Rá fogok szokni, hogy ilyen rövid értékeléseket írjak, és ezeket posztoljam is, úgyhogy jöjjön a legfrissebb olvasmányom, A boldogság forrása: a kutya értékelése!
Ezt a könyvet az írója küldte el nekem, és ezúton is köszönöm szépen a megkeresést! 🙂
A könyv története egy kisfiú és egy kutya barátságára koncentrálódik, valamint az állatok tiszteletéről szól.
A kötetben voltak szép gondolatok, melyek mindenki számára fontosak lehetnek, de mégsem tudtam magamat teljesen beleélni a történetbe. Ez amiatt lehet, hogy szerintem egy 12 éves gyerek, aki a narrátora is a könyvnek, nem úgy beszél, ahogyan azt a kora indokolná. Az egész könyv olvasása során úgy éreztem, mintha egy idős ember mesélte volna a történetet, nem pedig a főszereplő gyerek.
Talán a legnagyobb problémám az volt, hogy nem tudtam azonosulni a főszereplővel. Szeretem a kutyákat és az állatokat, és ebből a szempontból megértettem a narrátor, Dobó Dominik gondolatait, de mégsem tudtam átélni, amit ő, mert nekem kicsit abszurdnak tűnt az egész. Lehet, ha Dominiket idősebbnek ábrázolja az író, valószerűbb lett volna minden, nem tudom. Nekem furcsa volt.
De lényeg a lényeg, az állatok ugyanolyan érző élőlények, mint mi, és ezért tiszteletben is kell tartanunk őket. 🙂
Értékelés: ★★★
Psszt! Itt is aktívkodom: