Első könyvbemutató

Első könyvbemutató

Térjünk is egyből a lényegre!

2015. 05. 21-én ugyebár megjelent Futó tűz című könyvem, A csikó, aki tűzben született sorozatom első része. Na, Első könyvbemutatómost ennek a könyvnek lesz egy bemutatója holnap (2015. 06. 01.) a kalocsai Sétálóutcában. Úgyhogy mindenkinek ott a helye! A könyvbemutató 11:40-kor fog kezdődni és körülbelül háromnegyed órát fog igénybe venni. Ezért is lett “Rendhagyó irodalomóra” néven mindenhova kiplakátolva. És igazából ennyiről akartam ma írni. Most, hogy már mindenki tudja, el lehet jönni!

Szóval, 2015. 06. 01-én, azaz holnap 11:40-kor várlak titeket a kalocsai Sétálóutcában!

Elárulom még azt is, hogy nagy erőkkel javítom a 2. kötetet, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek és elkezdtem a 3. kötetet is írni. Úgyhogy gőzerővel munkálkodom a folytatásokon.

És még egy dolog! Hogy egyszerűbb hozzáférést tudjunk biztosítani a könyvhöz, dolgozunk az országos terjesztésén. Remélhetőleg hamarosan ott lesz minden könyvesboltban. Szurkoljatok! 🙂

És ennyi lett volna mára. Holnap mindenkit szeretettel várok, és ha nem sikerül eljutnotok, ne keseredjetek el! Tervezünk még könyvbemutatókat!

(Én már izgulok. Nekem ez az első könyvbemutató!)

További szép napot!

Majdnem kész

Majdnem kész a könyv…

Nos, múlt héten elkezdődött a könyv nyomtatása, én pedig tettem egy rövid utat Londonba, így csak most tudtam eljutni odáig, hogy bejegyzést írjak. Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várnotok, de megérte, mert jövő héten végre készen lesz a könyv! Yay!

A nyomda május 21-re ígérte a könyveket, úgyhogy mindenki szépen bekarikázhatja a dátumot a naptárában és odaírhatja, hogy kötelező könyvvétel. És mint mondtam, tegyétek szabaddá utána pár napotokat, mert a könyv minden időtöket le fogja foglalni.

Nagy valószínűséggel az első könyvbemutatóra június 1-jén kerül sor, délelőtt 11:30 körül. Azt hiszem… De erről majd még adok pontosabb tájékoztatást.

És igazából csak ennyi lenne a mai napra. Nagy valószínűséggel legközelebb majd csak a megjelenéskor fogok írni.

Jó várakozást!

Annyira közel vagyok a célhoz…

Szóval, tudom, hogy elég régen posztoltam utoljára, de nem jutottam el a géphez, egészen mostanáig. Két hétig készülnöm kellett egy országos környezetvédelmi verseny döntőjére, közben le is betegedtem, meg ilyenek, de a lényeg, hogy még élek.

A betegség legjobb része az volt, hogy gond nélkül újra átolvashattam a könyvet, apró hibák után kutatva. Azóta még egyszer átnéztük, és most már szerintem elérte a végleges állapotot. Remélhetőleg. Többször már nem valószínű, hogy nyomtatás előtt átnézzük. Ha még akkor is találtok benne egy-két vesszőhibát, amikor olvassátok, akkor bocsi. De logikai hiba már nincs benne több, a történet olyan, mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt: egyszerűen fantasztikus. (Kis egoista vagyok, mi?)Annyira közel vagyok a célhoz...

Nézzük, csak. A legutóbbi bejegyzés óta megjött a borító terve kinyomtatva, és meg kell hogy mondjam, az is egy fantasztikus munka lett. Egyszerűen tökéletes. Nem akarom fényezni magamat, de szerintem ez a könyv egyszerűen pazar, kívül is és belül is. 🙂

Annyira közel vagyok a célhoz… Most már megvan az ISBN száma is, szóval most már tényleg csak a nyomtatás van hátra. És ha az is megvan… Valószínűleg, amint kézbe kapom a könyvet majd elsírom magamat. Azután pedig hazáig ugrálni fogok az örömtől.

És ami a héten, vagyis tegnap sokkolt engem, az apám laza bejelentése volt. Mit sem sejtve hazajövök az iskolából, lehuppanok tanulni, ő meg tök nyugodtan mondja, hogy beszélt a helyi könyvtár igazgatójával és június 1-jén várnak majd a könyvbemutatómra. Én meg erre ilyen sokkolt kifejezéssel néztem rá, hogy most akkor hülyéskedsz, ugye? Ő meg erre mondja, hogy nem.

Oké! Persze! Nem probléma! Belül tiszta happy vagyok, csak a probléma azzal van, hogy nem szoktam kiállni egy rakás ember elé és mesélni magamról, a könyvemről. Főleg nem akkor történik ilyen, ha annak a rakás embernek a felét egyáltalán nem, vagy csak látásból ismerem. De majd valahogy leküzdöm a lámpalázamat. Megoldom! Túl vagyok én már nem egy iskolai előadáson és versenyen. Egy sima könyvbemutató csak nem fog megártani, nem igaz?

Na, erről részletesen is írok majd, ha már tényleg a szervezésre kerül sor. Addig is mindenki tegye szabaddá a június 1-jei délutánját/estéjét, mert mindenkinek jelenése lesz a könyvbemutatón. Számítok rátok!

És azt hiszem, hogy ennyi elég is lenne mára. Majd még jelentkezem. Addig is élvezzétek a napsütést és a tavaszt, mert ha meglesz a könyv, garantálom, hogy minden időtöket le fogja kötni!

További szép napot!

Könyvbemutató meg miegymás…

Könyvbemutató

Egy kicsit késve vagyok vele, mert már elég régen történt, de csak most jutottam el odáig, hogy feltöltsem.

A mai napon (2014. dec. 1.) édesapám megtartotta az első könyvbemutatóját, a kalocsai Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtárban. Szegény síkideg volt, de túlélte, és sikeres is volt.Könyvbemutató meg miegymás...

Maga a bemutató 5-től 6 óráig tartott, majd még sokáig beszélgettek az emberek, és ették a fincsi sütiket. Nekem személy szerint a sütis része tetszett a legjobban. Azok nagyon finomak voltak.

Édesapám verseskötete, a Csillaglélek. Ez egy kemény borítású verses könyv, az 1983-2014 között írt verseinek válogatásából. Van köztük mindenféle témájú írás. Szerelmes, spirituális és erotikus is.
A versek csodálatosak, amikor pedig felolvassa őket az ember, mintha a világ megszűnne létezni körülötte, és csak ő van, meg a vers.

Ah, nem viszem túlzásba az érzelgést. Ez egy tény: apám nagyon jó verseket tud írni. Szeretnél tőle olvasni, akkor menj ide: polirobert.hu

Egyebek

Ettől a könyvbemutatótól még jobban szeretném már a kezemben tartani a saját könyvemet. De néha már kezdem azt érezni, hogy soha nem lesz kiadva. A legnagyobb problémám azzal van, hogy még nincsen borítóm. Igaz kiadó, vagy kiadásra fordítható pénzem sem, de azt még mindig előbb lehet összeszedni, mint egy normális borítót. És mivel én nagyon maximalista vagyok, ezért az a problémám, hogy egyszerűen hiába próbálok meg rajzolni egy borítót, nem tetszik a saját munkám. Ránézek és utálom. Pedig egészen jól rajzolok, de én annál jobbat akarok. És az igényeimet sem adom alább, mert hiába olcsóbb a puha borításos könyv, én akkor is a keményhez ragaszkodom. Nem vagyok egy egyszerű eset, tudom. De nem bírok változtatni rajta.

A probléma a rajzaimmal nem is maga a rajz, azt hiszem. Hanem mindig találok egy apró vonást, amit már nem bírok kijavítani, vagy nem tudok és eldurran az agyam. Ha meg már észrevettem, akkor csak azt az egy, észrevehetetlen hibát látom, és képtelen vagyok elfogadni, hogy az legyen a borítóm. (Meg igazából még azt sem találtam ki, hogy mi is legyen rajta, de csitt! Ez titok.)

Szóval, igen. Vannak még akadályok annak a könyvnek az útjában, de átverekszem magamat rajtuk. Nem érdekel ki mit mond. Akkor is ki lesz adva, egy éven belül! Ha nem, akkor… nem tudom. De tutira ki leszek akadva, feladom az írást és örök magányosságban fogom letölteni az életemet, szégyenteljesen, a szobámba bezárkózva. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha sikerülne kiadnom.

További szép napot!