www.polimatilda.eu

John Green: Alaska nyomában

2016-03-282016-03-28 by Matilda

Picit beteg voltam, úgyhogy bocsi a hosszú szünetért, de kárpótlásul hoztam egy könyvelemzést. Remélem megteszi. Addig is, legyetek türelmesek. Majd kaptok fejleményeket a Sárkánytűzről! 🙂

Alaska nyomában

Első pia. Első balhé. Első csaj. Utolsó szavak.

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.

Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

Nos, rájöttem, hogy egyszerűbb a könyv lényegét a fülszöveggel összefoglalni. Először is megjegyezném: a fülszöveg már alapból egy elég kiszámítható végződést tartalmaz. Elolvasod, és egyből nyugtázódik benned. Tudod, hogy mi fog itt történni. Meg a könyvborítón lévő kaszás figura is elég árulkodó, ha valaki engem kérdez.

Harag

2016-03-152016-03-28 by Matilda

Elég sok idő telt már el azzal, hogy csak könyvértékeléseket írtam, úgyhogy gondoltam jöjjön megint egy kis információ a Sárkánytűzzel kapcsolatban. Harag rövid karakterjellemzéséről lesz szó, csak előtt még egy-két más információ.

Nos, a legutóbbi saját könyvről szóló posztban azt mondtam, hogy 10 illusztráció lesz a könyvben. Ez most már kibővült 11 képre, de még előfordulhat, hogy készítek hozzá többet. A Sárkánytűz terjedelemre nagyobb lesz, mint a Futó tűz, tekintve, hogy sokkal jobban rájöttem, hogyan kell tájleírást/tárgyleírást adni dolgokról, és sikerült részletesebben is jellemeznem az eseményeket. A “Főnix leütött tizenkét sárkánylovat” mondatból csináltam egy egész oldalt, amire még mindig nagyon büszke vagyok. 😛 A kézirat A4-es formában jelenleg 130 oldal, ami A5-ös méretben az illusztrációkkal szerintem eléri majd a 200 oldalt. Úgyhogy én teljesen meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. De majd meglátjuk, ha kézhez kapom a könyvet. Read More

Philip Pullman: Northern Lights (His Dark Materials #1)

2016-03-142016-03-28 by Matilda

A His Dark Materials – Az Úr Sötét Anyagai trilógia először nem nagyon vonzotta a figyelmemet. Az első kötet Northern Lights – Északi fény két címen létezik. A másik, amit hallásra (illetve olvasásra) talán ismerősebbnek találnak az emberek a The Golden Compass – Az Arany Iránytű néven. Ha valaki ezt hallja, először lehet, hogy a film jut eszébe, ami nem a legjobb adaptáció volt. Én nagyjából akörül láttam, amikor kijött, és alig emlékszem belőle pár dologra, de az tisztán megmaradt bennem, hogy vannak a kis állatkák benne, és hogy úgy ért véget, hogy semmi lezárás nem volt benne. Még az sem volt tiszta, hogy vége van-e vagy sem.

De, amióta megismerkedtem a Goodreads csodálatos világával, a kelleténél több könyvet raktam fel a „to-read” polcomra. És rátaláltam a Northern Lights-ra, és az értékelések, és a filmből maradt halvány emlékeim alapján úgy döntöttem, hogy megveszem.

Mivel angolul rendeltem, és külföldről jött, majdnem három hétig tartott, amíg megjött. És én nem bírtam kivárni, ezért elkezdtem A Gyűrűk Urát, és természetesen másnapra megjöttek a könyvek, de akkor már mindegy volt. Most viszont belevetettem magam, és az első kötet alapján ez egy jó sorozat lesz, de akkor bővebben most csak a Northern Lights-ról. Read More

Jojo Moyes: Me Before You

2016-03-112016-03-28 by Matilda

Mielőtt elkezdenénk, figyelmeztetnék mindenkit, hogy ha még nem olvasta a könyvet, és tervezi, akkor ezt a bejegyzést ne olvassa el, mert olyan spoileres lesz, hogy csak na. Én szóltam.

Pfú, ez kegyetlen egy könyv volt. Azt a… Inkább nem írom le.

Azért olvastam el a könyvet, mert a nővérem azt mondta, hogy rohadék egy dolog. És én miért olvastam el? Megspóroltam volna egy liter könnyet. Tanulnom kellene ebből. Ha valaki azt mondja, hogy egy könyv rohadék, akkor nem kellene elolvasnom. De megtettem…

Az első háromszázhetven oldalig még nem is volt bajom. Lou Clark, a főszereplőnk élete felfordul, mert kirúgták a munkájából, és nagy nehezen sikerül csak rátalálnia arra a lehetőségre, hogy egy nyaktól lefelé béna embernek segít átvészelni a napokat. Hat hónap csupán, és elég jól fizet. Miért ne?

Szóval Lou és Will összeismerkednek, és nagy nehezen összebarátkoznak. Persze az olvasó azt hinné, hogy itt ez a szép pár, Lou szakít a popsibuksi pasijával, és ő és Will egy boldogan éltek míg meg nem haltaknak lesz a része.

Haha! Nem! A Patrick-kel való szakítás nagyjából a 400. oldalon következik be, és még mindig nem jönnek össze Willel. Én meg már remegő kézzel fogom a könyvet, hogy történjen már meg. De nem, ez a könyv egy olyan kínzó procedúrán megy végig, amit nem is tudom, hogy voltam képes végigolvasni. Read More

J. R. R. Tolkien: A Király Visszatér (A Gyűrűk Ura #3)

2016-03-082016-03-28 by Matilda

Utálom A Gyűrűk Urát, utálom a filmeket és a könyveket, és utálom Tolkient is. A király visszatér-nek a a 90%-át végigsírtam. Az utolsó 150 oldalt pedig alig bírtam olvasni, mert a könnyeim folyamatosan gátoltak a kilátásban.

Hogy miért sírtam a GYU-n? Nem tudom. A filmeken nőttem fel, és a könyvek sem voltak másabbak annyira. Nagyon fontos karakterek nem haltak meg, és én mégis bőgtem rajta. Nem tudom, hogy csináltam. A filmeken se sírtam soha, de amikor legutóbb megnéztem, zokogtam rajta.

Ennek a legvalószínűbb oka az, hogy a GYU az valóban gyerekkorom óta körbevesz, és tényleg ezeken a filmeken nőttem fel, csak ugye kicsiként még annyira nem fogtam fel a dolgokat, és valahogy csak most tudatosult bennem, hogy vége lett a filmnek, illetve a könyvnek. És vége, és befejeződött, és ennyi volt. A Szövetség felbomlott. És ott vagy az utolsó lapnál, és nem vagy hajlandó elfogadni, hogy vége. De megtörtént. És ez belőlem valamiért bőgést váltott ki.

Mielőtt elkezdtem ezt a bejegyzést, leültem a gép elé, és csak ültem, és gondolkodtam. Ahányszor befejezek egy olyan könyvet, ami igazán a szívemhez nőtt, olyan, mintha eljött volna a világvége. Nem tudom, hogyan lennék képes folytatni az életem. És Tolkien könyvei is ezt a hatást váltják ki belőlem. Remélhetőleg ez az üresség, amit jelen pillanatban a lelkemben érzek, egy-két héten belül elhalványodik. Mert megszűnni azt sosem fog.

J. R. R. Tolkien: A Két Torony (A Gyűrűk Ura #2)

2016-03-062016-03-06 by Matilda

Két napja sikeresen kivégeztem a második kötetet, és most a harmadikat olvasom. Úgyhogy egyelőre nincs esély rá, hogy másik könyvről fogok írni, mert most a két Tolkien könyv van soron. Szóval ezzel kell beérnetek.

Már említettem, hogy ugye én A Gyűrűk Ura filmeken nőttem fel, tehát egyértelműen én a filmhez hasonlítom a könyveket, és nem fordítva. De el tudok tekinteni a kettő közötti különbségekről és egyenlő módon élvezni a filmeket és a könyveket, főleg mivel a filmek igazából jó kiegészítést adnak a könyvek mellé, így vizuálisan valamivel jobban és részletesebben el tudjuk képzelni a dolgokat, igaz néhol igencsak különbözik a Tolkien és a Peter Jackson alkotta kép.

Ugye filmekben folyamatosan váltoggattak a nézőpontok. Egyszer Frodó, egyszer Aragorn, Legolas és Gimli, egyszer Pippin és Trufa, alkalmanként Elrond és Arwen, a másodikban pedig Théoden és Éowyn is kapott külön jelenetet.

Na, igen, Elrond és Arwen ugye teljesen hanyagolható a könyvben.

A könyv úgy van felépítve, hogy két könyvre van osztva. Harmadik és negyedik könyvre. És úgy van megírva, hogy a harmadik könyv az végig Aragornék és Pippinék, a negyedik pedig csak Frodó és Samu.

Tehát a könyv felére már ott vagyunk, hogy Pippin elvágtatott Gandalffal. Utána pedig visszaugrunk Frodóra és Samura, akik egészen odáig jutnak el, hogy Frodót nyakon szúrja a Banyapók, és Samu azt hiszi, hogy meghalt.

A legjobban azt sajnáltam, hogy “Az entek háborúba mennek.” mondat nem szerepelt a könyvben. Meg azért volt egy csomó olyan rész, amire csak így néztem, hogy “ez nem így volt a filmben”.

De természetesen ez a könyv is legalább annyira nagyszerű volt, mint az első. Nekem természetesen azért is tetszett jobban, mint az első, mert több olyan rész volt benne, ahol nem Frodót kellett követni mindenhova.

Hát, ez most csak egy ekkorka kis beszámolóra sikeredett. Igazából A Gyűrűk Uráról sokat elmondani nem lehet, mert a történetet inkább tapasztalni kell, vagy könyvben, vagy filmben.

Mert kisebb rossznak látszik, ha az ember másnak tanácsolja, hogy szegje meg a szavát, mint ha maga teszi, kivált ha úgy látja, hogy barátja botorul a vesztébe rohan.

Szerelem a levegőben

2016-02-282016-03-15 by Matilda

Ne tévesszen meg a cím. Nem másról, mint a Sárkánytűzről lesz szó, pontosabban annak ötödik, Szerelem a levegőben című fejezetéből lesz ma részlet.

De előtte egy kis közérdekű közlemény.

Szóval, az utóbbi hetekben igazán hanyagoltam a második kötetet és eltértem az olvasás irányába, és könyvelemzéseket írogattam. Erre nem lehet senkinek egy rossz szava sem, mert minél többet olvasok, annál jobban írok. A legutóbbi poszt, amit az én könyveimmel kapcsolatban írtam, az mondhatni, hogy a Futó tűz illusztrációinak története volt, de ugyanakkor ott van a Valentin-napi részlet, de azt minden tisztes rajongóm olvasta már a könyvben 😛

Ha esetleg lemaradtatok volna, múlt héten volt egy interjúm a FIX tv-nél. Itt megtekinthető a videó: (link) Pár dolog a videóval kapcsolatban:

A nevemből a videó alatt kihagytak egy “a” betűt, tudom.
Izgultam, mint állat, úgyhogy elismerésre méltó, hogy megszólaltam.
A vörös fejemért bocsánat, nem azért van mert túl sok pirosítót kentek rám.
Mondhatják nekem akárhányan, hogy nehéz megélni az írásból, én tisztában vagyok vele, de ettől még nem fogok visszatántorodni. Vannak emberek, akik megélnek belőle, és én is ilyen leszek. Nem állhatok neki az egésznek úgy, hogy éhen fogok halni belőle.
A példaképes dolgot inkább hanyagoljuk. Nem akarok hasonlítani senkire, csak magamra.

Valamint, az utóbbi napokban (végre) befejeztem a Sárkánytűz harmadik javítását, vagyis (elméletileg) most már csak a helyesírási hibákra kell odafigyelni. Remélhetőleg a történet mindenhol egyeztetve van és nem írtam sehova sem hülyeséget.

És mivel befejeztem a könyvet (sőt, még fülszöveget is írtam hozzá), elkezdtem a harmadik részt, Az őrzők tüzét, immár talán a harmadik alkalomra. (Bűvös hármas…) Most már talán menni is fog valamerre a történet, mert volt annyi eszem, hogy leírjam. Jut eszembe, le kellene cserélnem a falon a Sárkánytűz könyvfelépítését, Az őrzők tüzének könyvfelépítésére. Ez lesz a mai következő tennivalóm.

Ja, és az összes illusztráció is elkészült a Sárkánytűzhöz, valamint a térképet is átmásoltam egy kevésbé sárga lapra. Már csak a helyneveket kell ráírni, és kész. Ebben a könyvben 10 illusztráció és 1 térkép lesz. A többi dologban teljes mértékben a fantáziátokra kell hagyatkoznotok.

Szóval minden szépen összeáll. Hamarosan szerintem megint lehet kezdeni a nyomdával a levelezgetést, és májusban, remélhetőleg, megjelenik a várva várt 2. kötet.

De elég a felesleges fecsegésből, hiszen senkit sem érdekel…

Szerelem a levegőben

“…Hiányzott a Kontinens. Jobban, mint gondoltam, hogy hiányozni fog. Ott van mindenki, akit ismerek és szeretek. Anya, apa, Pamacs, Éjfél, Freedom, Fella, Pici, Prudentes, Pacsi, Oculus és a többiek. Annyira vissza szerettem volna menni oda, de azóta már lehet eltelt sok-sok év, és lehet… lehet, hogy már… halottak… Nem! Pár évnél több még nem múlhatott el.
Az erdő miatt az egész dolog most még rosszabb volt. Ahogyan néztem a lassan szaladó patakot a Tündér-erdő és a Tündér-folyó jutott eszembe. Igaz, itt zöldben és nem rózsaszínben pompázó fák voltak, de a patak túl sok emléket hozott elő, amik most fájdalmasan jártak át engem. Visszaemlékeztem azokra a napokra, amikor a nagyi megkergetett a folyóban. Arra a sok történetre, amire tanított. Visszaemlékeztem Pamacsra, akinek az új világok kész kincsesbányák lettek volna, mert imád mindent megtanulni a növényekről és állatokról. Tapasztalatból tudom. Aztán ott volt még anya. Mit meg nem adnék, ha csak egy percre, újra láthatnám legalább a szellemét…”

Nos, ez egy igencsak rövid részlet volt, de szerintem elég érzelmes. De azért nem lőttem le a fejezet poénját. Azt majd májusban.

Hát, ennyi lett volna mára.

További szép napot!

J. R. R. Tolkien: A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura #1)

2016-02-242016-03-06 by Matilda

A világ valaha írt egyik legjobb könyvéről nem akartam véleményt alkotni, de egyszerűen muszáj! Hiszen mindenki tudja, hogy Tolkien egy zseni! És a könyvei? A gyűrűk uráról beszélünk! Hát mi lehet, ha nem jó?

J. R. R. Tolkien: A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura #1) Jó, én még csak az elsőt olvastam. Szégyen és gyalázat. Tudom, hogy már előbb kellett volna kezdenem a sorozatot, de ugye nemrég kezdődött ez az egész könyvmániám, úgyhogy igyekszem bepótolni ezt a klasszikust.

Ez egy hosszú bejegyzés lesz, remélem erre mindenki felkészült.

Az én gyerekkoromnak (azaz még most is) A gyűrűk ura volt az alapja, hiszen a filmek akkor jöttek ki, amikor születtem. ÉS a filmeket mindig is imádtam. Jó, igaz, amikor még kicsi voltam, rémálmaim voltak Gollamtól, de ez a velejárója, ha ovisként is bele vagy szerelmesedve ebbe a sorozatba.

Most nemrég újranéztem az egészet, és hogy meglepődtem, amikor kívülről fújtam a szövegkönyvet! Pedig már vagy másfél éve egy részt sem láttam belőle. És most leemeltem a polcról az első részét, és azt mondtam, hogy véget kell vetni eme gyászos ténynek, hogy még nem olvastam a könyvet.

És akkor a könyv…

J. R. R. Tolkien egy rohadt zseni! Úgy képes tekerni, csavarni, leírni a történetet, hogy azt nem lehet utánozni. Olyan részletességgel írja a le a történéseket, hogy minden részletét elmondja. Igaz, ez a részletesség helyenként kissé unalmassá teszi a könyvet, mert tudjuk, hogy Frodóék felbaktattak a hegyre, megálltak napozni, körbenéztek, aztán lejöttek. De mégis, valahogy ez teszi a könyvet igazán jóvá. Hiszen irdatlan mennyiségű idő megy el a könyvben. Az egyik pillanatban még egy bizonyos évben vagyunk, aztán HOPP! Eltelt 20 év. És ezzel a kis vontatottsággal lehet érzékelni, hogy itt valóban lassan bontakoznak ki a történések.

Az eleje a könyvnek lassan indul. Sok idő eltelik, sok minden van részletezve. A prológusban olyan családi kapcsolatokat mond el az író, hogy én nem tudom elképzelni, hogy ő hogyan tudta követni az egészet.

A könyv leghosszabb része az az, amikor Frodó és barátai elindulnak a megyéből és megérkeznek Bríbe. Az kegyetlenül hosszú út volt. Olvasom, és egyszerűen nem értem, hogy miért csak itt vagyunk, hiszen a filmben a felénél már azért elindultak Völgyzugolyból. De ugye könyvet filmhez nem hasonlítunk, csak fordítva. De én a filmen nőttem fel, és világ életemben annak az eseményei alapján gondolkodtam erről a sorozatról is. De ez a könyv.

Én ugye hiányoltam azt, amikor Arwen jött, hogy elvigye Frodót, meg az Aragorn-Arwen pillanatokat, amik a filmben voltak. Sőt, Arwen alig volt benne. Ez így csalódásként ért, de ez nekem ilyen egyéni szocproblem.

Aztán a 370. oldalon (a könyv összesen 540) Frodó végre felszólal, hogy: Én elviszem a gyűrűt Mordorba! Oh, a varázsmondat. Az ember azt hinné, hogy itt akkor már el is indulnak, de nem úgy van az! Nem. Még két hónap eltelik, mire elindulnak.

Utána jönnek a jól ismert események. Mória, Gandalf “halála”, creepy Galadriel, és a többi.

Mondjuk, ami nekem még fura volt, hogy a könyv azzal zár, hogy Frodó és Samu elhajóznak. De ugye a filmben itt még volt egy olyan, hogy Boromir meghal. Úgyhogy, gondolom ez a második kötet elején történik meg. Meg ott van Aragorn. Hát igen. A könyv meg a film nem igazán egyezik. Mert ugye a könyvben Aragorn igenis király akar lenni, a filmben meg így elbújik a háttérben. És ott van a kettétört penge! Azt már az első részben újrakovácsolták?! Mii? Hát, oké. Így nem volt olyan utolsó pillanati drámai hatása, de oké. Csak így meg volt említve, hogy: amúgy a kardot összekovácsolták. Hát jó.

Amúgy más ilyen nagyon különböző dolgot nem találtam.

Oh, és a varázslatos Frodó&Samu pillanatok. Nem akarok gonosz lenni, de azért, na. Mármint, volt egy jelenet, ahol Samu bejött, megfogta Frodó kezét, megsimogatta, elpirult, és elfordult. Ez így le volt írva. Tudom, hogy nagyon gonosz vagyok, de… Az agyam tini lévén egyből olyan dolgokra gondol, amikre nem kellene.

És ott vannak még a versek is a könyvben. Olvasás közben csak így eszembe jutott, hogy a szavaló versenyeken mindig valami neves magyar költőtől mondanak verseket, de milyen menő lenne már, ha valaki A gyűrűk urából mondana el egy verset, nem?

Szóval, ez a könyv csakis 5/5 csillagot érdemel. Aki azt mondja, hogy rossz, az… az nem tudom, hogy mit gondol. Aki pedig nem olvasta a könyveket és/vagy a filmeket sem látta, az pedig komolyan gondolkodjon el arról, hogy miért is él.

Tolkien egy isten volt, a könyvei pedig világklasszisok. Mindenben az első helyet érdemli a lotr sorozat. Ez nem az a sorozat, hogy a legkedvencebbnek kell lennie, de ezt olvasni kell és szeretni. Mert ez a könyv valami olyan dolog, amit nem is lehet igazából szavakba önteni.

Három Gyűrű ragyogjon a tünde királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.

Tortasütős Book Tag

2016-02-232016-02-23 by Matilda

Szóval, bolyongtam az internet mélységes bugyraiban, amikor megláttam, hogy létezik a book tag.

Jó, tudtam, hogy létezik, csak azzal nem voltam tisztában, hogy ezt így blogokon is előadják. Azt hittem, hogy ilyen csak YouTube-on van. De nem, úgyhogy gondoltam csinálok egyet.

1. Liszt – Egy könyv, ami nehézkesen indult, de a végére izgalmassá vált.

Ide két könyv közül hezitáltam. Ott van A suttogó, aminek volt egy olyan pillanata, hogy nem bírtam tovább olvasni, de végül is ezt a könyvet nem úgy kezdtem, hogy az eleje unalmas volt, mert az eleje éppen hogy brutális volt. Utána jött az a rész, amikor elbizonytalanodtam, de aztán megint felpörögtek az események, és a végére egy fantasztikus könyv lett. Úgyhogy nem ez lett a választottam.

Az én tortám lisztje, az Rick Riordan The Red Pyramid című könyve. A The Kane Chronicles sorozatot azért vettem meg, mert Rick Riordan írta, és sokáig nem akartam elolvasni. De ugye megvettem végül és elkezdtem a könyvet. Na, igen. Az első rész nehezen indult. Nagyon lassan haladtam, és 150 oldal körül abba is hagytam, és csak pihent az éjjeliszekrényemen. De aztán megint nekiálltam, és a végére alig lehetett kitépni a kezemből a könyvet. Szóval, lassan indult, de megérte kitartani.

2. Margarin – Egy könyv, aminek jó a tartalma.

James Dashner: Az Útvesztő. Ide azért ezt választottam, mert szerettem ezt a könyvet. Már írtam róla, és említettem, hogy vonakodtam a megvételétől, de aztán rákattantam. Magáról a könyvről most nem írnék többet, mert kifejtettem a véleményemet már róla.

3. Tojás – Egy könyv, amiről azt hitted, hogy nem fog tetszeni, de aztán mégis belopta magát a szívedbe.

Erre azt fogom mondani, hogy Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat. Ezzel a könyvvel voltam úgy, hogy nem gondoltam, hogy beleszeretek. Ugye imádtam a filmeket, ahogyan azt sokan mások teszik. Tudtam, hogy van belőle könyv. Azt is tudtam, hogy 10 éveseknek íródott és, hogy az egész sztori, meg Fogatlan is teljesen más benne. Persze, amikor megkaptam elolvastam. (Mert, ha a kezembe nyomsz egy könyvet, hogy “tessék, olvasd!”, akkor én elolvasom.) Elkezdtem a könyvet, és aztán egy örök barátság köttetett kettőnk között. A legjobb az volt benne, hogy könnyű, izgalmas, vicces kis olvasmány volt, és a sorozat további részei is ilyenek.

4. Cukor – Egy édes könyv.

Na, ezzel nehéz dolgom volt. De aztán átkutatva az elolvasott könyveim listáját ráakadtam arra, ami jó ide. A választásom végül erre a könyvre esett: Flora and Ulysses: The Illuminated Adventures Kate DiCamillotól. Ezt a könyvet a nővérem volt amerikai angoltanárától kaptam, amikor meglátogattak minket. A borítója is már cuki volt, de a tartalmára is rá lehet mondani. Ez egy nagyon aranyos könyv. 200 oldal talán, tele illusztrációkkal. Ha tudsz angolul, és szereted az ilyen rövid kis meséket, akkor csak ajánlani tudom. (Nem tudom, hogy megjelent e magyarul…)

5. Máz – Egy könyv, amiben szerinted minden benne van, ami egy jó könyvhöz kell.

Egyértelmű. George R. R. Martin: Trónok harca. Szerintem ehhez magyarázni se nagyon kell. Mindenki tudja, hogy ez egy hasonlóan jó könyv, mint A gyűrűk ura. Kegyetlen, játszik az érzelmeiddel, amikor megbízol benne, cserbenhagy, de te mégis olvasod, mert muszáj. Mert tudni akarod, hogy mi lesz. Mert olyanok történnek, amiket nem lehetett megjósolni. Újabb és újabb rejtélyes dolgok történnek, és kétségbeesetten keresed rá a válaszokat. Ebben minden megvan, ami kell. Csak ne felejtsetek el papírzsepit készíteni, mert ugyebár kegyetlen egy könyv.

6. Porcukor: Egy könyvsorozat, ami fel tud dobni, ha szomorú vagy.

Szerintem ezt már kitaláltátok. Rick Riordantól a Percy Jackson és az Olimposziak sorozat. Az első és második kötetről már írtam véleményt, ami nem is igazán volt vélemény, mert az egész bejegyzés abból állt, hogy milyen jó könyvek is ezek. Meghallom azt, hogy Percy Jackson és boldog a napom. 😀

7. Cseresznye díszítésként – A kedvenc könyved az évben.

Hát ebben az évben még nem olvastam túl sok könyvet. Eddig csak 7 darabot, de azért megtaláltam a legjobbat közöttük. Nicholas Evans: A suttogó. Ez a könyv messze a legjobb volt az évben. Olyan mély sebeket hagyott a lelkemben, hogy talán sosem forrnak be. És ez volt olyan fantasztikus benne. És akkor még beszélhetnék magáról a cselekményről, a stílusról és mindenről, de nem kell. Ez volt az év aranydíjasa (eddig).

Hát, ez lenne az én könyvtortám. Ha tetszett, akkor örülök. Ha nem, akkor nem tudom… Ha szeretnéd, csináld meg te is!

Rick Riordan: A Szörnyek Tengere (Percy Jackson és az Olimposziak #2)

2016-02-202016-03-06 by Matilda

Nos, az elmúlt napokban nem olvastam ki új könyvet, mert az, amelyikre vártam, nem érkezett még meg, és ezért elkezdtem A Gyűrűk Urát, és nehezen esek túl a hosszadalmas tájleírásokon, ezért most egy újabb Rick Riordan könyv, A Szörnyek Tengere bemutatása következik.

Nem akartam folytatni a Percy Jackson elemzéseket, mert terveztem, hogy az új kötet megjelenése előtt felfrissítem az emlékezetemet, de túl sok könyvet rendelek, és túl gyakran. Úgyhogy most fel kell idéznem azt az őskori pillanatot, amikor olvastam. (Jó, azért elég mély nyomot hagyott bennem, tehát emlékszem a dolgokra, csak nem olyan pontosan.)

A Szörnyek Tengere egy nagyon rövid könyv. Kb. 250 oldal. Az semmi! Na, mindegy. (Ebben a bejegyzésben szóra sem méltatnám a filmet.)

Rick Riordan újdonsült erővel dobja ránk a görög mitológia világát. Percy még mindig a legjobb karakter, a könyv még mindig humoros, és még mindig imádom. (Nem volt jó ötlet a kedvenc könyveimről írni. Nem tudok rosszat mondani rájuk.)

A történet elején Percy álmában látja, ahogyan a barátját, Grovert, elrabolják. De azt hiszi, hogy csak egy álom. Nyugodtan elmegy iskolába, ahol szörnyek támadják meg őt, és iskolás barátját, Tysont, akiről kiderül, hogy egy küklopsz, amikor megérkezik Annabeth. (Ó, azok a Percabeth momentumok! <3) Aztán elfurikáznak a táborba, amit bronzbikák támadtak meg, de szerencsére Tyson egy buldózer módjára kinyírja őket.

A táborban nem olyan fényes az élet. A tábor őrfáját, ami Thalia (Zeusz lánya), megmérgezték, és Kheirónt ezért eltávolították táborvezetői posztjából, és Tantaloszt rakták a helyébe. És Tantalosz nem csípi Percyt. Azután van egy kocsiverseny, meg Clarisset elküldik az Aranygyapjúért. De Percy tudja, hogy Polüphémosz elrabolta Grovert, így ő elmegy az ő felmentésére. Anabeth-szel és Tysonnal karöltve.

Ó, amikor Percyből tengerimalac lesz. Az a pillanat megért mindent.

De végül eljutnak a szigetre, visszaszerzik az Aranygyapjút meg Grovert, és happy end. (Haha! Még nem!)

Annabeth majdnem meghal, de túléli az Aranygyapjú segítségével. Aztán Luke jelenik meg, de semmi rossz nem történik, mert jön Kheirón és a Parti Pónik! (Közben Percy elküldi Clarisset a táborba az Aranygyapjúval, hogy megmentsék Thalia fáját.)

És most térhet mindenki vissza a táborba. Majd jöhet a csattanó. (Dobpergés…) Thaliát meggyógyította a gyapjú, de meg is szabadította az átoktól, ami fává változtatta, így feléledt! Vége.

Nem fogom elkezdeni a fényezést. Már megtettem. Az örökkévalóságon keresztül menne.

Csak ennyit mondok: ha még nem olvastad, most rögön menj a boltba, vedd meg, és olvasd el!

El ne felejtsem megemlíteni, hogy Kheirón kentaur. Csípőtől felfelé ugyanúgy nézett ki, mint egy átlagos középkorú fickó, barna, göndör hajjal és borzas szakállal. De csípőtől lefelé egy gyönyörű, fehér csődörben folytatódott. Ha épp úgy szottyant kedve, egy varázstolószék segítségével könnyedén eltüntette testének lófelét. Hatodikos koromban például azt hittem róla, hogy egy mezei mitológiatanár az akkori sulimban. De legtöbbször – persze, csak ha a mennyezet elég magas – teljes kentaur-alakjában pompázott.
Tyson elképedt, amikor meglátta:
– Nocsak, egy póni!
– Már megbocsáss! – nézett ránk Kheirón kissé sértetten.