A csikó, aki tűzben született
Mivel utoljára júniusban posztoltam valami kis aprócska információt a saját könyveimről, gondoltam, itt az ideje egy rendes helyzetjelentésnek, vagy legalábbis valami hasonlónak.
Nos, az idei nyár elég mozgalmas volt, mindenféle szempontból, és igazából mindig volt mit csinálnom, ezért sem haladtam mindennel úgy, ahogy akartam, de most már túl vagyok a nyelvvizsgán is, így minden időmet saját magamnak szentelhetem, meg a könyveimnek. Úgyhogy jöjjön a részletes jelentés… Read More
Nos, ma nincs túl sok mondanivalóm, azon kívül, hogy szépen haladok a könyvekkel. Ma éppen egy olyan ötlet rajzolódott ki a fejemben, ami még egyet rá fog dobni a könyvekre. Úgyhogy, csak annyit mondanék, hogy ha tetszett az első könyv, a Futó tűz, akkor a második könyv, a Sárkánytűz csak jobb lesz nála, de a harmadik, az úgy tűnik, hogy ezekre majd még rátesz egy lapáttal. Read More
Mint azt már korábban említettem, Valentin-nap alkalmából készítettem egy különlegességet, csak kedves olvasóim számára. Úgyhogy most posztolok egy részletet az első könyvből, és egy képet hozzá.
Valentin-napi különlegesség
“…Mielőtt Iza reagálni tudott volna, fogtam magamat, és beleugrottam a tóba. A hatalmas csobbanás összes cseppje a fehér kancacsikóra esett, aki mikor felbukkantam, gyilkos tekintetet vetett rám, miközben ázott sörénye a szemébe lógott, és rátapadt a nyakára. Kikászálódtam a vízből, leráztam magamról, amennyit csak tudtam, és vágtába kezdtem, Izával ellenkező irányba. A kanca utánam vetette magát, de nem bírt elég gyorsan futni ahhoz, hogy beérjen.
Amikor egy olyan részhez értem a mezőn, ahol nem voltak túlságosan közel tavak, vagy dombok, és az egészet színpompás vadvirágok borították, lelassítottam. Bevártam a mérges kancát, aki mögöttem loholt. Addigra már megszáradtam, és valószínűleg ő is. Amint beért, rám vetette magát, és a földre döntött. Volt egy aprócska összezörrenésünk, de végül csak feküdtünk egymás mellett, a virágok között, és bámultuk a hatalmas, ezüstszínű holdat. Mind a ketten fáradtak voltunk a futástól, úgyhogy lihegve hevertünk a fűben.
Pár percnyi pihenő után a hátamról a hasamra gurultam. A lábaimat magam alá húztam, és úgy néztem a mellettem fekvő szépségre. Most már nem is tagadtam. Iza volt a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam. Ahogyan ott feküdt, és a hold varázsos fénye beterítette, ahogyan hófehér sörénye között a kis vadvirágok átbújtak… Úgy nézett ki, mint egy angyal. Végül megszólaltam:
– Tudod, tényleg van valami, ami gyönyörű a Magányos-medencében.
– Igen? És mi az?
– Te.”
Tudom, hogy utáltok e jelenet miatt. Főleg, hogyha végigolvastátok a könyvet. (Egyébként rájöttem, hogy Izáról még egy képet sem rajzoltam. Ez hogy történhetett?)
Hát, igen. Főnix nem szereti a Valentin-napot. Ezek után már nem. A romantika nem éppen a legjellemzőbb ebben a könyvben. (Meg nem is nagyon tudok romantikus jelenetet írni, anélkül, hogy ne hangozzon bénán. Habár nekem majdnem minden romantikus jelenet bénán hangzik. Velem van a baj.) De aggodalomra semmi ok! Azért nem vagyok annyira kegyetlen, hogy Főnixet teljesen kihagyjam a történet hátralevő részében a szerelemből. Azért nekem is van szívem. De elég is ennyit tudnotok.
További szép napot!
Érkezzen az illusztrációk története 3. rész.
A Háborúk Királynője
A Háborúk Királynője, Bellona. Igen, ő valóban egy nehéz eset volt Főnix számára, de most nem a sztoriról akarok beszélni.
Ezt a képet akkor rajzoltam, amikor hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy megtanulok jobb agyféltekésen rajzolni. Úgyhogy internetes anyagokat átnyálazva megcsináltam egy fél nap alatt az egészet, aztán nekiültem ennek a rajznak. A sörény, azt imádom a legjobban. És a lábai egész jól sikerültek, tekintve, hogy szemből kellett lerajzolni őket. Lópata szemből? Lehetetlen küldetés. (Majdnem.)
Már korábban elhatároztam, hogyan fog ez a kép kinézni, de eddig a képig nem sikerült valami fényesen a megvalósítása. És mégis sikerült lapra vinnem azt az ellenségességet, ami Bellonában van. (Most jön az, hogy vállon veregetem magam, amiért ilyen ügyes vagyok.)
Egy alak rajzolódott ki előttem a víz tükrén. A hirtelen meglepetéstől megijedtem, és felágaskodtam. De a másik állat is megijedt, és védekezően ő is felágaskodott.
Mikor tisztán láttam, hogy mi is áll előttem, lenyugodtam, és újra visszaereszkedtem a négy patámra, de a kanca velem szemben még mindig támadásra készen állt.
Harcra fel!
Nem voltam benne biztos, hogy a képről érzékelhető, hogy ez Tenebrarum szeretne lenni. Fekete-fehérben a vörös szem és sörénycsíkok nem igazán látszódnak. Sokkal gonoszabban néznek ki piros szemekkel. De remélem, azért felismerhető.
Ezt a képet azután rajzoltam, hogy hazajöttünk Pestről. Elmentünk beszélni egy kiadóval, és amint beszálltunk a kocsiba, eldöntöttem, hogy nem kiadózunk. Azt hiszem valahol van egy bejegyzés erről… Itt. És itt. Meg itt is. Talán csak ennyi.
Szóval, ezt akkor este megalkottam. Talán ez volt a harmadik vagy a negyedik a sorban?
A csődör felszisszent, és izzó vörös szemeivel rám nézett. De mielőtt az ellentámadást megtehette volna, egy ötlet csillant fel bennem. Megindultam a hegyek irányába. Előrerohantam, és Tenebrarum követett. Utánam szaladt.
A mindent eldöntő döntő
Dobpergééééés… BUMM! Fő-fő spoiler. Főnix zuhan, itt a vég, de nem! Izgultatok, hogyan menekül meg, ne is tagadjátok! Tessék: lángoló szárnyas-szarvas pegakornis. Igen, lehet azt mondani, hogy “gyerekes”, de annak a döfőnek a fején még hasznát veszi.
Ez a rajz az utolsók közt készült, nem a legjobb, talán ezt szeretem a legkevésbé, de attól még hatásos. Elég jól illusztrálja az eseményeket. Erről a jelenetről van 3 különböző képem. Ez lett a legjobb. A színeset meg sem merem említeni, a másik pedig valószínű, eltűnt egy mappa mélyén. Maradjunk ennél a verziónál.
Ebben a pillanatban szikrák pattogtak fel a testemen, az akaratom ellenére. Hiszen nem akartam lángba borulni. Mire jó az most? Ám ez alkalommal nem a testemet borították el lángcsóvák.
Ó, jaj! Ezt a témát is kilőttem. Akkor ez most azt jelenti, hogy hamarosan vissza kell térnem a Sárkánytűzről való posztoláshoz? Nah, az senkit sem érdekel. 😛
Nem fogok már sok infót adni a következő kötetről. Pár részlet, egy-két karakter, és vége.
Nos, lesz-e mostanában valamilyen ünnep… Február 14. Valentin-nap. Mintha lett volna egy ilyen bejegyzés tavaly… Áh, igen, nem sok minden volt akkor. De most elterveztem egy dolgot, amit lehet, sikerül megvalósítani addig, lehet, hogy nem. (A rajztehetségemtől fog függeni.) Elképzelhető, nem biztos, de lehet, hogy rajzolok egy képet, csak erre az alkalomra, és két lovat fog ábrázolni, ebből az egyik Főnix lesz. De majd meglátjuk.
Addig is, további szép napot!
Tudom, régen volt már könyvelemzős bejegyzés, de nem azért mert nem olvastam. Az utóbbi hetekben kiolvastam három könyvet is, de ebből kettő az egy sorozat közepe volt (Rick Riordan: The Throne of Fire (The Kane Chronicles #2), Rick Riordan: The Serpent’s Shadow (The Kane Chronicles #3)), úgyhogy azokból nem írtam értékelést. Még.
De tegnap befejeztem egy másik könyvet is, Cressida Cowell-től az Így neveld a sárkányodat. Mivel ez a könyv már megjelent magyarul is, meg nem a sorozat közepe, gondoltam írok róla egy elemzést.
Amit erről a könyvről mindenféleképpen tudni kell mielőtt elolvasod, az az, hogy:
Akkor csapjunk bele! (Megjegyezném, hogy ha tetszett a film, nem feltétlenül fog tetszeni a könyv.)
Amint elkezdődik a könyv, már érzékeljük a leglényegesebb különbséget. A fiatal vikingeknek próbát kell kiállniuk, hogy a törzsbe tartozhassanak: el kell lopniuk egy sárkányt, és tanítaniuk kell azt, hogy azt csinálja, amit neki mondanak. (Nem, nincsen sárkánylovaglás.) Ez már azért elég nagy eltérés, ugye?
Szóval a fiúk elmennek, lopnak maguknak sárkányt, visszatérnek (éppen csak). Hablaty (magyar fordításban valamiért Harald lett. WTF?) nem látta milyen sárkányt kapott fel, csak érezte, hogy ott van, és ezt a sors szánta neki. Ez a mi kis sárkányunk Fogatlan. Nem, Fogatlan nem egy éjfúria. Nem, Fogatlan nem úgy néz ki, mint a filmben. Nem egy cuki, macskaszerű kis lény. A-aaa. Ő egy icipici, ténylegesen FOGATLAN sárkány. És zöld. És nagyon-nagyon-nagyon engedetlen.
Alap tudnivalók a könyvbeli sárkányokról:
A csodálatos, mesteri tanítás, hogy hogyan érd el a sárkányodnál azt, hogy engedelmeskedjen, az ez:
KIABÁLJ VELE! Minél hangosabb, annál jobb.
Fogatlannál ez nem válik be, mert Hablaty nem tud üvölteni. Szóval fogjuk rá, hogy betanítja, de a nehezebb úton.
Miközben az ifjú vikingek készülődnek a beavatásukra (amin vagy átmennek, vagy száműzik őket), az óceán fenekén egy századok óta alvó Oceanus Giganticus Maximus (nem tudom mi magyar fordításban) ébredezik. Igen, ő lesz a Green Death (szintén nem tudom a magyar fordítását).
A beavató teszten a sárkányok egymásnak ugranak, mindenki elbukik, száműzni kellene őket. Igen, Pléhpofa szinte rezzenéstelenül száműzetné a fiát. De csak szinte, mert vihar tör ki, és elhalasztják a száműzetést reggelre, és éjszaka nem tud aludni, mert ezen rágódik. És reggel kikászálódik a partra a Green Death.
Kitör a pánik, mivel ez az aranyos kis sárkányunk megsirattatna egy hegyet, és az, hogy rákiabálnak, nem működik. És ez mindenkit lesokkol. De hátha valaki tudna beszélni vele? Hátha valaki beszélne sárkányul? Igen, van egyetlen egy olyan személy a törzsben, aki képes beszélni a sárkányokkal. Ő Hablaty.
Beszélgetés nem válik be. Tervet eszelnek ki hát az ifjak.
A sziget túlfelén van egy másik Oceanus Gigantucus Maximus. Egymásnak vezetik a kettő behemót állatot, és elérik, hogy egymásnak essenek. A Green Death nem hal meg, csak a halálán van, de még lenyeli Hablatyot. A sárkányok, látva, hogy gazdáik vesztettek, elmenekülnek. Kivéve Fogatlant. Őt valami ott tartja. Valamiért nem megy el. Valamiért beszáll a sárkány orrlyukaiba, ráveszi, hogy tüsszentsen egy nagyot, és ezzel Hablaty (aki egy lándzsában fennakadt a nyelőcsőben) és Fogatlan is kilőnek.
Hablaty, amíg benn volt a sárkány torkában, rájött, hogy honnan jön a sárkányok tüze. A tűz forrását eldugaszolja, és amikor a Green Death le szeretné fújni őket egy kis tűzzel, nem sikerül neki. Addig próbálkozik, amíg fel nem robban.
Végül is elég brutális dolgok történnek benne, csak éppen nincsenek részletezve.
Nem, Hablaty nem veszíti el a fél lábát. Fogatlan majdnem meghal, de mégsem, és a könyv egy happy end-del ér véget. Oh, és Hablatynak megvan az anyja. Nem ment el vad sárkányokkal partizni.
De nem kell aggódni! Van még 11 másik kötet a sorozatban.
A könyv tele van az írónő által készített illusztrációkkal, amik nem profik, de nagyon jól passzolnak magához a könyvhöz.
Hát, igen. Ez a könyv szinte semmiben nem hasonlít a filmhez. Astridról még szó sem volt, például. El akartam olvasni a könyvet, mert szerettem a filmet. De olvastam is róla elemzést, amiben leírták, hogy ne legyenek olyan elvárásaim, hogy viszont “olvasom” a filmet a könyvben. Én kifejezetten vártam, hogy eredetileg hogyan néz ki a történet. Érdekelt, mennyi mindent csavartak meg a rendezők. Ha valaki nem tudja, hogy a könyv és a film teljesen más, akkor valóban csalódás érheti. De ez nem jelenti azt, hogy a könyv rossz.
Ez egy teljesen élvezhető gyerekkönyv. El kell vonatkoztatni a filmtől. Ha ez nem megy, akkor a könyv teljesen élvezhetetlen lesz. De amúgy nincs vele semmi baj. Könnyű kis olvasmány. Csak ajánlani tudom.
– Nos, fiam – szólalt meg Pléhpofa –, mit akar a szörny, BÉKÉT vagy HÁBORÚT?
– Azt mondja, békével jött – felelte Harald Hablaty.
A vikingek éljeneztek és dobogtak.
Harald Hablaty felemelt kézzel csendet kért.
– De azért meg fog enni minket.
Hosszú szünet után végre elérkezett egy újabb bejegyzés ideje. Az illusztrációk története 2. rész.
Ugorjunk két évet!
Oh, ez a fejezet két viszonylag jó évet ad Főnixnek. De mind tudjuk már (vagy nem), hogy a végén mi történik.
Ezt a képet úgy rajzoltam, hogy végigfutottam a könyvespolcomon, és kiválasztottam az egyik könyvet, aminek a borítóján lévő ló pont olyan pózban volt, ami nekem kellett. Először csak Főnix került a képre, de aztán gondolkodtam egy picit, és újra megnéztem azt a részletet, amelyikhez készítettem, és végül hozzárajzoltam Amandát is.
Ennek a könyvnek a borítóját használtam alapul: (link)
A kedvenc tevékenységem a Tündér-folyóban való rohangálás volt, de a nagyi nem örült neki, mikor előtte elfutva kapott egy hideg zuhanyt a nyakába. Olyankor utánam rohant, hogy elkapjon, de sohasem ért utol.
A nagy erdő
Ez az illusztráció érdekes volt. Szépen megrajzolgattam, felhasználtam néhány lószobrot, hogy lássam hogyan néznek ki hátulról, és aztán megmutattam a családnak. És akkor akadtam ki. Valaki azt mondta, hogy a képen egy ló van felhőkben. Valaki azt mondta, hogy egy ló és tűzfelhők. Én meg csak tátott szájjal néztem, hogy: Nem! Ez egy ló, egy erdőben. Azok ott bokrok és fák!
Ennyire nem rajzolok csúnyán! Azok teljesen felismerhető fák és bokrok!
Lementem arról a kis csapásról, amire útközben rátértünk, és besettenkedtem a bozótba. Reménykedtem benne, hogy nem csapok túl nagy zajt, és nem vesz észre senki. Egészen közel lopództam. Egy kisebb tisztás tárult fel előttem…
A pillanat, amit évek óta próbálok elkerülni
Ehhez a képhez igazából nincs különösebb történet. Már csak ez az egy kép hiányzott ahhoz, hogy meglegyen a 10 illusztráció. Gyorsan kiválasztottam egy részletet, amit megrajzolhatok. Először egy olyan képet akartam, amin Főnix és Vihar összeölelkezik, de azt nem tudtam kivitelezni, úgyhogy csak egy Vihart kaptatok.
Családi egyesülés. Olyan sok évig egyedül bolyongott Főnix, és végül megtalálta az apját. És ezúttal nem futamodott meg…
Szóval ez egy gyorsan rajzolt, utolsó kép lett. De attól még teljesen korrektül néz ki.
Aki először észhez tért, az apa volt. A fejét lassan elfordította, és rám nézett. Éreztem, hogy a szívem vadul kalapál.
– F-Főnix…? – kérdezte Vihar, remegő hangon.
Hát akkor ennyi lenne mára. Legközelebb jön az utolsó 3 illusztráció. Tudom, hogy már alig várjátok!
További szép napot!
Ma nem könyvelemzést fogok posztolni, mert sikeresen elszakadva az aktuális olvasási mániát okozó könyvtől, rávettem magam, hogy valamit a könyvvel kapcsolatban adjak nektek. És nem, nem a Sárkánytűzről van most szó. Tudom, hogy mindenki nagy izgalommal várja ( 😛 ), de azzal még várni kell. Persze lesz még talán egy-két karakterjellemzés, meg pár részlet a fejezetekből, de már majdnem ideje kiadni, úgyhogy inkább a javításra koncentrálok. Így is már 126 oldal A4-es méretben, és még csak most kezdtem a javítás 2. fázisát, és a 4. fejezet elejére értem. Sok munkát kell még belefektetnem! Úgyhogy ma visszahozom szeretett sorozatunk első (és egyben pillanatnyilag az egyetlen) megjelent kötetét, a Futó tüzet. (Most jön az a rész, hogy mindenki felkapja a könyvet és együtt nosztalgiázunk Főnix barátunkkal.)
Szóval mit terveztem mára? Hát csak úgy meglátogattam a Facebook oldalát a könyvnek, és kicseréltem a borítóképet egy a második kötet hatására inspirált képre. És akkor eszembe is jutott, hogy régen írtam utoljára a honlapra. És valamiért eszembe jutottak a Futó tűz illusztrációi. És akkor jött az ötlet. Tekintsünk most meg közösen, hogy pontosan mely mondatok is inspirálták az illusztrációkat, illetve mit használtam egyeseknél az ábrázolás alapjául.
Nem titok, sokszor úgy rajzolok, hogy egy képet nézek hozzá, hogy egyes részleteket jobban le tudjak rajzolni. Az illusztrációknál is használtam néhány itthoni dolgot ahhoz, hogy sikerüljön minél szebben megelevenítenem a lovakat a képeken. Úgyhogy lássuk:
A tűz szülötte
Szóval, mint tudjuk, a könyv első illusztrációja Főnixet ábrázolja, miután kikecmergett a folyóból, és meghallotta Pamacsot.
A probléma ennek a képnek a rajzolásakor az volt, hogy nem tudok olyan egyszerűen szemből vagy hátulról lovat rajzolni. Oldalról egész jól megy. De itt kellett, hogy látszódjon Főnix, de Pamacs is. Ezért ezt a megoldást választottam. De Főnix ráadásként még csikó is, ezért ugye megint másként kell ábrázolni. De megláttam a tökéletes megoldást. Ott állt a polcomon arra várva, hogy meglássam: katt.
Csupán annyit kellett tennem, hogy kissé féloldalasan magamnak háttal elhelyeztem, és már rajzolhattam is. Sokkal könnyebb volt 3D-ben is látni, hogy mit akarok kihozni a rajzból. És azok, akik olvasták a könyvet, pontosan tudják, hogy mi lett belőle.
– Jó kis zivatar, nemde? – szólalt meg hirtelen egy hang a hátam
mögött.
Megfordultam. Biztos voltam benne, hogy hallottam valakit, de
senkit sem láttam, csak fákat.
Remélem azt mondanom sem kell, hogy mennyi időbe telt megrajzolni a füvet! Jesszusom, az milyen sokáig tartott! A legtöbbet ezzel a képpel törődtem, mint az első illusztrációval. Minden vonalat szépen megerősítettem, minden árnyékolásra rengeteg időt, energiát és hegyezést szenteltem. Ez az egyik kedvencem.
A “rémálom”
Főnix tanul, próbál túlélni egy mókus mellett. Az anyja halott, az apja elment. De az anyja azért mégis tart egy csevejt fiával. Valljátok be, hogy imádtátok ezt a részt!
Ezzel a képpel meggyűlt a bajom. Főleg mert nem tudtam, hogy melyik rész legyen. Többször megpróbáltam ábrázolni. A fejemben olyan szépen megvolt, de nem bírtam papírra vetíteni. Aztán, végül talán egy újságon lévő lófejjel, sikerült szemből lerajzolnom. És elég jó lett a végére.
Egyszerűen csak nem volt kedvem végleg búcsút venni Esperanzától. Hiszen még csak most kezdődött a könyv. Nem érhet véget ennyivel még a szerepe. Oh, de bírni fogjátok a későbbiekben esedékes eseményeket. De még a 4. könyvig várni kell a személyes visszatéréséig. De persze nem hagyhatjuk ki azért a sztoriból. De ez nem tartozik ide. Majd később. 😀
Már lélegezni is nehezemre esett. Majd hirtelen egy
alak jelent meg előttem. Megtorpantam. Amikor jobban szemügy-
re vettem, felismertem benne valakit.
– Anya? – kérdeztem tőle rémülten és levegőért kapkodva.
Egyszerűen imádom a sörényét. Annyira örültem, hogy sikerült képben ismertetnem azt a “gyönyörűséget”, amivel a könyvben illetik. Igen, egy tipikus Szépség Istennőjétől eredeztetett ló. Nem hibáztathatjuk Vihart, hogy beleszeretett, igaz?
Történetek a múltból
Az eredeti 3. illusztráció a térkép. Az 5. fejezetbe illeszkedne, de sokkal jobb a könyv elején. Úgyhogy lépjünk tovább a jósunkra.
Ennek a képnek az alakulásából annyira emlékszem, hogy le akartam rajzolni, hogyan képzelem el a jóst, mert nehezen sikerült leírnom, és gondoltam megkönnyítem egy rajzzal. Imádom a mintákat a testén. Tök menők. Jól áll neki.
A jóshoz és a képéhez adok egy tanácsot, amit a második könyvnél hasznosíthattok, és esetleg egy később kiderülő információra deríthettek fényt, vagy kapiskálhatjátok már most. Illetve hamarosan. Csak annyit tanácsolnék, hogy ezt a képet, és a következő könyvben az egyiket, hasonlítsátok majd össze. És figyeljetek nagyon jól. Tetszeni fog. Ez egy ilyen kis “jós állatok jellemzői” dolog lesz, de még nem most!
Az öreg pedig barna-fehér foltos. A testükre érdekes jelek voltak felfestve. Olyan misztikus volt az egész dolog. Azt mondták, hogy fontos dolgokról kell beszélniük velünk. Életbevágóan fontos dolgokról. Szóval elkísértük őket a rétig. Ott pedig mindenki az idős kanca köré gyűlt.
ÉS nem számítottam rá, hogy ez a bejegyzés ilyen hosszú lesz! Nem baj! Van 9 illusztráció és megvan már 3 belőle. Azt hiszem, ezt a témát felbonthatom 3 bejegyzésre. Igen, ez lesz. Akkor most búcsúzom. Majd még jelentkezem a többi illusztráció csudi izgalmas történetével. Legközelebb jöhet a 7., 8. és 10. fejezet illusztrációinak leírásával. De ez már egy másik történet…
További szép napot!
Mindjárt itt a karácsony. Pontosan 10 nap és meg is érkezik. És ez itt most a reklám helye. 😀
Szóval most nem magával konkrétan a könyvvel fogok foglalkozni ebben a bejegyzésben. Nem lesz se karakterjellemzés, se részlet, mert még van nagyjából öt hónap amíg kiadjuk, és nincs annyi részlet meg karakterjellemzés, ami eltart addig, úgyhogy most inkább arra gondoltam, hogy azok miatt, akik esetleg nem ismernék még a könyvet, vagy valamilyen karácsonyi ajándékot szeretnének adni, egy lókedvelő családtagnak/barátnak/rokonnak fogok írni egy kis ismertetőt, hátha kedvet kapnak elvinni egy Futó tüzet haza.
Vagyis, akinek már van Futó tüze, annak ez a bejegyzés újat nem fog mondani, akinek pedig nincs (az szégyellje magát), de már olvasott itt róla, csak még nem győztem meg, az olvasson tovább, hogy végre elszánja magát erre a hasznos beruházásra.
Akkor kezdjük is egy rövid szinopszissal…
Történetünk egy kitalált világban, a Kontinensen zajlik. Főnix, a vörös csődörcsikó már születése előtt
nagy/veszélyes dolgokra hivatott, és ez befolyásolja mások hozzáállását a szereplőhöz. Amikor megszületett, édesanyja egy szörnyű tűz közepette meghalt, az apja a ménessel együtt elmenekült. Főnix egyedül maradt. Találkozott egy mókussal, Pamaccsal, aki segít neki átvészelni az első pár hetet. Kiderül, hogy Főnixnek van egy különleges képessége: képes irányítani a tüzet. Hamarosan álmában találkozik édesanyjával, akinek tanácsára felkerekedik Pamaccsal, hogy megkeresse az apját. Út közben most nem részletezendő események miatt, a két barát elválik és Főnix egyedül marad. Lassanként egyre több kirakós darabot kapar össze az életével kapcsolatban. De még mindig olyan sok a megválaszolatlan kérdés… Napról-napra többet tanul meg a sorsáról, jobb és rosszabb dolgokat, mígnem a végső darabkák fénysebességgel illeszkednek a helyükre. Főnix hirtelen ott találja magát a végzetével szemben, de vajon tényleg képes-e legyőzni a sötétséget?
Karakterek és részletek
Ha esetleg betekintést szeretnél nyerni Főnix életébe és világába, valamint a könyv szereplőiről is szeretnél még információmorzsákat, akkor itt találsz hozzájuk linkeket: Futó tűz
A könyv egy öt kötetesre tervezett sorozat első része. A második kötet címe Sárkánytűz. Erről a könyvről is lehet olvasgatni, de jelen pillanatban ez a kötet még nem kapható.
A könyv kapható:
Könyvvásárlással kapcsolatos információkért hívd a 0670-779-71-35-ös telefont, vagy írj a polirobert@polirobert.hu címre.
Aki szeretné (és ennek egyik feltétele, hogy tőlünk rendeli), annak dedikálás is lehetséges!
Remélem sokaknak ültettem bogarat fülébe, ami mostantól kezdve csak azt fogja mondani, hogy “vedd meg ezt a könyvet!” (Vagy, ha te nem is szeretnéd megvenni, akkor keress egy ismerőst, aki meg szeretné venni… 😛 )
Köszönöm a figyelmet/olvasást/esetleges könyvrendelést/vagy bármit!
További szép napot!
Ui.: Vedd meg a könyvet, megéri! 😛
Hát, ez is megvan. Főnix sikeresen bekerült egy országos terjesztésbe.
Szóval, hogyha kedvet kaptál volna a könyv elolvasásához, de eddig nem tudtad hol vegyed meg, most itt a lehetőség! Vagyis mostantól a Futó tűz országos terjesztésben van. (Szépen haladunk a Világ meghódítása felé.)
De igazából mást nem nagyon tudok veletek közölni. A folytatásokon dolgozok, kisebb-nagyobb megakadásokkal és… ennyi lenne.
Szóval…
További szép napot!
Szóval, A csikó, aki tűzben született ötkötetesre tervezett sorozatom első része nemrég sikeresen elhagyta a nyomdát, sőt egy könyvbemutatót is túléltem vele. És tudom, hogy még nem sokan olvasták (MÉG), de úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egy kis ízelítőt kapjatok a 2. kötetből, amelynek címe Sárkánytűz.
Kaptam már visszajelzéseket, hogy hogyan fejezhettem be úgy a könyvet, ahogy. Hogy hogyan tehettem ezt? Miért? Nos, ahhoz az utolsó mondathoz hozzá kell majd szoknotok, mert az összes könyvnek az lesz az utolsó mondata. Mivel a könyvek egyesével egy-egy különálló történetet alkotnak, mégis a történések összekapcsolódnak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az apróbb mozzanatokat sem, amik lényegtelennek tűnnek. Hiszen még visszatérhetnek a sorozat folyamán. De akkor térjünk is rá bővebben a Sárkánytűzre!
Sárkánytűz
Szóval, az első könyv vége, és a második könyv eleje között eltelik egy kis idő. Mivel nem szeretnék nagyon spoilerezni egyik kötetből sem, így tényleg csak nagy vonalakban mesélem el a dolgokat.
Tehát, Főnix megérkezik egy különös helyre. Mindenhol sziklák vannak és teljesen kietlen a táj. Itt találkozik Veritassal, Sárkányföld trónörökösével, akit elüldöztek, mielőtt megkoronázhatták volna.
Sárkányföldön lovak és sárkánylovak élnek, és az ő kereszteződésükből pedig a fél sárkánylovak, avagy a selejtek jönnek létre. A sárkánylovak az uralkodók, a lovak pedig a “pórnép”. A lovak azok, akik semmire sem érdemesek. Ebből kifolyólag a lovak és sárkánylovak nem igazán kedvelik egymást.
Nos, Veritas is egy “selejt”. Ezért egy trónbitorló letaszította a helyéről és veszélyezteti a lovak (és bizonyos mértékben a sárkánylovak) életét. Főnixnek pedig segítenie kell Veritasnak, és a birodalom lakóinak, hogy ne Harag (a trónbitorló) uralkodjon, hanem a jogos örökös, aki az egyetlen személy, aki kibékítheti a két fajt.
A kaland közben egy hét fős csapat alakul meg:
Ők a könyv főszereplői. Természetesen még mindig Főnix meséli a történetet. A karakterekről majd még lesz külön bemutató, mint az előző könyvnél.
Tudom, hogy most még zavaros az egész dolog, főleg, ha még nem olvastátok az első kötetet. De higgyétek el, minden ki fog tisztulni a végére! Ízelítőül egy rövidke részletet beszúrok a második kötetből, de ez egy nagyon-nagyon nyers változat még. Mint tudjátok, a könyv javítás alatt áll, tehát előfordulhat, hogy bizonyos részletek még változni fognak.
“…De valami megváltozott. A bogarak elbújtak a sziklák biztonságot nyújtó háta mögé. A szél felerősödött. Túlságosan is. Erősen tombolt és valami az ösvényen elkezdett tekeregni. Egy csavart kapu alakja rajzolódott ki, ami hevesen forgott és beszippantotta az apró kavicsokat és a port. Majd hirtelen valami megint megváltozott. Az előbb beszívott dolgok most kifele lökődtek, de nem csak azok. Levelek, virágszirmok, fűcsomók és egyéb aprócska részei a természetnek, kifele hullottak. A szél egyre jobban tombolt. Majd egy alak jelent meg a csavart kapuban. Egy vörös alak. Talán lángolt? Nem… ez nyugodt volt, nem tombolt. Négy hosszú lába és kecses nyaka volt. Mi lehet ez a rejtélyes ajtó, és ki lehet ez a rejtélyes alak benne? A következő pillanatban paták koppanását lehetett hallani a kemény talajon és a kapu egy szempillantás alatt eltűnt. Mintha soha nem is létezett volna. Egy nagy élőlény állt azon a ponton, ami mögött nem is olyan régen, egy csavart ajtó volt. Egy vörös csődör kémlelte a tájat. Viharszürke szemei voltak, hosszú üstöke, sörénye és farka, amik barnás-narancsos, illetve tűzszerű színekben táncoltak. A homlokát egy fehér, láng alakú folt borította, amiből egy csík vezetett le, egészen az orra hegyéig. Csodálatos, szikrázó, tűzszínű szőre még a sápadt napfényben is élénken izzott, és fényes volt…”
De ennyi bőven elég is lesz mára. Legközelebb majd igyekszem egy karaktert jellemezni, hogy időben elkezdhessetek ismerkedni velük. Persze még egy év lesz, mire kijön ez a könyv. Addig is jó várakozást!
További szép napot!