A csikó, aki tűzben született
Nos, ma nincs túl sok mondanivalóm, azon kívül, hogy szépen haladok a könyvekkel. Ma éppen egy olyan ötlet rajzolódott ki a fejemben, ami még egyet rá fog dobni a könyvekre. Úgyhogy, csak annyit mondanék, hogy ha tetszett az első könyv, a Futó tűz, akkor a második könyv, a Sárkánytűz csak jobb lesz nála, de a harmadik, az úgy tűnik, hogy ezekre majd még rátesz egy lapáttal. Read More
Úgy éreztem, hogy itt az ideje egy újabb részlet megjelentetésének. A haditerv című, 6. fejezetből adok most nektek egy parányi betekintést, de nem többet. Ami pedig a könyv kiadását illeti, még nem tudok biztosat mondani, de ha minden igaz, akkor májusban nem fog megjelenni, hanem majd csak Augusztusban. Tudom, hogy ez mindenki számára egy elkeserítő hír, hiszen most sokkal többet kell majd azon őrlődnötök, hogy mi lesz a folytatásban, de ha türelmesek vagytok, akkor meglátjátok, hogy megéri várni. Addig is folyamatosan javítgatom az apróbb részleteket, és lázasan formálom a harmadik könyv cselekményét. Read More
Ne tévesszen meg a cím. Nem másról, mint a Sárkánytűzről lesz szó, pontosabban annak ötödik, Szerelem a levegőben című fejezetéből lesz ma részlet.
De előtte egy kis közérdekű közlemény.
Szóval, az utóbbi hetekben igazán hanyagoltam a második kötetet és eltértem az olvasás irányába, és könyvelemzéseket írogattam. Erre nem lehet senkinek egy rossz szava sem, mert minél többet olvasok, annál jobban írok. A legutóbbi poszt, amit az én könyveimmel kapcsolatban írtam, az mondhatni, hogy a Futó tűz illusztrációinak története volt, de ugyanakkor ott van a Valentin-napi részlet, de azt minden tisztes rajongóm olvasta már a könyvben 😛
Ha esetleg lemaradtatok volna, múlt héten volt egy interjúm a FIX tv-nél. Itt megtekinthető a videó: (link) Pár dolog a videóval kapcsolatban:
Valamint, az utóbbi napokban (végre) befejeztem a Sárkánytűz harmadik javítását, vagyis (elméletileg) most már csak a helyesírási hibákra kell odafigyelni. Remélhetőleg a történet mindenhol egyeztetve van és nem írtam sehova sem hülyeséget.
És mivel befejeztem a könyvet (sőt, még fülszöveget is írtam hozzá), elkezdtem a harmadik részt, Az őrzők tüzét, immár talán a harmadik alkalomra. (Bűvös hármas…) Most már talán menni is fog valamerre a történet, mert volt annyi eszem, hogy leírjam. Jut eszembe, le kellene cserélnem a falon a Sárkánytűz könyvfelépítését, Az őrzők tüzének könyvfelépítésére. Ez lesz a mai következő tennivalóm.
Ja, és az összes illusztráció is elkészült a Sárkánytűzhöz, valamint a térképet is átmásoltam egy kevésbé sárga lapra. Már csak a helyneveket kell ráírni, és kész. Ebben a könyvben 10 illusztráció és 1 térkép lesz. A többi dologban teljes mértékben a fantáziátokra kell hagyatkoznotok.
Szóval minden szépen összeáll. Hamarosan szerintem megint lehet kezdeni a nyomdával a levelezgetést, és májusban, remélhetőleg, megjelenik a várva várt 2. kötet.
De elég a felesleges fecsegésből, hiszen senkit sem érdekel…
Szerelem a levegőben
“…Hiányzott a Kontinens. Jobban, mint gondoltam, hogy hiányozni fog. Ott van 
mindenki, akit ismerek és szeretek. Anya, apa, Pamacs, Éjfél, Freedom, Fella, Pici, Prudentes, Pacsi, Oculus és a többiek. Annyira vissza szerettem volna menni oda, de azóta már lehet eltelt sok-sok év, és lehet… lehet, hogy már… halottak… Nem! Pár évnél több még nem múlhatott el.
Az erdő miatt az egész dolog most még rosszabb volt. Ahogyan néztem a lassan szaladó patakot a Tündér-erdő és a Tündér-folyó jutott eszembe. Igaz, itt zöldben és nem rózsaszínben pompázó fák voltak, de a patak túl sok emléket hozott elő, amik most fájdalmasan jártak át engem. Visszaemlékeztem azokra a napokra, amikor a nagyi megkergetett a folyóban. Arra a sok történetre, amire tanított. Visszaemlékeztem Pamacsra, akinek az új világok kész kincsesbányák lettek volna, mert imád mindent megtanulni a növényekről és állatokról. Tapasztalatból tudom. Aztán ott volt még anya. Mit meg nem adnék, ha csak egy percre, újra láthatnám legalább a szellemét…”
Nos, ez egy igencsak rövid részlet volt, de szerintem elég érzelmes. De azért nem lőttem le a fejezet poénját. Azt majd májusban.
Hát, ennyi lett volna mára.
További szép napot!
Hát, ez is megvan. Főnix sikeresen bekerült egy országos terjesztésbe.
Szóval, hogyha kedvet kaptál volna a könyv elolvasásához, de eddig nem tudtad hol vegyed meg, most itt a lehetőség! Vagyis mostantól a Futó tűz országos terjesztésben van. (Szépen haladunk a Világ meghódítása felé.)
De igazából mást nem nagyon tudok veletek közölni. A folytatásokon dolgozok, kisebb-nagyobb megakadásokkal és… ennyi lenne.
Szóval…
További szép napot!
Első könyvbemutató
Térjünk is egyből a lényegre!
2015. 05. 21-én ugyebár megjelent Futó tűz című könyvem, A csikó, aki tűzben született sorozatom első része. Na, 
most ennek a könyvnek lesz egy bemutatója holnap (2015. 06. 01.) a kalocsai Sétálóutcában. Úgyhogy mindenkinek ott a helye! A könyvbemutató 11:40-kor fog kezdődni és körülbelül háromnegyed órát fog igénybe venni. Ezért is lett “Rendhagyó irodalomóra” néven mindenhova kiplakátolva. És igazából ennyiről akartam ma írni. Most, hogy már mindenki tudja, el lehet jönni!
Szóval, 2015. 06. 01-én, azaz holnap 11:40-kor várlak titeket a kalocsai Sétálóutcában!
Elárulom még azt is, hogy nagy erőkkel javítom a 2. kötetet, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek és elkezdtem a 3. kötetet is írni. Úgyhogy gőzerővel munkálkodom a folytatásokon.
És még egy dolog! Hogy egyszerűbb hozzáférést tudjunk biztosítani a könyvhöz, dolgozunk az országos terjesztésén. Remélhetőleg hamarosan ott lesz minden könyvesboltban. Szurkoljatok! 🙂
És ennyi lett volna mára. Holnap mindenkit szeretettel várok, és ha nem sikerül eljutnotok, ne keseredjetek el! Tervezünk még könyvbemutatókat!
(Én már izgulok. Nekem ez az első könyvbemutató!)
További szép napot!
Igen! Végre megjelent!
Azt hittem, hogy ez a nap már sohasem jön el, de itt van! Ráadásul egy nappal korábban! Hazaérek, jön az e-mail, hogy kész a könyv, egy óra múlva pedig már benn ülök a kocsiban és robogunk érte.
700 darab frissen csomagolt könyvecske csücsül most a házban és mindegyik csak arra vár, hogy gazdára találjon.
Vegyétek és vigyétek! 🙂
A könyv megrendelhető: 06-70/779-71-35-ös telefonszámon, vagy a polirobert@polirobert.hu e-mail címen, Póli Róbertnél.
![DSC_0011[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00111.jpg)
![DSC_0023[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00231.jpg)
![DSC_0024[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00241.jpg)
Majdnem kész a könyv…
Nos, múlt héten elkezdődött a könyv nyomtatása, én pedig tettem egy rövid utat Londonba, így csak most tudtam eljutni odáig, hogy bejegyzést írjak. Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várnotok, de megérte, mert jövő héten végre készen lesz a könyv! Yay!
A nyomda május 21-re ígérte a könyveket, úgyhogy mindenki szépen bekarikázhatja a dátumot a naptárában és odaírhatja, hogy kötelező könyvvétel. És mint mondtam, tegyétek szabaddá utána pár napotokat, mert a könyv minden időtöket le fogja foglalni.
Nagy valószínűséggel az első könyvbemutatóra június 1-jén kerül sor, délelőtt 11:30 körül. Azt hiszem… De erről majd még adok pontosabb tájékoztatást.
És igazából csak ennyi lenne a mai napra. Nagy valószínűséggel legközelebb majd csak a megjelenéskor fogok írni.
Jó várakozást!
Szóval, tudom, hogy elég régen posztoltam utoljára, de nem jutottam el a géphez, egészen mostanáig. Két hétig készülnöm kellett egy országos környezetvédelmi verseny döntőjére, közben le is betegedtem, meg ilyenek, de a lényeg, hogy még élek.
A betegség legjobb része az volt, hogy gond nélkül újra átolvashattam a könyvet, apró hibák után kutatva. Azóta még egyszer átnéztük, és most már szerintem elérte a végleges állapotot. Remélhetőleg. Többször már nem valószínű, hogy nyomtatás előtt átnézzük. Ha még akkor is találtok benne egy-két vesszőhibát, amikor olvassátok, akkor bocsi. De logikai hiba már nincs benne több, a történet olyan, mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt: egyszerűen fantasztikus. (Kis egoista vagyok, mi?)
Nézzük, csak. A legutóbbi bejegyzés óta megjött a borító terve kinyomtatva, és meg kell hogy mondjam, az is egy fantasztikus munka lett. Egyszerűen tökéletes. Nem akarom fényezni magamat, de szerintem ez a könyv egyszerűen pazar, kívül is és belül is. 🙂
Annyira közel vagyok a célhoz… Most már megvan az ISBN száma is, szóval most már tényleg csak a nyomtatás van hátra. És ha az is megvan… Valószínűleg, amint kézbe kapom a könyvet majd elsírom magamat. Azután pedig hazáig ugrálni fogok az örömtől.
És ami a héten, vagyis tegnap sokkolt engem, az apám laza bejelentése volt. Mit sem sejtve hazajövök az iskolából, lehuppanok tanulni, ő meg tök nyugodtan mondja, hogy beszélt a helyi könyvtár igazgatójával és június 1-jén várnak majd a könyvbemutatómra. Én meg erre ilyen sokkolt kifejezéssel néztem rá, hogy most akkor hülyéskedsz, ugye? Ő meg erre mondja, hogy nem.
Oké! Persze! Nem probléma! Belül tiszta happy vagyok, csak a probléma azzal van, hogy nem szoktam kiállni egy rakás ember elé és mesélni magamról, a könyvemről. Főleg nem akkor történik ilyen, ha annak a rakás embernek a felét egyáltalán nem, vagy csak látásból ismerem. De majd valahogy leküzdöm a lámpalázamat. Megoldom! Túl vagyok én már nem egy iskolai előadáson és versenyen. Egy sima könyvbemutató csak nem fog megártani, nem igaz?
Na, erről részletesen is írok majd, ha már tényleg a szervezésre kerül sor. Addig is mindenki tegye szabaddá a június 1-jei délutánját/estéjét, mert mindenkinek jelenése lesz a könyvbemutatón. Számítok rátok!
És azt hiszem, hogy ennyi elég is lenne mára. Majd még jelentkezem. Addig is élvezzétek a napsütést és a tavaszt, mert ha meglesz a könyv, garantálom, hogy minden időtöket le fogja kötni!
További szép napot!
Tik… Tak… Tik… Tak… Utálok várakozni. Nem a legtürelmesebb emberek közé tartozom, csak ezt jól titkolom. De most nem megy. Arra várni, hogy megkapjuk a borító nyomtatott képét és a lektorálást nem bírok.
Ugyebár elmentünk a nyomdához, úgy 120 oldalig eljutottunk és egy kicsit foglalkoztunk a borítóval. Na, a maradék 50 oldalra még várunk, hogy újra nekiveselkedhessünk és újra átnézzük a sztorit. (Pfú… meg fogjuk utálni még mielőtt kiadnánk… Csak viccelek! Nem lehet megunni!) Valamint, megkértük a nyomdát, hogy nyomtassák ki nekünk, hogy megnézhessük, hogy nyomtatásban hogyan fog kinézni a borító. Mert az egy dolog, hogy mit mutat a monitor, és hogy mit mutat a nyomtatásbeli kép. És a várakozás, amíg ez a kis csomag megérkezik őrjítő!
De legalább már tavasz van! Mármint tavasz tavasz, nem csak hónap szerinti tavasz. Így áprilisra már sikerült az időjárásnak rájönnie, hogy melegnek kellene lennie. Végre! Így legalább fel s alá járkálhatok az udvarban, mint egy elvonási tünetekkel rendelkező ember. Vagy leülök a fűbe és lektorálom a 2. kötet kéziratát, de közben le akarom szúrni magamat egy bottal. Amit írtam bele, az jó. A történet érdekes és izgalmas, de meglátszódik, hogy ennek nem volt lapos változata.
Az első könyvet ugyebár úgy írtam, hogy füzetbe, gépbe, majd gépen átírva, majd pár fejezet után megint átírtam. Na, most kihagytam az összes lépést és agyból egyből begépeltem, és utána nem sokat változtattam rajta. És most látom, hogy egy kicsit zavarosak lettek az események, a csatajeleneteket elsiettem, érdekes szószerkezeteket használok és sorolhatnám. A javítás során a főként használt jelem a kérdőjel. Egyszerűbb volt mindenhova odaírni egy hatalmas kérdőjelet, mint leírni, hogy hogyan kellett volna leírni a dolgokat és miket kellett volna hozzárakni. Majd idővel helyreáll a történet…
Ééééésss… Azt hiszem, hogy ennyi lett volna a mai bejegyzés. A könyv (elméletileg) a hónap végére ki lesz adva, és addig is nem adok ki több információt a tartalmából. Nincs több spoiler!
Remélem, most már mindenki kellően várja a könyv érkezését a piacra!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
További szép napot!
Bevezetés
Ma van a szünet utolsó napja (*szomorú fej*). A holnapi napot várom is, meg nem is. Hiszen egy újabb roadtrip keretében megint ellátogatunk a nyomdába és helyrerakjuk a részleteket, egyeztetjük a hibákat (rengeteg van belőlük…), és apró módosításokat kezdeményezünk. Azután, ha mindez megvan, akkor jöhet egy újabb lektorálási folyamat, ami remélhetőleg már az utolsó lesz, és utána most már tényleg a kezembe vehetem a könyvet. Mármint a könyvet.
És ha már ennyire a vége felé haladunk, a kezeim már minden áron írni akarják a következő köteteket, ezért elkezdtem a 2. kötet lektorálását és rengeteg… rengeteg hülyeséget találtam benne, és még nem értem a végére. És hiába égek már a vágytól, hogy nekikezdhessek a 3. kötet írásának, addig nem kezdhetem el, ameddig nincsen véglegesítve az előtte lévő kettő, mert visszamenőleg idézek a könyvekből.
De hogy szezonális is legyek, utólag is Boldog Húsvétot! Habár még mindig nem állt össze bennem, hogy miért pont a nyuszi és a tojás a húsvét jelképe, mert a kettőnek egyébként semmi köze nincsen egymáshoz és… Mindegy. Hagyjuk…
Valamint terjeszkedtem! Újabb “reklámfelületet” találtam a könyvnek. Keresd itt!
És… Mit is akartam én ma posztolni? Mit? Azt hiszem elfelejtettem… Részletet vagy karakterjellemzést, vagy…? Micsodát? Áh, igen! Majdnem elfelejtettem még egy kihagyhatatlan dolgot!
Esperanza
Esperanza Főnix mamája, Vihar… öhm… felesége? Szerelme, szeretője? Nem vagyok benne biztos, hogy mije… Szóval, Esperanza Vihar… lelkitársa… Ah, hagyjuk! Egy szerető, gondoskodó édesanyáról van most szó. Sajnálatos módon, a kicsi Főnix születésekor meghalt, viszont így is rettentően fontos szerepet tölt be a könyvben, hiszen ki más, ha nem ő, segíti fiát keresztül az éveken?
Esperanza egy hófehér kanca, ugyanolyan viharszürke szemekkel, mint amilyen Főnixnek van. És ennyi a kinézet. Egy gyönyörű, hófehér kanca.
Igazából Esperanzáról nincsen sok minden, amit én most így itt el tudnék mondani. Imádja a családját és bármit megtenne értük. Ezzel pedig elég tömören összefoglaltam a Szépség Istennőjének leszármazottjának a tulajdonságait. Több információért keresd majd fel a könyvet!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Köszönöm, hogy elolvastad!
További szép napot!