Leállíthatatlan agyműködés

A mai napra egy egyszerű témát találtam ki: a leállíthatatlan agyam.

Nemrég ugyebár befejeztem a 2. könyvem írását is, és nekiálltam, hogy kijavítsam. Közben pedig kitaláltam, hogy akkor csak át kellene olvasni még egyszer az első kötetet is. Úgyhogy fogtam a kéziratot és egy piros tollat, majd nekifogtam az átolvasásnak. Nem kellett volna. Körülbelül most tartok a könyv felénél és már rengetek piros tinta került a lapokra. Olyan, mintha valaki elvérzett volna rajtuk. Na, jó! Azért annyira nem sok, de toldottam hozzá eleget. Sőt, valamelyik reggel kitaláltam, lehet hogy ma, már nem emlékszem, hogy a prófécia, ami Főnix “végzetéről” szól, nem lesz jó. Legalábbis az utolsó sorának nincsen értelme, mert igazából nincs a könyvben semmi ahhoz hasonló. Úgyhogy vagy alkalmazkodom a jóslathoz, vagy újraírom az utolsó sort. Jaj, de jó buli lesz! Nem vagyok egy nagy költő és azt a négy sort is sokáig tartott összeszedni. Oh, Atyám..

Szóval, igen. Teljes erőbedobással írogatok. Most már arra is rászoktam, hogy az iskolában a két óra közötti szünetben is a könyvet javítgatom. Az osztálytársaim már kezdik unni a dolgot, de kit érdekel a véleményük? Engem nem csak a kockulás érdekel. Persze tisztelet a kivételnek!

Amit még nagyon bírok ebben az állandó javítási dolgon, hogy nem bírok tőle aludni. Ha bedőlök az ágyba, akkor még legalább fél órán keresztül agyalok a könyvön. Fél órán keresztül körmölöm az ötleteimet. Amikor azt hiszem, hogy most már kiapadt az ötlettáram a mai napra, akkor még jön egy nagyon ütős ötlet, és ha nem írom le, akkor elfelejtem. Muszáj leírni, mert különben azon jár a fejem non-stop. Ha meg leírom, akkor legalább nyugodtan alszom. Csak néha jó lenne megnyomni a piros gombot és egy kis ideig nem a könyvön agyalódni.

Most már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha sikerülne kiadni. Elméletileg hamarosan, most már tényleg hamarosan találkozunk a kiadós emberrel és megbeszélhetjük a dolgokat. Hamarosan…

A leállíthatatlan agyműködés most is a kézirat felé parancsolgat, úgyhogy ennyi lett volna mára.

További szép napot!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük