Valentin-napi különlegesség

Mint azt már korábban említettem, Valentin-nap alkalmából készítettem egy különlegességet, csak kedves olvasóim számára. Úgyhogy most posztolok egy részletet az első könyvből, és egy képet hozzá.

Valentin-napi különlegesség

“…Mielőtt Iza reagálni tudott volna, fogtam magamat, és beleugrottam a tóba. A hatalmas csobbanás összes cseppje a fehér kancacsikóra esett, aki mikor felbukkantam, gyilkos tekintetet vetett rám, miközben ázott sörénye a szemébe lógott, és rátapadt a nyakára. Kikászálódtam a vízből, leráztam magamról, amennyit csak tudtam, és vágtába kezdtem, Izával ellenkező irányba. A kanca utánam vetette magát, de nem bírt elég gyorsan futni ahhoz, hogy beérjen.
Amikor egy olyan részhez értem a mezőn, ahol nem voltak túlságosan közel tavak, vagy dombok, és az egészet színpompás vadvirágok borították, lelassítottam. Bevártam a mérges kancát, aki mögöttem loholt. Addigra már megszáradtam, és valószínűleg ő is. Amint beért, rám vetette magát, és a földre döntött. Volt egy aprócska összezörrenésünk, de végül csak feküdtünk egymás mellett, a virágok között, és bámultuk a hatalmas, ezüstszínű holdat. Mind a ketten fáradtak voltunk a futástól, úgyhogy lihegve hevertünk a fűben.
Pár percnyi pihenő után a hátamról a hasamra gurultam. A lábaimat magam alá húztam, és úgy néztem a mellettem fekvő szépségre. Most már nem is tagadtam. Iza volt a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam. Ahogyan ott feküdt, és a hold varázsos fénye beterítette, ahogyan hófehér sörénye között a kis vadvirágok átbújtak… Úgy nézett ki, mint egy angyal. Végül megszólaltam:
– Tudod, tényleg van valami, ami gyönyörű a Magányos-medencében.
– Igen? És mi az?
– Te.”

Valentin-napi különlegesség

Tudom, hogy utáltok e jelenet miatt. Főleg, hogyha végigolvastátok a könyvet. (Egyébként rájöttem, hogy Izáról még egy képet sem rajzoltam. Ez hogy történhetett?)

Hát, igen. Főnix nem szereti a Valentin-napot. Ezek után már nem. A romantika nem éppen a legjellemzőbb ebben a könyvben. (Meg nem is nagyon tudok romantikus jelenetet írni, anélkül, hogy ne hangozzon bénán. Habár nekem majdnem minden romantikus jelenet bénán hangzik. Velem van a baj.) De aggodalomra semmi ok! Azért nem vagyok annyira kegyetlen, hogy Főnixet teljesen kihagyjam a történet hátralevő részében a szerelemből. Azért nekem is van szívem. De elég is ennyit tudnotok.

További szép napot!

Árnyék

Szóval, a legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy szeretnék a közeljövőben egy újabb karakterjellemzést, nem annyira részleteset, mint Főnix 2.0 volt, hanem egy rövid, egyszerű összefoglalást, az egyik új szereplőről. És valószínűleg tanulnom kellene, mert holnap iskola, és van rá esély, hogy írok legalább egy dolgozatot, én mégis úgy döntöttem, hogy bejegyzést írok, mert miért is ne? Majd tanulok később…

Úgyhogy a mai napra egy új szereplővel, Árnyékkal rukkolok elő, akiről még eddig szerintem nem is esett nagyon szó. Szóval következzen Árnyék.

Árnyék

Árnyék
Árnyék

Igen, így Tüzes meg Főnix után, a fény után bedobom a sötétséget. Kell a kontraszt.

Szóval, Árnyék a Sárkánytűz hét fős csapatának egy tagja. Ő egy fekete sárkányló csődör. Mily meglepő…

“…A jobb szélső egy nagy fekete volt, hasonló, mint Black, de mégis az volt az érzésem, hogy ő egy kicsivel félelmetesebb. Éjfekete szőre volt, szinte semmi jegy. Csak a jobb hátsó lábán volt egy bokáig érő folt. A szárnyait maga mellett tartotta. A sörénye rakoncátlan tincsekben ölelte körbe a nyakát. Zöld szemei voltak. Az orrhátán is tüskék helyezkedtek el. Az orrától a homlokáig nőttek a tüskék, egyre nagyobbra. Enyhén visszahajlottak. A fülei végéből is kibújt egy-egy darab…”

Árnyék személyiségéről sok mindent nem tudok mondani, mert ebben a könyvben annyira tömérdek sok információt nem tudunk meg róla. Hűséges Veritashoz, hosszú ideje ismerik egymást.

Harcos típusú, de ez igazából a legtöbb sárkánylóról elmondható. Azon kívül, a színéből kifolyólag jól beleilleszkedik a környezetébe alkonyattól pirkadatig.

De jelen pillanatban több információval nem szolgálhatok róla. Ha szeretnétek többet megtudni, ahhoz bizony el kell majd olvasnotok a könyvet.

Mára ennyit szerettem volna megosztani veletek.

További szép napot!

Főnix 2.0

Nos, mint azt az előző bejegyzésben említettem, készítettem egy részletes karakterjellemzést Főnixről. (Majd fogok a többiekről is, de csak szép sorjában…) Mivel befejeztem, gondoltam felrakom az oldalra, hogy ha valakinek nem lenne olyan tiszta, vagy jobb képet szeretne kapni róla, az most minden információval megismerkedhet.  Úgyhogy jöjjön Főnix!

Külső tulajdonságok:

Szőrzet színe: alapszíne a sárga, amit gyakran vörösnek hívunk, de igazából egy barnásFőnix_szőr árnyalat (nagy színpötty). Főnix ettől a barnától azért jelentősen különbözik. Megtalálható benne a sárga lovakra jellemző barna szín, de őt mégis vörösnek hívjuk a könyv folyamán. Mert ő nem egyszerűen csak sárga. A szőre sötétvöröses árnyalattal rendelkezik (alsó kis színpötty). Ez vegyül bele az ő szőrébe, ezzel nem lesz simán sárga, hanem ténylegesen vörös. Ezen kívül még világos (felső kis színpötty) és sötét (középső kis színpötty) barna szőrszálakkal kevert helyek is vannak a testén.

Főnix_láb

Főnix_fejJegyek (foltok): mint a legtöbb lónak, Főnixnek is fehér színűek a jegyei. Nem hófehérek, de fehérek. Öt fő jegye van Főnixnek. A legfontosabb a fején található, láng alakú foltja. Igaz a láng részt a legtöbbször az üstöke eltakarja, de azért sokszor látható. Ez a második legfontosabb ismertető jegye. Főnix további jegyei a lábain találhatóak. Mind a négy végtagján húzódik egy-egy folt.

Sörény és farok: Főnix sörénye és farka hasonló színű, mint a teste. A különböző vöröses-barnás árnyalatú szálak keverednek Főnix_sörény_farokbenne. Alkalmanként olyan hatást kelt a sokféle vöröses szál, mintha egy tűzköteg úszna utána. Ha a nap fénye a sörényére, farkára vagy szőrére esik, az mintha szikrákat szórna.

Szemek: Főnix szemei viharszürke (sötétszürke) színűek. Hogyha valaki elég jól megfigyeli, és mélyen a szemébe néz, akkor megláthatja a szemeiben táncoló lángokat, amelyek a saját magában égő tüzet tükrözik. Szeminek színét, édesanyjától, Esperanzától örökölte.Főnix_szem

Bónuszok: Főnixnek nemcsak a tűz jutott különleges képességként. A tűz segítségével képes szárnyakat és szarvat magára „varázsolni”. Az oldalán, vagy a homlokán (ott ahol a szárnyak, vagy a szarv lenne) lángcsóvák lobbannak fel, ha elő szeretné venni ezt a két Főnix_tollbónuszképességét. A lángok úgymond „felépítik” a szárnyát, illetve a szarvát, majd kialszanak. A szarva szőre színével egyezik meg. Szárnyának tollai is szintén az ő szőrének színével egyeznek Főnix_szarvmeg, azonban a tollak végei fehérbe mennek át.

Megjelenés: Nagyjából úgy kell elképzelni, mintha összekevernénk egy arab telivért, egy musztángot és Szilajt (a Szilaj: A Vad Völgy Paripája c. meséből) és voálá! Megkaptuk, hogyan is néz ki. Körül-belül 150-160 cm marmagasságú csődör. Hosszú, vékony, izmos lábai vannak, amiknek segítségével villámgyorsan képes futni, még nehezebb terepeken is. A feje egyenes. A kiállása büszke és fenséges.

Belső tulajdonságok

Személyiség: kedves, barátságos, okos, jól nevelt, védelmező, békekedvelő, játékos, olykor pimasz. Fél a saját erejétől, és vannak olyan időszakok, amikor legszívesebben eltűntetné az egész tűz dolgot. Szóval, kicsit nehezen fogadja el önmagát. Valamint a tűz okozta dolgok miatt bizalmatlan is szokott lenni. A lovak ellenségei az ő ellenségei is. Ha arról van szó, képes ölni. Nem érzi jól magát, meg nem is élvezi, de megteszi, ha meg kell tennie. Semmi nem állítja meg, ha a családja (és a lovak) veszélyben van(nak), néha túlságosan is védelmező típus. Olykor-olykor meggondolatlan, hirtelen haragú. A „munkájából” kifolyólag bátor és rettenthetetlen, vagy akár vakmerő (főleg, ha meg kell védeni a lovakat). Ezek a személyiségjegyei a legfontosabbak/leggyakrabban alkalmazottak, de mindig kiderül róla valami új.

Fizikai tulajdonságok

Fizikai tulajdonságok: gyors, kitartó, ügyes, erős, jó harcos.

És persze a legfontosabb mind közül, hogy ő a tűz.

Természetesen senkinek sem szeretném befolyásolni a saját elképzeléseit Főnixről. Ez a leírás azt tartalmazza, hogy én hogyan képzelem őt el.

Kreditek:

Lófej és lábak: http://chronically.deviantart.com/
Lószem: http://missmetro.deviantart.com/
Szarv: http://mistholme.com/wp-content/uploads/2014/02/horn_unicorn.jpg
Toll: http://blackrayser.deviantart.com/art/Feather-Lineart-264849280

Főnix legutóbbi jellemzése: (link)

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Veritas

Szóval, mivel bűntudatom van, amiért a Sárkánytűzzel foglalkozom a legkevesebbet, ezért gondoltam, hogy kárpótlásul ma jobban bemutatom nektek Veritast. És mivel más információval nem szolgálhatok nektek, ezért bele is csapok…

VeritasVeritas

Nos, Veritas az egyik a második könyv, a Sárkánytűz hét főbb szereplője közül, mint azt már egy korábbi bejegyzésben is megtudhattátok. (link) Ő Sárkányföldön él, ahol kizárólag lovak és sárkánylovak élnek. Semmilyen egyéb emlős. Veritas a terület királyi családjának tagja, azonban, apja halála után nem kerülhetett trónra, mert merényletet követtek el ellene (sikertelenül) és ezért el kellett menekülnie. Mindenki úgy tudja, hogy halott és a trónbitorló pihenteti a popóját az ő trónján. (Idézőjelben, persze, mert hogyan bírna megülne egy ló egész nap egy kődarabon?)

“…Világosbarna szőre és sötétbarna sörénye volt. Bal mellső lábán a bokája alatti rész feléig húzódott egy folt, a hátsón egy kicsivel a bokája felettig. A jobbon meg éppen csak egy kis csík húzódott a patájának pereme fölött. Két nagy szárny volt az oldalán, de nem olyan pihe-puha tollas, mint az enyém. Ezek inkább hasonlítottak a denevérek szárnyára, habár talán ezt egy vékony réteg szőröcske borította. A szárnycsontok végeiből pedig hegyes, és hosszú csonttüskék álltak ki. Ahol be lehetett hajlítani ott is egy ilyen nőtt ki, csak sokkal vastagabb volt. A lábszárai is furcsák voltak. A végüknél itt is nagy tüskék álltak ki…”

Veritas küllemének leírása elég hosszú lett, mivel eléggé részletezni kell, hiszen összetett egy dolog a sárkányló. Ezért csak egy kis részletet ragadtam ki a készülő könyvből. De a kép elég részletesen szemlélteti a kinézetét, mivel ez előbb született meg, így Veritas tökéletes mása…

Valamint azt is hozzátenném, hogy Veritas még csak nem is teljes sárkányló. Ő csak félig az. (Selejt) Az anyja sima ló volt, az apja pedig sárkányló. De úgy gondolják, hogy ő lesz az, aki képes lesz a lovak és sárkánylovak közötti viszály megszüntetésére, hiszen ő “mindkét” fajból származik. (Nem mintha a sárkányló, már alapból nem lenne ló. Erre Főnix is sokszor felhívja a figyelmet.) Ezért is az a neve, hogy ‘Veritas’. Azt jelenti, hogy ‘igazság’.  De, ennyi szerintem elég lesz mára! Majd még megtudhatjátok, hogy sikerül e megkaparintania a trónját. De erre még várnotok kell. 😀

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Sárkánytűz

Szóval, A csikó, aki tűzben született ötkötetesre tervezett sorozatom első része nemrég sikeresen elhagyta a nyomdát, sőt egy könyvbemutatót is túléltem vele. És tudom, hogy még nem sokan olvasták (MÉG), de úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egy kis ízelítőt kapjatok a 2. kötetből, amelynek címe Sárkánytűz.

Kaptam már visszajelzéseket, hogy hogyan fejezhettem be úgy a könyvet, ahogy. Hogy hogyan tehettem ezt? Miért? Nos, ahhoz az utolsó mondathoz hozzá kell majd szoknotok, mert az összes könyvnek az lesz az utolsó mondata. Mivel a könyvek egyesével egy-egy különálló történetet alkotnak, mégis a történések összekapcsolódnak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az apróbb mozzanatokat sem, amik lényegtelennek tűnnek. Hiszen még visszatérhetnek a sorozat folyamán. De akkor térjünk is rá bővebben a Sárkánytűzre!

Sárkánytűz

Szóval, az első könyv vége, és a második könyv eleje között eltelik egy kis idő. Mivel nem szeretnék nagyon spoilerezni egyik kötetből sem, így tényleg csak nagy vonalakban mesélem el a dolgokat.

Sárkánytűz
Veritas

Tehát, Főnix megérkezik egy különös helyre. Mindenhol sziklák vannak és teljesen kietlen a táj. Itt találkozik Veritassal, Sárkányföld trónörökösével, akit elüldöztek, mielőtt megkoronázhatták volna.

Sárkányföldön lovak és sárkánylovak élnek, és az ő kereszteződésükből pedig a fél sárkánylovak, avagy a selejtek jönnek létre. A sárkánylovak az uralkodók, a lovak pedig a “pórnép”. A lovak azok, akik semmire sem érdemesek. Ebből kifolyólag a lovak és sárkánylovak nem igazán kedvelik egymást.

Nos, Veritas is egy “selejt”. Ezért egy trónbitorló letaszította a helyéről és veszélyezteti a lovak (és bizonyos mértékben a sárkánylovak) életét. Főnixnek pedig segítenie kell Veritasnak, és a birodalom lakóinak, hogy ne Harag (a trónbitorló) uralkodjon, hanem a jogos örökös, aki az egyetlen személy, aki kibékítheti a két fajt.

A kaland közben egy hét fős csapat alakul meg:

  1. Főnix
  2. Veritas
  3. Tüzes
  4. Spenót
  5. Árnyék
  6. Marcipán
  7. Csoki

Ők a könyv főszereplői. Természetesen még mindig Főnix meséli a történetet. A karakterekről majd még lesz külön bemutató, mint az előző könyvnél.

Tudom, hogy most még zavaros az egész dolog, főleg, ha még nem olvastátok az első kötetet. De higgyétek el, minden ki fog tisztulni a végére! Ízelítőül egy rövidke részletet beszúrok a második kötetből, de ez egy nagyon-nagyon nyers változat még. Mint tudjátok, a könyv javítás alatt áll, tehát előfordulhat, hogy bizonyos részletek még változni fognak.

“…De valami megváltozott. A bogarak elbújtak a sziklák biztonságot nyújtó háta mögé. A szél felerősödött. Túlságosan is. Erősen tombolt és valami az ösvényen elkezdett tekeregni. Egy csavart kapu alakja rajzolódott ki, ami hevesen forgott és beszippantotta az apró kavicsokat és a port. Majd hirtelen valami megint megváltozott. Az előbb beszívott dolgok most kifele lökődtek, de nem csak azok. Levelek, virágszirmok, fűcsomók és egyéb aprócska részei a természetnek, kifele hullottak. A szél egyre jobban tombolt. Majd egy alak jelent meg a csavart kapuban. Egy vörös alak. Talán lángolt? Nem… ez nyugodt volt, nem tombolt. Négy hosszú lába és kecses nyaka volt. Mi lehet ez a rejtélyes ajtó, és ki lehet ez a rejtélyes alak benne? A következő pillanatban paták koppanását lehetett hallani a kemény talajon és a kapu egy szempillantás alatt eltűnt. Mintha soha nem is létezett volna. Egy nagy élőlény állt azon a ponton, ami mögött nem is olyan régen, egy csavart ajtó volt. Egy vörös csődör kémlelte a tájat. Viharszürke szemei voltak, hosszú üstöke, sörénye és farka, amik barnás-narancsos, illetve tűzszerű színekben táncoltak. A homlokát egy fehér, láng alakú folt borította, amiből egy csík vezetett le, egészen az orra hegyéig. Csodálatos, szikrázó, tűzszínű szőre még a sápadt napfényben is élénken izzott, és fényes volt…”

De ennyi bőven elég is lesz mára. Legközelebb majd igyekszem egy karaktert jellemezni, hogy időben elkezdhessetek ismerkedni velük. Persze még egy év lesz, mire kijön ez a könyv. Addig is jó várakozást!

További szép napot!

Esperanza

Bevezetés

Ma van a szünet utolsó napja (*szomorú fej*). A holnapi napot várom is, meg nem is. Hiszen egy újabb roadtrip keretében megint ellátogatunk a nyomdába és helyrerakjuk a részleteket, egyeztetjük a hibákat (rengeteg van belőlük…), és apró módosításokat kezdeményezünk. Azután, ha mindez megvan, akkor jöhet egy újabb lektorálási folyamat, ami remélhetőleg már az utolsó lesz, és utána most már tényleg a kezembe vehetem a könyvet. Mármint a könyvet.

És ha már ennyire a vége felé haladunk, a kezeim már minden áron írni akarják a következő köteteket, ezért elkezdtem a 2. kötet lektorálását és rengeteg… rengeteg hülyeséget találtam benne, és még nem értem a végére. És hiába égek már a vágytól, hogy nekikezdhessek a 3. kötet írásának, addig nem kezdhetem el, ameddig nincsen véglegesítve az előtte lévő kettő, mert visszamenőleg idézek a könyvekből.

De hogy szezonális is legyek, utólag is Boldog Húsvétot! Habár még mindig nem állt össze bennem, hogy miért pont a nyuszi és a tojás a húsvét jelképe, mert a kettőnek egyébként semmi köze nincsen egymáshoz és… Mindegy. Hagyjuk…

Valamint terjeszkedtem! Újabb “reklámfelületet” találtam a könyvnek. Keresd itt!

És… Mit is akartam én ma posztolni? Mit? Azt hiszem elfelejtettem… Részletet vagy karakterjellemzést, vagy…? Micsodát? Áh, igen! Majdnem elfelejtettem még egy kihagyhatatlan dolgot!

Esperanza

Esperanza Főnix mamája, Vihar… öhm… felesége? Szerelme, szeretője? Nem vagyok benne biztos, hogy mije… Szóval, Esperanza Vihar… lelkitársa… Ah, hagyjuk! Egy szerető, gondoskodó édesanyáról van most szó. Sajnálatos módon, a kicsi Főnix születésekor meghalt, viszont így is rettentően fontos szerepet tölt be a könyvben, hiszen ki más, ha nem ő, segíti fiát keresztül az éveken?

Esperanza egy hófehér kanca, ugyanolyan viharszürke szemekkel, mint amilyen Főnixnek van. És ennyi a kinézet. Egy gyönyörű, hófehér kanca.

Igazából Esperanzáról nincsen sok minden, amit én most így itt el tudnék mondani. Imádja a családját és bármit megtenne értük. Ezzel pedig elég tömören összefoglaltam a Szépség Istennőjének leszármazottjának a tulajdonságait. Több információért keresd majd fel a könyvet!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Köszönöm, hogy elolvastad!

További szép napot!

Bellona

Bevezetés

Ahhoz képest, hogy azt írtam, hogy most gyakrabban fogok posztolni, kicsit elmaradtam a dolgokkal, nem igaz? Ez betudható annak, hogy tavaszi szünet van és én non-stop olvastam. Ez alatt a három és fél nap alatt elolvastam két könyvet. Befejeztem a kedvenc könyvsorozatom utolsó részét, Rick Riordantól a The Blood of Olympus-t és most teljesen bedepiztem. Annyira, de annyira imádtam azt a sorozatot, számomra az olvasás Percy Jackson világából állt legfőképpen (meg Westerosból). Szóval most elolvastam és vége lett. És egy hatalmas tátongó űr keletkezett bennem. A vége a könyvnek számomra furcsa volt és annyi kérdés maradt bennem, hogy most még sokkhatás alatt vagyok. De pár hét és viszonylag rendeződik a helyzet. A másik könyv meg valamilyen ciki tini-romi könyv volt. Nem állítom azt, hogy tetszett, de azt sem, hogy utáltam. Olyan… olyan…. olyan volt. Na, de hogy az én könyvemről is szó essen, mára egy újabb karaktert mutatnék be, Bellonát.

Bellona

Bellona
Bellona a 13. fejezetből.

Pfú… Bellona. Nehéz eset. Egy szeszélyes és nagyon-nagyon-nagyon bizalmatlan kancáról van most szó. Bellona nem a Kontinensen született, semmi köze nincsen ahhoz a világhoz, amelyben Főnix és családja élnek. Akkor most miről is beszélek? Azt nem mondom el. Most nem. A kanca igaz, hogy csak a könyv végén bukkan fel, de még így is a fontos szereplők közé tartozik. A következő kötetekben többet fog szerepelni három fejezetnél.

“…Egy gyönyörű gesztenyepej ló volt. Hosszú és dús fekete sörénnyel és farokkal. Élénk smaragdzöld szemei voltak, amelyekkel fenyegetően nézett rám. A mellső lábain és mintha a hátsókon is lett volna egy-egy fehér kötés, melyek kuszán és össze-vissza álltak. Helyenként pár foltban rózsaszínes vér áztatta őket…”

Igazából Bellonáról az első könyvben vajmi keveset tudhat csak meg az olvasó. Nagy vonalakban kirajzolódik a személyisége, de valóban olyannak ismerjük meg, amilyen? Több információért kopogjatok be az agyamba, és keressétek a harmadik kötet lakását, ahol a legtöbb kis titokra fény derül a kancával kapcsolatban.

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Mára ennyi lett volna.

További szép napot!

Vihar

Bevezetés

A tegnapi bejegyzésben olvashattátok, hogy a könyv már tördelés alatt áll, hamarosan (remélhetőleg) nyomdakész lesz, majd már a kezetekbe is vehetitek. Ezért gondoltam, hogy kicsit gyakrabban megpróbálok posztolni részleteket, karakterjellemzéseket, hogy mire kijön a könyv már kellőképpen fel legyetek csigázva (feltéve, ha még nem vagytok). Úgyhogy jöjjön egy elemzés Főnix apjáról, Viharról.

Vihar
Nem tudom, hogy mit csinál itt ez a kőfal…

Vihar

Vihar Főnix édesapja, Viharrét ménesének vezére, a Vihar Istenének leszármazottja. Felelősségtudó, mindig a ménesének érdekeit tarja szem előtt, ezért nem tölthet túl sok időt fiával. Szerelme, Esperanza, aki Főnix édesanyja korai halált lelt… és mint ménesvezér, a körülmények miatt kénytelen volt elvezetni csapatát, hogy a “ménesszövetség” létrejöhessen a Magányos-medence és Viharrét lovai között. Főnixet pedig magára kellett hagynia, hogy egyedül boldoguljon.

“Vihar egy erős alkatú pej csődör volt. Hosszú, dús sörénye és ugyanilyen farka volt.”

Ami közte és Esperanza között van, az egy elválasztatlan szerelmi kötelék. Ezt még a halál sem bírja széttépni. De azt hiszem, hogy egyenlőre elég is lesz ennyi információ róla.

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Köszönöm, hogy elolvastad!

További szép napot!

Vegyes felvágott

Bevezetés

Szóval, egy kicsit elmaradtam a bejegyzések írogatásával az utóbbi… két hétben.  De ezt most bepótlom egy “vegyes felvágott” bejegyzéssel. A mai bejegyzésben lesz egy rövid részlet, a nyolcadik fejezetből, egy gyors karakterjellemzés és néhány egyéb dolog. Kezdjünk is neki!

Nemzetközi Nőnap

Vasárnap volt a Nemzetközi Nőnap és mindenkinek így utólag is Boldog Nőnapot kívánok! Valamint Kalocsán múlt pénteken édesapám és néhány társa rendezett egy felolvasó estet, aminek azt hiszem, hogy ez volt a mottója: nőkről, nőknek. Valami ilyesmi volt. Nagyon hangulatos kis este volt, hallhattunk sok szép verset, találkoztunk sok ismerőssel. Ez volt a 2. ilyen felolvasó estjük és elég telt házas esemény volt. És most én is be fogok állni a reklámozó sorba, hogy legközelebb, ha van időtök meg kedvetek, akkor ti is eljöhettek egy ilyen felolvasásra. A következő pontos időpontját nem tudom, de a költészet napja alkalmából fogják rendezni. Ha szereted a verseket és a költészetet, akkor ott a helyed!

Közelítek a kiadáshoz

Az előző héten a könyvem első körben lévő lektorálása megtörtént és apukám elment egy nyomdához. És amikor ő onnan visszajött, akkor eléggé fel voltam villanyozva, miután elmondta, hogy milyen lehetőségeim vannak. Oké, igen, egy könyv kiadása azért sokba kerül, de ha az ő könyvére összekapargattuk a pénzt, akkor az enyémre is menni fog, bárki bármit is mond. Szóval, jövő hét csütörtökön elméletileg találkozunk a nyomdával és megbeszéljük a dolgokat. Utána (ha megvan a borító, a tördelés, az illusztrációk helyére illesztése és az egyebek) már csak a nyomtatás van. Lehet, hogy nem mutatom ki, de már alig férek a bőrömbe, annyira izgatott vagyok. Aztán lehet, hogy koppanok… (Na, jó, ez csak vicc volt. Nem fogok koppanni! Sajnálom, ha egoistának hangzom, de egy nagyon jó könyvet írtam!)

Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy a nyomda majd az én elképzeléseim alapján készít nekem egy borítót, ami valószínűleg tetszeni fog. Úgyhogy most tűkön ülök addig, amíg a kezemben nem foghatom az elkészült Futó tűzt.

A Nagy-erdő

És akkor jöjjön a részlet:

Vegyes felvágott
Főnix a Nagy-erdőben.

“…Amikor felébredtem, a csillagos ég bámult vissza rám, mintha ezernyi apró szempár figyelte volna az álmomat. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden végtagom. Megvoltak. Semmi nesz nem hallatszott az erdőből, csupán a tücskök lágy ciripelése. Mégis mi olyan veszélyes itt? Órákon át ki voltam ütve, és semmi sem jött megenni. Felálltam. Minden ugyanúgy volt, ahogyan akkor, amikor kikászálódtam a vízből. Azt leszámítva, hogy most az égen ezernyi apró csillag pislákolt halovány fénnyel a Hold körül. Az erdő így még sűrűbbnek, és még ijesztőbbnek tűnt, mint azelőtt. Kitöröltem az álmosságot a szememből, és elindultam a fák felé. Bedugtam a fejemet, és körbeszimatoltam. Semmi veszélynek nem észleltem a jelét. Úgy döntöttem, hogy inkább holnap nézek körbe. Akkor biztosan nem esek hasra egy gyökérben sem, és persze nem töröm ki a nyakamat. Mert amúgy képes lennék rá. De milyen gáz lenne már? Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket, úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben. Na, ezt köszi, de nem!…”

Amanda

És akkor jöjjön a mai bejegyzésem utolsó pontja: a karakterjellemzés. Tan-tan-taaaan!

Amanda Főnix nagymamája, Viharnak, Főnix apjának édesanyja. A férje, élettársa, akit Rufusnak hívtak Főnix és Amanda találkozásakor már majdnem egy éve halott. Amanda három csikónak, Viharnak és két bátyjának, édesanyja. Ő egy eléggé egyedi kanca és néha, általában elég idegesítő tud lenni az örökös titkolózásaival. A legtöbbet elhangzott mondata: Majd megtudod, ha eljön az ideje!

Vegyes felvágott
Ez a kép egészen hasonlít a fejemben megszületett elképzeléshez.

“A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán nagyjából lábszárközépig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok.”

Mit írhatnék még róla? A könyvben minden fontos tudnivaló benne van (vagy benne lesz a következő kötetekben).

Ennyi lett volna mára/múlt hétre. Köszönöm, hogy elolvastátok!

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Tenebrarum

Bevezetés

A mai napra egy újabb karakter jellemzését terveztem be. Ma többet megtudhattok Tenebrarumról, a könyvem, azaz a Fűtó tűz főgonoszáról. Ne is raboljuk a szót! Következzék Tenebrarum!

Tenebrarum

Tenebrarum egy még jóval Főnix előtt született csődörcsikó. Még akkor született, amikor a lovak létszáma kevesebb volt, mint kétszáz fő. Sohasem volt agresszív, vagy olyan, mint amilyennek a könyvemben mutatkozik. Csupán egy véletlen során elveszett és ez előhozta belőle a legrosszabbat.

Amikor egy kis barlangban kuporgott, minden lehetőséget átgondolt az elveszésével kapcsolatban, és megtalálta a legrosszabbat, ami borzasztó gondolat volt. Sajnos, ő annak az elhihetetlen gondolatmenetnek hiTenebrarumtt, ami egy hatalmas hazugság volt, így bosszúvágy lett úrrá rajta. Megkapta a hatalmat, a sötétséget, és elkezdődött az ő “uralkodása”. Rengeteg állat esett áldozatául, míg végül egy fiatal csődör ki nem állt és győzte le. Azóta sokszor jött vissza, megszállta egy másik ló testét és megpróbált uralkodni felette, de még egyszer sem sikerült olyan szinten megkaparintania a hatalmat, mint anno. Így most biztosra ment, keresett egy lovat, aki szinte teljesen ugyanúgy vélekedik az életéről (természetesen ő is tévesen), éa megszállta. De ezt a lovat már irányítani is jobban tudta.

Itt jön a képbe Főnix. Neki kell megállítania Tenebrarumot.

“…Egy óriási teremben találtam magamat. Közvetlenül velem szemben egy trónszerű valami állott. Rajta egy éjfekete ló feküdt. Habár a szőrén helyenként apró foltokban volt néhány fehér szőrszál. Szemei olyan vörösek voltak, min a vér. Sörénye sötét szálai között piros tincsek bújtak meg. Félelmetes volt…”

Többet Tenebrarumról majd megtudhattok a könyvből.

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!