A csikó, aki tűzben született
Igen! Végre megjelent!
Azt hittem, hogy ez a nap már sohasem jön el, de itt van! Ráadásul egy nappal korábban! Hazaérek, jön az e-mail, hogy kész a könyv, egy óra múlva pedig már benn ülök a kocsiban és robogunk érte.
700 darab frissen csomagolt könyvecske csücsül most a házban és mindegyik csak arra vár, hogy gazdára találjon.
Vegyétek és vigyétek! 🙂
A könyv megrendelhető: 06-70/779-71-35-ös telefonszámon, vagy a polirobert@polirobert.hu e-mail címen, Póli Róbertnél.
![DSC_0011[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00111.jpg)
![DSC_0023[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00231.jpg)
![DSC_0024[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00241.jpg)
Célegyenes. Végre ott tartunk, hogy már csak pár hét és megjelenik az első kötet. Így hát befordultunk és már csak karnyújtásnyira van a cél.
A mai napon ellátogattunk egy megbeszélésre a könyvem kiadásával kapcsolatban. Bátran mondhatom most már, hogy ez a könyv ki lesz adva. Valószínűleg úgy egy hónap múlva már a kezetekben tarthatjátok fizikai formában is a könyvet, és megismerhetitek (jobban) Főnixet és a Kontinenst. A borítóterveket és az első betördelt kéziratot jövő hét végére kapjuk meg. Utána még egy kis javítgatás, finomítás, és nyomdakész lesz (remélhetőleg).
Teendők addig
És még néhány egyéb aprócska döntés áll előttünk.
Remélem most már minden simán menni fog, és április végére a kezemben tarthatom az alkotásomat, és azt is, hogy már ti is várjátok a megjelenést!
Mára csak ennyi lett volna. Köszönöm, hogy elolvastad!
További szép napot!
Bevezetés
Szóval, egy kicsit elmaradtam a bejegyzések írogatásával az utóbbi… két hétben. De ezt most bepótlom egy “vegyes felvágott” bejegyzéssel. A mai bejegyzésben lesz egy rövid részlet, a nyolcadik fejezetből, egy gyors karakterjellemzés és néhány egyéb dolog. Kezdjünk is neki!
Nemzetközi Nőnap
Vasárnap volt a Nemzetközi Nőnap és mindenkinek így utólag is Boldog Nőnapot kívánok! Valamint Kalocsán múlt pénteken édesapám és néhány társa rendezett egy felolvasó estet, aminek azt hiszem, hogy ez volt a mottója: nőkről, nőknek. Valami ilyesmi volt. Nagyon hangulatos kis este volt, hallhattunk sok szép verset, találkoztunk sok ismerőssel. Ez volt a 2. ilyen felolvasó estjük és elég telt házas esemény volt. És most én is be fogok állni a reklámozó sorba, hogy legközelebb, ha van időtök meg kedvetek, akkor ti is eljöhettek egy ilyen felolvasásra. A következő pontos időpontját nem tudom, de a költészet napja alkalmából fogják rendezni. Ha szereted a verseket és a költészetet, akkor ott a helyed!
Közelítek a kiadáshoz
Az előző héten a könyvem első körben lévő lektorálása megtörtént és apukám elment egy nyomdához. És amikor ő onnan visszajött, akkor eléggé fel voltam villanyozva, miután elmondta, hogy milyen lehetőségeim vannak. Oké, igen, egy könyv kiadása azért sokba kerül, de ha az ő könyvére összekapargattuk a pénzt, akkor az enyémre is menni fog, bárki bármit is mond. Szóval, jövő hét csütörtökön elméletileg találkozunk a nyomdával és megbeszéljük a dolgokat. Utána (ha megvan a borító, a tördelés, az illusztrációk helyére illesztése és az egyebek) már csak a nyomtatás van. Lehet, hogy nem mutatom ki, de már alig férek a bőrömbe, annyira izgatott vagyok. Aztán lehet, hogy koppanok… (Na, jó, ez csak vicc volt. Nem fogok koppanni! Sajnálom, ha egoistának hangzom, de egy nagyon jó könyvet írtam!)
Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy a nyomda majd az én elképzeléseim alapján készít nekem egy borítót, ami valószínűleg tetszeni fog. Úgyhogy most tűkön ülök addig, amíg a kezemben nem foghatom az elkészült Futó tűzt.
A Nagy-erdő
És akkor jöjjön a részlet:
“…Amikor felébredtem, a csillagos ég bámult vissza rám, mintha ezernyi apró szempár figyelte volna az álmomat. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden végtagom. Megvoltak. Semmi nesz nem hallatszott az erdőből, csupán a tücskök lágy ciripelése. Mégis mi olyan veszélyes itt? Órákon át ki voltam ütve, és semmi sem jött megenni. Felálltam. Minden ugyanúgy volt, ahogyan akkor, amikor kikászálódtam a vízből. Azt leszámítva, hogy most az égen ezernyi apró csillag pislákolt halovány fénnyel a Hold körül. Az erdő így még sűrűbbnek, és még ijesztőbbnek tűnt, mint azelőtt. Kitöröltem az álmosságot a szememből, és elindultam a fák felé. Bedugtam a fejemet, és körbeszimatoltam. Semmi veszélynek nem észleltem a jelét. Úgy döntöttem, hogy inkább holnap nézek körbe. Akkor biztosan nem esek hasra egy gyökérben sem, és persze nem töröm ki a nyakamat. Mert amúgy képes lennék rá. De milyen gáz lenne már? Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket, úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben. Na, ezt köszi, de nem!…”
Amanda
És akkor jöjjön a mai bejegyzésem utolsó pontja: a karakterjellemzés. Tan-tan-taaaan!
Amanda Főnix nagymamája, Viharnak, Főnix apjának édesanyja. A férje, élettársa, akit Rufusnak hívtak Főnix és Amanda találkozásakor már majdnem egy éve halott. Amanda három csikónak, Viharnak és két bátyjának, édesanyja. Ő egy eléggé egyedi kanca és néha, általában elég idegesítő tud lenni az örökös titkolózásaival. A legtöbbet elhangzott mondata: Majd megtudod, ha eljön az ideje!
“A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán nagyjából lábszárközépig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok.”
Mit írhatnék még róla? A könyvben minden fontos tudnivaló benne van (vagy benne lesz a következő kötetekben).
Ennyi lett volna mára/múlt hétre. Köszönöm, hogy elolvastátok!
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
A mai napra egy egyszerű témát találtam ki: a leállíthatatlan agyam.
Nemrég ugyebár befejeztem a 2. könyvem írását is, és nekiálltam, hogy kijavítsam. Közben pedig kitaláltam, hogy akkor csak át kellene olvasni még egyszer az első kötetet is. Úgyhogy fogtam a kéziratot és egy piros tollat, majd nekifogtam az átolvasásnak. Nem kellett volna. Körülbelül most tartok a könyv felénél és már rengetek piros tinta került a lapokra. Olyan, mintha valaki elvérzett volna rajtuk. Na, jó! Azért annyira nem sok, de toldottam hozzá eleget. Sőt, valamelyik reggel kitaláltam, lehet hogy ma, már nem emlékszem, hogy a prófécia, ami Főnix “végzetéről” szól, nem lesz jó. Legalábbis az utolsó sorának nincsen értelme, mert igazából nincs a könyvben semmi ahhoz hasonló. Úgyhogy vagy alkalmazkodom a jóslathoz, vagy újraírom az utolsó sort. Jaj, de jó buli lesz! Nem vagyok egy nagy költő és azt a négy sort is sokáig tartott összeszedni. Oh, Atyám..
Szóval, igen. Teljes erőbedobással írogatok. Most már arra is rászoktam, hogy az iskolában a két óra közötti szünetben is a könyvet javítgatom. Az osztálytársaim már kezdik unni a dolgot, de kit érdekel a véleményük? Engem nem csak a kockulás érdekel. Persze tisztelet a kivételnek!
Amit még nagyon bírok ebben az állandó javítási dolgon, hogy nem bírok tőle aludni. Ha bedőlök az ágyba, akkor még legalább fél órán keresztül agyalok a könyvön. Fél órán keresztül körmölöm az ötleteimet. Amikor azt hiszem, hogy most már kiapadt az ötlettáram a mai napra, akkor még jön egy nagyon ütős ötlet, és ha nem írom le, akkor elfelejtem. Muszáj leírni, mert különben azon jár a fejem non-stop. Ha meg leírom, akkor legalább nyugodtan alszom. Csak néha jó lenne megnyomni a piros gombot és egy kis ideig nem a könyvön agyalódni.
Most már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha sikerülne kiadni. Elméletileg hamarosan, most már tényleg hamarosan találkozunk a kiadós emberrel és megbeszélhetjük a dolgokat. Hamarosan…
A leállíthatatlan agyműködés most is a kézirat felé parancsolgat, úgyhogy ennyi lett volna mára.
További szép napot!
Kiadással kapcsolatos dolgok
Amikor elküldtük az első kiadónak a könyvem szinopszisát, nem éppen egy biztató választ kaptunk rá. Hazaértem és jelzett a telefonom, hogy email-t kaptam. Látom, hogy apám küldte tovább a kiadó válaszát. Magamban már teljesen boldog voltam, hogy máris válaszoltak, aztán elolvastam a levelet és lelankadt a lelkesedésem. Hogy miért? Mert a válaszoló szerint túl fiatal vagyok és egy-két év plusz tapasztalat kellene még. Hát… erre igazából nem tudtam mit mondani. Persze biztos, hogy nem vagyok még profi, de… azért csak összerittyentettem egy komplex történetet. Sőt, valamelyik nap összeállt a fejemben az egész sorozat. Szóval talán már egy kicsit azért értek a dologhoz. De lehet, hogy tévedek.
Nem sokkal ezután elküldtük egy másik kiadónak is, amit a szomszédunk ajánlott. Ők elég gyorsan, pár nap alatt válaszoltak. Igazából a levelük olyan se-se, is-is volt, de több reményt keltettek bennem. Nagyjából az lenne e felállás, hogy mi összekaparjuk a nyomtatásra a pénzt, ők pedig vállalnák a tördelést és egyebeket. Ha kiadjuk, akkor először ezeknek a dolgoknak az árát kellene visszaszerezni, utána pedig ötven-ötven százalékban osztozna a kiadó és az író. Ami szerintem elég jó. Habár nem vagyok túl jártas az ilyenekben. Viszont most már az a pislákolni kezdő lángocskám elkezdett feléledni, úgyhogy most nagyon reménnyel teli vagyok.
A nagy dilemmám még mindig a borítóval van. Szerintem a szünetben el fogom szánni magamat, és megpróbálok összehozni egy számomra is elfogadható borítót. Ha ez nem jönne össze, amire minimum 50% esélyt látok, akkor készítettem magamnak egy B tervet. Mivel a könyvemnek igazából a tűz a lényege, ezért valami arra hasonlító borítóban gondolkozom. (De lehet, hogy a végén valami teljesen más lesz.) Szóval arra gondoltam, hogy rakunk egy nagy tűzet és azt egy jó minőségű kamerával, közelről lefotózzuk. Lehetőleg szép lesz a kép és készen is van a borító. Tádá! Azért reménykedem benne, hogy képes leszek rajzolni hozzá.
Egyebek
Amiről még beszélni, illetve írni szeretnék a mai napon, az a könyvem lenne. Mint már említettem, valamelyik nap kitaláltam a sorozatomat. Vagyis, hogy hány részes lesz, és hogy mik fognak történni a bizonyos részekben. Először csak öt részre gondoltam. Úgy terveztem, hogy lesz egy nagy csata és azután minden elsötétül. Aztán Főnix felébred a Földön és nem bír visszajutni a saját otthonába és vége az egésznek. Soha senki sem tudja meg, hogy mi történt. De ezt nagyon durvának találtam, úgyhogy inkább átírtam. Így elgondolásaim szerint hét részes lesz, valószínűleg egy happy enddel. De, amiket az idő közbeni eseményeknek találtam ki, azok eléggé fordulatosak lesznek, remélhetőleg.
Hát, ennyit szerettem volna veletek megosztani a mai napon.
További szép napot!
Könyvbemutató
Egy kicsit késve vagyok vele, mert már elég régen történt, de csak most jutottam el odáig, hogy feltöltsem.
A mai napon (2014. dec. 1.) édesapám megtartotta az első könyvbemutatóját, a kalocsai Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtárban. Szegény síkideg volt, de túlélte, és sikeres is volt.
Maga a bemutató 5-től 6 óráig tartott, majd még sokáig beszélgettek az emberek, és ették a fincsi sütiket. Nekem személy szerint a sütis része tetszett a legjobban. Azok nagyon finomak voltak.
Édesapám verseskötete, a Csillaglélek. Ez egy kemény borítású verses könyv, az 1983-2014 között írt verseinek válogatásából. Van köztük mindenféle témájú írás. Szerelmes, spirituális és erotikus is.
A versek csodálatosak, amikor pedig felolvassa őket az ember, mintha a világ megszűnne létezni körülötte, és csak ő van, meg a vers.
Ah, nem viszem túlzásba az érzelgést. Ez egy tény: apám nagyon jó verseket tud írni. Szeretnél tőle olvasni, akkor menj ide: polirobert.hu
Egyebek
Ettől a könyvbemutatótól még jobban szeretném már a kezemben tartani a saját könyvemet. De néha már kezdem azt érezni, hogy soha nem lesz kiadva. A legnagyobb problémám azzal van, hogy még nincsen borítóm. Igaz kiadó, vagy kiadásra fordítható pénzem sem, de azt még mindig előbb lehet összeszedni, mint egy normális borítót. És mivel én nagyon maximalista vagyok, ezért az a problémám, hogy egyszerűen hiába próbálok meg rajzolni egy borítót, nem tetszik a saját munkám. Ránézek és utálom. Pedig egészen jól rajzolok, de én annál jobbat akarok. És az igényeimet sem adom alább, mert hiába olcsóbb a puha borításos könyv, én akkor is a keményhez ragaszkodom. Nem vagyok egy egyszerű eset, tudom. De nem bírok változtatni rajta.
A probléma a rajzaimmal nem is maga a rajz, azt hiszem. Hanem mindig találok egy apró vonást, amit már nem bírok kijavítani, vagy nem tudok és eldurran az agyam. Ha meg már észrevettem, akkor csak azt az egy, észrevehetetlen hibát látom, és képtelen vagyok elfogadni, hogy az legyen a borítóm. (Meg igazából még azt sem találtam ki, hogy mi is legyen rajta, de csitt! Ez titok.)
Szóval, igen. Vannak még akadályok annak a könyvnek az útjában, de átverekszem magamat rajtuk. Nem érdekel ki mit mond. Akkor is ki lesz adva, egy éven belül! Ha nem, akkor… nem tudom. De tutira ki leszek akadva, feladom az írást és örök magányosságban fogom letölteni az életemet, szégyenteljesen, a szobámba bezárkózva. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha sikerülne kiadnom.
További szép napot!
Nézzük csak
2014 áprilisában úgy döntöttem, hogy nekilátok, és írok egy regényt. Az egész dolog ötletét egy rajz adta, amit akkoriban készítettem. Megszületett az ötlet a fejemben, és mindennel együtt, novemberre befejeztem. Már nagyon vártam, hogy végezzek vele, mert a következő részét szerettem volna elkezdeni. Azóta már vagy 30 oldalt írtam abból is, és már megszületett még egy rész gondolata a fejemben.
Az első regényem címe Futó tűz. Igen, direkt van külön írva. Majd, ha sikerül kiadni, megértitek. Mivel egy többréses sorozatot tervezek, ezért ki kellett találnom egy címet a sorozatnak is. Van ugye Harry Potter és a valami, Percy Jackson és az olimposziak, Az Olimposz hősei, A tűz és jég dala. Nos, én is próbáltam kitalálni egy ilyen címet az én készülő könyvsorozatomnak. Ez pedig A csikó, aki tűzben született lett.
Még mindig lehet találni a történetben helyesírási hibákat, de azon kívül teljes mértékben készen van. Körülbelül 220 ezer karakter, és nyomtatásban úgy 200 oldalt tenne ki, A5-ös méretben. Már csak találni kellene egy kiadót, aki felvállalja a nyomtatási költségeket, és én is kapnék némi jutalékot a könyv után. A másik lehetőség az lenne, hogy összeszedek pár százezer forintot, és magánúton adatom ki. Ami jelenleg nem lehetséges. A kiadók pedig nem igazán segítőkészek. Mindenhol azt írják, hogy majd talán 3-9 hónap múlva esetleg el is olvassák. És onnan hol van még a kiadás?
Ilyenkor van egy kicsit elegem a magyar könyvkiadásból. Ha jobban tudnék angolul, akkor sokkal több esélyem lehetne a kiadásra, persze külföldön. Itthon mintha nem is akarnák, hogy ki legyen adva egy könyv.
A másik nagy problémám az emberekkel van. Mindenki olyan negatív. Az osztálytársaim egy része szerint senki sem venné meg. De az egy dolog, hogy ők egész nap a számítógép előtt ülnek és ölik az agysejtjeiket a buta játékaikkal. Mások azt mondják, hogy még túl fiatal vagyok és tapasztalatra van szükségem, de még nem is olvasták a könyvet. Hiába vagyok fiatal, attól még tudhatok úgy írni, mint egy 30 év körüli felnőtt, nem?
A könyvről
Egy apró megjegyzés
Az egyik dolog az “ugyan ki venné meg” kijelentésben, amit egy másik személy mondott nekem, az volt, hogy attól, hogy ezt én kiadom, nem biztos, hogy meg is fogják venni. Erre én azt mondanám, hogy bárki hiába ad ki egy könyvet, nem garantált, hogy megveszik. Persze, ha híres ember vagy, és teljes hülyeségekről írsz össze-vissza, vagy erotikus dolgokról írsz, azt lehet előbb megveszik, mint a háromszázadik jelentéktelen ember próbálkozását. De lehet, hogy az embereknek éppen az kell, ami te írsz. És attól, hogy nem találja a könyvesboltban, még mindig ott vannak a honlapok, ahová ki lehet posztolni, hogy megjelent. Ott a Bookline, a Shopline, a Facebook és még sorolhatnám. Ott vannak az ismerőseid, akikkel megoszthatod, ők pedig az övéikkel és így tovább. Mindig pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz és a negatív energiákat ki kell zárnod.
Ui.: Remélem máskor is találkozunk!
További szép napot!