Magányos-medence

Magányos-medence
A Magányos-medence. Bocsássatok meg a szörnyű rajzért, és a látszólagos apró területért. Ez nem a legjobb alkotásaim közé tartozik.

Hogy megint egy kis könyvvel kapcsolatos infót adjak ki, de mégse lőjem el az összes Őrzők tüze lehetőségemet, egy újabb kontinensi tája rövid bemutatását írom meg. Ezen a helyen sok időt is töltött Főnix, és nem az első könyvben láttuk utoljára. Ez a Magányos-medence, és komoly erőpróba lesz nem elárulni róla olyan dolgokat, amik csak az első könyvben voltak, mert a fejemben már alig tudom szétválasztani az egyes részeket. 😀

A Magányos-medence

Mindenki tudja mi történt itt, igaz? (Jobban mondva mik.) Belegondolva, a többi könyvben is benne lesz, és nem csak futólag fogom megemlíteni, és már nem emlékszem, mennyit tudhatunk meg a Futó tűzből, szóval lehet véletlen elspoilerezek valamit. Read More

Valentin-napi különlegesség

Mint azt már korábban említettem, Valentin-nap alkalmából készítettem egy különlegességet, csak kedves olvasóim számára. Úgyhogy most posztolok egy részletet az első könyvből, és egy képet hozzá.

Valentin-napi különlegesség

“…Mielőtt Iza reagálni tudott volna, fogtam magamat, és beleugrottam a tóba. A hatalmas csobbanás összes cseppje a fehér kancacsikóra esett, aki mikor felbukkantam, gyilkos tekintetet vetett rám, miközben ázott sörénye a szemébe lógott, és rátapadt a nyakára. Kikászálódtam a vízből, leráztam magamról, amennyit csak tudtam, és vágtába kezdtem, Izával ellenkező irányba. A kanca utánam vetette magát, de nem bírt elég gyorsan futni ahhoz, hogy beérjen.
Amikor egy olyan részhez értem a mezőn, ahol nem voltak túlságosan közel tavak, vagy dombok, és az egészet színpompás vadvirágok borították, lelassítottam. Bevártam a mérges kancát, aki mögöttem loholt. Addigra már megszáradtam, és valószínűleg ő is. Amint beért, rám vetette magát, és a földre döntött. Volt egy aprócska összezörrenésünk, de végül csak feküdtünk egymás mellett, a virágok között, és bámultuk a hatalmas, ezüstszínű holdat. Mind a ketten fáradtak voltunk a futástól, úgyhogy lihegve hevertünk a fűben.
Pár percnyi pihenő után a hátamról a hasamra gurultam. A lábaimat magam alá húztam, és úgy néztem a mellettem fekvő szépségre. Most már nem is tagadtam. Iza volt a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam. Ahogyan ott feküdt, és a hold varázsos fénye beterítette, ahogyan hófehér sörénye között a kis vadvirágok átbújtak… Úgy nézett ki, mint egy angyal. Végül megszólaltam:
– Tudod, tényleg van valami, ami gyönyörű a Magányos-medencében.
– Igen? És mi az?
– Te.”

Valentin-napi különlegesség

Tudom, hogy utáltok e jelenet miatt. Főleg, hogyha végigolvastátok a könyvet. (Egyébként rájöttem, hogy Izáról még egy képet sem rajzoltam. Ez hogy történhetett?)

Hát, igen. Főnix nem szereti a Valentin-napot. Ezek után már nem. A romantika nem éppen a legjellemzőbb ebben a könyvben. (Meg nem is nagyon tudok romantikus jelenetet írni, anélkül, hogy ne hangozzon bénán. Habár nekem majdnem minden romantikus jelenet bénán hangzik. Velem van a baj.) De aggodalomra semmi ok! Azért nem vagyok annyira kegyetlen, hogy Főnixet teljesen kihagyjam a történet hátralevő részében a szerelemből. Azért nekem is van szívem. De elég is ennyit tudnotok.

További szép napot!

Családfa

Bevezetés

Mivel a könyvemben elég bonyodalmas követni, hogy ki kinek a rokona (habár szerintem nem annyira bonyolult), ezért arra gondoltam, hogy ma összedobok egy egyszerű családfát, hogy jobban át lehessen látni a dolgokat. Úgyhogy íme a Futó tűz családfája.

Főnix családjaCsaládfa

 

A Magányos-medencebeli családfa (ménesvezéré)

Családfa