Érkezzen az illusztrációk története 3. rész.
A Háborúk Királynője
A Háborúk Királynője, Bellona. Igen, ő valóban egy nehéz eset volt Főnix számára, de most nem a sztoriról akarok beszélni.
Ezt a képet akkor rajzoltam, amikor hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy megtanulok jobb agyféltekésen rajzolni. Úgyhogy internetes anyagokat átnyálazva megcsináltam egy fél nap alatt az egészet, aztán nekiültem ennek a rajznak. A sörény, azt imádom a legjobban. És a lábai egész jól sikerültek, tekintve, hogy szemből kellett lerajzolni őket. Lópata szemből? Lehetetlen küldetés. (Majdnem.)
Már korábban elhatároztam, hogyan fog ez a kép kinézni, de eddig a képig nem sikerült valami fényesen a megvalósítása. És mégis sikerült lapra vinnem azt az ellenségességet, ami Bellonában van. (Most jön az, hogy vállon veregetem magam, amiért ilyen ügyes vagyok.)
Egy alak rajzolódott ki előttem a víz tükrén. A hirtelen meglepetéstől megijedtem, és felágaskodtam. De a másik állat is megijedt, és védekezően ő is felágaskodott.
Mikor tisztán láttam, hogy mi is áll előttem, lenyugodtam, és újra visszaereszkedtem a négy patámra, de a kanca velem szemben még mindig támadásra készen állt.
Harcra fel!
Nem voltam benne biztos, hogy a képről érzékelhető, hogy ez Tenebrarum szeretne lenni. Fekete-fehérben a vörös szem és sörénycsíkok nem igazán látszódnak. Sokkal gonoszabban néznek ki piros szemekkel. De remélem, azért felismerhető.
Ezt a képet azután rajzoltam, hogy hazajöttünk Pestről. Elmentünk beszélni egy kiadóval, és amint beszálltunk a kocsiba, eldöntöttem, hogy nem kiadózunk. Azt hiszem valahol van egy bejegyzés erről… Itt. És itt. Meg itt is. Talán csak ennyi.
Szóval, ezt akkor este megalkottam. Talán ez volt a harmadik vagy a negyedik a sorban?
A csődör felszisszent, és izzó vörös szemeivel rám nézett. De mielőtt az ellentámadást megtehette volna, egy ötlet csillant fel bennem. Megindultam a hegyek irányába. Előrerohantam, és Tenebrarum követett. Utánam szaladt.
A mindent eldöntő döntő
Dobpergééééés… BUMM! Fő-fő spoiler. Főnix zuhan, itt a vég, de nem! Izgultatok, hogyan menekül meg, ne is tagadjátok! Tessék: lángoló szárnyas-szarvas pegakornis. Igen, lehet azt mondani, hogy “gyerekes”, de annak a döfőnek a fején még hasznát veszi.
Ez a rajz az utolsók közt készült, nem a legjobb, talán ezt szeretem a legkevésbé, de attól még hatásos. Elég jól illusztrálja az eseményeket. Erről a jelenetről van 3 különböző képem. Ez lett a legjobb. A színeset meg sem merem említeni, a másik pedig valószínű, eltűnt egy mappa mélyén. Maradjunk ennél a verziónál.
Ebben a pillanatban szikrák pattogtak fel a testemen, az akaratom ellenére. Hiszen nem akartam lángba borulni. Mire jó az most? Ám ez alkalommal nem a testemet borították el lángcsóvák.
Ó, jaj! Ezt a témát is kilőttem. Akkor ez most azt jelenti, hogy hamarosan vissza kell térnem a Sárkánytűzről való posztoláshoz? Nah, az senkit sem érdekel. 😛
Nem fogok már sok infót adni a következő kötetről. Pár részlet, egy-két karakter, és vége.
Nos, lesz-e mostanában valamilyen ünnep… Február 14. Valentin-nap. Mintha lett volna egy ilyen bejegyzés tavaly… Áh, igen, nem sok minden volt akkor. De most elterveztem egy dolgot, amit lehet, sikerül megvalósítani addig, lehet, hogy nem. (A rajztehetségemtől fog függeni.) Elképzelhető, nem biztos, de lehet, hogy rajzolok egy képet, csak erre az alkalomra, és két lovat fog ábrázolni, ebből az egyik Főnix lesz. De majd meglátjuk.
Addig is, további szép napot!