Tag: könyv

A Mókustanács

by Matilda

Bevezetés

Ah, végre itt a téli szünet. Sokáig lehet aludni és nem kell tanulni. Csak hó nincsen… Ha kinézek az ablakon inkább azt mondanám, hogy tavasz van, vagy ősz. Idén sem lesz fehér karácsony, ha így haladunk. Na, de mindegy. A mai napra egy részletet szeretnék bemutatni a harmadik fejezet, A Mókustanács végéből. Szóval, jó olvasást!

A Mókustanács

“…- Tehát a Tanács döntött! Főnixnek meg kell halnia! – jelentette ki Szakáll.
– Meg kell halnia! Meg kell halnia! – hangzott a tömegből.

Minden mókus zengeni kezdte ezt a szörnyű mondatot. Sírni támadt volna kedvem. Félni akartam, de sajnos a félelmem csupán harag volt. Mérges voltam a mókusokra, amiért nem értenek meg. Mérges voltam arra a jövendölésre, ami ezt tette velem, és a családommal. Mérges voltam mindenre, és mindenkire. Magamra, a mókusokra, az apámra. Mindenkire. Elvesztettem az irányítást magam felett. Meleg futott végig egész testemen. A mókusok sikítottak és elmenekültek, egy hatalmas robbanás, és minden elsötétült.

Mikor újra magamhoz tértem, káosz volt. Mókusok szaladgáltak és ugráltak fel s alá. Az egész erdő füstölt. A lángok már majdnem teljesen kialudtak. Repülésemet egy fa törzse állította meg, és a hátam nem köszönte meg az élményt. Nagy nehezen lábra álltam. Nem hallottam valami jól. A fülem zúgott még a robbanástól. Aztán megláttam egy szőrös kupacot az egyik szomszédos fa tövében. Ne! Akkor eszméltem csak rá, hogy Pamacs végig mellettem volt. Ideje sem lehetett, hogy fedezéket találjon. Odarohantam hozzá. Orrommal bökdösni kezdtem. Kitekertem az összegömbölyödött állapotból, és megfújtam. A pici test orra mozogni kezdett. Hála Istennek! Nem halt meg! De ahogy elnéztem nem is volt túlságosan jó bőrben. Bizonyára csontja is tört. Vörös testét vér és korom színezte pirosra és feketére. Apró fülén megpörkölődött a szőr…”

Na, ennyi is lett volna a mai napra. Remélem tetszett, és még jobban felkeltette az érdeklődéseteket a könyvem iránt!

További szép napot!

 

Kiadás és egyebek

by Matilda

Kiadással kapcsolatos dolgok

Amikor elküldtük az első kiadónak a könyvem szinopszisát, nem éppen egy biztató választ kaptunk rá. Hazaértem és jelzett a telefonom, hogy email-t kaptam. Látom, hogy apám küldte tovább a kiadó válaszát. Magamban már teljesen boldog voltam, hogy máris válaszoltak, aztán elolvastam a levelet és lelankadt a lelkesedésem. Hogy miért? Mert a válaszoló szerint túl fiatal vagyok és egy-két év plusz tapasztalat kellene még. Hát… erre igazából nem tudtam mit mondani. Persze biztos, hogy nem vagyok még profi, de… azért csak összerittyentettem egy komplex történetet. Sőt, valamelyik nap összeállt a fejemben az egész sorozat. Szóval talán már egy kicsit azért értek a dologhoz. De lehet, hogy tévedek.

Nem sokkal ezután elküldtük egy másik kiadónak is, amit a szomszédunk ajánlott. Ők elég gyorsan, pár nap alatt válaszoltak. Igazából a levelük olyan se-se, is-is volt, de több reményt keltettek bennem. Nagyjából az lenne e felállás, hogy mi összekaparjuk a nyomtatásra a pénzt, ők pedig vállalnák a tördelést és egyebeket. Ha kiadjuk, akkor először ezeknek a dolgoknak az árát kellene visszaszerezni, utána pedig ötven-ötven százalékban osztozna a kiadó és az író. Ami szerintem elég jó. Habár nem vagyok túl jártas az ilyenekben. Viszont most már az a pislákolni kezdő lángocskám elkezdett feléledni, úgyhogy most nagyon reménnyel teli vagyok.

A nagy dilemmám még mindig a borítóval van. Szerintem a szünetben el fogom szánni magamat, és megpróbálok összehozni egy számomra is elfogadható borítót. Ha ez nem jönne össze, amire minimum 50% esélyt látok, akkor készítettem magamnak egy B tervet. Mivel a könyvemnek igazából a tűz a lényege, ezért valami arra hasonlító borítóban gondolkozom. (De lehet, hogy a végén valami teljesen más lesz.) Szóval arra gondoltam, hogy rakunk egy nagy tűzet és azt egy jó minőségű kamerával, közelről lefotózzuk. Lehetőleg szép lesz a kép és készen is van a borító. Tádá! Azért reménykedem benne, hogy képes leszek rajzolni hozzá.

Egyebek

Amiről még beszélni, illetve írni szeretnék a mai napon, az a könyvem lenne. Mint már említettem, valamelyik nap kitaláltam a sorozatomat. Vagyis, hogy hány részes lesz, és hogy mik fognak történni a bizonyos részekben. Először csak öt részre gondoltam. Úgy terveztem, hogy lesz egy nagy csata és azután minden elsötétül. Aztán Főnix felébred a Földön és nem bír visszajutni a saját otthonába és vége az egésznek. Soha senki sem tudja meg, hogy mi történt. De ezt nagyon durvának találtam, úgyhogy inkább átírtam. Így elgondolásaim szerint hét részes lesz, valószínűleg egy happy enddel. De, amiket az idő közbeni eseményeknek találtam ki, azok eléggé fordulatosak lesznek, remélhetőleg.

Hát, ennyit szerettem volna veletek megosztani a mai napon.

További szép napot!

A “rémálom”

by Matilda

Bevezetés

Hiába van itt a hétvége (2014. 12. 08.), mégis korán kellett kelnem. Hogy miért? Mert nyílt napra kellett menni, a középiskolába, ahová menni… szeretnék? Nem is tudom. Igazából sohasem akartam ebbe a gimibe menni, de nincs más választásom. A városban még van két szakközépiskola, de azok már nagyon a szakmára hajtanak. Gépésznek, rendőrnek, orvosnak vagy túravezetőnek meg nem szeretnék elmenni. Vidékkel meg annyi a problémám, hogy nem bírnám ki. Utálok egyedül lenni, kivéve otthon. Igaz a kollégiumban lennének szobatársaim, de nem vagyok az a gyorsan barátkozó típus. Én inkább egész nap ott szoronganék a sarokban. Szóval nem nagyon hagytam magamnak választási lehetőséget.

Ott voltam a nyílt napon. Akár ki is hagyhattam volna. Nem tudok semmit sem kezdeni azzal, hogy mutogatják a diagrammaikon, hogy ebben az évben ennyi, abban az évben annyi gyereket vettek föl. Tavaly ennyien tettek emelt szintű érettségit, azelőtt pedig ennyien. Engem az nem érdekel. Na, ami eléggé meglepett, az az iskola volt. Mivel mindig megkapjuk, hogy ez egy szuper suli, meglepődtem rajta. Szép kémia és biológia laboratóriumok van (mert azok újak), de az osztálytermek eléggé lepukkadtak és nyomasztóak. És ez úgy… meglepett és elkeserített.

És megint csak magamról fecsegtem. A mai napra egy újabb részletet terveztem bemutatni. Íme itt a második fejezet, A “rémálom” egy részlete:

A “rémálom”

“…A vízesés halk robajjal zúdult lefelé. Ha keresztülnéztem a fenyveseken megláthattam a mezőt. Még mindig korom borította az egészet, és csak a fű égett le. A fák csupán füstös színt öltöttek. Furcsa… Ledőltünk a fűbe és az eget kémleltük. A felhők játékosan úsztak el felettünk. Némelyikükben egy-egy növényt ismertem fel, némelyikükben egy-egy állatot láttam. Az egyik teljesen úgy nézett ki, mint Pamacs, csak ducibb volt. Mondtam is neki, de szerinte az inkább egy jól táplált nyúl volt. Eszembe jutott, hogy azt mondta, hogy neki sincsen családja. Kíváncsi voltam, velük vajon mi történhetett. A hasamra fordultam és így szóltam:
– Pamacs?
– Igen?
– Te hogyan veszítetted el a családodat?
– Hát… én… én csak… csak kalandra vágytam, ezért… ezért jöttem el otthonról – a hangja szomorkás volt és még a fejét is kicsit elfordította.
– Hazudsz!
– Nem igaz!
– De! Felismerem már, ha hazudsz. Alig láthatóan ráng a bal füled. Miért nem akarod elmondani az igazat?
– Mert néha nem kell háborgatni a múltat.
– Sajnálom! Nem akartalak megbántani!
– Nem bántottál meg. Nem tudhattad. Gyere! Van még néhány dolog, amit meg kell mutatnom neked.
– Még van? Ennyi nem volt elég? Már így is túlterheltük az agyam.
– Még van ott hely. És nem, ennyi nem volt még elég! – ezzel a mondattal folytattuk az oktatást…”

Köszönöm a figyelmet!

Könyvbemutató meg miegymás…

by Matilda

Könyvbemutató

Egy kicsit késve vagyok vele, mert már elég régen történt, de csak most jutottam el odáig, hogy feltöltsem.

A mai napon (2014. dec. 1.) édesapám megtartotta az első könyvbemutatóját, a kalocsai Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtárban. Szegény síkideg volt, de túlélte, és sikeres is volt.Könyvbemutató meg miegymás...

Maga a bemutató 5-től 6 óráig tartott, majd még sokáig beszélgettek az emberek, és ették a fincsi sütiket. Nekem személy szerint a sütis része tetszett a legjobban. Azok nagyon finomak voltak.

Édesapám verseskötete, a Csillaglélek. Ez egy kemény borítású verses könyv, az 1983-2014 között írt verseinek válogatásából. Van köztük mindenféle témájú írás. Szerelmes, spirituális és erotikus is.
A versek csodálatosak, amikor pedig felolvassa őket az ember, mintha a világ megszűnne létezni körülötte, és csak ő van, meg a vers.

Ah, nem viszem túlzásba az érzelgést. Ez egy tény: apám nagyon jó verseket tud írni. Szeretnél tőle olvasni, akkor menj ide: polirobert.hu

Egyebek

Ettől a könyvbemutatótól még jobban szeretném már a kezemben tartani a saját könyvemet. De néha már kezdem azt érezni, hogy soha nem lesz kiadva. A legnagyobb problémám azzal van, hogy még nincsen borítóm. Igaz kiadó, vagy kiadásra fordítható pénzem sem, de azt még mindig előbb lehet összeszedni, mint egy normális borítót. És mivel én nagyon maximalista vagyok, ezért az a problémám, hogy egyszerűen hiába próbálok meg rajzolni egy borítót, nem tetszik a saját munkám. Ránézek és utálom. Pedig egészen jól rajzolok, de én annál jobbat akarok. És az igényeimet sem adom alább, mert hiába olcsóbb a puha borításos könyv, én akkor is a keményhez ragaszkodom. Nem vagyok egy egyszerű eset, tudom. De nem bírok változtatni rajta.

A probléma a rajzaimmal nem is maga a rajz, azt hiszem. Hanem mindig találok egy apró vonást, amit már nem bírok kijavítani, vagy nem tudok és eldurran az agyam. Ha meg már észrevettem, akkor csak azt az egy, észrevehetetlen hibát látom, és képtelen vagyok elfogadni, hogy az legyen a borítóm. (Meg igazából még azt sem találtam ki, hogy mi is legyen rajta, de csitt! Ez titok.)

Szóval, igen. Vannak még akadályok annak a könyvnek az útjában, de átverekszem magamat rajtuk. Nem érdekel ki mit mond. Akkor is ki lesz adva, egy éven belül! Ha nem, akkor… nem tudom. De tutira ki leszek akadva, feladom az írást és örök magányosságban fogom letölteni az életemet, szégyenteljesen, a szobámba bezárkózva. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha sikerülne kiadnom.

További szép napot!

A tűz szülötte

by Matilda

Bevezetés

A mai napon túléltem a próbafelvételit, igaz tele volt egy rakás matekfeladattal, amiket nem szívlelek, de sikerült megírnom. Remélem, hogy jó is lett. Volt néhány hely, ahova csak tippeltem és írtam egy számot. Voltak olyanok, amik egész jól mentek, valamelyiket meg egyszerűen abbahagytam. Jó tanuló vagyok, de nem egy matekzseni. Na, de hagyjunk is engem.

Olyan jó lenne már a kezemben tartani a könyvet, de még mindig vannak benne helyesírási hibák, amiket ki kellene javítani. Szeretném, ha hamarosan kiadnák magát a könyvet, de egyelőre nem látok rá sok esélyt. Most még várunk egy kicsit, hátha válaszol egy kiadó a levelünkre. Egy már válaszolt, az kedvesen elutasított. Lényegében csak annyi volt a válaszuk, hogy túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy megírhassak egy regényt. Biztosan azt gondolják, hogy valami buta kislány vagyok, akinek a lovak a kedvenc állatai (nem tévesen, de gondolom ezt már kitaláltátok), és most írtam egy tündérmesét arról, hogy ők futkosnak fel s alá. Pedig egyáltalán nem. Én ettől azért jobbat írtam. Most már komolyan abbahagyom a fecsegést, és elmondom a mai blog igazi témáját.

Úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a könyvem első fejezetének egy részletét. A tűz szülötte című fejezet a Előkészítés után következik, amiben kitört egy nagy tűz, és megszületett Főnix. Szóval íme itt az első fejezet egy részlete.

A tűz szülötte

“…- Jó kis zivatar nemde? – szólalt meg hirtelen egy hang a hátam mögött.
Megfordultam. Biztos voltam benne, hogy valaki megszólalt, de senkit sem láttam, csak fákat.
– Ki az? – kérdeztem bizonytalanul.
És akkor egy kis, vöröses színű állat tűnt elő az előttem lévő fa egyik ágán. Ott üldögélt békésen. Bozontos farkát maga köré csavarta. Vörös bundája kicsit nedves volt. Két fülén hosszú szőr nőtt. A hasán pedig egy fehér folt húzódott. Úgy nézett ki, mint egy szőrös gombóc.
– Én vagyok az. Mit keresel itt egyedül ebben a kis zuhiban?
– Hát, én most születtem és az… az anyukám meg… meghalt. Aztán átúsztam a folyón és most itt vagyok.
– Ha-ha! Jó vicc! Várj, most komolyan? – bólintottam. – Mi? Az lehetetlen! Hisz az egész ménes elszaladt!
– De anyám nem tudott. A lángok bekerítették. Utolsó erejével a világra hozott.
– Akkor, hogy lehet, hogy életben vagy, ha onnan jössz? – apró mancsával a tűz volt helyére mutatott.
– Én… csak szaladtam.
– Lehetetlen! Élve megsültél volna, mint azok a fűszálak a mezőn! De neked még egy szőrszálad sem görbült!
– Nos… én… nem tudom. Nem tudom… – így belegondolva tényleg elég érdekes volt.
A kis élőlény hitetlenkedve, tátott szájjal bámult rám. Terelni próbáltam a témát.
– Öhm… egyébként mi vagy te? Ki vagy te?A tűz szülötte
– Hogy én mi vagyok? Én egy erdei vörös mókus vagyok. A nevem, pedig Pamacs, de a családom csak Paminak hívott. És te ki vagy?
– Hát én… – akkor jöttem rá, hogy nem tudom a nevem. Vagy mégis? Mintha anyukám valamit suttogott volna a fülembe…
– Te? – kérdezte türelmetlenül Pamacs, a mókus.
Erősen gondolkoznom kellett. Nem emlékeztem tisztán minden szóra, amit mondott. F… Fő… Főnix. Igen, ez lesz az!
– Az én nevem Főnix!
– Örülök a találkozásnak, kedves Főnix!
– Öhm… én is, Pamacs.
– Anyukád eléggé eltalálta a nevedet.
– Hogyan érted ezt?
– Nézz magadra! A főnix, egy madárszerű izé volt, ami képes volt csak úgy egy halom lánggá változni, és hamuvá porladni, majd újraszületni. A tollai pedig olyan színben pompáztak, mint maga a tűz. …”

Na, ennyi lett volna mára. Remélem tetszett a részlet és ha megjelenik a könyv, akkor azt is elolvassátok!

További szép napot!

Szinopszis, vagy valami hasonló…

by Matilda

Bevezetés

Ma meg szeretném veletek osztani a könyvem gyors leírását, összefoglalóját. Magában a regényben sok részlet van, amik a fejezetek során kiderülnek, ezért nem árt, ha elolvassátok az egészet, mert csakis úgy lehettek képesek megérteni

Szinopszis

Főbb szereplők

  • Főnix: a történet főhőse, a csikó, aki tűzben született. Az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet. Ő menti meg a Kontinenst. 
  • Tenebrarum: Főnix ellenfele, ősi gonosz, aki meg akarja hódítani a Kontinenst 
  • Esperanza: Főnix halott édesanyja, szelleme terelgeti Főnix útját 
  • Izabella: ő Főnix szerelme
  • Pamacs: Főnix legjobb barátja, egy mókus

Helyszín

  • A Kontinens, egy képzeletbeli földrész, ahol nincsenek emberek, csak állatok

A történet, röviden

A Kontinens vadregényes táján egy csöndes éjszaka folyamán megszületik egy kiscsikó, Főnix. A születése után pár perccel anyja elpusztul, a csikó pedig csodával határos módon egy apró karcolás nélkül kijut a körülötte tomboló tűzrengetegből.

Hamarosan összetalálkozik Pamaccsal, a kis mókussal, aki megtanítja az élet alapvető dolgaira, a növények és állatok nevére és tulajdonságaira legfőképpen. Időközben kiderül, hogy Főnix képes tüzet gyújtani és kontrollálni azt. Hamarosan, anyja szellemének biztatására, elindul, hogy megkeresse a ménest vezető apját. Segítségért fordulnak Pamacs előző otthonának lakóihoz, akik feldühítik Főnixet, mire ő véletlenül felrobban, ezzel majdnem megölve mókustársát.

Menekülni kezd a Kontinensen keresztül, elfojtja a tüzet, s végül rátalál nagymamájára, Amandára. Vele tölti el a következő két évet, eközben megtanulja a Kontinens minden történetét, és többet megtud Tenebrarumról, a gonoszról, akit majd le kell győznie, ezzel megmentve otthonát.

Amikor Amanda meghal, elindul a Nagy-erdőbe, ahová a lovak sohasem teszik be a lábukat, mert senki sem bírja átúszni a folyót, aminek az a túloldalán van. Főhősünk átverekszi magát a hullámokon, s beilleszkedik az erdő lakói közé.

Egy év múlva újra mennie kell, ezúttal eltéved, és véletlenül pont oda jut, ahová apja vitte el a ménest, a Magányos-medencébe. Itt megtudja a próféciát, elrabolják szerelmét, Izát és visszajön édesanyja a halálból. Majd elindulnak a  nagy csatába. Főnixnek még meg kell találnia Bellonát, aki segít nekik a csata stratégiájának kidolgozásában.

Végül megnyerik a csatát. Bár mindenki örül, Főnix szomorú, mert Iza megtalálja régi szerelmét. Bellona felajánlja, hogy beutazhatja vele az univerzumot. Főnix elfogadja az ajánlatot, és együtt átmennek a dimenziókapun, s a történet itt ér véget. Ám ez egy új kezdet lehetősége is.
Köszönöm, hogy benéztél!