Vége van az őszi szünetnek, mindenki újult erővel tért vissza a héten az iskolába… Nem, ilyen nem létezik.
Én személy szerint felpörögtem, csak nem az iskolai teendőkkel kapcsolatban. Újult erővel tör elő belőlem az olvasási és írási vágy, úgyhogy mindkettőbe belehúztam. És úgy gondoltam, hogy ideje egy újabb részletnek a Sárkánytűzből. Egy kis teremtéstörténet. Szóval jöjjön is egy részlet a második fejezetből:
A számkivetett
“…– Én is – folytatta Veritas, már kevésbé távolságtartóan. – A történetem, mi? Hol is kezdhetném?
– Mondjuk a legelején?
– Oké – vett egy mély levegőt és belevágott. – Réges-régen élt egy szörnyű sárkány errefelé. Hatalmas volt, a testét pikkelyek borították és tüzet okádott. A környezetében mindent leégetett, ezért is van olyan kevés erdő a környéken. Ahol mi most vagyunk, az a Sárkányföld egy szigete. De erre majd később térek vissza.
A néhány állatfaj, akik itt éltek gyorsan meghaltak, mert ez a sárkány a felhők mögül borította el őket lángokkal. Így a végén csak ő és egy kanca élte túl, mert az a ló elbújt egy mély barlangban. Éppen világra hozta kislányát. Így tehát a szörnyű sárkány elől megmenekültek. A pikkelyes rémség azt hitte, hogy egyedül maradt és lefeküdt aludni. Egy sárkány képes akár évekig is mély álomban aludni. A kanca és lánya megvárták ezt az alkalmat, kimerészkedtek és megölték a sárkányt. Az istenek mérgesek lettek a kancára és lányára e miatt a tett miatt, mert az a sárkány volt az utolsó ezen a földön. Egy ilyen csodálatos lény megölése pedig súlyos büntetést érdemel. A kiscsikót megölték és az anyát átváltoztatták egy sárkánylóvá, hogy szenvedjen és ne tartozhasson egyik fajhoz sem. Se nem ló, se nem sárkány. Majd a kanca halálakor ötven-ötven sima ló és sárkányló született meg a földből.
Sokan úgy tartják, hogy az Ősi Földet az istenek karmolták meg, ezért váltak el a szigetek, és ezért vannak Sárkányföldnek a nyugati részén tépések…”
Hmm… Most így újraolvasva elég érdekesnek hangzik… De mindegy. A végleges formában már valószínűleg úgyis kicsit (nagyon) át lesz dolgozva. Ez még csak egy kezdetleges forma. Majd a második javításnál… Úristen! Még mennyit kell javítani! Nem is zavarok tovább senkit. Megyek dolgozni.
További szép napot!