Bellona

Bevezetés

Ahhoz képest, hogy azt írtam, hogy most gyakrabban fogok posztolni, kicsit elmaradtam a dolgokkal, nem igaz? Ez betudható annak, hogy tavaszi szünet van és én non-stop olvastam. Ez alatt a három és fél nap alatt elolvastam két könyvet. Befejeztem a kedvenc könyvsorozatom utolsó részét, Rick Riordantól a The Blood of Olympus-t és most teljesen bedepiztem. Annyira, de annyira imádtam azt a sorozatot, számomra az olvasás Percy Jackson világából állt legfőképpen (meg Westerosból). Szóval most elolvastam és vége lett. És egy hatalmas tátongó űr keletkezett bennem. A vége a könyvnek számomra furcsa volt és annyi kérdés maradt bennem, hogy most még sokkhatás alatt vagyok. De pár hét és viszonylag rendeződik a helyzet. A másik könyv meg valamilyen ciki tini-romi könyv volt. Nem állítom azt, hogy tetszett, de azt sem, hogy utáltam. Olyan… olyan…. olyan volt. Na, de hogy az én könyvemről is szó essen, mára egy újabb karaktert mutatnék be, Bellonát.

Bellona

Bellona
Bellona a 13. fejezetből.

Pfú… Bellona. Nehéz eset. Egy szeszélyes és nagyon-nagyon-nagyon bizalmatlan kancáról van most szó. Bellona nem a Kontinensen született, semmi köze nincsen ahhoz a világhoz, amelyben Főnix és családja élnek. Akkor most miről is beszélek? Azt nem mondom el. Most nem. A kanca igaz, hogy csak a könyv végén bukkan fel, de még így is a fontos szereplők közé tartozik. A következő kötetekben többet fog szerepelni három fejezetnél.

“…Egy gyönyörű gesztenyepej ló volt. Hosszú és dús fekete sörénnyel és farokkal. Élénk smaragdzöld szemei voltak, amelyekkel fenyegetően nézett rám. A mellső lábain és mintha a hátsókon is lett volna egy-egy fehér kötés, melyek kuszán és össze-vissza álltak. Helyenként pár foltban rózsaszínes vér áztatta őket…”

Igazából Bellonáról az első könyvben vajmi keveset tudhat csak meg az olvasó. Nagy vonalakban kirajzolódik a személyisége, de valóban olyannak ismerjük meg, amilyen? Több információért kopogjatok be az agyamba, és keressétek a harmadik kötet lakását, ahol a legtöbb kis titokra fény derül a kancával kapcsolatban.

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Mára ennyi lett volna.

További szép napot!

Vihar

Bevezetés

A tegnapi bejegyzésben olvashattátok, hogy a könyv már tördelés alatt áll, hamarosan (remélhetőleg) nyomdakész lesz, majd már a kezetekbe is vehetitek. Ezért gondoltam, hogy kicsit gyakrabban megpróbálok posztolni részleteket, karakterjellemzéseket, hogy mire kijön a könyv már kellőképpen fel legyetek csigázva (feltéve, ha még nem vagytok). Úgyhogy jöjjön egy elemzés Főnix apjáról, Viharról.

Vihar
Nem tudom, hogy mit csinál itt ez a kőfal…

Vihar

Vihar Főnix édesapja, Viharrét ménesének vezére, a Vihar Istenének leszármazottja. Felelősségtudó, mindig a ménesének érdekeit tarja szem előtt, ezért nem tölthet túl sok időt fiával. Szerelme, Esperanza, aki Főnix édesanyja korai halált lelt… és mint ménesvezér, a körülmények miatt kénytelen volt elvezetni csapatát, hogy a “ménesszövetség” létrejöhessen a Magányos-medence és Viharrét lovai között. Főnixet pedig magára kellett hagynia, hogy egyedül boldoguljon.

“Vihar egy erős alkatú pej csődör volt. Hosszú, dús sörénye és ugyanilyen farka volt.”

Ami közte és Esperanza között van, az egy elválasztatlan szerelmi kötelék. Ezt még a halál sem bírja széttépni. De azt hiszem, hogy egyenlőre elég is lesz ennyi információ róla.

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Köszönöm, hogy elolvastad!

További szép napot!

Vegyes felvágott

Bevezetés

Szóval, egy kicsit elmaradtam a bejegyzések írogatásával az utóbbi… két hétben.  De ezt most bepótlom egy “vegyes felvágott” bejegyzéssel. A mai bejegyzésben lesz egy rövid részlet, a nyolcadik fejezetből, egy gyors karakterjellemzés és néhány egyéb dolog. Kezdjünk is neki!

Nemzetközi Nőnap

Vasárnap volt a Nemzetközi Nőnap és mindenkinek így utólag is Boldog Nőnapot kívánok! Valamint Kalocsán múlt pénteken édesapám és néhány társa rendezett egy felolvasó estet, aminek azt hiszem, hogy ez volt a mottója: nőkről, nőknek. Valami ilyesmi volt. Nagyon hangulatos kis este volt, hallhattunk sok szép verset, találkoztunk sok ismerőssel. Ez volt a 2. ilyen felolvasó estjük és elég telt házas esemény volt. És most én is be fogok állni a reklámozó sorba, hogy legközelebb, ha van időtök meg kedvetek, akkor ti is eljöhettek egy ilyen felolvasásra. A következő pontos időpontját nem tudom, de a költészet napja alkalmából fogják rendezni. Ha szereted a verseket és a költészetet, akkor ott a helyed!

Közelítek a kiadáshoz

Az előző héten a könyvem első körben lévő lektorálása megtörtént és apukám elment egy nyomdához. És amikor ő onnan visszajött, akkor eléggé fel voltam villanyozva, miután elmondta, hogy milyen lehetőségeim vannak. Oké, igen, egy könyv kiadása azért sokba kerül, de ha az ő könyvére összekapargattuk a pénzt, akkor az enyémre is menni fog, bárki bármit is mond. Szóval, jövő hét csütörtökön elméletileg találkozunk a nyomdával és megbeszéljük a dolgokat. Utána (ha megvan a borító, a tördelés, az illusztrációk helyére illesztése és az egyebek) már csak a nyomtatás van. Lehet, hogy nem mutatom ki, de már alig férek a bőrömbe, annyira izgatott vagyok. Aztán lehet, hogy koppanok… (Na, jó, ez csak vicc volt. Nem fogok koppanni! Sajnálom, ha egoistának hangzom, de egy nagyon jó könyvet írtam!)

Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy a nyomda majd az én elképzeléseim alapján készít nekem egy borítót, ami valószínűleg tetszeni fog. Úgyhogy most tűkön ülök addig, amíg a kezemben nem foghatom az elkészült Futó tűzt.

A Nagy-erdő

És akkor jöjjön a részlet:

Vegyes felvágott
Főnix a Nagy-erdőben.

“…Amikor felébredtem, a csillagos ég bámult vissza rám, mintha ezernyi apró szempár figyelte volna az álmomat. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden végtagom. Megvoltak. Semmi nesz nem hallatszott az erdőből, csupán a tücskök lágy ciripelése. Mégis mi olyan veszélyes itt? Órákon át ki voltam ütve, és semmi sem jött megenni. Felálltam. Minden ugyanúgy volt, ahogyan akkor, amikor kikászálódtam a vízből. Azt leszámítva, hogy most az égen ezernyi apró csillag pislákolt halovány fénnyel a Hold körül. Az erdő így még sűrűbbnek, és még ijesztőbbnek tűnt, mint azelőtt. Kitöröltem az álmosságot a szememből, és elindultam a fák felé. Bedugtam a fejemet, és körbeszimatoltam. Semmi veszélynek nem észleltem a jelét. Úgy döntöttem, hogy inkább holnap nézek körbe. Akkor biztosan nem esek hasra egy gyökérben sem, és persze nem töröm ki a nyakamat. Mert amúgy képes lennék rá. De milyen gáz lenne már? Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket, úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben. Na, ezt köszi, de nem!…”

Amanda

És akkor jöjjön a mai bejegyzésem utolsó pontja: a karakterjellemzés. Tan-tan-taaaan!

Amanda Főnix nagymamája, Viharnak, Főnix apjának édesanyja. A férje, élettársa, akit Rufusnak hívtak Főnix és Amanda találkozásakor már majdnem egy éve halott. Amanda három csikónak, Viharnak és két bátyjának, édesanyja. Ő egy eléggé egyedi kanca és néha, általában elég idegesítő tud lenni az örökös titkolózásaival. A legtöbbet elhangzott mondata: Majd megtudod, ha eljön az ideje!

Vegyes felvágott
Ez a kép egészen hasonlít a fejemben megszületett elképzeléshez.

“A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán nagyjából lábszárközépig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok.”

Mit írhatnék még róla? A könyvben minden fontos tudnivaló benne van (vagy benne lesz a következő kötetekben).

Ennyi lett volna mára/múlt hétre. Köszönöm, hogy elolvastátok!

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Ugorjunk két évet

Bevezetés

A Futó tűz javítása folyamatban van, én már az utolsó fejezeteknél tartok, utána pedig lepasszolom helyesírás ellenőrzésre és nekikezdek a maradék illusztrációk elkészítésére. Mivel túl sok ötletem van illusztráció téren, így kötöttem apámmal egy kompromisszumot, hogy ne vigyem őket túlzásba: megrajzolom mind a 21 ötletemet és végül a legjobb 10-11-et kiválasztjuk és azok kerülnek majd bele a könyvbe. Addig is egy újabb részlettel készültem. Íme itt a 7. fejezet, az Ugorjunk két évet pár sora.

Ugorjunk két évet

“…Nem sokkal ezután elérkezett a születésnapom. Remek.
Igazából ez a nap is úgy indult, mint bármelyik másik nap. Semmi izgalmas dolog. Az egyetlen dolog, ami ritkán volt erre, azok a viharfelhők. Bizony. De az ok, amiért most gyülekeztek az égen, nagyon egyszerű. Születésnapom van. Illetve majd csak este felé lesz. Addig csak gyülekeznek a felhők. És amikor abban a másodpercben vagyunk, mint amikor két éve megszülettem… BUMM! Égszakadás, vihar, eső, villámok. De most valami mégis furcsa volt. Amikor egyéves lettem, akkor csak délután kezdtek el gyülekezni a felhők. Most viszont már reggel megjelentek. De nem is nagyon érdekelt. Felkeltem és elindultam, hogy felébresszem a nagyit. Mostanában elég sokáig aludt, és ha nem ébresztem fel, akkor nem szeretném megint átélni azt a dolgot, mint a múltkor. Az szörnyű látvány volt. Senki sem akar olyat látni.
Elértem a nagy fa tövéhez (ez volt az egyetlen fa, amelyik nem rózsaszín volt, hanem kékesszürke), ahol ő szokott aludni, és csodák csodájára már ébren volt. De… szörnyen nézett ki. És nagyon köhögött. Amikor meglátta, hogy ott állok előtte, a kétségbeesett tekintetemmel, rámmosolygott…”

Na, ennyi lett volna mára. További szép napot!

Tenebrarum

Bevezetés

A mai napra egy újabb karakter jellemzését terveztem be. Ma többet megtudhattok Tenebrarumról, a könyvem, azaz a Fűtó tűz főgonoszáról. Ne is raboljuk a szót! Következzék Tenebrarum!

Tenebrarum

Tenebrarum egy még jóval Főnix előtt született csődörcsikó. Még akkor született, amikor a lovak létszáma kevesebb volt, mint kétszáz fő. Sohasem volt agresszív, vagy olyan, mint amilyennek a könyvemben mutatkozik. Csupán egy véletlen során elveszett és ez előhozta belőle a legrosszabbat.

Amikor egy kis barlangban kuporgott, minden lehetőséget átgondolt az elveszésével kapcsolatban, és megtalálta a legrosszabbat, ami borzasztó gondolat volt. Sajnos, ő annak az elhihetetlen gondolatmenetnek hiTenebrarumtt, ami egy hatalmas hazugság volt, így bosszúvágy lett úrrá rajta. Megkapta a hatalmat, a sötétséget, és elkezdődött az ő “uralkodása”. Rengeteg állat esett áldozatául, míg végül egy fiatal csődör ki nem állt és győzte le. Azóta sokszor jött vissza, megszállta egy másik ló testét és megpróbált uralkodni felette, de még egyszer sem sikerült olyan szinten megkaparintania a hatalmat, mint anno. Így most biztosra ment, keresett egy lovat, aki szinte teljesen ugyanúgy vélekedik az életéről (természetesen ő is tévesen), éa megszállta. De ezt a lovat már irányítani is jobban tudta.

Itt jön a képbe Főnix. Neki kell megállítania Tenebrarumot.

“…Egy óriási teremben találtam magamat. Közvetlenül velem szemben egy trónszerű valami állott. Rajta egy éjfekete ló feküdt. Habár a szőrén helyenként apró foltokban volt néhány fehér szőrszál. Szemei olyan vörösek voltak, min a vér. Sörénye sötét szálai között piros tincsek bújtak meg. Félelmetes volt…”

Többet Tenebrarumról majd megtudhattok a könyvből.

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Pamacs

Bevezetés

A mai napon egy újabb szereplőnek a körülbelüli leírása következik. Ma Pamaccsal, Főnix egyik barátjával ismerkedhettek meg. Úgyhogy lássuk csak az információkat Pamacsról, a mókusról!

Pamacs

Pamacs egy apró, vöröses színű mókusfiú. Akkor találkozik Főnixel, amikor a csikó rémülten szalad ki az anyját csapdába ejtő lángok tengeréből. Gyorsan összebarátkoznak és együtt töltenek némi időt. Pamacs igazság szerint olyan, mint egy kislexikon. Mindent tud a növényekről és állatokról. Legalábbis sokat hablatyol a tulajdonságaikról. Egyértelműen a csődör legjobb barátja, nagyjából az egyetlen, aki az első másodperctől fogva csak a jót látja benne. Sajnálatos módon egy kisebb baleset következtében elválnak útjaik…Pamacs

“…És akkor egy kis, vöröses színű állat tűnt elő az előttem lévő fa egyik ágán. Ott üldögélt békésen. Bozontos farkát maga köré csavarta. Vörös bundája kicsit nedves volt. Két fülén hosszú szőr nőtt. A hasán pedig egy fehér folt húzódott. Úgy nézett ki, mint egy szőrös gombóc…”

Na, ennek a mókusnak még pont olyan kis okoskodó feje is van, mint amilyen Pamacsnak. De egyébként Pamacs nem csak össze-vissza hadovál. Tényleg egy kis biológia zseni. Legalábbis akkor biztosan mindent tud a dolgokról, ha növénnyel kapcsolatosak, vagy bogarakkal.

A családja és a “népe”, avagy az összes többi mókus a Mókushegyen él, a Mókuserdőben, amit a Mókustanács irányít. Arrafelé mindenkit unalmasnak és öregnek tart. Főleg, mivel a Tanács tagjai már féllábbal a sírban vannak. Vagy nem. 🙂 Szóval részben ez miatt hagyta el a hegyet és indult el a kalandok útján. Majd találkozott Főnixel.

Ennyi lett volna mára! Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem már izgatottan várjátok, hogy magát a könyvet is a kezetekben tarthassátok, és minden egyes apró részletet megtudhassatok!

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

A Mókustanács

Bevezetés

Ah, végre itt a téli szünet. Sokáig lehet aludni és nem kell tanulni. Csak hó nincsen… Ha kinézek az ablakon inkább azt mondanám, hogy tavasz van, vagy ősz. Idén sem lesz fehér karácsony, ha így haladunk. Na, de mindegy. A mai napra egy részletet szeretnék bemutatni a harmadik fejezet, A Mókustanács végéből. Szóval, jó olvasást!

A Mókustanács

“…- Tehát a Tanács döntött! Főnixnek meg kell halnia! – jelentette ki Szakáll.
– Meg kell halnia! Meg kell halnia! – hangzott a tömegből.

Minden mókus zengeni kezdte ezt a szörnyű mondatot. Sírni támadt volna kedvem. Félni akartam, de sajnos a félelmem csupán harag volt. Mérges voltam a mókusokra, amiért nem értenek meg. Mérges voltam arra a jövendölésre, ami ezt tette velem, és a családommal. Mérges voltam mindenre, és mindenkire. Magamra, a mókusokra, az apámra. Mindenkire. Elvesztettem az irányítást magam felett. Meleg futott végig egész testemen. A mókusok sikítottak és elmenekültek, egy hatalmas robbanás, és minden elsötétült.

Mikor újra magamhoz tértem, káosz volt. Mókusok szaladgáltak és ugráltak fel s alá. Az egész erdő füstölt. A lángok már majdnem teljesen kialudtak. Repülésemet egy fa törzse állította meg, és a hátam nem köszönte meg az élményt. Nagy nehezen lábra álltam. Nem hallottam valami jól. A fülem zúgott még a robbanástól. Aztán megláttam egy szőrös kupacot az egyik szomszédos fa tövében. Ne! Akkor eszméltem csak rá, hogy Pamacs végig mellettem volt. Ideje sem lehetett, hogy fedezéket találjon. Odarohantam hozzá. Orrommal bökdösni kezdtem. Kitekertem az összegömbölyödött állapotból, és megfújtam. A pici test orra mozogni kezdett. Hála Istennek! Nem halt meg! De ahogy elnéztem nem is volt túlságosan jó bőrben. Bizonyára csontja is tört. Vörös testét vér és korom színezte pirosra és feketére. Apró fülén megpörkölődött a szőr…”

Na, ennyi is lett volna a mai napra. Remélem tetszett, és még jobban felkeltette az érdeklődéseteket a könyvem iránt!

További szép napot!

 

A “rémálom”

Bevezetés

Hiába van itt a hétvége (2014. 12. 08.), mégis korán kellett kelnem. Hogy miért? Mert nyílt napra kellett menni, a középiskolába, ahová menni… szeretnék? Nem is tudom. Igazából sohasem akartam ebbe a gimibe menni, de nincs más választásom. A városban még van két szakközépiskola, de azok már nagyon a szakmára hajtanak. Gépésznek, rendőrnek, orvosnak vagy túravezetőnek meg nem szeretnék elmenni. Vidékkel meg annyi a problémám, hogy nem bírnám ki. Utálok egyedül lenni, kivéve otthon. Igaz a kollégiumban lennének szobatársaim, de nem vagyok az a gyorsan barátkozó típus. Én inkább egész nap ott szoronganék a sarokban. Szóval nem nagyon hagytam magamnak választási lehetőséget.

Ott voltam a nyílt napon. Akár ki is hagyhattam volna. Nem tudok semmit sem kezdeni azzal, hogy mutogatják a diagrammaikon, hogy ebben az évben ennyi, abban az évben annyi gyereket vettek föl. Tavaly ennyien tettek emelt szintű érettségit, azelőtt pedig ennyien. Engem az nem érdekel. Na, ami eléggé meglepett, az az iskola volt. Mivel mindig megkapjuk, hogy ez egy szuper suli, meglepődtem rajta. Szép kémia és biológia laboratóriumok van (mert azok újak), de az osztálytermek eléggé lepukkadtak és nyomasztóak. És ez úgy… meglepett és elkeserített.

És megint csak magamról fecsegtem. A mai napra egy újabb részletet terveztem bemutatni. Íme itt a második fejezet, A “rémálom” egy részlete:

A “rémálom”

“…A vízesés halk robajjal zúdult lefelé. Ha keresztülnéztem a fenyveseken megláthattam a mezőt. Még mindig korom borította az egészet, és csak a fű égett le. A fák csupán füstös színt öltöttek. Furcsa… Ledőltünk a fűbe és az eget kémleltük. A felhők játékosan úsztak el felettünk. Némelyikükben egy-egy növényt ismertem fel, némelyikükben egy-egy állatot láttam. Az egyik teljesen úgy nézett ki, mint Pamacs, csak ducibb volt. Mondtam is neki, de szerinte az inkább egy jól táplált nyúl volt. Eszembe jutott, hogy azt mondta, hogy neki sincsen családja. Kíváncsi voltam, velük vajon mi történhetett. A hasamra fordultam és így szóltam:
– Pamacs?
– Igen?
– Te hogyan veszítetted el a családodat?
– Hát… én… én csak… csak kalandra vágytam, ezért… ezért jöttem el otthonról – a hangja szomorkás volt és még a fejét is kicsit elfordította.
– Hazudsz!
– Nem igaz!
– De! Felismerem már, ha hazudsz. Alig láthatóan ráng a bal füled. Miért nem akarod elmondani az igazat?
– Mert néha nem kell háborgatni a múltat.
– Sajnálom! Nem akartalak megbántani!
– Nem bántottál meg. Nem tudhattad. Gyere! Van még néhány dolog, amit meg kell mutatnom neked.
– Még van? Ennyi nem volt elég? Már így is túlterheltük az agyam.
– Még van ott hely. És nem, ennyi nem volt még elég! – ezzel a mondattal folytattuk az oktatást…”

Köszönöm a figyelmet!

Szinopszis, vagy valami hasonló…

Bevezetés

Ma meg szeretném veletek osztani a könyvem gyors leírását, összefoglalóját. Magában a regényben sok részlet van, amik a fejezetek során kiderülnek, ezért nem árt, ha elolvassátok az egészet, mert csakis úgy lehettek képesek megérteni

Szinopszis

Főbb szereplők

  • Főnix: a történet főhőse, a csikó, aki tűzben született. Az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet. Ő menti meg a Kontinenst. 
  • Tenebrarum: Főnix ellenfele, ősi gonosz, aki meg akarja hódítani a Kontinenst 
  • Esperanza: Főnix halott édesanyja, szelleme terelgeti Főnix útját 
  • Izabella: ő Főnix szerelme
  • Pamacs: Főnix legjobb barátja, egy mókus

Helyszín

  • A Kontinens, egy képzeletbeli földrész, ahol nincsenek emberek, csak állatok

A történet, röviden

A Kontinens vadregényes táján egy csöndes éjszaka folyamán megszületik egy kiscsikó, Főnix. A születése után pár perccel anyja elpusztul, a csikó pedig csodával határos módon egy apró karcolás nélkül kijut a körülötte tomboló tűzrengetegből.

Hamarosan összetalálkozik Pamaccsal, a kis mókussal, aki megtanítja az élet alapvető dolgaira, a növények és állatok nevére és tulajdonságaira legfőképpen. Időközben kiderül, hogy Főnix képes tüzet gyújtani és kontrollálni azt. Hamarosan, anyja szellemének biztatására, elindul, hogy megkeresse a ménest vezető apját. Segítségért fordulnak Pamacs előző otthonának lakóihoz, akik feldühítik Főnixet, mire ő véletlenül felrobban, ezzel majdnem megölve mókustársát.

Menekülni kezd a Kontinensen keresztül, elfojtja a tüzet, s végül rátalál nagymamájára, Amandára. Vele tölti el a következő két évet, eközben megtanulja a Kontinens minden történetét, és többet megtud Tenebrarumról, a gonoszról, akit majd le kell győznie, ezzel megmentve otthonát.

Amikor Amanda meghal, elindul a Nagy-erdőbe, ahová a lovak sohasem teszik be a lábukat, mert senki sem bírja átúszni a folyót, aminek az a túloldalán van. Főhősünk átverekszi magát a hullámokon, s beilleszkedik az erdő lakói közé.

Egy év múlva újra mennie kell, ezúttal eltéved, és véletlenül pont oda jut, ahová apja vitte el a ménest, a Magányos-medencébe. Itt megtudja a próféciát, elrabolják szerelmét, Izát és visszajön édesanyja a halálból. Majd elindulnak a  nagy csatába. Főnixnek még meg kell találnia Bellonát, aki segít nekik a csata stratégiájának kidolgozásában.

Végül megnyerik a csatát. Bár mindenki örül, Főnix szomorú, mert Iza megtalálja régi szerelmét. Bellona felajánlja, hogy beutazhatja vele az univerzumot. Főnix elfogadja az ajánlatot, és együtt átmennek a dimenziókapun, s a történet itt ér véget. Ám ez egy új kezdet lehetősége is.
Köszönöm, hogy benéztél!