ilyen felolvasó estjük és elég telt házas esemény volt. És most én is be fogok állni a reklámozó sorba, hogy legközelebb, ha van időtök meg kedvetek, akkor ti is eljöhettek egy ilyen felolvasásra. A következő pontos időpontját nem tudom, de a költészet napja alkalmából fogják rendezni. Ha szereted a verseket és a költészetet, akkor ott a helyed!
Közelítek a kiadáshoz
Az előző héten a könyvem első körben lévő lektorálása megtörtént és apukám elment egy nyomdához. És amikor ő onnan visszajött, akkor eléggé fel voltam villanyozva, miután elmondta, hogy milyen lehetőségeim vannak. Oké, igen, egy könyv kiadása azért sokba kerül, de ha az ő könyvére összekapargattuk a pénzt, akkor az enyémre is menni fog, bárki bármit is mond. Szóval, jövő hét csütörtökön elméletileg találkozunk a nyomdával és megbeszéljük a dolgokat. Utána (ha megvan a borító, a tördelés, az illusztrációk helyére illesztése és az egyebek) már csak a nyomtatás van. Lehet, hogy nem mutatom ki, de már alig férek a bőrömbe, annyira izgatott vagyok. Aztán lehet, hogy koppanok… (Na, jó, ez csak vicc volt. Nem fogok koppanni! Sajnálom, ha egoistának hangzom, de egy nagyon jó könyvet írtam!)
Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy a nyomda majd az én elképzeléseim alapján készít nekem egy borítót, ami valószínűleg tetszeni fog. Úgyhogy most tűkön ülök addig, amíg a kezemben nem foghatom az elkészült Futó tűzt.
A Nagy-erdő
És akkor jöjjön a részlet:
Főnix a Nagy-erdőben.
“…Amikor felébredtem, a csillagos ég bámult vissza rám, mintha ezernyi apró szempár figyelte volna az álmomat. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden végtagom. Megvoltak. Semmi nesz nem hallatszott az erdőből, csupán a tücskök lágy ciripelése. Mégis mi olyan veszélyes itt? Órákon át ki voltam ütve, és semmi sem jött megenni. Felálltam. Minden ugyanúgy volt, ahogyan akkor, amikor kikászálódtam a vízből. Azt leszámítva, hogy most az égen ezernyi apró csillag pislákolt halovány fénnyel a Hold körül. Az erdő így még sűrűbbnek, és még ijesztőbbnek tűnt, mint azelőtt. Kitöröltem az álmosságot a szememből, és elindultam a fák felé. Bedugtam a fejemet, és körbeszimatoltam. Semmi veszélynek nem észleltem a jelét. Úgy döntöttem, hogy inkább holnap nézek körbe. Akkor biztosan nem esek hasra egy gyökérben sem, és persze nem töröm ki a nyakamat. Mert amúgy képes lennék rá. De milyen gáz lenne már? Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket, úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben.Na, ezt köszi, de nem!…”
Amanda
És akkor jöjjön a mai bejegyzésem utolsó pontja: a karakterjellemzés. Tan-tan-taaaan!
Amanda Főnix nagymamája, Viharnak, Főnix apjának édesanyja. A férje, élettársa, akit Rufusnak hívtak Főnix és Amanda találkozásakor már majdnem egy éve halott. Amanda három csikónak, Viharnak és két bátyjának, édesanyja. Ő egy eléggé egyedi kanca és néha, általában elég idegesítő tud lenni az örökös titkolózásaival. A legtöbbet elhangzott mondata: Majd megtudod, ha eljön az ideje!
Ez a kép egészen hasonlít a fejemben megszületett elképzeléshez.
“A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán nagyjából lábszárközépig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok.”
Mit írhatnék még róla? A könyvben minden fontos tudnivaló benne van (vagy benne lesz a következő kötetekben).
Ennyi lett volna mára/múlt hétre. Köszönöm, hogy elolvastátok!
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
A mai napra egy újabb karakter jellemzését terveztem be. Ma többet megtudhattok Tenebrarumról, a könyvem, azaz a Fűtó tűz főgonoszáról. Ne is raboljuk a szót! Következzék Tenebrarum!
Tenebrarum
Tenebrarum egy még jóval Főnix előtt született csődörcsikó. Még akkor született, amikor a lovak létszáma kevesebb volt, mint kétszáz fő. Sohasem volt agresszív, vagy olyan, mint amilyennek a könyvemben mutatkozik. Csupán egy véletlen során elveszett és ez előhozta belőle a legrosszabbat.
Amikor egy kis barlangban kuporgott, minden lehetőséget átgondolt az elveszésével kapcsolatban, és megtalálta a legrosszabbat, ami borzasztó gondolat volt. Sajnos, ő annak az elhihetetlen gondolatmenetnek hitt, ami egy hatalmas hazugság volt, így bosszúvágy lett úrrá rajta. Megkapta a hatalmat, a sötétséget, és elkezdődött az ő “uralkodása”. Rengeteg állat esett áldozatául, míg végül egy fiatal csődör ki nem állt és győzte le. Azóta sokszor jött vissza, megszállta egy másik ló testét és megpróbált uralkodni felette, de még egyszer sem sikerült olyan szinten megkaparintania a hatalmat, mint anno. Így most biztosra ment, keresett egy lovat, aki szinte teljesen ugyanúgy vélekedik az életéről (természetesen ő is tévesen), éa megszállta. De ezt a lovat már irányítani is jobban tudta.
Itt jön a képbe Főnix. Neki kell megállítania Tenebrarumot.
“…Egy óriási teremben találtam magamat. Közvetlenül velem szemben egy trónszerű valami állott. Rajta egy éjfekete ló feküdt. Habár a szőrén helyenként apró foltokban volt néhány fehér szőrszál. Szemei olyan vörösek voltak, min a vér. Sörénye sötét szálai között piros tincsek bújtak meg. Félelmetes volt…”
Többet Tenebrarumról majd megtudhattok a könyvből.
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Mivel a könyvemben elég bonyodalmas követni, hogy ki kinek a rokona (habár szerintem nem annyira bonyolult), ezért arra gondoltam, hogy ma összedobok egy egyszerű családfát, hogy jobban át lehessen látni a dolgokat. Úgyhogy íme a Futó tűz családfája.
