2015. 05. 21-én ugyebár megjelent Futó tűz című könyvem, A csikó, aki tűzben született sorozatom első része. Na, most ennek a könyvnek lesz egy bemutatója holnap (2015. 06. 01.) a kalocsai Sétálóutcában. Úgyhogy mindenkinek ott a helye! A könyvbemutató 11:40-kor fog kezdődni és körülbelül háromnegyed órát fog igénybe venni. Ezért is lett “Rendhagyó irodalomóra” néven mindenhova kiplakátolva. És igazából ennyiről akartam ma írni. Most, hogy már mindenki tudja, el lehet jönni!
Szóval, 2015. 06. 01-én, azaz holnap 11:40-kor várlak titeket a kalocsai Sétálóutcában!
Elárulom még azt is, hogy nagy erőkkel javítom a 2. kötetet, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek és elkezdtem a 3. kötetet is írni. Úgyhogy gőzerővel munkálkodom a folytatásokon.
És még egy dolog! Hogy egyszerűbb hozzáférést tudjunk biztosítani a könyvhöz, dolgozunk az országos terjesztésén. Remélhetőleg hamarosan ott lesz minden könyvesboltban. Szurkoljatok! 🙂
És ennyi lett volna mára. Holnap mindenkit szeretettel várok, és ha nem sikerül eljutnotok, ne keseredjetek el! Tervezünk még könyvbemutatókat!
Azt hittem, hogy ez a nap már sohasem jön el, de itt van! Ráadásul egy nappal korábban! Hazaérek, jön az e-mail, hogy kész a könyv, egy óra múlva pedig már benn ülök a kocsiban és robogunk érte.
700 darab frissen csomagolt könyvecske csücsül most a házban és mindegyik csak arra vár, hogy gazdára találjon.
Vegyétek és vigyétek! 🙂
A könyv megrendelhető: 06-70/779-71-35-ös telefonszámon, vagy a polirobert@polirobert.hu e-mail címen, Póli Róbertnél.
Nos, múlt héten elkezdődött a könyv nyomtatása, én pedig tettem egy rövid utat Londonba, így csak most tudtam eljutni odáig, hogy bejegyzést írjak. Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várnotok, de megérte, mert jövő héten végre készen lesz a könyv! Yay!
A nyomda május 21-re ígérte a könyveket, úgyhogy mindenki szépen bekarikázhatja a dátumot a naptárában és odaírhatja, hogy kötelező könyvvétel. És mint mondtam, tegyétek szabaddá utána pár napotokat, mert a könyv minden időtöket le fogja foglalni.
Nagy valószínűséggel az első könyvbemutatóra június 1-jén kerül sor, délelőtt 11:30 körül. Azt hiszem… De erről majd még adok pontosabb tájékoztatást.
És igazából csak ennyi lenne a mai napra. Nagy valószínűséggel legközelebb majd csak a megjelenéskor fogok írni.
Szóval, tudom, hogy elég régen posztoltam utoljára, de nem jutottam el a géphez, egészen mostanáig. Két hétig készülnöm kellett egy országos környezetvédelmi verseny döntőjére, közben le is betegedtem, meg ilyenek, de a lényeg, hogy még élek.
A betegség legjobb része az volt, hogy gond nélkül újra átolvashattam a könyvet, apró hibák után kutatva. Azóta még egyszer átnéztük, és most már szerintem elérte a végleges állapotot. Remélhetőleg. Többször már nem valószínű, hogy nyomtatás előtt átnézzük. Ha még akkor is találtok benne egy-két vesszőhibát, amikor olvassátok, akkor bocsi. De logikai hiba már nincs benne több, a történet olyan, mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt: egyszerűen fantasztikus. (Kis egoista vagyok, mi?)
Nézzük, csak. A legutóbbi bejegyzés óta megjött a borító terve kinyomtatva, és meg kell hogy mondjam, az is egy fantasztikus munka lett. Egyszerűen tökéletes. Nem akarom fényezni magamat, de szerintem ez a könyv egyszerűen pazar, kívül is és belül is. 🙂
Annyira közel vagyok a célhoz… Most már megvan az ISBN száma is, szóval most már tényleg csak a nyomtatás van hátra. És ha az is megvan… Valószínűleg, amint kézbe kapom a könyvet majd elsírom magamat. Azután pedig hazáig ugrálni fogok az örömtől.
És ami a héten, vagyis tegnap sokkolt engem, az apám laza bejelentése volt. Mit sem sejtve hazajövök az iskolából, lehuppanok tanulni, ő meg tök nyugodtan mondja, hogy beszélt a helyi könyvtár igazgatójával és június 1-jén várnak majd a könyvbemutatómra. Én meg erre ilyen sokkolt kifejezéssel néztem rá, hogy most akkor hülyéskedsz, ugye? Ő meg erre mondja, hogy nem.
Oké! Persze! Nem probléma! Belül tiszta happy vagyok, csak a probléma azzal van, hogy nem szoktam kiállni egy rakás ember elé és mesélni magamról, a könyvemről. Főleg nem akkor történik ilyen, ha annak a rakás embernek a felét egyáltalán nem, vagy csak látásból ismerem. De majd valahogy leküzdöm a lámpalázamat. Megoldom! Túl vagyok én már nem egy iskolai előadáson és versenyen. Egy sima könyvbemutató csak nem fog megártani, nem igaz?
Na, erről részletesen is írok majd, ha már tényleg a szervezésre kerül sor. Addig is mindenki tegye szabaddá a június 1-jei délutánját/estéjét, mert mindenkinek jelenése lesz a könyvbemutatón. Számítok rátok!
És azt hiszem, hogy ennyi elég is lenne mára. Majd még jelentkezem. Addig is élvezzétek a napsütést és a tavaszt, mert ha meglesz a könyv, garantálom, hogy minden időtöket le fogja kötni!
Ma van a szünet utolsó napja (*szomorú fej*). A holnapi napot várom is, meg nem is. Hiszen egy újabb roadtrip keretében megint ellátogatunk a nyomdába és helyrerakjuk a részleteket, egyeztetjük a hibákat (rengeteg van belőlük…), és apró módosításokat kezdeményezünk. Azután, ha mindez megvan, akkor jöhet egy újabb lektorálási folyamat, ami remélhetőleg már az utolsó lesz, és utána most már tényleg a kezembe vehetem a könyvet. Mármint a könyvet.
És ha már ennyire a vége felé haladunk, a kezeim már minden áron írni akarják a következő köteteket, ezért elkezdtem a 2. kötet lektorálását és rengeteg… rengeteg hülyeséget találtam benne, és még nem értem a végére. És hiába égek már a vágytól, hogy nekikezdhessek a 3. kötet írásának, addig nem kezdhetem el, ameddig nincsen véglegesítve az előtte lévő kettő, mert visszamenőleg idézek a könyvekből.
De hogy szezonális is legyek, utólag is Boldog Húsvétot! Habár még mindig nem állt össze bennem, hogy miért pont a nyuszi és a tojás a húsvét jelképe, mert a kettőnek egyébként semmi köze nincsen egymáshoz és… Mindegy. Hagyjuk…
Valamint terjeszkedtem! Újabb “reklámfelületet” találtam a könyvnek. Keresd itt!
És… Mit is akartam én ma posztolni? Mit? Azt hiszem elfelejtettem… Részletet vagy karakterjellemzést, vagy…? Micsodát? Áh, igen! Majdnem elfelejtettem még egy kihagyhatatlan dolgot!
Esperanza
Esperanza Főnix mamája, Vihar… öhm… felesége? Szerelme, szeretője? Nem vagyok benne biztos, hogy mije… Szóval, Esperanza Vihar… lelkitársa… Ah, hagyjuk! Egy szerető, gondoskodó édesanyáról van most szó. Sajnálatos módon, a kicsi Főnix születésekor meghalt, viszont így is rettentően fontos szerepet tölt be a könyvben, hiszen ki más, ha nem ő, segíti fiát keresztül az éveken?
Esperanza egy hófehér kanca, ugyanolyan viharszürke szemekkel, mint amilyen Főnixnek van. És ennyi a kinézet. Egy gyönyörű, hófehér kanca.
Igazából Esperanzáról nincsen sok minden, amit én most így itt el tudnék mondani. Imádja a családját és bármit megtenne értük. Ezzel pedig elég tömören összefoglaltam a Szépség Istennőjének leszármazottjának a tulajdonságait. Több információért keresd majd fel a könyvet!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Ahhoz képest, hogy azt írtam, hogy most gyakrabban fogok posztolni, kicsit elmaradtam a dolgokkal, nem igaz? Ez betudható annak, hogy tavaszi szünet van és én non-stop olvastam. Ez alatt a három és fél nap alatt elolvastam két könyvet. Befejeztem a kedvenc könyvsorozatom utolsó részét, Rick Riordantól a The Blood of Olympus-t és most teljesen bedepiztem. Annyira, de annyira imádtam azt a sorozatot, számomra az olvasás Percy Jackson világából állt legfőképpen (meg Westerosból). Szóval most elolvastam és vége lett. És egy hatalmas tátongó űr keletkezett bennem. A vége a könyvnek számomra furcsa volt és annyi kérdés maradt bennem, hogy most még sokkhatás alatt vagyok. De pár hét és viszonylag rendeződik a helyzet. A másik könyv meg valamilyen ciki tini-romi könyv volt. Nem állítom azt, hogy tetszett, de azt sem, hogy utáltam. Olyan… olyan…. olyan volt. Na, de hogy az én könyvemről is szó essen, mára egy újabb karaktert mutatnék be, Bellonát.
Bellona
Bellona a 13. fejezetből.
Pfú… Bellona. Nehéz eset. Egy szeszélyes és nagyon-nagyon-nagyon bizalmatlan kancáról van most szó. Bellona nem a Kontinensen született, semmi köze nincsen ahhoz a világhoz, amelyben Főnix és családja élnek. Akkor most miről is beszélek? Azt nem mondom el. Most nem. A kanca igaz, hogy csak a könyv végén bukkan fel, de még így is a fontos szereplők közé tartozik. A következő kötetekben többet fog szerepelni három fejezetnél.
“…Egy gyönyörű gesztenyepej ló volt. Hosszú és dús fekete sörénnyel és farokkal. Élénk smaragdzöld szemei voltak, amelyekkel fenyegetően nézett rám. A mellső lábain és mintha a hátsókon is lett volna egy-egy fehér kötés, melyek kuszán és össze-vissza álltak. Helyenként pár foltban rózsaszínes vér áztatta őket…”
Igazából Bellonáról az első könyvben vajmi keveset tudhat csak meg az olvasó. Nagy vonalakban kirajzolódik a személyisége, de valóban olyannak ismerjük meg, amilyen? Több információért kopogjatok be az agyamba, és keressétek a harmadik kötet lakását, ahol a legtöbb kis titokra fény derül a kancával kapcsolatban.
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Szóval, a könyv még lektorálás alatt, a borítón már csak néhány simítás van hátra, a bemutatkozásom, ajánlás nagyjából kész. Rohamosan haladunk a kiadás felé, ezért gondoltam, hogy jöhetne még egy részlet a könyvből. Jöjjön a kilencedik fejezet, a Második találkozás.
Második találkozás
“…Szerencsére semmim sem tört el, csak néhány karcolást szereztem. Alig hallottam egy pillanatig, a robbanás miatt. A fejem zúgott, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Nagy nehezen felkeltem a földről, miközben több tucatnyi ló bámult rám nagy, kerek szemekkel. Leráztam magamról a sok port és koszt, ami rámtapadt. Nehézkesen lélegeztem, ziháltam és remegtem. Soha életemben nem álltam még szemben ennyi tűzzel… kivéve, amikor megszülettem. Majd belejövök a gyakorlatba! Még egyszer nem szeretnék robbanni. Majd a szememmel Izát kerestem. Megdicsértem magamat, mert egy szőrszála sem görbült meg. Majd a kanca elém lépdelt, olyan könnyed léptekkel, mint amikor a lágy szellő átfut a fűtengeren. Pár másodpercig csak szótlanul nézett és méregetett engem, majd megszólalt:
– Ismerjük egymást?…”
A tegnapi bejegyzésben olvashattátok, hogy a könyv már tördelés alatt áll, hamarosan (remélhetőleg) nyomdakész lesz, majd már a kezetekbe is vehetitek. Ezért gondoltam, hogy kicsit gyakrabban megpróbálok posztolni részleteket, karakterjellemzéseket, hogy mire kijön a könyv már kellőképpen fel legyetek csigázva (feltéve, ha még nem vagytok). Úgyhogy jöjjön egy elemzés Főnix apjáról, Viharról.
Nem tudom, hogy mit csinál itt ez a kőfal…
Vihar
Vihar Főnix édesapja, Viharrét ménesének vezére, a Vihar Istenének leszármazottja. Felelősségtudó, mindig a ménesének érdekeit tarja szem előtt, ezért nem tölthet túl sok időt fiával. Szerelme, Esperanza, aki Főnix édesanyja korai halált lelt… és mint ménesvezér, a körülmények miatt kénytelen volt elvezetni csapatát, hogy a “ménesszövetség” létrejöhessen a Magányos-medence és Viharrét lovai között. Főnixet pedig magára kellett hagynia, hogy egyedül boldoguljon.
“Vihar egy erős alkatú pej csődör volt. Hosszú, dús sörénye és ugyanilyen farka volt.”
Ami közte és Esperanza között van, az egy elválasztatlan szerelmi kötelék. Ezt még a halál sem bírja széttépni. De azt hiszem, hogy egyenlőre elég is lesz ennyi információ róla.
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Célegyenes. Végre ott tartunk, hogy már csak pár hét és megjelenik az első kötet. Így hát befordultunk és már csak karnyújtásnyira van a cél.
A második fejezet tervezett illusztrációja.
A mai napon ellátogattunk egy megbeszélésre a könyvem kiadásával kapcsolatban. Bátran mondhatom most már, hogy ez a könyv ki lesz adva. Valószínűleg úgy egy hónap múlva már a kezetekben tarthatjátok fizikai formában is a könyvet, és megismerhetitek (jobban) Főnixet és a Kontinenst. A borítóterveket és az első betördelt kéziratot jövő hét végére kapjuk meg. Utána még egy kis javítgatás, finomítás, és nyomdakész lesz (remélhetőleg).
Teendők addig
Lektorálás
Hátsó borító szövegének megtervezése
Bemutatkozás írása
És még néhány egyéb aprócska döntés áll előttünk.
Remélem most már minden simán menni fog, és április végére a kezemben tarthatom az alkotásomat, és azt is, hogy már ti is várjátok a megjelenést!
Mára csak ennyi lett volna. Köszönöm, hogy elolvastad!
Szóval, egy kicsit elmaradtam a bejegyzések írogatásával az utóbbi… két hétben. De ezt most bepótlom egy “vegyes felvágott” bejegyzéssel. A mai bejegyzésben lesz egy rövid részlet, a nyolcadik fejezetből, egy gyors karakterjellemzés és néhány egyéb dolog. Kezdjünk is neki!
Nemzetközi Nőnap
Vasárnap volt a Nemzetközi Nőnap és mindenkinek így utólag is Boldog Nőnapot kívánok! Valamint Kalocsán múlt pénteken édesapám és néhány társa rendezett egy felolvasó estet, aminek azt hiszem, hogy ez volt a mottója: nőkről, nőknek. Valami ilyesmi volt. Nagyon hangulatos kis este volt, hallhattunk sok szép verset, találkoztunk sok ismerőssel. Ez volt a 2. ilyen felolvasó estjük és elég telt házas esemény volt. És most én is be fogok állni a reklámozó sorba, hogy legközelebb, ha van időtök meg kedvetek, akkor ti is eljöhettek egy ilyen felolvasásra. A következő pontos időpontját nem tudom, de a költészet napja alkalmából fogják rendezni. Ha szereted a verseket és a költészetet, akkor ott a helyed!
Közelítek a kiadáshoz
Az előző héten a könyvem első körben lévő lektorálása megtörtént és apukám elment egy nyomdához. És amikor ő onnan visszajött, akkor eléggé fel voltam villanyozva, miután elmondta, hogy milyen lehetőségeim vannak. Oké, igen, egy könyv kiadása azért sokba kerül, de ha az ő könyvére összekapargattuk a pénzt, akkor az enyémre is menni fog, bárki bármit is mond. Szóval, jövő hét csütörtökön elméletileg találkozunk a nyomdával és megbeszéljük a dolgokat. Utána (ha megvan a borító, a tördelés, az illusztrációk helyére illesztése és az egyebek) már csak a nyomtatás van. Lehet, hogy nem mutatom ki, de már alig férek a bőrömbe, annyira izgatott vagyok. Aztán lehet, hogy koppanok… (Na, jó, ez csak vicc volt. Nem fogok koppanni! Sajnálom, ha egoistának hangzom, de egy nagyon jó könyvet írtam!)
Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy a nyomda majd az én elképzeléseim alapján készít nekem egy borítót, ami valószínűleg tetszeni fog. Úgyhogy most tűkön ülök addig, amíg a kezemben nem foghatom az elkészült Futó tűzt.
A Nagy-erdő
És akkor jöjjön a részlet:
Főnix a Nagy-erdőben.
“…Amikor felébredtem, a csillagos ég bámult vissza rám, mintha ezernyi apró szempár figyelte volna az álmomat. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden végtagom. Megvoltak. Semmi nesz nem hallatszott az erdőből, csupán a tücskök lágy ciripelése. Mégis mi olyan veszélyes itt? Órákon át ki voltam ütve, és semmi sem jött megenni. Felálltam. Minden ugyanúgy volt, ahogyan akkor, amikor kikászálódtam a vízből. Azt leszámítva, hogy most az égen ezernyi apró csillag pislákolt halovány fénnyel a Hold körül. Az erdő így még sűrűbbnek, és még ijesztőbbnek tűnt, mint azelőtt. Kitöröltem az álmosságot a szememből, és elindultam a fák felé. Bedugtam a fejemet, és körbeszimatoltam. Semmi veszélynek nem észleltem a jelét. Úgy döntöttem, hogy inkább holnap nézek körbe. Akkor biztosan nem esek hasra egy gyökérben sem, és persze nem töröm ki a nyakamat. Mert amúgy képes lennék rá. De milyen gáz lenne már? Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket, úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben.Na, ezt köszi, de nem!…”
Amanda
És akkor jöjjön a mai bejegyzésem utolsó pontja: a karakterjellemzés. Tan-tan-taaaan!
Amanda Főnix nagymamája, Viharnak, Főnix apjának édesanyja. A férje, élettársa, akit Rufusnak hívtak Főnix és Amanda találkozásakor már majdnem egy éve halott. Amanda három csikónak, Viharnak és két bátyjának, édesanyja. Ő egy eléggé egyedi kanca és néha, általában elég idegesítő tud lenni az örökös titkolózásaival. A legtöbbet elhangzott mondata: Majd megtudod, ha eljön az ideje!
Ez a kép egészen hasonlít a fejemben megszületett elképzeléshez.
“A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán nagyjából lábszárközépig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok.”
Mit írhatnék még róla? A könyvben minden fontos tudnivaló benne van (vagy benne lesz a következő kötetekben).
Ennyi lett volna mára/múlt hétre. Köszönöm, hogy elolvastátok!
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
most ennek a könyvnek lesz egy bemutatója holnap (2015. 06. 01.) a kalocsai Sétálóutcában. Úgyhogy mindenkinek ott a helye! A könyvbemutató 11:40-kor fog kezdődni és körülbelül háromnegyed órát fog igénybe venni. Ezért is lett “Rendhagyó irodalomóra” néven mindenhova kiplakátolva. És igazából ennyiről akartam ma írni. Most, hogy már mindenki tudja, el lehet jönni!![DSC_0011[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00111.jpg)
![DSC_0023[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00231.jpg)
![DSC_0024[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00241.jpg)
