Vegyes felvágott

Bevezetés

Szóval, egy kicsit elmaradtam a bejegyzések írogatásával az utóbbi… két hétben.  De ezt most bepótlom egy “vegyes felvágott” bejegyzéssel. A mai bejegyzésben lesz egy rövid részlet, a nyolcadik fejezetből, egy gyors karakterjellemzés és néhány egyéb dolog. Kezdjünk is neki!

Nemzetközi Nőnap

Vasárnap volt a Nemzetközi Nőnap és mindenkinek így utólag is Boldog Nőnapot kívánok! Valamint Kalocsán múlt pénteken édesapám és néhány társa rendezett egy felolvasó estet, aminek azt hiszem, hogy ez volt a mottója: nőkről, nőknek. Valami ilyesmi volt. Nagyon hangulatos kis este volt, hallhattunk sok szép verset, találkoztunk sok ismerőssel. Ez volt a 2. ilyen felolvasó estjük és elég telt házas esemény volt. És most én is be fogok állni a reklámozó sorba, hogy legközelebb, ha van időtök meg kedvetek, akkor ti is eljöhettek egy ilyen felolvasásra. A következő pontos időpontját nem tudom, de a költészet napja alkalmából fogják rendezni. Ha szereted a verseket és a költészetet, akkor ott a helyed!

Közelítek a kiadáshoz

Az előző héten a könyvem első körben lévő lektorálása megtörtént és apukám elment egy nyomdához. És amikor ő onnan visszajött, akkor eléggé fel voltam villanyozva, miután elmondta, hogy milyen lehetőségeim vannak. Oké, igen, egy könyv kiadása azért sokba kerül, de ha az ő könyvére összekapargattuk a pénzt, akkor az enyémre is menni fog, bárki bármit is mond. Szóval, jövő hét csütörtökön elméletileg találkozunk a nyomdával és megbeszéljük a dolgokat. Utána (ha megvan a borító, a tördelés, az illusztrációk helyére illesztése és az egyebek) már csak a nyomtatás van. Lehet, hogy nem mutatom ki, de már alig férek a bőrömbe, annyira izgatott vagyok. Aztán lehet, hogy koppanok… (Na, jó, ez csak vicc volt. Nem fogok koppanni! Sajnálom, ha egoistának hangzom, de egy nagyon jó könyvet írtam!)

Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy a nyomda majd az én elképzeléseim alapján készít nekem egy borítót, ami valószínűleg tetszeni fog. Úgyhogy most tűkön ülök addig, amíg a kezemben nem foghatom az elkészült Futó tűzt.

A Nagy-erdő

És akkor jöjjön a részlet:

Vegyes felvágott
Főnix a Nagy-erdőben.

“…Amikor felébredtem, a csillagos ég bámult vissza rám, mintha ezernyi apró szempár figyelte volna az álmomat. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden végtagom. Megvoltak. Semmi nesz nem hallatszott az erdőből, csupán a tücskök lágy ciripelése. Mégis mi olyan veszélyes itt? Órákon át ki voltam ütve, és semmi sem jött megenni. Felálltam. Minden ugyanúgy volt, ahogyan akkor, amikor kikászálódtam a vízből. Azt leszámítva, hogy most az égen ezernyi apró csillag pislákolt halovány fénnyel a Hold körül. Az erdő így még sűrűbbnek, és még ijesztőbbnek tűnt, mint azelőtt. Kitöröltem az álmosságot a szememből, és elindultam a fák felé. Bedugtam a fejemet, és körbeszimatoltam. Semmi veszélynek nem észleltem a jelét. Úgy döntöttem, hogy inkább holnap nézek körbe. Akkor biztosan nem esek hasra egy gyökérben sem, és persze nem töröm ki a nyakamat. Mert amúgy képes lennék rá. De milyen gáz lenne már? Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket, úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben. Na, ezt köszi, de nem!…”

Amanda

És akkor jöjjön a mai bejegyzésem utolsó pontja: a karakterjellemzés. Tan-tan-taaaan!

Amanda Főnix nagymamája, Viharnak, Főnix apjának édesanyja. A férje, élettársa, akit Rufusnak hívtak Főnix és Amanda találkozásakor már majdnem egy éve halott. Amanda három csikónak, Viharnak és két bátyjának, édesanyja. Ő egy eléggé egyedi kanca és néha, általában elég idegesítő tud lenni az örökös titkolózásaival. A legtöbbet elhangzott mondata: Majd megtudod, ha eljön az ideje!

Vegyes felvágott
Ez a kép egészen hasonlít a fejemben megszületett elképzeléshez.

“A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán nagyjából lábszárközépig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok.”

Mit írhatnék még róla? A könyvben minden fontos tudnivaló benne van (vagy benne lesz a következő kötetekben).

Ennyi lett volna mára/múlt hétre. Köszönöm, hogy elolvastátok!

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Ugorjunk két évet

Bevezetés

A Futó tűz javítása folyamatban van, én már az utolsó fejezeteknél tartok, utána pedig lepasszolom helyesírás ellenőrzésre és nekikezdek a maradék illusztrációk elkészítésére. Mivel túl sok ötletem van illusztráció téren, így kötöttem apámmal egy kompromisszumot, hogy ne vigyem őket túlzásba: megrajzolom mind a 21 ötletemet és végül a legjobb 10-11-et kiválasztjuk és azok kerülnek majd bele a könyvbe. Addig is egy újabb részlettel készültem. Íme itt a 7. fejezet, az Ugorjunk két évet pár sora.

Ugorjunk két évet

“…Nem sokkal ezután elérkezett a születésnapom. Remek.
Igazából ez a nap is úgy indult, mint bármelyik másik nap. Semmi izgalmas dolog. Az egyetlen dolog, ami ritkán volt erre, azok a viharfelhők. Bizony. De az ok, amiért most gyülekeztek az égen, nagyon egyszerű. Születésnapom van. Illetve majd csak este felé lesz. Addig csak gyülekeznek a felhők. És amikor abban a másodpercben vagyunk, mint amikor két éve megszülettem… BUMM! Égszakadás, vihar, eső, villámok. De most valami mégis furcsa volt. Amikor egyéves lettem, akkor csak délután kezdtek el gyülekezni a felhők. Most viszont már reggel megjelentek. De nem is nagyon érdekelt. Felkeltem és elindultam, hogy felébresszem a nagyit. Mostanában elég sokáig aludt, és ha nem ébresztem fel, akkor nem szeretném megint átélni azt a dolgot, mint a múltkor. Az szörnyű látvány volt. Senki sem akar olyat látni.
Elértem a nagy fa tövéhez (ez volt az egyetlen fa, amelyik nem rózsaszín volt, hanem kékesszürke), ahol ő szokott aludni, és csodák csodájára már ébren volt. De… szörnyen nézett ki. És nagyon köhögött. Amikor meglátta, hogy ott állok előtte, a kétségbeesett tekintetemmel, rámmosolygott…”

Na, ennyi lett volna mára. További szép napot!

Tenebrarum

Bevezetés

A mai napra egy újabb karakter jellemzését terveztem be. Ma többet megtudhattok Tenebrarumról, a könyvem, azaz a Fűtó tűz főgonoszáról. Ne is raboljuk a szót! Következzék Tenebrarum!

Tenebrarum

Tenebrarum egy még jóval Főnix előtt született csődörcsikó. Még akkor született, amikor a lovak létszáma kevesebb volt, mint kétszáz fő. Sohasem volt agresszív, vagy olyan, mint amilyennek a könyvemben mutatkozik. Csupán egy véletlen során elveszett és ez előhozta belőle a legrosszabbat.

Amikor egy kis barlangban kuporgott, minden lehetőséget átgondolt az elveszésével kapcsolatban, és megtalálta a legrosszabbat, ami borzasztó gondolat volt. Sajnos, ő annak az elhihetetlen gondolatmenetnek hiTenebrarumtt, ami egy hatalmas hazugság volt, így bosszúvágy lett úrrá rajta. Megkapta a hatalmat, a sötétséget, és elkezdődött az ő “uralkodása”. Rengeteg állat esett áldozatául, míg végül egy fiatal csődör ki nem állt és győzte le. Azóta sokszor jött vissza, megszállta egy másik ló testét és megpróbált uralkodni felette, de még egyszer sem sikerült olyan szinten megkaparintania a hatalmat, mint anno. Így most biztosra ment, keresett egy lovat, aki szinte teljesen ugyanúgy vélekedik az életéről (természetesen ő is tévesen), éa megszállta. De ezt a lovat már irányítani is jobban tudta.

Itt jön a képbe Főnix. Neki kell megállítania Tenebrarumot.

“…Egy óriási teremben találtam magamat. Közvetlenül velem szemben egy trónszerű valami állott. Rajta egy éjfekete ló feküdt. Habár a szőrén helyenként apró foltokban volt néhány fehér szőrszál. Szemei olyan vörösek voltak, min a vér. Sörénye sötét szálai között piros tincsek bújtak meg. Félelmetes volt…”

Többet Tenebrarumról majd megtudhattok a könyvből.

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Valentin-nap

Boldog Valentin-napot mindenkinek!

A mai napon van Valentin-nap és remélem, hogy mindenki azzal tölti ezt a különleges napot, akit a legjobban szeret! Menjetek el vacsorázni, bulizni… Én addig odakuporodok a gép elé és igyekszem kijavítani a könyvet, hogy ki tudjuk adni, még lehetőleg nyár előtt. Legalábbis szeretnénk, ha májusban már csak a nyomtatásra kellene várnunk.

Mára csak ennyit szerettem volna írni. Most rohanok, mert eszembe jutott egy szuper illusztráció ötlete a könyvhöz, amit most le kell rajzolnom. 🙂

(Love, love, love)
(Love, love, love)
(Love, love, love)

There’s nothing you can do that can’t be done
Nothing you can sing that can’t be sung
Nothing you can say but you can learn how to play the game
It’s easy

Valentin-nap
Valentin-napi lámpadísz-kreációm.

There’s nothing you can make that can’t be made
No one you can save that can’t be saved
Nothing you can do but you can learn to be you in time
It’s easy

All you need is love
All you need is love
All you need is love, love
Love is all you need

További szép napot!

Könyvkiadás?

Könyvkiadás?
Megkocsikáztattuk a kicsikét…

Könyvkiadás? Próbáljuk meg…

Szóval, ma elmentünk, hogy beszéljünk az egyik kiadó egyik szerkesztőjével, hogy hogyan lehetne kiadni a könyvemet és a vele kapcsolatos részleteket. Úgyhogy most teljes mértékben pörög az agyam. El kellene dönteni, hogy hogyan akarjuk kiadni. Ezt pedig elég nehéz így eldönteni. Én például teljes mértékben döntésképtelen vagyok. Nem tudom, hogyan kellene. Nem vagyok jártas az ilyenekben. Legalább a mai túránkkal megtudtuk, hogy merre hány méter. Ez is már haladás.

Az első könyvet ugye már mondtam, hogy újra elkezdtem átnézni, kijavítgatni, belejavítgatni. Szóval a jelenlegi állapot szerint, valószínűleg az eddig feltöltött részletek is változni fognak. Sőt, biztosan van bennük némi változás. Tekintve, hogy valószínűleg tele vannak szóismétléssel meg hasonlókkal. Úgyhogy még nem biztos, hogy minden úgy lesz, mint ahogyan az oldalon szerepel.

A könyvvel kapcsolatosan még van néhány dolog, amit el kell intézni. Kell még készíteni hozzá illusztrációkat, át kell nézni a hibákat, a helyesírást, össze kell kaparni neki egy jó borítót és egyebek. Szóval van még tennivaló. Főleg, hogy rengeteg apró részletet toldottam hozzá a kézirathoz, amit át kell majd írni a könyvbe, meg vannak részletek, amiket teljes mértékben átírtam. Jó buli lesz! Legalább nem fogok unatkozni!

A könyvkiadás alapból nekem egy elég necces dolognak tűnik, de majd csak megoldjuk valahogyan. Én elhatároztam, hogy ki fogjuk adni, és ezt nem vagyok hajlandó feladni. Álmok nélkül nincs valóság. Én hiszek benne, hogy ez nemcsak egy álom, és hamarosan valóság lesz belőle. Legalábbis a remény hal meg utoljára.

Ennyi lettem volna mára. A következő bejegyzés valószínű, hogy Valentin-napon fog következni.

További szép napot!

 

Történetek a múltból

Bevezetés

Már régóta nem posztoltam semmi újat, úgyhogy úgy gondoltam, hogy ideje feltölteni valamit az oldalra. A mai napra egy újabb részlet megosztását terveztem a könyvemből. Jöjjön hát a 6. fejezet, a Történetek a múltból.

Történetek a múltból

– Mikor az első ló meghalt, a szárnyából tíz mén, szarvából tíz kanca a testéből pedig egy
erős vezér született. Majd a lovak elszaporodtak a földünkön, s így benépesítették a Kontinens
északi részét.
– Ők sem mentek délre?
– Nem. De végül a kevés hely miatt a ménesek egy-egy követet küldtek délre, hogy
fedezzék azt fel. Az egyik követ a Nagy-síkságba ment. A síkság egy nagy puszta. Semmi
élelem, semmi víz. Alig élte túl. Éhezve és kiszáradva tért vissza. A halál szélén állt, de
sikerült túlélnie. Egy másik ló a Nagy-erdőbe ment. Ott vadállatok támadtak rá. Éppen csak
sikerült visszavergődnie a folyón.
– Az állatok nem követték?
– Nem, mert a folyó nagyon erős sodrású volt. Szerencsére a követ nagyon jól úszott.
– Találtak biztonságos helyet egyáltalán?
– Igen. Egy kisebb ménes követe találta meg a Viharrét alatt elhelyezkedő területet, a
Nyugati-síkságot. A lovak odáig mertek kiterjeszkedni, és nem tovább. Azóta is ezeken a
területeken élünk.
– És mi van a szigetekkel? Ott él valaki?
– Oh, hát persze. Egyes szigeteken biztosan tudom, hogy élnek. A többin… kérdéses, de
meglehet.
– Honnan tudod ezt?
– Tudod a szigetek eléggé közel vannak a parthoz. A legtöbbet lehet látni is. Valamikor
egy vékony csíkban az iszap kiemelkedik a vízből, és keresztül lehet sétálni az öblökön.
– Király! Mikor lehet ilyet csinálni?
– Hát azt tudom, hogy északon télen befagy, nyáron pedig kiszárad. Valószínűleg ott
magasabban van a homok. Délen tavasszal és ősszel lehet átkelni tudtommal, de azt meg nem
tudom mondani, hogy miért.
– Te is éltél szigeten?
– Én ugyan nem, de anyukád a Hattyú-szigetről származik.

Ennyi lett volna mára. További szép napot!

Leállíthatatlan agyműködés

A mai napra egy egyszerű témát találtam ki: a leállíthatatlan agyam.

Nemrég ugyebár befejeztem a 2. könyvem írását is, és nekiálltam, hogy kijavítsam. Közben pedig kitaláltam, hogy akkor csak át kellene olvasni még egyszer az első kötetet is. Úgyhogy fogtam a kéziratot és egy piros tollat, majd nekifogtam az átolvasásnak. Nem kellett volna. Körülbelül most tartok a könyv felénél és már rengetek piros tinta került a lapokra. Olyan, mintha valaki elvérzett volna rajtuk. Na, jó! Azért annyira nem sok, de toldottam hozzá eleget. Sőt, valamelyik reggel kitaláltam, lehet hogy ma, már nem emlékszem, hogy a prófécia, ami Főnix “végzetéről” szól, nem lesz jó. Legalábbis az utolsó sorának nincsen értelme, mert igazából nincs a könyvben semmi ahhoz hasonló. Úgyhogy vagy alkalmazkodom a jóslathoz, vagy újraírom az utolsó sort. Jaj, de jó buli lesz! Nem vagyok egy nagy költő és azt a négy sort is sokáig tartott összeszedni. Oh, Atyám..

Szóval, igen. Teljes erőbedobással írogatok. Most már arra is rászoktam, hogy az iskolában a két óra közötti szünetben is a könyvet javítgatom. Az osztálytársaim már kezdik unni a dolgot, de kit érdekel a véleményük? Engem nem csak a kockulás érdekel. Persze tisztelet a kivételnek!

Amit még nagyon bírok ebben az állandó javítási dolgon, hogy nem bírok tőle aludni. Ha bedőlök az ágyba, akkor még legalább fél órán keresztül agyalok a könyvön. Fél órán keresztül körmölöm az ötleteimet. Amikor azt hiszem, hogy most már kiapadt az ötlettáram a mai napra, akkor még jön egy nagyon ütős ötlet, és ha nem írom le, akkor elfelejtem. Muszáj leírni, mert különben azon jár a fejem non-stop. Ha meg leírom, akkor legalább nyugodtan alszom. Csak néha jó lenne megnyomni a piros gombot és egy kis ideig nem a könyvön agyalódni.

Most már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha sikerülne kiadni. Elméletileg hamarosan, most már tényleg hamarosan találkozunk a kiadós emberrel és megbeszélhetjük a dolgokat. Hamarosan…

A leállíthatatlan agyműködés most is a kézirat felé parancsolgat, úgyhogy ennyi lett volna mára.

További szép napot!

Pamacs

Bevezetés

A mai napon egy újabb szereplőnek a körülbelüli leírása következik. Ma Pamaccsal, Főnix egyik barátjával ismerkedhettek meg. Úgyhogy lássuk csak az információkat Pamacsról, a mókusról!

Pamacs

Pamacs egy apró, vöröses színű mókusfiú. Akkor találkozik Főnixel, amikor a csikó rémülten szalad ki az anyját csapdába ejtő lángok tengeréből. Gyorsan összebarátkoznak és együtt töltenek némi időt. Pamacs igazság szerint olyan, mint egy kislexikon. Mindent tud a növényekről és állatokról. Legalábbis sokat hablatyol a tulajdonságaikról. Egyértelműen a csődör legjobb barátja, nagyjából az egyetlen, aki az első másodperctől fogva csak a jót látja benne. Sajnálatos módon egy kisebb baleset következtében elválnak útjaik…Pamacs

“…És akkor egy kis, vöröses színű állat tűnt elő az előttem lévő fa egyik ágán. Ott üldögélt békésen. Bozontos farkát maga köré csavarta. Vörös bundája kicsit nedves volt. Két fülén hosszú szőr nőtt. A hasán pedig egy fehér folt húzódott. Úgy nézett ki, mint egy szőrös gombóc…”

Na, ennek a mókusnak még pont olyan kis okoskodó feje is van, mint amilyen Pamacsnak. De egyébként Pamacs nem csak össze-vissza hadovál. Tényleg egy kis biológia zseni. Legalábbis akkor biztosan mindent tud a dolgokról, ha növénnyel kapcsolatosak, vagy bogarakkal.

A családja és a “népe”, avagy az összes többi mókus a Mókushegyen él, a Mókuserdőben, amit a Mókustanács irányít. Arrafelé mindenkit unalmasnak és öregnek tart. Főleg, mivel a Tanács tagjai már féllábbal a sírban vannak. Vagy nem. 🙂 Szóval részben ez miatt hagyta el a hegyet és indult el a kalandok útján. Majd találkozott Főnixel.

Ennyi lett volna mára! Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem már izgatottan várjátok, hogy magát a könyvet is a kezetekben tarthassátok, és minden egyes apró részletet megtudhassatok!

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Térképelemzés

Bevezetés

Előfordult már veletek, hogy 59 nap alatt megírtatok egy könyvet? Mert kicsit meglepett, amikor pénteken nekiültem, hogy most írok egy kicsit és hirtelen véget ért a könyv. Igaz még kell rajta finomítani, mert biztos vagyok benne, hogy tele van helyesírási hibákkal és vannak még részletek, amiken kellene csiszolni egy kicsit, de… Alig két hónap alatt egy könyv? Ezt nem tudom, hogyan csináltam. Na de először még ki kellene adni az első részt. És térjünk is rá a mai bejegyzés fő témájára.

A mai napra egy újabb részletet terveztem megosztani veletek, a Térképelemzés című, ötödik fejezet elejéből. Jó olvasást!

Térképelemzés

“…Mikor kinyitottam a szememet, alig láttam valamit a vakító fénytől. A nap már magasan az égen járhatott. Megpróbáltam felemelni a nyakamat. Éles fájdalom hasított minden porcikámba. Csak egy pillanatig tartott, de pokolian nem esett jól. Nehézkesen magam alá húztam lábaimat. Hátrafordítottam a fejemet, hogy megnézzem, mennyire csúnyák a farkaskarmok által okozott sebeim. Nagy meglepetésemre rózsaszín levelekkel voltak fedve. Akkor döbbentem rá, hogy az összes fának rózsaszínes levele van. Gyorsan megnéztem a füvet is, de szerencsére az zöld volt. Elnéztem a patak irányába. A partján kövek sorakoztak, mintha terelnék, hogy merre folyjon. Megnyugodtam, mert a víz nem látszott méznek, vagy egyéb más dolognak. A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán lábszárközép körülig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok. Mikor rámnézett, egy kedves mosolyt küldött nekem. A homlokán egy fentről lefelé keskenyedő csík húzódott, ami alig látszódott ki hosszú üstöke alól.
– Jobban vagy már, Főnix? Azok a prérifarkasok rendesen elbántak veled. – kérdezte lágy hangon.
– Honnan tudja a nevemet, asszonyom? – fűztem hozzá meglepetten a kérdésemet.
– Mi ez az udvariaskodás? A nagyik már csak tudnak a saját unokájukról?…”

Főnix

Bevezetés

Oké… Szóval, az Ismerkedés a karakterekkel bejegyzéseimet kitöröltem. De, most kicsivel részletesebben fogok beszélni róluk, azonban egy bejegyzésben csak egy karakterem fog szerepelni. A maiban Főnixről fogtok megtudni többet. Úgyhogy jöjjön Főnix!

Főnix – A csikó, aki tűzben született

Na, a napokban igyekeztem összehozni magamnak egy borítót az első könyvemhezFőnix. Ugyebár így sem tudom, hogy miből fogjuk magát a könyvet kiadni. Ahhoz meg még lehet nem kellene egy profi grafikus megfizetése is, hogy lehessen egy olyan borítóm, amiben nem találok hibát. Szóval, rajzoltam ezt a képet (kattints rá, hogy nagyobb legyen). Borítónak ezt, illetve valami hasonlót képzeltem el. Maga a kép egészen jó lett, de van nagyon sok dolog, ami nagyon-nagyon szúrja a szememet. 1. A tűz. Nem tudok tűzet rajzolni. Ez csak az éppen tűrhető határán van. 2. Fények és árnyékok. Nem tudok fény-árnyék hatást színezni, ha tűz is van a képen.  Amúgy is csak árnyékolni tudok. 3. Van némi problémám Főnix kinézetével is. De ezt majd később részletezem.

“…Nem tudtam, hogy mire érti a „lenyűgöző” jelzőt. Nem voltam az. A fejemen csak egy szimpla folt volt, ami igaz, hogy hasonlított egy kicsit a tűzre. A lábaimon a jegyek pedig végképp nem voltak olyanok. A bal mellsőn a bokám vonala felett húzódott egy folt. A hátsó lábamon lábszárközépig nyúlt egy. A jobbon a bal szintje alatt, az elsőn meg csak a patám vonala felett volt egy kisebb. Tökre átlagosan néztem ki, szerintem.”

Igen. Kinézetre ez lenne Főnix. Egy vörös csődör. Igaz ennek a hivatalos neve sárga, de én azért is vörösnek mondom. Mert ő vörös. Mondjuk ez a képen nem látszódik. Ott sárga. A sörényének és farkának színe egészen jól sikerült. És akkor rátérek a testalkatra. A képen túl nagy a mellkasa. Túl nagy. Ha el szeretnéd képzelni Főnixet, akkor mixelj össze egy arab telivért (3. kép) és Szilajt, a rajzfilmből (2. kép). És akkor a szőrét képzeletben varázsold át vörössé (1. kép) és tedd rá a jegyeket. FőnixVoálá! Megkaptad Főnixet! Na ugye, hogy nem hasonlít a rajzomra?FőnixFőnix

Főnix egy Kontinensen élő csődör(csikó). Nagyon segítőkész, de csak abban az esetben, ha bízik is benned. Fél saját magától és az erejétől, a tűztől. Mivel egy baleset következtében valaki olyannak okoz fájdalmat ezzel az erővel, aki közel állt hozzá, ezért inkább elszalad, elbujdos. De az élet nem hagyja annyiban. Nem menekülhet el senki sem a saját sorsa elől, így hát vörös csikónk sem bújhat el. Az élet, halott édesanyja és más dolgok belezavarnak ebbe a bujdosásba, így Főnix végül ott fog állni, a végzetével szemben. De a többi dolgot vele kapcsolatban majd a könyv elolvasásával megtudhatjátok. 😛

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Lásd még: link