James Dashner Archívum - polimatilda.eu

Tortasütős Book Tag

2016-02-232016-02-23 by Matilda

Szóval, bolyongtam az internet mélységes bugyraiban, amikor megláttam, hogy létezik a book tag.

Jó, tudtam, hogy létezik, csak azzal nem voltam tisztában, hogy ezt így blogokon is előadják. Azt hittem, hogy ilyen csak YouTube-on van. De nem, úgyhogy gondoltam csinálok egyet.

1. Liszt – Egy könyv, ami nehézkesen indult, de a végére izgalmassá vált.

Ide két könyv közül hezitáltam. Ott van A suttogó, aminek volt egy olyan pillanata, hogy nem bírtam tovább olvasni, de végül is ezt a könyvet nem úgy kezdtem, hogy az eleje unalmas volt, mert az eleje éppen hogy brutális volt. Utána jött az a rész, amikor elbizonytalanodtam, de aztán megint felpörögtek az események, és a végére egy fantasztikus könyv lett. Úgyhogy nem ez lett a választottam.

Az én tortám lisztje, az Rick Riordan The Red Pyramid című könyve. A The Kane Chronicles sorozatot azért vettem meg, mert Rick Riordan írta, és sokáig nem akartam elolvasni. De ugye megvettem végül és elkezdtem a könyvet. Na, igen. Az első rész nehezen indult. Nagyon lassan haladtam, és 150 oldal körül abba is hagytam, és csak pihent az éjjeliszekrényemen. De aztán megint nekiálltam, és a végére alig lehetett kitépni a kezemből a könyvet. Szóval, lassan indult, de megérte kitartani.

2. Margarin – Egy könyv, aminek jó a tartalma.

James Dashner: Az Útvesztő. Ide azért ezt választottam, mert szerettem ezt a könyvet. Már írtam róla, és említettem, hogy vonakodtam a megvételétől, de aztán rákattantam. Magáról a könyvről most nem írnék többet, mert kifejtettem a véleményemet már róla.

3. Tojás – Egy könyv, amiről azt hitted, hogy nem fog tetszeni, de aztán mégis belopta magát a szívedbe.

Erre azt fogom mondani, hogy Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat. Ezzel a könyvvel voltam úgy, hogy nem gondoltam, hogy beleszeretek. Ugye imádtam a filmeket, ahogyan azt sokan mások teszik. Tudtam, hogy van belőle könyv. Azt is tudtam, hogy 10 éveseknek íródott és, hogy az egész sztori, meg Fogatlan is teljesen más benne. Persze, amikor megkaptam elolvastam. (Mert, ha a kezembe nyomsz egy könyvet, hogy “tessék, olvasd!”, akkor én elolvasom.) Elkezdtem a könyvet, és aztán egy örök barátság köttetett kettőnk között. A legjobb az volt benne, hogy könnyű, izgalmas, vicces kis olvasmány volt, és a sorozat további részei is ilyenek.

4. Cukor – Egy édes könyv.

Na, ezzel nehéz dolgom volt. De aztán átkutatva az elolvasott könyveim listáját ráakadtam arra, ami jó ide. A választásom végül erre a könyvre esett: Flora and Ulysses: The Illuminated Adventures Kate DiCamillotól. Ezt a könyvet a nővérem volt amerikai angoltanárától kaptam, amikor meglátogattak minket. A borítója is már cuki volt, de a tartalmára is rá lehet mondani. Ez egy nagyon aranyos könyv. 200 oldal talán, tele illusztrációkkal. Ha tudsz angolul, és szereted az ilyen rövid kis meséket, akkor csak ajánlani tudom. (Nem tudom, hogy megjelent e magyarul…)

5. Máz – Egy könyv, amiben szerinted minden benne van, ami egy jó könyvhöz kell.

Egyértelmű. George R. R. Martin: Trónok harca. Szerintem ehhez magyarázni se nagyon kell. Mindenki tudja, hogy ez egy hasonlóan jó könyv, mint A gyűrűk ura. Kegyetlen, játszik az érzelmeiddel, amikor megbízol benne, cserbenhagy, de te mégis olvasod, mert muszáj. Mert tudni akarod, hogy mi lesz. Mert olyanok történnek, amiket nem lehetett megjósolni. Újabb és újabb rejtélyes dolgok történnek, és kétségbeesetten keresed rá a válaszokat. Ebben minden megvan, ami kell. Csak ne felejtsetek el papírzsepit készíteni, mert ugyebár kegyetlen egy könyv.

6. Porcukor: Egy könyvsorozat, ami fel tud dobni, ha szomorú vagy.

Szerintem ezt már kitaláltátok. Rick Riordantól a Percy Jackson és az Olimposziak sorozat. Az első és második kötetről már írtam véleményt, ami nem is igazán volt vélemény, mert az egész bejegyzés abból állt, hogy milyen jó könyvek is ezek. Meghallom azt, hogy Percy Jackson és boldog a napom. 😀

7. Cseresznye díszítésként – A kedvenc könyved az évben.

Hát ebben az évben még nem olvastam túl sok könyvet. Eddig csak 7 darabot, de azért megtaláltam a legjobbat közöttük. Nicholas Evans: A suttogó. Ez a könyv messze a legjobb volt az évben. Olyan mély sebeket hagyott a lelkemben, hogy talán sosem forrnak be. És ez volt olyan fantasztikus benne. És akkor még beszélhetnék magáról a cselekményről, a stílusról és mindenről, de nem kell. Ez volt az év aranydíjasa (eddig).

Hát, ez lenne az én könyvtortám. Ha tetszett, akkor örülök. Ha nem, akkor nem tudom… Ha szeretnéd, csináld meg te is!

James Dashner: Halálparancs

2016-01-092016-01-09 by Matilda

Halálparancs? Pfú, nem is tudom, hol kezdjem…

Imádtam az Útvesztő-trilógiát, még annak ellenére is, hogy a második kötet rengeteg kérdést vetett fel, de ez utána orvosolva lett. És persze volt még az utolsó rész befejezésénél is pár kérdésem, amiket azért nagyjából megválaszolt James Dashner ebben a könyvben, de azért ez a kötet, nem lesz a kedvencem.

Lássuk csak…

Szóval, ez a könyv ugye Az Útvesztő előtt játszódik le. (Egyébként semmiféleképpen nem ajánlott elsőként elolvasni, mert nagy spoilereket tartalmaz a későbbiekre nézve.) És tekintve, hogy tizenhárom évvel Az Útvesztő előtt játszódik a sztori, teljesen más a szereplőgárdánk. És én úgy hiszem, hogy ez az oka annak, hogy ez a könyv nem lett annyira jó.

Az első jelenet azzal indít, hogy Teresa figyeli, ahogy Thomasba beépítik a Memóriatolvaj-kártyát, és berakják a Dobozba, ami majd felviszi az Útvesztőbe. És ez így olyan indítás, amiből azért elvárod, hogy több szerepe legyen ezeknek a szereplőknek a könyvben történő események során. De nem. Megjelenik a felirat, hogy: TIZENHÁROM ÉVVEL KORÁBBAN, és minden megváltozik.

A történetet Mark szemszögéből nézzük, aki egy éve túlélője már a halálos napkitöréseknek. Mark és néhány társa a New Yorkot elárasztó vízözönt túlélve eljutottak az Appalache-hegység egy “biztonságos” helyére, és ott tengetik mindennapjaikat.

Na most, a probléma itt kezdődik. Mark egy olyan jellegtelen karakter, hogy én ettől eldobtam az agyam. Az eredeti karaktereit a könyvnek szerettem, de ezeket az újakat kifejezetten utáltam. Mark minden egyes másodpercben elmondja nekünk, hogy Trina, akivel kiskoruk óta legjobb barátok, milyen dögös, és hogy mennyire bejön neki, és további nyálas szövegek. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a romantikát, mert imádom, de nem EBBEN a könyvben. Az ilyen könyvekben ez az, amit nem szeretek. Oké legyen ott, de ne ennyire.

Trinán kívül még ott van Alec, Lana, Varangy, Misty, és Darnell, valamint Mark néha megjelenő visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy volt velük még egy gyerek (de őt gyorsan ki is nyírták), akinek jelen pillanatban nem tudom felidézni a nevét. Ennyire mély nyomot hagyott bennem.

Aztán jönnek egy Bergen és mindenkit lenyilaznak a Kitöréssel megfertőzött nyilakkal, de erről majd később beszélek, mert először kifejteném a szereplőket.

Szóval, Misty, Darnell és Varangy nagyjából az első tíz fejezet során meghalnak, és addig sem töltöttek be túl sok szerepet. Leginkább csak úgy egyszer-kétszer megemlítették, hogy ja, ők jelen vannak a könyvben. És igen, nem nagyon rendített meg a haláluk. Békésen nyugtáztam magamban, hogy oké, ők meghaltak. Ja. Szívás.

Aztán nem sokkal később a megmaradt csapat megtalálja Deedee-t (Teresát, csak itt még az eredeti nevén fut), akit szintén meglőttek a vírusos nyíllal, de ő (mint azt már tudjuk) immúnis a Kitöréssel szemben.

Aztán hamarosan csak 2 szereplő útját követjük, mert Lana, Deedee és Trina elkerül a csapattól, így maradunk Aleccel és Trináért mélységesen aggódó, hősszerelmes Markkal. Ó, Istenem!

A könyv háromnegyede velük telik el, aztán megtalálják elveszett társaikat, de Lana gyorsan kiíródik a forgatókönyvből. Közben Trina agya is zokni lett a vírustól, és Mark is érzi már a benne feltörésre készülő őrületet, meg Alec is megzombul.

Aztán rájönnek, hogy hoppá, Deedee immúnis és utolsó leheletükkel és egy kis üzenettel átküldik a Falkapun Alaszkába, hogy segítsen az emberiségnek, bla…bla…bla…

Aztán Alec ráejti a Berget az épületre, és mindenki meghal. És semmilyen érzelmi hullámot nem éreztem magamban, csak nyugtáztam, hogy jó, mindenki meghalt, kivéve Teresa. Oké.

Ezután látjuk azt a jelenetet, amikor Thomast elviszi a VESZETT. Ez már két évvel később történik, majd Teresa és Thomas összebarátkoznak a végén, és itt fejeződik be a könyv, hogy Teresa elmeséli Thomasnak azokat az eseményeket, amik vele történtek, mielőtt ide került. És vége. Pont ott, ahol elkezdődik a sztorinak az a része, ami leginkább érdekelne. A VESZETT-nél töltött idők.

Szóval az új szereplők miatt nem igazán tudtam élvezni a könyvet. Ezért is haladtam vele ilyen lassan. De ezen kívül viszont azért volt jó is a könyv, mert végül is megtudjuk, hogyan lett olyan sz*r hely a Föld. (Már elnézést a szóhasználatért, de nézzünk szembe az igazsággal: a könyvben tényleg ilyen lett a mi kis bolygónk.)

Megtudjuk, hogy a napkitörések után egy évvel az emberiség erőforrásai igencsak megapadnak, ezért, hogy ne halljon ki az egész emberi faj, egy vírussal, mi az agyat támadja meg, és fokozatosan csökken a hatása, ahogy terjed, megfeleznék az emberek számát, akik túlélték. Csak senki nem számolt azzal, hogy a vírusunk, ahogy terjed, nem csökkenti a hatását, csak késnek a tünetek és mutálódik. És itt érünk el Az Útvesztőhöz. Itt érünk el oda, hogy nincs ellenszerünk egy halálosan pusztító-terjedő vírusra, és ezért létrejött a VESZETT, hogy találjon egy gyógymódot, hogy megmentse a menthetőt. De persze, mint azt már tudjuk, nem lesz gyógymódunk, hanem 200 immúnist egy helyre küldenek, hogy tessék éljetek boldogan, népesítsétek be újra a Földet! És ezt nem taglalom tovább, mert a Halálkúráról már írtam egy szép hosszú beszámolót.

Szóval ez a könyv számomra csalódás volt, de mindenképpen jó volt elolvasni, mert azért elég sok mindenre választ adott. A nehéz benne, hogy túllépj a jellegtelen karaktereken, és megpróbálj az eseményekre koncentrálni, ami valljuk be, hogy azért helyenként szintén elég semmilyenek voltak.

Csalódásom ellenére el szeretném olvasni a The Fever Code-ot, ami idén jelenik meg angolul, mert abban legalább azok a szereplők lesznek, akiket szerettem a trilógiából is, szóval már csak ezért is el fogom olvasni.

Hát, igen. Ennyi lenne. Nem volt annyira rossz, de jó sem. Inkább ilyen: Eh, oké. Elolvastam.

– Kölyök – mondta Alec –, veled ma többször kerültem sokkal intimebb viszonyba, mint amennyire egész életemben szerettem volna.

James Dashner: Halálkúra

2015-12-312015-12-31 by Matilda

Sokszor esnek írók abba a hibába, hogy óriási nagy kezdéssel indítanak egy könyvet, aztán túl hosszúra nyújtják a sorozatot, és az egész szépen lassan (vagy nagyon gyorsan) ellaposodik, és élvezhetetlenné válik.

Sok helyen olvastam értékeléseket, és elég sokan azzal a véleménnyel rukkoltak elő, hogy ez a sorozat is ebbe a hibába esett. Nekem ezzel abszolút szembe kell szállnom. Ez szerintem nem igaz.

A sok negatív kritika miatt kicsit féltem belekezdeni, és lassabban is olvastam, mint a másik köteteket, de ennek nem volt semmi értelme, mert a félelmem nem igazolódott be. Még mindig az első könyv viszi a pálmát, azt a könyvet nehezen lehetett túllépni, de James Dashner hozta a szintet.

A Halálkúrában sok kérdésre – ami az előző kötetek során merült fel – kapunk választ, valamint van olyan, amire nem. Ezzel azért nincs bajom, mert azt is olvastam, hogy ezt nagyjából a 4. kötet, az első előzménytörténet orvosolja. Majd meglátjuk.

A Halálkúrában először megtudjuk, hogy Thomas már 3 hete sínylődik abban a fehér szobában. Tök egyedül van, és senkivel nem beszélt több, mint 3 hétig. Ha engem kérdeztek, ez pont elég arra, hogy totálisan megbolonduljon az ember. Ez volt a rögtönzött harmadik fázis. Mert nem volt még elég adata a VESZETT-nek.

De végre kiengedik szerencsétlent, és elviszik a barátaihoz, és közlik velük, hogy eltávolítják azt a rohadt kártyát a fejükből, hogy emlékezhessenek mindenre. Már az olvasónak bűzlik minden, nemhogy a szereplőknek. A VESZETT angyali módon visszaadja az emlékeiket, annak reményében, hogy jobb lesz a kapcsolat közöttük. És akkor közlik, hogy egyébként, nem mindenki Immúnis. Szóval van egy-két ember, aki elkapta a Kitörést a Tűzpróba alatt. Persze ez csak pár ember, de találjátok ki, hogy ki az egyik ilyen személy? Na ki? Persze, hogy az a karakter, aki a szívedhez nőtt tíz oldal után. Akit imádtál az egész könyvön keresztül, fél tucat másik karakter mellett! Persze, hogy Newt-nak kellett ennek lennie!

Newt, Minho és Thomas, Brendával az oldalukon, Memóriatolvaj-kártyával még mindig az agyukban, meglépnek, csak akció közben ugye akadnak bonyodalmak, mint például az összes többi tisztárs és B csoportbeli tag meglép és otthagyják őket. És Newt agyát elkezdi felmajszolni a Kitörés, és ad Thomasnak egy papírt, amit majd csak akkor olvashat el, amikor eljött az ideje. :'(

Aztán Denverben kiderül, hogy Gally él. Igaz tropára ment az arca, de él. És a Jobb Karral van. Aztán történik mindenféle hirtelen esemény. Hatástalanítják a memória ellopós kártyákat, de nem kérik vissza az emlékeiket, nehogy szerencsétlen olvasó túl korán válaszra leljen.

Aztán elmennek a városból és kiderül, hogy Newtot elvitték a többi Buggyant közé, és megpróbálják kivinni onnan, de visszautasítja őket, és ott kell hagyniuk.

Aztán már kevesebb, mint 100 oldal van vissza, és berakják őket egy csapat Immúnis közé, aztán végre találkoznak a Jobb Karral, akikkel végül is kidolgozzák hogyan állítsák le a VESZETT-et.

És akkor James Dashner megadja azt a kegyetlen döfést mindenkinek. Thomas megpróbálja még utoljára rábeszélni Newtot, hogy menjen vele, de végül… Végül Thomas lelövi. Na, én nem sokszor sírok könyvek miatt, de most ott voltak a könnyek szemem sarkában.

Aztán Thomas megy a VESZETT-hez, ezek meg közlik vele, hogy még egy utolsó dolog kell, hogy megalakítsák az ellenszert: Thomas agya. Szerencsére kiderült, hogy Ava Paige, aki a filmben egy kegyetlen, érzéketlen szemét, itt valóban jó, mert megmenti Thomast és ad neki egy térképet, ami elvezeti a begyűjtött Immúnisokhoz és mutat egy utat, amin elérhetnek egy helyre, ahol békében élhetnek.

És vajon hol tartja a VESZETT az Immúnisokat? Természetesen jó öreg barátunkban, az Útvesztőben. Persze miközben próbálnak menekülni, a Jobb Kar felrobbantja az egész kócerájt, de sikerül kijutniuk a helyre, ahol újrakezdhetik. Persze közben Teresa meghalt, miközben megmentette Thomast, de ez miatt nem éreztem olyan nagy szomorúságot, mert nem kötöttek mélyebb érzelmek hozzá. De azért elég nagy szívás, mert kb 5 oldal sem volt már vissza a könyvből.

Mondjuk én azért kíváncsi lennék arra, hogy hova kerültek. Vagyis a világ melyik részére? De ezt nem árulják el.

És az epilógus megint trükkös. Vajon miért robbant ki a Kitörés? Azt már korábban megtudjuk, hogy mesterséges, de nem csak úgy kiszabadult. Azt a nyomorult vírust népességcsökkentés céljából alakították ki! Hát én ezen majdnem elájultam. Létrehoztak egy vírust, amit nem tudnak fékezni, és nincs ellenszere, és terjed a levegőben? Hát melyik idióta ötlete volt ez?

Persze az is kiderül, hogy a VESZETT erre próbált végig gyógymódot keresni (mint azt már számtalanszor mondták). Az emberiség ellen elkövetett hatalmas emberi hibára. Én ezt értem, de a módszereik, amikkel egyáltalán nem sikerült végül semmilyen ellenszert kifejleszteni, így nem csak brutálisak, de haszontalanok is voltak. Az utolsó mondata a könyvnek pedig nem más, mint:

A VESZETT jó.

Összességében ez a könyv is nagyon tetszett. Ugyanúgy pörögtek az események, mint a többi részben, a karakterek is jók voltak.Végül is mondhatjuk azt, hogy happy end a vége. (Leszámítva, hogy Newt meghalt.)

De egyetlen egy dolog van, amit szerintem azért még bele lehetett volna írni. Mert értem, hogy kikerültek, távol a bajoktól, de hogy a fenében fognak ott élni? Csak egy plusz pár oldal kellett volna, néhány évvel, vagy hónappal később, amiben valami magyarázatot kapunk, hogyan is tengetik hátralevő unalmas kis életüket. Bár gondolom ezt az író mindenkinek a fantáziájára ráhagyja. De azért engem érdekelne, hogy James Dashner hogyan képzelte tovább az egészet…

– Ha nem találkoznánk a túloldalon – mondta behízelgően – sose feledd, hogy szerettelek. – Rávigyorgott a szemét forgató Thomasra, aztán ő is eltűnt az ajtó mögött.

– Ölj meg, vagy én öllek meg téged. (…)
– Newt…
– Tedd meg, mielőtt én is olyan leszek, mint ők! (…) ÖLJ MEG! (…) – Kérlek, Tommy. Kérlek.
Miközben a szíve valami feketén tátongó űrbe zuhant alá, Thomas meghúzta a ravaszt.

Az Útvesztő-trilógia összegzése

Nos, emberek, ez a sorozat megérte a rá pazarolt időmet. Most kelleni fog egy kis idő, amíg elolvasom az előzményeket és kigyógyulok a sorozat iránti mániámból. Fantasztikus volt, imádtam. Nem a legkedvencebb-kedvencem, de egyértelműen a kedvenceim közé sorolom. Istenem, de bírtam ezeket a könyveket!

A legjobb részt nekem Az Útvesztő jelentette, a második helyen a Halálkúra, a harmadikon pedig a Tűzpróba áll.

Karakterek:

A legjobbak: Thomas, Newt és Minho.
A jók: Brenda, Jorge
Az utáltak: Janson és jó pár VESZETT alkalmazott. Hiába nemes a cél, ha közben olyan dolgokat művelnek, ami megbocsáthatatlan.
A semlegesek: Teresa, Gally
A többi karakter nem tartozik külön besorolásba

Utálom, amikor befejeződik egy tök jó sorozat! Annyira fájdalmas. Erre jó gyógyír a kiegészítő/előzménykötet. Ez enyhítheti egyedül a fájdalmat. Igaz utána megint rossz lesz…

UI.: Ez egy fantasztikus sorozat volt…

James Dashner: Tűzpróba

2015-12-292015-12-29 by Matilda

Igen, számítsatok rá, hogy a következő napokban még a csapból is ez fog folyni nálam…

Blog linkje: (link)

James Dashner megint kitett magáért. A Tűzpróba remek könyv volt, ha túltesszük magunkat a kezdeti sokkon, miután befejeztük. Nekem tényleg nagyon tetszett, nem annyira, mint az első kötet, de ez is jó volt. És akkor…

Figyelem! A következőkben SPOILER-ek fordulhatnak elő. Csak saját felelősségre olvassátok el!

Miiiii vaaaaannn?!

Ez volt a reakcióm, amikor befejeztem a könyvet. Mi történt? Mi? A VESZETT jó? Rossz? Miért vitték el Thomast, zárták be egy fehér szobába, tartották majd egy hétig kómában, és mondták a barátainak, hogy megbuggyant? Hogy tudott Brenda telepatikusan kommunikálni vele? Mi van a többiekkel? Mi a jó édes istent csinál a VESZETT? Ezek után most már igazán gyorsan szeretném elkezdeni és befejezni a 3. részt, mert én már teljesen kétségbe vagyok esve!

Már kifejtettem előzőleg, hogy tetszett az első könyv. Félreértés ne essék, ez a könyv is tetszett. Csak úgy szippantott magába, de olyan szörnyű kétségek, és bizonytalanság között hagyott a végén, hogy most nem tudom, mit tegyek.

Ami egyből feltűnt az első tíz oldal után, hogy ez szinte egy teljesen különálló sztorit képez a filmmel szemben. Nem sok hasonlóságot vittek vászonra belőle. A film is sok nyitott kérdést hagyott, de a könyv? A könyv több ezer megválaszolatlan kérdéssel zárult.

De akkor kezdem az elején…

Én már ott teljesen elvesztem, amikor először a halott emberek lógtak a plafonról, meg a Buggyantak nyúlkáltak be az ablakon, aztán mindez hirtelen eltűnik, meg Teresa is felszívódik, meg a kapcsolat is megszűnik Thomas és a csaj között. Aztán ott volt az a fura, láthatatlan fal, meg az Falajtó, vagy minek nevezték.

Utána egészen tudtam követni mi történik, egészen addig, amíg Thomast vállon nem lőtték. Mondjuk már annál a táblánál, hogy neki kell lennie a vezérnek, kezdtem kétségbeesni, meg ott voltak azok az álombeli visszaemlékezések is… Ahh… Minden annyira kétségbeejtően zavaros.

És akkor ott van az, hogy a B csoport levadássza őket, meg Teresa és Aris ott megjátsszák magukat, és tényleg ott voltam, hogy a földhöz vágom ezt a rohadt könyvet, annyira felidegesített és kétségbe ejtett. De valahogy kitartottam. Valahogy sikerült.

Én nem tudom, hogy ezek a szerencsétlenek, hogy bírták ki, hogy végigcsinálják a két könyvet! Én már rég elvágtam volna a torkom, vagy leugrottam volna egy szikláról. Én ezt olvasni alig bírtam. (Nem azért, mert rossz volt, hanem mert az idegeim pattanásig feszültek.) Milyen lett volna ott lenni és átélni mindezt a kétségbeesést és borzalmat?!

És a vége… Aztán jött a vége! Az ember azt hinné, hogy legalább 400 oldal után megtud valamit. Világossá válik minden, de nem! Nem, nem és nem! James Dashner megtagadja tőlünk a tudás jogát és röhög a markában, miközben mi kétségbeesetten kutatunk a válaszok után a könyveiben. Ravasz egy ember!

De komolyan a vége…?! MI TÖRTÉNT ITT?

Végigvágnak azon a hülye sivatagon, megszenvednek, a világ elképzelhető összes kínját átélik, és még akkor is kicsesznek velük, mert nem lehet arra a Bergre olyan könnyen felszállni, nem! Annak az utolsó pillanatban fel kell szállni, hogy akrobatikus mutatványokkal lehessen csak feljutni rá! Na most mondjátok nekem azt, hogy a VESZETT jó? Mindenféle embereket gyilkolásznak kényükre-kedvükre és még ők a jók?! Én nem tudom mi lesz ebből a végén, de ez igencsak idegesítő.

James Dashner: Tűzpróba — Ez az, ami nem volt benne a könyvben…

És ott vannak a hajón, azt mondják nekik, hogy: Nyugi, mindennek vége! Minden szivárványokkal és unikornisokkal lesz tele ezután. Nyugodtan aludjatok egyet, ne aggódjatok.

Erre valamiért Brenda képes telepatikusan beszélni Thomashoz, és ráadásul azt mondja neki, hogy igencsak meg fogja szívni! MI EZ?! Olyan ingerült hullám csapott végig rajtam olvasás közben! Esküszöm a Trónok Harca kegyesebb ennél.

És erre Thomas felébred egy fehér szobában, amiben megint ott van az asztal körül az a láthatatlan fal. Aztán chattelnek egyet fejben Teresával, és kiderül, hogy a VESZETT azt mondta nekik, hogy Thomas megbuggyant, és már egy hét eltelt a kis sivatagos harcuk óta. WHAAAT?! És Teresa benyögi a végén, hogy a VESZETT jó. Hagyjátok már abba könyörgöm ennek a hajtogatását, és mutassatok fel valamit, amiben tényleg megnyilvánul, hogy a VESZETT jó, vagy rossz, könyörgöm!

És az epilógusok mindig megteszik a legkeményebb döfést. A végső kétségbeejtést és az utolsó kérdések feltételét. Memóriatolvaj-kártya? Immunitás? Gyógyír? Én… Én már nem tudok mit reagálni. Hagyom, hogy a teljes tanácstalanság és kétségbeesés kiüljön az arcomra. Hagyom, hogy sodródjak az árral… Rögtön belekezdek a 3. kötetbe, remélve, hogy megvilágosodok. Kérlek, mondjátok, hogy megvilágosodok a végén!

Összességében a történet nagyon ott volt, vonzotta magával az olvasót, hívogatta, hogy “gyere, itt egy válasz”, aztán jól hoppon hagyta. De újra felhívta magára a figyelmet, és csak úgy pörögtek a lapok, mígnem vége lett, és mindenki kétségbeesetten a folytatásért kiált.

Az új szereplők is jók voltak, de a végére már nem tudom, hogy kiben lehet bízni és kiben nem. Ki a jó, ki a rossz. Kinek mik a tulajdonságai? Felejtsük el.

Thomast még mindig jó főszereplőnek találom, de a legjobb karakterek akkor is Minho és Newt. Kicsit sajnáltam, mert nekem túl keveset szerepeltek ebben a könyvben. Arist először bírtam, aztán megcsinálta azt a rohadék húzást és mindent elrontott. Jorge és Brenda szuper karakterek, bírtam őket. Habár Brendával a végén egy kicsit összezavarodtam, annál a telepatikus beszélgetésnél Thomasszal. És végól ott van Teresa… A filmbeli csaj nem volt szimpatikus. Az Útvesztőben különösebb érzelmeket nem fűztem, hozzá, semleges lett számomra. De ebben a könyvben… Elrúgta a pöttyöst. Nagyon-nagyon bele szerettem volna mászni a szövegbe és lekeverni neki egy pár pofont. Pfú, de felidegesített…

Ha szeretted Az Útvesztőt, akkor szerintem ez is tetszeni fog. A srácok (Minho, Newt) hozzák még mindig a humorukat, nagyon jó hangulatot teremtenek, amikor megjelennek. Dashner is hozza a misztikus formáját, de a válaszadásra senki ne számítson. Mondjuk szerintem sokaknak, egy kicsit nekem is, rosszabb élményt fog nyújtani ez a kötet, az előzőhöz képest. Jónak jó volt, szerintem megéri elolvasni, de úgy érzem, hogy a trilógiából az első kötet lesz a kedvencem, főleg mert tudok pár dologról, ami a harmadik részben fog történni, de ez egy másik sztori…

Ez a könyv, ez egy kis szemét, de megéri. Biztos vagyok benne, hogy a végén megéri.

“– Na jó. Ha valami zombi rácuppanna a lábamra, ments meg, lécci.”

“– Mi volt az a bökött dolog? – mormolta Minho. Thomas még nem bírt beszélni, csak kimerülten megrázta a fejét. Newt válaszolt neki. – Varázstakony, ami megeszi az emberek fejét, rohadtul az volt.“

“– Egészen biztos vagyok benne, hogy a pokolba kerültünk. Azt mindig is tudtam, hogy te, Minho ott fogod végezni, de rólam nem volt szó.”

James Dashner: Az Útvesztő

2015-12-272015-12-27 by Matilda

Gondoltam előrukkolok valami újjal, úgyhogy mostantól számítsatok rá, hogy a saját könyvem mellett, más könyvekről is szót fogok ejteni. Vagyis mostantól olyan könyvekről is fogok bejegyzést közzé tenni, amelyeket én olvastam mostanában, vagy régebben, és ezekről fogok egy értékelést írni. Hátha megtetszik valakinek. 🙂

Matilda Könyvespolca (link1) (link2)

Az Útvesztő

Ez a könyv remek volt!

Először csak a filmet láttam, még anno, amikor kijött. Aztán megjelent a második film. Akkor sem voltam még annál a pontnál, hogy elolvasom. De hosszas rágódás után beadtam a derekamat, és Karácsony előtt elmentem, megvettem, beraktam a fa alá, és Karácsony másnapján belevetettem magamat.

Szerettem a filmet. Jó volt. Arra számítottam, hogy a könyv meg a film teljesen más lesz, mint Percy Jacksonnál, de kellemesen csalódtam. A film egészen hasonlít a könyvre. Igaz sok helyen teljesen más a kettő, de mégsem az volt, hogy olvastam a könyvet és semmi hasonlóságot nem találtam közte és a film között a szereplők neve mellett. Na, de beszéljünk a könyvről.

A Young Adult könyvektől és filmektől mindig is féltem egy kicsit. Nem tudom, talán mert nem tetszett ez az egész “a jövőben jön egy katasztrófa/nagy változás, lesz egy diktatórikus kormány, és gyerekeknek kell megváltani a világot” dolog. Valahogy ez az elképzelés kicsit lelombozott. Az Éhezők Viadala és a Beavatott széria valahogy nem izgatott. (Lehet egyszer elolvasom, de nem most.) Viszont megláttam valamit Az Útvesztő történetében, ami megragadott. Úgyhogy kíváncsian álltam neki a könyvnek.

Nem volt egy Percy Jackson, de tetszett. Jó volt. Sok megválaszolatlan kérdésem van még mindig, de ezt hamarosan orvosolom a hátralévő kötetetekkel.

És akkor most kiírom a SPOILER ALERT-et, habár nem hiszem, hogy bármi olyat említenék a továbbiakban, ami spoiler lenne, de a biztonság kedvéért kiteszem…

A történet

Nem fogok szinopszist írni, mert az megtalálható a könyv hátulján is.

Tetszett a történet. Ez az egész elgondolás, hogy a napkitörések sivataggá változtatták a Földet, és a Kitörés, ami zombit csinál az emberekből. De ez ugye csak a végén derül ki. Az elején mindenki ott van a Tisztáson, ami köré az Útvesztő épült, és a fiúk kétségbeesetten keresik a kiutat. Ahányszor sikerül egy kérdésre választ kapnunk, jön kettő, vagy több újabb kérdés, amire viszont nem. Ez elég zavaró, de ugyanakkor fenntartja az olvasó érdeklődését. Csak úgy faltam az oldalakat. Tudni akartam mi fog legközelebb történni. Folyamatosan jelen volt a misztikum, ami egy pillanatra sem hagyta, hogy lankadjon az olvasó figyelme, valamint sok humor is van benne. Előfordult, hogy egyszer csak felnevettem és mindenki azt nézte, hogy mi bajom van. Élvezetes volt olvasni.

Persze semmi sem tökéletes, ahogyan ez a könyv sem. Lehet benne megkérdőjelezhető dolgokat találni, de ezek nem tudják elvenni az olvasói élményt, hacsak nem kifejezetten ezeket keressük.

A szereplők

A filmben imádtam a színészeket, akik a szereplőket játszották. És olvasás közben sem nagyon arra figyeltem, hogyan írja le őket az író, a filmbeli karaktereket képzeltem magam elé. Nem voltak olyan nagyon meglepő különbségek közöttük, úgyhogy ez működött is.

Valahol olvastam, hogy a karakterek nagyon rosszul vannak felépítve, meg úgy maga a könyv is élvezhetetlen. Én ezzel nem értek egyet. Én nem találtam rossznak a karaktereket. Teljesen rendben voltak. Mindenkinek megvolt a maga szerepe. Akit utálni kellett azt utáltam, akit szeretni, azt szerettem. Ez teljesen jól működött nekem. Persze érthető, ha egy-két helyen hiányosságot érzünk velük kapcsolatban, de ez egy több kötetes sorozat. A további jellemek még ezután lesznek ismertetve, vagy később a történtek alakítják majd őket. Nem lehet egy könyvbe egyből mindent belesuvasztani. Mi marad akkor későbbre?

Az egyetlen karakter, akivel nem tudtam mit kezdeni, az Teresa volt. Hozzá nem tudom, hogyan álljak. A filmben kifejezetten utáltam, de a könyvben nem táplálok iránta különösebb érzelmeket. Ő úgy van és kész. Majd meglátom a későbbiek folyamán mi lesz.

Első kötet alapján sosem lehet megítélni mi lesz a végére, nem igaz?

Ajánlani bárkinek tudom, aki szereti a rejtélyes könyveket, mert hogy ebben van rejtély az biztos. Ha a filmet pedig láttad, és szeretted, akkor szerintem nyugodtan elolvashatod a könyvet is, mert a kettő jól kiegészíti egymást. Az egyik vizuális képet ad, a másik pedig segít, hogy jobban megértsd a történetet.

Szóval nekem abszolút tetszett, alig várom, hogy nyissanak a boltok, és megvehessem a folytatásokat. Jöjjön a pár napig tartó non-stop olvasás! 😀

– Nem kéne valakinek valami buzdítót mondania? – kérdezte Minho.(…)
– Hát hajrá – vágta rá Newt.
Minho bólintott, majd a csoport felé fordult.
– Legyetek óvatosak – mondta tárgyilagosan. – Ne haljatok meg.
Thomas elnevette volna magát, de a félelem ebben megakadályozta.
– Remek. Most már mindenki fel is lelkesült – mondta Newt, majd hátramutatott az Útvesztő irányába. – Ismeritek a tervet.