Már majdnem két hetet túléltünk az iskolában. De még egy jó ideig nem lesz vége. És tévedtem. Nem lesz olyan egyszerű írni hétköznaponként, mert rengeteget kell tanulni. Emelem a kalapom az egyetemisták előtt, mert nem tudom elképzelni, hogy ők hogyan bírnak annyit tanulni. De nem a tanulást akarom megvitatni ma. Betartom a legutóbb tett ígéretemet, úgyhogy egy újabb részlet következik…
Új világok
“…Miközben óvatos léptekkel haladtam előre, eszembe jutott az elmúlt… nos nem igazán
tudom mennyi év is pontosan. A dimenziók között nehéz megtartani az idő múlását. Lehet, hogy amíg itt egy perc, egy másik világban két óra, egy következőben pedig három év telik el. Ki tudja? Csak annyit biztos, hogy az én születési helyem idejéhez van kötve az én öregedésem. Ami pedig… igazából nincsen. A különleges erőm mellé, a tűz mellé még a halhatatlanság is járt. Juhé! Mások megadnának érte bármit, de én… nem is tudom igazából, hogy mit akarok. Ennyi év és utazás után még mindig nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni az életemmel. Főleg, hogy elég sokáig fog tartani. Valószínűleg…
Miután elhagytam a Kontinenst és a jól ismert meneküléseim útvonalait, Bellona és én elutaztunk több dimenzióba és világba, hogy szokjam a dolgokat és megtanuljak átállni az időzónákra. Több-kevesebb sikerrel. Hm… Bellona… Visszaemlékeztem, hogy mennyit is köszönhetek annak a távolságtartó, szeszélyes kancának. Az első találkozásunkkor majdnem nekem esett, és alig bírtam rávenni, hogy segítsen. Majd miután Iza összetörte a szívemet, felajánlotta a segítségét, amit én elfogadtam. Vele utazgatni a világegyetem végtelen dimenzióiban? Lehetne rosszabb is…”
És ezzel le is tudtam a részletet. Hamarosan újra jelentkezem! Addig is sok sikert az iskolához és további szép napot!
Szóval, mivel bűntudatom van, amiért a Sárkánytűzzel foglalkozom a legkevesebbet, ezért gondoltam, hogy kárpótlásul ma jobban bemutatom nektek Veritast. És mivel más információval nem szolgálhatok nektek, ezért bele is csapok…
Veritas
Nos, Veritas az egyik a második könyv, a Sárkánytűz hét főbb szereplője közül, mint azt már egy korábbi bejegyzésben is megtudhattátok. (link) Ő Sárkányföldön él, ahol kizárólag lovak és sárkánylovak élnek. Semmilyen egyéb emlős. Veritas a terület királyi családjának tagja, azonban, apja halála után nem kerülhetett trónra, mert merényletet követtek el ellene (sikertelenül) és ezért el kellett menekülnie. Mindenki úgy tudja, hogy halott és a trónbitorló pihenteti a popóját az ő trónján. (Idézőjelben, persze, mert hogyan bírna megülne egy ló egész nap egy kődarabon?)
“…Világosbarna szőre és sötétbarna sörénye volt. Bal mellső lábán a bokája alatti rész feléig húzódott egy folt, a hátsón egy kicsivel a bokája felettig. A jobbon meg éppen csak egy kis csík húzódott a patájának pereme fölött. Két nagy szárny volt az oldalán, de nem olyan pihe-puha tollas, mint az enyém. Ezek inkább hasonlítottak a denevérek szárnyára, habár talán ezt egy vékony réteg szőröcske borította. A szárnycsontok végeiből pedig hegyes, és hosszú csonttüskék álltak ki. Ahol be lehetett hajlítani ott is egy ilyen nőtt ki, csak sokkal vastagabb volt. A lábszárai is furcsák voltak. A végüknél itt is nagy tüskék álltak ki…”
Veritas küllemének leírása elég hosszú lett, mivel eléggé részletezni kell, hiszen összetett egy dolog a sárkányló. Ezért csak egy kis részletet ragadtam ki a készülő könyvből. De a kép elég részletesen szemlélteti a kinézetét, mivel ez előbb született meg, így Veritas tökéletes mása…
Valamint azt is hozzátenném, hogy Veritas még csak nem is teljes sárkányló. Ő csak félig az. (Selejt) Az anyja sima ló volt, az apja pedig sárkányló. De úgy gondolják, hogy ő lesz az, aki képes lesz a lovak és sárkánylovak közötti viszály megszüntetésére, hiszen ő “mindkét” fajból származik. (Nem mintha a sárkányló, már alapból nem lenne ló. Erre Főnix is sokszor felhívja a figyelmet.) Ezért is az a neve, hogy ‘Veritas’. Azt jelenti, hogy ‘igazság’. De, ennyi szerintem elég lesz mára! Majd még megtudhatjátok, hogy sikerül e megkaparintania a trónját. De erre még várnotok kell. 😀
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Szóval, ahogyan azt az előző bejegyzésemben is említettem, mostanában nem igazán foglalkoztam az írással, hanem inkább elmélyültem egy rakás könyvben. De, most már véglegesen is befejeztem őket, úgyhogy egy kis “pihenés” gyanánt nekiveselkedem, és belevetem magamat a második kötetbe, igyekszem behozni a lemaradást.
Azonban, mielőtt ez megtörténne, fel szeretném hívni két dologra a figyelmeteket. Na, jó, annyira nem kell rá felhívni a figyelmet, de azért mégis.
1. Mint azt ti is észrevehettétek, az oldal kinézete egy picit megváltozott. Merthogy picit meguntam az előzőt, és valami változatosabbat szerettem volna, úgyhogy belevetettem magamat az internet bugyraiba és hosszas szenvedések után (merthogy random bezáródott az ablak, miközben szerkesztettem az oldalt, és természetesen én hülye nem mentettem el a munkamenetet) sikerült egy elfogadható kinézetet kicsikarnom belőle. Úgyhogy lehet benne gyönyörködni! 😛
2. Újabb terjeszkedésnek vetettem alá magamat, szóval mostantól Twitteren is elérhető vagyok. Szóval a világnak egyre kisebb esélye van rá, hogy megszabaduljon tőlem. (Ördögi kacaj ide.)
De mivel mára több közölnivalóm nincsen, valamint félek a házunkhoz tolakodó mérges tömegektől, akik majd erőszakos eszközökkel akarják, hogy írjam már azt a nyomorult könyvet gyorsabban, ezért most inkább nem is az oldalon folytatom írói tehetségem kibontakoztatását, hanem megyek, és nekiveselkedek annak a könyvnek, hogy mindenki nyugodtan alhasson az éjszaka… (Hm… Ez kicsit egoistán hangzott, nem?)
Szóval, akkor további szép napot kívánok mindenkinek!
Szóval, A csikó, aki tűzben született ötkötetesre tervezett sorozatom első része nemrég sikeresen elhagyta a nyomdát, sőt egy könyvbemutatót is túléltem vele. És tudom, hogy még nem sokan olvasták (MÉG), de úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egy kis ízelítőt kapjatok a 2. kötetből, amelynek címe Sárkánytűz.
Kaptam már visszajelzéseket, hogy hogyan fejezhettem be úgy a könyvet, ahogy. Hogy hogyan tehettem ezt? Miért? Nos, ahhoz az utolsó mondathoz hozzá kell majd szoknotok, mert az összes könyvnek az lesz az utolsó mondata. Mivel a könyvek egyesével egy-egy különálló történetet alkotnak, mégis a történések összekapcsolódnak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az apróbb mozzanatokat sem, amik lényegtelennek tűnnek. Hiszen még visszatérhetnek a sorozat folyamán. De akkor térjünk is rá bővebben a Sárkánytűzre!
Sárkánytűz
Szóval, az első könyv vége, és a második könyv eleje között eltelik egy kis idő. Mivel nem szeretnék nagyon spoilerezni egyik kötetből sem, így tényleg csak nagy vonalakban mesélem el a dolgokat.
Veritas
Tehát, Főnix megérkezik egy különös helyre. Mindenhol sziklák vannak és teljesen kietlen a táj. Itt találkozik Veritassal, Sárkányföld trónörökösével, akit elüldöztek, mielőtt megkoronázhatták volna.
Sárkányföldön lovak és sárkánylovak élnek, és az ő kereszteződésükből pedig a fél sárkánylovak, avagy a selejtek jönnek létre. A sárkánylovak az uralkodók, a lovak pedig a “pórnép”. A lovak azok, akik semmire sem érdemesek. Ebből kifolyólag a lovak és sárkánylovak nem igazán kedvelik egymást.
Nos, Veritas is egy “selejt”. Ezért egy trónbitorló letaszította a helyéről és veszélyezteti a lovak (és bizonyos mértékben a sárkánylovak) életét. Főnixnek pedig segítenie kell Veritasnak, és a birodalom lakóinak, hogy ne Harag (a trónbitorló) uralkodjon, hanem a jogos örökös, aki az egyetlen személy, aki kibékítheti a két fajt.
A kaland közben egy hét fős csapat alakul meg:
Főnix
Veritas
Tüzes
Spenót
Árnyék
Marcipán
Csoki
Ők a könyv főszereplői. Természetesen még mindig Főnix meséli a történetet. A karakterekről majd még lesz külön bemutató, mint az előző könyvnél.
Tudom, hogy most még zavaros az egész dolog, főleg, ha még nem olvastátok az első kötetet. De higgyétek el, minden ki fog tisztulni a végére! Ízelítőül egy rövidke részletet beszúrok a második kötetből, de ez egy nagyon-nagyon nyers változat még. Mint tudjátok, a könyv javítás alatt áll, tehát előfordulhat, hogy bizonyos részletek még változni fognak.
“…De valami megváltozott. A bogarak elbújtak a sziklák biztonságot nyújtó háta mögé. A szél felerősödött. Túlságosan is. Erősen tombolt és valami az ösvényen elkezdett tekeregni. Egy csavart kapu alakja rajzolódott ki, ami hevesen forgott és beszippantotta az apró kavicsokat és a port. Majd hirtelen valami megint megváltozott. Az előbb beszívott dolgok most kifele lökődtek, de nem csak azok. Levelek, virágszirmok, fűcsomók és egyéb aprócska részei a természetnek, kifele hullottak. A szél egyre jobban tombolt. Majd egy alak jelent meg a csavart kapuban. Egy vörös alak. Talán lángolt? Nem… ez nyugodt volt, nem tombolt. Négy hosszú lába és kecses nyaka volt. Mi lehet ez a rejtélyes ajtó, és ki lehet ez a rejtélyes alak benne? A következő pillanatban paták koppanását lehetett hallani a kemény talajon és a kapu egy szempillantás alatt eltűnt. Mintha soha nem is létezett volna. Egy nagy élőlény állt azon a ponton, ami mögött nem is olyan régen, egy csavart ajtó volt. Egy vörös csődör kémlelte a tájat. Viharszürke szemei voltak, hosszú üstöke, sörénye és farka, amik barnás-narancsos, illetve tűzszerű színekben táncoltak. A homlokát egy fehér, láng alakú folt borította, amiből egy csík vezetett le, egészen az orra hegyéig. Csodálatos, szikrázó, tűzszínű szőre még a sápadt napfényben is élénken izzott, és fényes volt…”
De ennyi bőven elég is lesz mára. Legközelebb majd igyekszem egy karaktert jellemezni, hogy időben elkezdhessetek ismerkedni velük. Persze még egy év lesz, mire kijön ez a könyv. Addig is jó várakozást!
