Futó tűz: Az illusztrációk története 3

Érkezzen az illusztrációk története 3. rész.

A Háborúk KirálynőjeFutó tűz: Az illusztrációk története 3

A Háborúk Királynője, Bellona. Igen, ő valóban egy nehéz eset volt Főnix számára, de most nem a sztoriról akarok beszélni.

Ezt a képet akkor rajzoltam, amikor hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy megtanulok jobb agyféltekésen rajzolni. Úgyhogy internetes anyagokat átnyálazva megcsináltam egy fél nap alatt az egészet, aztán nekiültem ennek a rajznak. A sörény, azt imádom a legjobban. És a lábai egész jól sikerültek, tekintve, hogy szemből kellett lerajzolni őket. Lópata szemből? Lehetetlen küldetés. (Majdnem.)

Már korábban elhatároztam, hogyan fog ez a kép kinézni, de eddig a képig nem sikerült valami fényesen a megvalósítása. És mégis sikerült lapra vinnem azt az ellenségességet, ami Bellonában van. (Most jön az, hogy vállon veregetem magam, amiért ilyen ügyes vagyok.)

Egy alak rajzolódott ki előttem a víz tükrén. A hirtelen meglepetéstől megijedtem, és felágaskodtam. De a másik állat is megijedt, és védekezően ő is felágaskodott.
Mikor tisztán láttam, hogy mi is áll előttem, lenyugodtam, és újra visszaereszkedtem a négy patámra, de a kanca velem szemben még mindig támadásra készen állt.

Harcra fel!Futó tűz: Az illusztrációk története 3

Nem voltam benne biztos, hogy a képről érzékelhető, hogy ez Tenebrarum szeretne lenni. Fekete-fehérben a vörös szem és sörénycsíkok nem igazán látszódnak. Sokkal gonoszabban néznek ki piros szemekkel. De remélem, azért felismerhető.

Ezt a képet azután rajzoltam, hogy hazajöttünk Pestről. Elmentünk beszélni egy kiadóval, és amint beszálltunk a kocsiba, eldöntöttem, hogy nem kiadózunk. Azt hiszem valahol van egy bejegyzés erről… Itt. És itt. Meg itt is. Talán csak ennyi.

Szóval, ezt akkor este megalkottam. Talán ez volt a harmadik vagy a negyedik a sorban?

A csődör felszisszent, és izzó vörös szemeivel rám nézett. De mielőtt az ellentámadást megtehette volna, egy ötlet csillant fel bennem. Megindultam a hegyek irányába. Előrerohantam, és Tenebrarum követett. Utánam szaladt.

A mindent eldöntő döntőFutó tűz: Az illusztrációk története 3

Dobpergééééés… BUMM! Fő-fő spoiler. Főnix zuhan, itt a vég, de nem! Izgultatok, hogyan menekül meg, ne is tagadjátok! Tessék: lángoló szárnyas-szarvas pegakornis. Igen, lehet azt mondani, hogy “gyerekes”, de annak a döfőnek a fején még hasznát veszi.

Ez a rajz az utolsók közt készült, nem a legjobb, talán ezt szeretem a legkevésbé, de attól még hatásos. Elég jól illusztrálja az eseményeket. Erről a jelenetről van 3 különböző képem. Ez lett a legjobb. A színeset meg sem merem említeni, a másik pedig valószínű, eltűnt egy mappa mélyén. Maradjunk ennél a verziónál.

Ebben a pillanatban szikrák pattogtak fel a testemen, az akaratom ellenére. Hiszen nem akartam lángba borulni. Mire jó az most? Ám ez alkalommal nem a testemet borították el lángcsóvák.

Ó, jaj! Ezt a témát is kilőttem. Akkor ez most azt jelenti, hogy hamarosan vissza kell térnem a Sárkánytűzről való posztoláshoz? Nah, az senkit sem érdekel. 😛

Nem fogok már sok infót adni a következő kötetről. Pár részlet, egy-két karakter, és vége.

Nos, lesz-e mostanában valamilyen ünnep… Február 14. Valentin-nap. Mintha lett volna egy ilyen bejegyzés tavaly… Áh, igen, nem sok minden volt akkor. De most elterveztem egy dolgot, amit lehet, sikerül megvalósítani addig, lehet, hogy nem. (A rajztehetségemtől fog függeni.) Elképzelhető, nem biztos, de lehet, hogy rajzolok egy képet, csak erre az alkalomra, és két lovat fog ábrázolni, ebből az egyik Főnix lesz. De majd meglátjuk.

Addig is, további szép napot!

Futó tűz: Az illusztrációk története

Ma nem könyvelemzést fogok posztolni, mert sikeresen elszakadva az aktuális olvasási mániát okozó könyvtől, rávettem magam, hogy valamit a könyvvel kapcsolatban adjak nektek. És nem, nem a Sárkánytűzről van most szó. Tudom, hogy mindenki nagy izgalommal várja ( 😛 ), de azzal még várni kell. Persze lesz még talán egy-két karakterjellemzés, meg pár részlet a fejezetekből, de már majdnem ideje kiadni, úgyhogy inkább a javításra koncentrálok. Így is már 126 oldal A4-es méretben, és még csak most kezdtem a javítás 2. fázisát, és a 4. fejezet elejére értem. Sok munkát kell még belefektetnem! Úgyhogy ma visszahozom szeretett sorozatunk első (és egyben pillanatnyilag az egyetlen) megjelent kötetét, a Futó tüzet. (Most jön az a rész, hogy mindenki felkapja a könyvet és együtt nosztalgiázunk Főnix barátunkkal.)

Szóval mit terveztem mára? Hát csak úgy meglátogattam a Facebook oldalát a könyvnek, és kicseréltem a borítóképet egy a második kötet hatására inspirált képre. És akkor eszembe is jutott, hogy régen írtam utoljára a honlapra. És valamiért eszembe jutottak a Futó tűz illusztrációi. És akkor jött az ötlet. Tekintsünk most meg közösen, hogy pontosan mely mondatok is inspirálták az illusztrációkat, illetve mit használtam egyeseknél az ábrázolás alapjául.

Nem titok, sokszor úgy rajzolok, hogy egy képet nézek hozzá, hogy egyes részleteket jobban le tudjak rajzolni. Az illusztrációknál is használtam néhány itthoni dolgot ahhoz, hogy sikerüljön minél szebben megelevenítenem a lovakat a képeken. Úgyhogy lássuk:

A tűz szülötte

Szóval, mint tudjuk, a könyv első illusztrációja Főnixet ábrázolja, miután kikecmergett a folyóból, és meghallotta Pamacsot.Futó tűz: Az illusztrációk története

A probléma ennek a képnek a rajzolásakor az volt, hogy nem tudok olyan egyszerűen szemből vagy hátulról lovat rajzolni. Oldalról egész jól megy. De itt kellett, hogy látszódjon Főnix, de Pamacs is. Ezért ezt a megoldást választottam. De Főnix ráadásként még csikó is, ezért ugye megint másként kell ábrázolni. De megláttam a tökéletes megoldást. Ott állt a polcomon arra várva, hogy meglássam: katt.

Csupán annyit kellett tennem, hogy kissé féloldalasan magamnak háttal elhelyeztem, és már rajzolhattam is. Sokkal könnyebb volt 3D-ben is látni, hogy mit akarok kihozni a rajzból. És azok, akik olvasták a könyvet, pontosan tudják, hogy mi lett belőle.

– Jó kis zivatar, nemde? – szólalt meg hirtelen egy hang a hátam
mögött.
Megfordultam. Biztos voltam benne, hogy hallottam valakit, de
senkit sem láttam, csak fákat.

Remélem azt mondanom sem kell, hogy mennyi időbe telt megrajzolni a füvet! Jesszusom, az milyen sokáig tartott! A legtöbbet ezzel a képpel törődtem, mint az első illusztrációval. Minden vonalat szépen megerősítettem, minden árnyékolásra rengeteg időt, energiát és hegyezést szenteltem. Ez az egyik kedvencem.

A “rémálom”

Főnix tanul, próbál túlélni egy mókus mellett. Az anyja halott, az apja elment. De az anyja azért mégis tart egy csevejt fiával. Valljátok be, hogy imádtátok ezt a részt!Futó tűz: Az illusztrációk története

 Ezzel a képpel meggyűlt a bajom. Főleg mert nem tudtam, hogy melyik rész legyen. Többször megpróbáltam ábrázolni. A fejemben olyan szépen megvolt, de nem bírtam papírra vetíteni. Aztán, végül talán egy újságon lévő lófejjel, sikerült szemből lerajzolnom. És elég jó lett a végére.

Egyszerűen csak nem volt kedvem végleg búcsút venni Esperanzától. Hiszen még csak most kezdődött a könyv. Nem érhet véget ennyivel még a szerepe. Oh, de bírni fogjátok a későbbiekben esedékes eseményeket. De még a 4. könyvig várni kell a személyes visszatéréséig. De persze nem hagyhatjuk ki azért a sztoriból. De ez nem tartozik ide. Majd később. 😀

Már lélegezni is nehezemre esett. Majd hirtelen egy
alak jelent meg előttem. Megtorpantam. Amikor jobban szemügy-
re vettem, felismertem benne valakit.
– Anya? – kérdeztem tőle rémülten és levegőért kapkodva.

Egyszerűen imádom a sörényét. Annyira örültem, hogy sikerült képben ismertetnem azt a “gyönyörűséget”, amivel a könyvben illetik. Igen, egy tipikus Szépség Istennőjétől eredeztetett ló. Nem hibáztathatjuk Vihart, hogy beleszeretett, igaz?

Történetek a múltból

Az eredeti 3. illusztráció a térkép. Az 5. fejezetbe illeszkedne, de sokkal jobb a könyv elején. Úgyhogy lépjünk tovább a jósunkra.Futó tűz: Az illusztrációk története

Ennek a képnek az alakulásából annyira emlékszem, hogy le akartam rajzolni, hogyan képzelem el a jóst, mert nehezen sikerült leírnom, és gondoltam megkönnyítem egy rajzzal. Imádom a mintákat a testén. Tök menők. Jól áll neki.

A jóshoz és a képéhez adok egy tanácsot, amit a második könyvnél hasznosíthattok, és esetleg egy később kiderülő információra deríthettek fényt, vagy kapiskálhatjátok már most. Illetve hamarosan. Csak annyit tanácsolnék, hogy ezt a képet, és a következő könyvben az egyiket, hasonlítsátok majd össze. És figyeljetek nagyon jól. Tetszeni fog. Ez egy ilyen kis “jós állatok jellemzői” dolog lesz, de még nem most!

Az öreg pedig barna-fehér foltos. A testükre érdekes jelek voltak felfestve. Olyan misztikus  volt az egész dolog. Azt mondták, hogy fontos dolgokról kell beszélniük velünk. Életbevágóan fontos dolgokról. Szóval elkísértük őket a rétig. Ott pedig mindenki az idős kanca köré gyűlt.

ÉS nem számítottam rá, hogy ez a bejegyzés ilyen hosszú lesz! Nem baj! Van 9 illusztráció és megvan már 3 belőle. Azt hiszem, ezt a témát felbonthatom 3 bejegyzésre. Igen, ez lesz. Akkor most búcsúzom. Majd még jelentkezem a többi illusztráció csudi izgalmas történetével. Legközelebb jöhet a 7., 8. és 10. fejezet illusztrációinak leírásával. De ez már egy másik történet…

További szép napot!

Boldog Karácsonyt!

Igen, kitaláltátok, hogy mi lesz a mai bejegyzésben… 🎅  🎄Boldog Karácsonyt

Mindenkinek boldog Karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok!

“We wish you a Merry Christmas
We wish you a Merry Christmas
We wish you a Merry Christmas
And a Happy New Year”

A könyvvel kapcsolatban is van egy jó hírem: már csak pár oldal kérdése és végzek az első felvonásával a javításnak. Most már csak egy teljesen új részletet kell beleillesztenem, meg persze mindent még hatszor átellenőriznem. De mire jó a szünet, ha nem arra, hogy csökkentsem a munkám mennyiségét?

De ma még fát kell díszíteni meg hasonló dolgokat kell elrendezni, úgyhogy megyek is. Elmondtam, amit szerettem volna.

Hát, ennyi lett volna mára! 😀

További szép Karácsonyt mindenkinek!

Futó tűz karácsonyra

Mindjárt itt a karácsony. Pontosan 10 nap és meg is érkezik. És ez itt most a reklám helye. 😀

Szóval most nem magával konkrétan a könyvvel fogok foglalkozni ebben a bejegyzésben. Nem lesz se karakterjellemzés, se részlet, mert még van nagyjából öt hónap amíg kiadjuk, és nincs annyi részlet meg karakterjellemzés, ami eltart addig, úgyhogy most inkább arra gondoltam, hogy azok miatt, akik esetleg nem ismernék még a könyvet, vagy valamilyen karácsonyi ajándékot szeretnének adni, egy lókedvelő családtagnak/barátnak/rokonnak fogok írni egy kis ismertetőt, hátha kedvet kapnak elvinni egy Futó tüzet haza.

Vagyis, akinek már van Futó tüze, annak ez a bejegyzés újat nem fog mondani, akinek pedig nincs (az szégyellje magát), de már olvasott itt róla, csak még nem győztem meg, az olvasson tovább, hogy végre elszánja magát erre a hasznos beruházásra.

Akkor kezdjük is egy rövid szinopszissal…

Történetünk egy kitalált világban, a Kontinensen zajlik. Főnix, a vörös csődörcsikó már születése előttFutó tűz karácsonyra nagy/veszélyes dolgokra hivatott, és ez befolyásolja mások hozzáállását a szereplőhöz. Amikor megszületett, édesanyja egy szörnyű tűz közepette meghalt, az apja a ménessel együtt elmenekült. Főnix egyedül maradt. Találkozott egy mókussal, Pamaccsal, aki segít neki átvészelni az első pár hetet. Kiderül, hogy Főnixnek van egy különleges képessége: képes irányítani a tüzet. Hamarosan álmában találkozik édesanyjával, akinek tanácsára felkerekedik Pamaccsal, hogy megkeresse az apját. Út közben most nem részletezendő események miatt, a két barát elválik és Főnix egyedül marad. Lassanként egyre több kirakós darabot kapar össze az életével kapcsolatban. De még mindig olyan sok a megválaszolatlan kérdés… Napról-napra többet tanul meg a sorsáról, jobb és rosszabb dolgokat, mígnem a végső darabkák fénysebességgel illeszkednek a helyükre. Főnix hirtelen ott találja magát a végzetével szemben, de vajon tényleg képes-e legyőzni a sötétséget?

Karakterek és részletek

Ha esetleg betekintést szeretnél nyerni Főnix életébe és világába, valamint a könyv szereplőiről is szeretnél még információmorzsákat, akkor itt találsz hozzájuk linkeket: Futó tűz

A könyv egy öt kötetesre tervezett sorozat első része. A második kötet címe Sárkánytűz. Erről a könyvről is lehet olvasgatni, de jelen pillanatban ez a kötet még nem kapható.

A könyv kapható:

  • Kalocsai Balaton könyvesboltban
  • Líra.hu-n
  • A honlapomon is megrendelhető: link
  • Vagy személyesen nálunk is átvehető.

Könyvvásárlással kapcsolatos információkért hívd a 0670-779-71-35-ös telefont, vagy írj a polirobert@polirobert.hu címre.

Aki szeretné (és ennek egyik feltétele, hogy tőlünk rendeli), annak dedikálás is lehetséges!

Remélem sokaknak ültettem bogarat fülébe, ami mostantól kezdve csak azt fogja mondani, hogy “vedd meg ezt a könyvet!” (Vagy, ha te nem is szeretnéd megvenni, akkor keress egy ismerőst, aki meg szeretné venni… 😛 )

Köszönöm a figyelmet/olvasást/esetleges könyvrendelést/vagy bármit!

További szép napot!

Ui.: Vedd meg a könyvet, megéri! 😛

Harag törvényei

Elég régen volt utoljára bejegyzés, és most akadt egy kis szabad időm (meg kedvem), úgyhogy gondoltam feltöltök egy újabb fejezet részletet, amiben Főnixben felszalad a pumpa. Szóval jöjjön is a Sárkánytűz 4. Harag törvényei című fejezete. Jó olvasást!

Harag törvényei /vagy az a részlet, ahol Főnix bepöccen/

“…– Ezt a szemetet! – nyilvánítottam ki tiltakozásomat. – Ez egy nagy kupac, bűzölgő
lócitrom! Ki az, aki ilyet tesz?! A saját fajtáját öleti! A saját népét kínozza és bebörtönzi!
– Lényegében nem a saját fajtája – mondta Veritas.
– Lényegében de! Mert eléggé úgy néztek ki, mint a lovak. Részben lóból vagytok, akár
akarjátok, akár nem! Tudom, hogy milyen nehéz elfogadni, ha nem tetszik, hogy ki vagy, de
el kell fogadnod! Mert az vagy, aki vagy!
– Évszázadok óta megvan ez a viszály a két faj között – mondta csitítóan Spenót. – Harag
meg csak rontja a helyzetet. Nem tehetünk ellene semmit!
– Oh, dehogynem! Mit csinálna szerintetek, ha nem lenne senki, aki úgy táncol, ahogyan ő
fütyül? Nem az ő kezében van a hatalom, hanem azokéban, akiket irányít. Ha nem teszitek
azt, amit akar, akkor nem lesz hatalma. Ilyen egyszerű! – nagyon felhúztam magamat. – Ha
igazán szeretnétek, már rég le lehetett volna szedni arról a trónról a valagát! Ti adjátok a
patájába a hatalmat!
Lehet, hogy kicsit durván fogalmaztam, de túlságosan is felforrt az agyvizem.
Bepöccentem. Meg se vártam, hogy köpni, vagy nyelni tudjanak. Csak megfordultam és
elvágtattam az erdőbe…”

Ennyi lenne mára!

További szép napot!

Árnyék

Szóval, a legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy szeretnék a közeljövőben egy újabb karakterjellemzést, nem annyira részleteset, mint Főnix 2.0 volt, hanem egy rövid, egyszerű összefoglalást, az egyik új szereplőről. És valószínűleg tanulnom kellene, mert holnap iskola, és van rá esély, hogy írok legalább egy dolgozatot, én mégis úgy döntöttem, hogy bejegyzést írok, mert miért is ne? Majd tanulok később…

Úgyhogy a mai napra egy új szereplővel, Árnyékkal rukkolok elő, akiről még eddig szerintem nem is esett nagyon szó. Szóval következzen Árnyék.

Árnyék

Árnyék
Árnyék

Igen, így Tüzes meg Főnix után, a fény után bedobom a sötétséget. Kell a kontraszt.

Szóval, Árnyék a Sárkánytűz hét fős csapatának egy tagja. Ő egy fekete sárkányló csődör. Mily meglepő…

“…A jobb szélső egy nagy fekete volt, hasonló, mint Black, de mégis az volt az érzésem, hogy ő egy kicsivel félelmetesebb. Éjfekete szőre volt, szinte semmi jegy. Csak a jobb hátsó lábán volt egy bokáig érő folt. A szárnyait maga mellett tartotta. A sörénye rakoncátlan tincsekben ölelte körbe a nyakát. Zöld szemei voltak. Az orrhátán is tüskék helyezkedtek el. Az orrától a homlokáig nőttek a tüskék, egyre nagyobbra. Enyhén visszahajlottak. A fülei végéből is kibújt egy-egy darab…”

Árnyék személyiségéről sok mindent nem tudok mondani, mert ebben a könyvben annyira tömérdek sok információt nem tudunk meg róla. Hűséges Veritashoz, hosszú ideje ismerik egymást.

Harcos típusú, de ez igazából a legtöbb sárkánylóról elmondható. Azon kívül, a színéből kifolyólag jól beleilleszkedik a környezetébe alkonyattól pirkadatig.

De jelen pillanatban több információval nem szolgálhatok róla. Ha szeretnétek többet megtudni, ahhoz bizony el kell majd olvasnotok a könyvet.

Mára ennyit szerettem volna megosztani veletek.

További szép napot!

Egy rossz patákban lévő birodalom

Hát újra itt vagyok, egy újabb poszttal. Mint azt már a címből kitalálhattátok, egy újabb részlet fog következni. Hamarosan szeretnék egy újabb karakterjellemzést készíteni, egyelőre nem olyan részleteset, mint amilyen Főnixről legutóbb készült. De ez valószínűleg nem a jövő héten fog megtörténni, legalábbis péntekig biztos nem, mert most nagyon bejött a tanulás, és dolgozatok hegyei tornyosulnak előttem, úgyhogy legkorábban jövő hét végén fogok szerintem újra jelentkezni. De elég is legyen a szájtépésből, és jöjjön az a részlet a Sárkánytűz 3., Egy rossz patákban lévő birodalom című fejezetéből…

Egy rossz patákban lévő birodalomEgy rossz patákban lévő birodalom

A repüléssel magával nincs semmi bajom. De a problémát nem is ez jelentette, hanem az, hogy egyáltalán nem tudtam repülni. Lehet, hogy Bellona megtanította Karommal, de azóta nem nagyon gyakoroltam a dolgot. Meg lehet, hogy annyira nem is tanultam meg a repülés mesterségét. Így hát egy pár méteres könnyed repkedés után megint mindent elfelejtettem. Folyamatosan abbahagytam a csapkodást és néha még össze is csuktam a szárnyaimat. Ilyenkor pedig zuhanni kezdtem. Most a bénázásomra meg nem volt időnk.
– Megvagy, Főnix? – kérdezte Veritas aggódva, és megállt a levegőben.
– Igen! – kiáltottam idegesen. – Teljesen ura vagyok a helyzetnek!
Újra zuhanni kezdtem. A másik nagy problémám az volt, hogy ha ideges lettem repülés közben, akkor megint csak összecsuktam a szárnyaimat.
– Biztosan?

Hát, igen. Ez most nem lett túl hosszú, de azért mégis valami, nem? Egyelőre nem érzem úgy, hogy a 3. fejezet készen állna egy nagyobb feltárásra, mert 99,99% esély van rá, hogy sok helyen átírom. Úgyhogy mára csak ennyivel szolgálhatok.

További szép napot!

A számkivetett

Vége van az őszi szünetnek, mindenki újult erővel tért vissza a héten az iskolába… Nem, ilyen nem létezik.

Én személy szerint felpörögtem, csak nem az iskolai teendőkkel kapcsolatban. Újult erővel tör elő belőlem az olvasási és írási vágy, úgyhogy mindkettőbe belehúztam. És úgy gondoltam, hogy ideje egy újabb részletnek a Sárkánytűzből. Egy kis teremtéstörténet. Szóval jöjjön is egy részlet a második fejezetből:

A számkivetett

“…– Én is – folytatta Veritas, már kevésbé távolságtartóan. – A történetem, mi? Hol is kezdhetném?
– Mondjuk a legelején?
– Oké – vett egy mély levegőt és belevágott. – Réges-régen élt egy szörnyű sárkány errefelé. Hatalmas volt, a testét pikkelyek borították és tüzet okádott. A környezetében mindent leégetett, ezért is van olyan kevés erdő a környéken. Ahol mi most vagyunk, az a Sárkányföld egy szigete. De erre majd később térek vissza.
A néhány állatfaj, akik itt éltek gyorsan meghaltak, mert ez a sárkány a felhők mögül borította el őket lángokkal. Így a végén csak ő és egy kanca élte túl, mert az a ló elbújt egy mély barlangban. Éppen világra hozta kislányát. Így tehát a szörnyű sárkány elől megmenekültek. A pikkelyes rémség azt hitte, hogy egyedül maradt és lefeküdt aludni. Egy sárkány képes akár évekig is mély álomban aludni. A kanca és lánya megvárták ezt az alkalmat, kimerészkedtek és megölték a sárkányt. Az istenek mérgesek lettek a kancára és lányára e miatt a tett miatt, mert az a sárkány volt az utolsó ezen a földön. Egy ilyen csodálatos lény megölése pedig súlyos büntetést érdemel. A kiscsikót megölték és az anyát átváltoztatták egy sárkánylóvá, hogy szenvedjen és ne tartozhasson egyik fajhoz sem. Se nem ló, se nem sárkány. Majd a kanca halálakor ötven-ötven sima ló és sárkányló született meg a földből.
Sokan úgy tartják, hogy az Ősi Földet az istenek karmolták meg, ezért váltak el a szigetek, és ezért vannak Sárkányföldnek a nyugati részén tépések…”

Hmm… Most így újraolvasva elég érdekesnek hangzik… De mindegy. A végleges formában már valószínűleg úgyis kicsit (nagyon) át lesz dolgozva. Ez még csak egy kezdetleges forma. Majd a második javításnál… Úristen! Még mennyit kell javítani! Nem is zavarok tovább senkit. Megyek dolgozni.

További szép napot!

Beszélgessünk a könyvekről

Beszélgessünk a könyvekről

Nem, nem az enyémről. Arról is esik majd szó, de most nem Főnix életét szeretném megtárgyalni.

Úgy húsz perccel ezelőtt lapozgattam a Facebook-ot és olyat láttam, ami beragyogta a napomat. A kedvenc íróm ír egy új sorozatot, a kedvenc könyvsorozatom karakterei pedig visszatérnek benne! Hát van ennél jobb hír a világon?!

Úgyhogy beszélgessünk egy kicsit Percy Jackson világáról…

Ha még nem olvastátok ezt a sorozatot, akkor igazán nagyot csalódtam bennetek. Ha rangsorolni kellene a kedvenc könyv/könyvsorozataimat, akkor a 3. helyen a Trónok harca, a 2. helyen a Harry Potter és a dobogó élén, jóval mindenki más felett áll Percy Jackson és az összes könyv, amiben ő valaha is szerepelt. Mert ha Percy benne van, akkor az a könyv már rossz nem lehet.

Most pedig teljes extázisban vagyok, hogy lesz egy új könyv. Tudniillik, amikor befejeztem az utolsó könyvet a sorozatban, akkor egy hatalmas űr keletkezett a lelkemben. De aztán megtudtam, hogy van egy úgymond folytatása, Az Olimposz hősei címmel. Akkor még abból egy rész sem volt lefordítva, és még most is csak kettő van magyarul, ezért estem neki angolul a sorozatnak, így április környékére ki is olvastam. Na, akkor az űr, ami időközben befoltozódott, még nagyobb lett. Nem tudtam mit kezdeni az életemmel. Olyan értelmetlennek tűnt az egész. Hogyan lehet élni, ha nincs újabb Percy Jacksonos könyv? Hogyan?

Beszélgessünk a könyvekről
Percy Jacskon és az Olimposziak

És akkor… Megláttam. Ott volt a cikk szalagcíme: Rick Riordan announces ‘Trials of Apollo’ series set in Percy Jackson’s world

Azonnal rákattintottam és olvasás közben egyre szélesebben vigyorogtam. Aztán felpattantam a tanulnivaló fölül és örömtáncot járva körbepattogtam a házban. Már csak 7 hónap…

És legyen akkor pár sor Főnixről is

Az utóbbi hetekben nem került sor túl sok javításra, DE nem voltam azért teljesen tétlen.

Először is: Elkezdtem egy jobb karakterjellemzés elkészítését. Egyelőre még csak egy fél van meg, de igyekszem minél többet legyártani. Ebbe nem csak leírom, hogy hogyan néznek ki az egyes karakterek, hanem a csekély PhotoShop tudásomat, és néhány internetes rajzot felhasználva nagyon-nagyon hasonló karaktert sikerült létrehoznom. Amint kész lesz, posztolom.

Másodszor: Múlt hétvégén elmentünk túrázni, és az erdőknek-hegyeknek-patakoknak valami különös hatásuk van az agyamra, mert úgy elöntött az ötletáradat, mint egy cunami. Úgyhogy a második kötet jó pár oldallal meg lesz toldva.

És mivel be vagyok zsongva ezek után a fantasztikus hírek után, megyek is, és írom a Sárkánytüzet.

Szóval, további szép napot!

Tüzes

Elérkezett egy újabb bejegyzés ideje. Vagyis egy újabb karakterjellemzés. Yay! Tudom, hogy mindenki nagyon örül ennek a hírnek, mert egy újabb történetmorzsát kaparinthat meg a következő kötetből. 🙂 És nem is szeretném tovább húzni a dolgot felesleges információkkal. Senkit nem akarok megfosztani a karakterjellemzéstől. Úgyhogy jöjjön Tüzes!

Tüzes

Tüzes? Pfú… A neve már elég sokat elárul erről a szeszélyes kancáról. Mondhatni hasonló a személyisége, mint Bellonának, de mégsem. Bellona és Tüzes között az a fontos különbség van, hogy Tüzes csak Főnixben nem bízik, és csak őt “utálja”, míg Bellona mindenkinek távol tartási végzést osztogat. Szóval Tüzes egy tüzes természetű kanca, de nem úgy, mint Bellona. Veritas egyik kitartó és hűséges barátja.

Tüzes
Tüzes

“…Ő is vörös volt, de… az ő színe már nem olyan lószínű volt. Az ő szőre
konkrétan narancssárga volt. A sörénye piros, sárga és narancsszínű szálak összességében pompázott. Ha jól láttam, akkor a szemei sárgák voltak, és a tüskéi narancsból mentek át pirosba. A bal mellső lábának kivételével mindegyiken egy bokáig érő fehér folt helyezkedett el. A homlokán egy hóka volt, ami fokozatosan elvékonyodott, lefelé haladva, az orráig. Kinyitva tartotta a szárnyait, mintha készen állna az elrepülésre. Ami még meglepett, az a tüskéinek mennyisége volt. A homlokán három, az orra felett kettő volt. Végig húzódtak a hátán is. A farka tömve volt velük. A füleiből egy helyett három nőtt. A szárnyainál a behajlítható résznél is ugyanúgy volt…”

Ami még Tüzesnél megemlítendő, az, hogy ő egy 100%-ban tisztavérű sárkányló.

De ennyi is lenne mára.

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!