Pamacs

Bevezetés

A mai napon egy újabb szereplőnek a körülbelüli leírása következik. Ma Pamaccsal, Főnix egyik barátjával ismerkedhettek meg. Úgyhogy lássuk csak az információkat Pamacsról, a mókusról!

Pamacs

Pamacs egy apró, vöröses színű mókusfiú. Akkor találkozik Főnixel, amikor a csikó rémülten szalad ki az anyját csapdába ejtő lángok tengeréből. Gyorsan összebarátkoznak és együtt töltenek némi időt. Pamacs igazság szerint olyan, mint egy kislexikon. Mindent tud a növényekről és állatokról. Legalábbis sokat hablatyol a tulajdonságaikról. Egyértelműen a csődör legjobb barátja, nagyjából az egyetlen, aki az első másodperctől fogva csak a jót látja benne. Sajnálatos módon egy kisebb baleset következtében elválnak útjaik…Pamacs

“…És akkor egy kis, vöröses színű állat tűnt elő az előttem lévő fa egyik ágán. Ott üldögélt békésen. Bozontos farkát maga köré csavarta. Vörös bundája kicsit nedves volt. Két fülén hosszú szőr nőtt. A hasán pedig egy fehér folt húzódott. Úgy nézett ki, mint egy szőrös gombóc…”

Na, ennek a mókusnak még pont olyan kis okoskodó feje is van, mint amilyen Pamacsnak. De egyébként Pamacs nem csak össze-vissza hadovál. Tényleg egy kis biológia zseni. Legalábbis akkor biztosan mindent tud a dolgokról, ha növénnyel kapcsolatosak, vagy bogarakkal.

A családja és a “népe”, avagy az összes többi mókus a Mókushegyen él, a Mókuserdőben, amit a Mókustanács irányít. Arrafelé mindenkit unalmasnak és öregnek tart. Főleg, mivel a Tanács tagjai már féllábbal a sírban vannak. Vagy nem. 🙂 Szóval részben ez miatt hagyta el a hegyet és indult el a kalandok útján. Majd találkozott Főnixel.

Ennyi lett volna mára! Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem már izgatottan várjátok, hogy magát a könyvet is a kezetekben tarthassátok, és minden egyes apró részletet megtudhassatok!

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

A Mókustanács

Bevezetés

Ah, végre itt a téli szünet. Sokáig lehet aludni és nem kell tanulni. Csak hó nincsen… Ha kinézek az ablakon inkább azt mondanám, hogy tavasz van, vagy ősz. Idén sem lesz fehér karácsony, ha így haladunk. Na, de mindegy. A mai napra egy részletet szeretnék bemutatni a harmadik fejezet, A Mókustanács végéből. Szóval, jó olvasást!

A Mókustanács

“…- Tehát a Tanács döntött! Főnixnek meg kell halnia! – jelentette ki Szakáll.
– Meg kell halnia! Meg kell halnia! – hangzott a tömegből.

Minden mókus zengeni kezdte ezt a szörnyű mondatot. Sírni támadt volna kedvem. Félni akartam, de sajnos a félelmem csupán harag volt. Mérges voltam a mókusokra, amiért nem értenek meg. Mérges voltam arra a jövendölésre, ami ezt tette velem, és a családommal. Mérges voltam mindenre, és mindenkire. Magamra, a mókusokra, az apámra. Mindenkire. Elvesztettem az irányítást magam felett. Meleg futott végig egész testemen. A mókusok sikítottak és elmenekültek, egy hatalmas robbanás, és minden elsötétült.

Mikor újra magamhoz tértem, káosz volt. Mókusok szaladgáltak és ugráltak fel s alá. Az egész erdő füstölt. A lángok már majdnem teljesen kialudtak. Repülésemet egy fa törzse állította meg, és a hátam nem köszönte meg az élményt. Nagy nehezen lábra álltam. Nem hallottam valami jól. A fülem zúgott még a robbanástól. Aztán megláttam egy szőrös kupacot az egyik szomszédos fa tövében. Ne! Akkor eszméltem csak rá, hogy Pamacs végig mellettem volt. Ideje sem lehetett, hogy fedezéket találjon. Odarohantam hozzá. Orrommal bökdösni kezdtem. Kitekertem az összegömbölyödött állapotból, és megfújtam. A pici test orra mozogni kezdett. Hála Istennek! Nem halt meg! De ahogy elnéztem nem is volt túlságosan jó bőrben. Bizonyára csontja is tört. Vörös testét vér és korom színezte pirosra és feketére. Apró fülén megpörkölődött a szőr…”

Na, ennyi is lett volna a mai napra. Remélem tetszett, és még jobban felkeltette az érdeklődéseteket a könyvem iránt!

További szép napot!